1900. január 25-én született Fekete István író a Somogy vármegyei Göllén, Fekete Árpád tanító, iskolamester és Sipos Anna első gyermekeként. Egyik őse a nagy francia forradalom menekültje, dédnagybátyja pedig Damjanich János 1848-as honvédtábornok, aradi vértanú volt. A család 1909-ben Kaposvárra költözött, és István az ottani gimnázium tanulója lett.
Mivel félévkor és év végén is megbukott, a szigorú édesapa
átíratta a polgári fiúiskolába, ahol végre önmagára talált a kamaszodó fiú.
1915-ben felsőkereskedelmi iskolába iratkozott, 1917-ben
besorozták katonának, és az 1918-as hadiérettségit követően tartalékos tiszti
iskolába került.
A katonaruhát csak 1926-ban vethette le végleg. 1923-ban
felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, ám az Alföldön nem érezte jól
magát, visszavágyott a Dunántúlra, 1924 januárjától Mosonmagyaróvárott
folytatta tanulmányait. Az iskola elvégzése után, 1926-ban Bakócán lett
gazdatiszt. Itt szeretett bele a helyi belgyógyász-főorvos leányába, Piller
Editbe, akivel 1929-ben házasságot is kötött. Az esküvő után Ajkára költöztek,
ahol gazdatiszt lett a holland származású földbirtokos, Nirnsee Ferenc
birtokán, 1930-ban lányuk, két évvel később fiuk született. Edit 18 évesen Sacré
Coeur-apáca lett, és még abban az évben Ausztriába emigrált, miután itthon
feloszlatták a rendet. István fia 1956 végén hagyta el az országot, előbb
Kanadában telepedett le, 1963 óta Chicagóban él, írásait folyamatosan közölték
a kanadai és az amerikai lapok.
Fekete István tehetsége, szakmai felkészültsége, gyakorlati
érzéke és tenni akarása nyomán hamarosan fellendült a birtok: tejüzemet
szervezett, búzavetőmagot nemesített, az irányításával tenyésztett merinói
kosok számos díjat nyertek. Mindeme tevékenység és a család mellett igazán
ekkor jutott ideje az írásra is. Még diákéveiben, mint oly sok kamasz, ő is
verselgetett, rövidebb prózával kísérletezett, de kiforrott, egyéni stílusú
íróvá ezekben az években érett.
Vadászattal kapcsolatos cikkeit 1933-tól a Kittenberger
Kálmán szerkesztette Nimród közölte, 1936-tól pedig az Új időkben jelentek meg
novellái.
1937-ben A koppányi aga testamentuma című regényével
megnyerte a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatának első díját, majd két
évvel később a Zsellérek című regénye aratott sikert az Egyetemi Nyomda
pályázatán. 1940-ben a Kisfaludy Társaság tagjai sorába választotta, és ebben
az évben jelent meg Hajnalodik című színdarabja, amelyet csaknem százszor
játszottak a Magyar Színházban és a Kamaraszínházban, mindannyiszor telt ház
előtt. 1940-ben Bánki Viktor filmrendező forgatókönyv készítésére kérte fel, s
így született meg a Doktor Kovács István, amely ismét sikert hozott számára.
Az uradalmi munkát ekkor már egyre terhesebbnek, írói
munkája akadályozójának érezte. 1941-ben végül elhatározta magát, családjával
Pestre költözött, és a Földművelésügyi Minisztérium vadászati előadója lett.
Sorra jelentek meg művei, regényei és novelláskötetei, de tanult szakmáját sem
hanyagolta el, oktatófilmek forgatókönyveit írta a földművelés, az
állattenyésztés, a gazdálkodás témakörében.
A második világháború után állása megmaradt, két könyve is
megjelenhetett, de egyes állítások szerint a rettegett államvédelem, az ÁVO
megkínozta. Amikor 1949 tavaszán a minisztériumot „megtisztították a reakciós
elemektől”, Fekete Istvánt is nyugdíjazták. Ezt követően a nélkülözés évei
köszöntöttek a családra: könyveit nem adták ki, állandó foglalkoztatást sehol
sem kapott, alkalmi munkákból jutott némi jövedelemhez, volt uszálykísérő,
patkányirtó, napszámos.
1951 őszétől oktató volt a kunszentmártoni Halászmesterképző
iskolában, majd leszázalékoltatta magát.
1955-ben Bölöni György segítségével térhetett vissza az
irodalomba, Halászat című munkáját tankönyvként adták ki, majd előbb a Kele,
később a Lutra című regényeket jelentette meg a Magvető Kiadó.
1957-től sorra aratnak sikert máig is népszerű ifjúsági
regényei: Bogáncs, Tüskevár, Téli berek, Hu, Vuk, Kittenberger Kálmán élete.
1960-ban a Tüskevárért, amelyből remek tévésorozat is
készült, József Attila-díjat kapott. A hatvanas évek közepétől háromkötetesre
tervezett önéletírásán dolgozott, melyből 1965-ben megjelent a Csend, s
1970-ben elkészült a Ballagó idő is. Többre már sem ideje, sem ereje nem
maradt, ráadásul erős dohányos volt: előbb 1968-ban, majd 1969-ben is
szívinfarktust kapott, amelyből még sikerült felépülnie. A harmadik azonban
végzetes volt, s 1970. június 23-án Tárogató utcai otthonában örökre lehunyta
szemét.
Népszerűsége mindmáig töretlen, ami annak is köszönhető,
hogy művei számos feldolgozásban kerültek a közönség elé, elég a Vuk című
rajzfilmre vagy A koppányi aga filmváltozatára gondolnunk. A természettel
együtt élő és érző, annak titkait jól ismerő ember volt, írásaival új műfajt
teremtett, mellyel a civilizáció révén a természettől eltávolodott embert újra
természet közeleségébe tudta hozni.
(mandiner.hu)
[type] => post
[excerpt] => 1900. január 25-én született Fekete István író a Somogy vármegyei Göllén, Fekete Árpád tanító, iskolamester és Sipos Anna első gyermekeként. Egyik őse a nagy francia forradalom menekültje, dédnagybátyja pedig Damjanich János 1848-as honvédtábornok...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1580026020
[modified] => 1579997265
)
[title] => 120 éve született Fekete István
[url] => https://history.karpat.in.ua/?p=199&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 199
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 200
[image] => Array
(
[id] => 200
[original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/01/fekete-istvan.jpg
[original_lng] => 123348
[original_w] => 700
[original_h] => 464
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/01/fekete-istvan-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/01/fekete-istvan-300x199.jpg
[width] => 300
[height] => 199
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/01/fekete-istvan.jpg
[width] => 700
[height] => 464
)
[large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/01/fekete-istvan.jpg
[width] => 700
[height] => 464
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/01/fekete-istvan.jpg
[width] => 700
[height] => 464
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/01/fekete-istvan.jpg
[width] => 700
[height] => 464
)
[full] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/01/fekete-istvan.jpg
[width] => 700
[height] => 464
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => history
[color] => brown
[title] => Історія
)
[_edit_lock] => 1579992650:5
[_thumbnail_id] => 200
[_edit_last] => 12
[views_count] => 4474
[_oembed_d71e0311c356433500de763bd8af592c] =>
[_oembed_time_d71e0311c356433500de763bd8af592c] => 1709820560
[_oembed_58a62c0b5f5779f74f1b61dd5d482735] =>
[_oembed_time_58a62c0b5f5779f74f1b61dd5d482735] => 1709820560
[_oembed_1e5f3bc87dfbd5665d31d73c60542563] =>
“Informed that a Pole, a man with firsthand experience of communism, had just been chosen to lead the world’s oldest and largest Christian church, Solzhenitsyn said: ‘It’s a miracle! It’s the first positive event since World War I and it’s going to change the face of the world.’” pic.twitter.com/5B9v57ffsW
“Informed that a Pole, a man with firsthand experience of communism, had just been chosen to lead the world’s oldest and largest Christian church, Solzhenitsyn said: ‘It’s a miracle! It’s the first positive event since World War I and it’s going to change the face of the world.’” pic.twitter.com/5B9v57ffsW
