Elhasználódott halászhálók után kutató német búvárok bukkantak egy ritka II. világháborús Enigma német kódológépre a Balti-tengerben. A búvárok először azt hitték, hogy egy halászhálóba csavarodott írógépet fedeztek fel a Gelting-öböl mélyén, ám Florian Huber víz alatti régész gyorsan rájött az eszköz történelmi jelentőségére.
Sok érdekes és furcsa felfedezést tettem az elmúlt 20 évben. De soha nem gondoltam volna, hogy egy napon egy legendás Enigma gépet találok – mondta Huber. A náci hadi gépezet az Enigmákat használta titkos üzenetek küldésére és fogadására a második világháborúban, de brit kódfejtők feltörték a kódot, segítve a szövetségeseket, hogy fölénybe kerüljenek az Atlanti-óceán ellenőrzéséért vívott haditengerészeti küzdelemben. A német hadvezetés által feltörhetetlennek hitt Enigma-kódot megfejtő brit csoportot Alan Turing matematikus vezette a Bletchley Park-i kódfejtő központban.
A háború vége előtt nem sokkal mintegy ötven német tengeralattjáró legénysége azt a parancsot kapta, hogy süllyesszék el hajóikat a dán határhoz közeli Gelting-öbölben, hogy azok ne kerülhessenek a szövetséges erők kezeibe. A kódológépek megsemmisítése is a parancs része volt. Gyanítjuk, hogy ez az Enigma ekkor esett ki az egyik hajóból – mondta Huber, a kieli székhelyű, víz alatti kutatásokat végző Submaris cég képviselője. A németek több mint kétszáz tengeralattjárót süllyesztettek el az Atlanti-óceán északi részén és a Balti-tengeren a háború végén.
Az írógéphez hasonlító Enigma gépet 1918-ban találta fel Arthur Scheribus német elektrotechnikus, katonai célokra 1926-tól kezdték használni. Több százezret gyártottak belőle Németországban, de csak néhány száz maradt fenn. Árveréseken több tízezer euróért cserélnek gazdát. Legutóbb júniusban a bécsi Dorotheum aukciósház árverésén a becsült ár mintegy négyszereséért, 117 800 euróért (40,6 millió forintért) kelt el egy ilyen gép. A Balti-tengerben talált Enigmát a schleswigi régészeti múzeumnak adják.
Váratlan felfedezést tettek a finn búvárok, miközben a Balti-tenger mélységét térképezték fel: egy szinte épségben megőrződött, majdnem 400 éves hajóra bukkantak. A Badewanne nonprofit szervezet önkéntes búvárai gyakran találkoznak az első világháború és a második világháború tengeri csatái során elsüllyedt, XX. századi romos ereklyékkel a Finn-öbölben, ezért óriási meglepetés volt számukra a XVII. századi, nagyrészt sértetlennek tűnő holland kereskedelmi hajó maradványainak felbukkanása.
Szinte érintetlen állapotban bukkantak rá
A holland fleute (vagy más néven fluyt) roncsát a Finn-öböl torkolata közelében azonosították, a Balti-tenger legkeletibb vizein. A Badewanne búvárcsapat körülbelül 85 méteres mélységben, a tengerfenéken fedezte fel ezt az „időkapszulát”, szinte teljesen érintetlen állapotban.
A roncs lenyűgöző állapotban konzerválódott, amit a Balti-tenger ezen részén megfigyelhető alacsony sótartalom, a sötétség és a hűvös víz kombinációja tett lehetővé – mondta Niklas Eriksson, a svéd Stockholmi Egyetem tengeri régésze, aki a finn hatóságokkal és más kutatókkal dolgozik együtt a felfedezésen a ScienceAlert tudományos portálnak. – A XVII. századi holland kereskedőhajó elsüllyedt roncsa így gyakorlatilag változatlan és szinte érintetlen állapotban őrződött meg az elmúlt évszázadokban.
Hozzátette: a fákat roncsoló élőlények, például a hajóférgek is csak a melegebb vizekben érzik jól magukat, amelyek elképesztő károkat tudnak okozni az ilyen ereklyékben. A búvárok szerint a hajó raktere is tele van, ma is megőrizve a négyszáz évvel ezelőtti árukészletét.
Igen népszerű volt a korában
Az úttörőnek számító fleute hajótípus már a XVI. században megjelent, és a holland hajók a XVII. századra már a Balti-tenger uraivá váltak, uralva a tengeri kereskedelmet a világ ezen részén. A korabeli felfogás szerint egy vészhelyzetben mindent feláldoztak a fontos rakományuk érdekében.
Ellentétben a korabeli más hajókkal, amelyeket a teherhajók és a hadihajók közötti váltásra terveztek, a három árbócos fleute költséghatékony és tágas kialakítású volt, amelynek végső célja a teherkapacitás maximalizálása volt.
A holland hajók a korabeli társaikhoz képest dupla annyi rakományt tudtak szállítani és fejlett kötélrendszerrel biztosították, hogy kisebb létszámú legénység is képes legyen üzemeltetni.
A hajóroncs felfedi a fluit számos jellemzőjét, de megmutat néhány egyedi tulajdonságot is, például a tat építését – mutatott rá Niklas Eriksson. – Lehet, hogy ez a tervezés egyik korai példája.
Hangsúlyozta: a roncs tehát egyedülálló lehetőséget kínál egy olyan hajótípus fejlődésének vizsgálatára, amely korában az egész világon elterjedt, és a kora újkori globalizáció alapjainak eszközévé vált.
