Magyar–horvát nemzetközi kutatás keretében, a Magyarságkutató Intézet vezetésével, archeogenomikai vizsgálatokkal határozták meg a Hunyadi leszármazottak genetikai származását.
Az eredményeket a Heliyon nemzetközi szakfolyóiratban közölték. A kutatás előzményei: a magyar történelmi uralkodóházak vizsgálatait 2014-ben Kásler Miklós és munkatársai dolgozták ki és indították el, majd 2019-től a Magyarságkutató Intézet folytatja ezeket a kutatásokat. 2020-ban Kásler Miklós miniszterként kezdeményezte a Hunyadi-ház archeogenetikai vizsgálatát, amelynek keretében zajlottak egyeztetések a varasdi püspökkel.
A sikeres tárgyalásoknak köszönhetően tudománydiplomáciai sikerként kerülhetett sor a lepoglavai sír felnyitására. A kutatás gyakorlati kivitelezését 2021 elején kezdték meg a kutatók a horvátországi Lepoglavában. A Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatására szentelt templom gótikus szentélyében, az oltár előtt, a márvány fedlap alatt található Hunyadi Mátyás fiának, Corvin Jánosnak és unokájának, Corvin Kristófnak a sírhelye.
A márvány sírfedlap eltávolítása után az eredeti, XV. századi gótikus sírgödör tárult a kutatók elé, benne egy késői (XIX. századi) ereklyetartó koporsóval, amelybe a XIX. századi antropológiai vizsgálat után helyezték vissza a sírban korábban eredeti helyükön nyugvó csontmaradványokat.
A kis méretű koporsó helyét, fellelt állapotát fényképesen és rajzosan is dokumentálták, majd eltávolították róla a szinte teljesen egyben megmaradt feliratos koporsófedelet. Ekkor látták, hogy a koporsóban másodlagos helyzetben ugyan, de két egyén csontjai voltak. A helyszínen elvégezték az antropológiai vizsgálatokat és a genetikai mintavételezést.
A Magyarságkutató Intézet munkatársai az extrém körülmények között végrehajtott mintavétel ellenére sikeres DNS-izolálást hajtottak végre.
A kutatás során elvégzett radiokarbon kormeghatározás megerősítette a régészeti és történeti adatokat. Az antropológiai mérések alapján az egyének koponyája megegyezett a Török Aurél által a XIX. században vizsgált és közölt koponyák fényképével.
My Website
A Corvinok ősi európai genom összetételűek
A két vizsgált egyén antropológiai módszerekkel becsült elhalálozási életkora megfeleltethető Corvin János és Corvin Kristóf ismert életkorával. A felnőtt egyén a csontozat morfológiai jellegei alapján férfi, akinek a medencéjén és az alsó végtagján jól láthatók a bal oldali csípőficam következtében kialakult csontátépülés nyomai.
Új generációs szekvenálással meghatározták mindkét egyén teljes genomszekvenciáját. Mindketten az E1b1b1a1b1a6a1c~ Y kromoszómás haplocsoportba tartoznak, amely széles Eurázsia elterjedtséget mutat.
Az apa–fiú genetikai kapcsolatot klasszikus STR-módszerekkel és teljesgenom-adatokkal is megerősítették. Minden genomanalízis rámutatott arra, hogy a Corvinok ősi európai genom összetételűek.
Azaz legmagasabb genetikai hasonlóságot az európai neolit mintákkal (amely népek szintén a Kárpát-medencéből eredeztethetők) és az ősi magyarországi neolit és rézkori mintákkal mutattak, úgy, mint a Kőrös kultúrából (Krisztus előtt 6000–5500), az Alföldi Vonaldíszes Kerámia Kultúrájából (Krisztus előtt 5500–5000), a dunántúli Lengyel-kultúrából (Krisztus előtt 5000–4400) vagy a Bodrogkeresztúr-kultúrából (Krisztus előtt 4000–3600) származó minták.
Sikeresen azonosították a Hunyadiak utolsó két férfi leszármazottját
Az azonosított haplocsoport széles eurázsiai elterjedését támasztja alá a jelenleg leírt két legközelebbi archaikus minta is: egy a középkori Szardíniából (Marcus és mtsai. 2020) és egy, az Otrar-Karatau kultúrához tartozó minta a vaskori kazah sztyeppéről (Gnecchi-Ruscone és mtsai. 2021).
Az azonos főcsoportba tartozó minták a Kárpát-medence területéről a következők:
egy avar kori minta (Krisztus után 650–675),
egy elit honfoglalás kori minta (Krisztus után 895–950) (Neparáczki és mtsai. 2019) és
egy középkori magyar nemes mintája (Nagy és mtsai. 2021, Olasz és mtsai. 2019).
Corvin Kristóf a ritka, sporadikusan előforduló T2c1+146 mitokondriális haplocsoportba tartozik, ami a mediterrán részeken a leggyakoribb, édesapja a T2b csoportba tartozik, amely Eurázsia-szerte elterjedt. Mindkét anyai vonal genetikai eredete összeegyeztethető az édesanyák történeti adatokból ismert származásával.
A kutatásban sikeresen azonosították a Hunyadiak utolsó két férfi leszármazottját. A publikációban leírt adatok alapján archeogenetikai vizsgálatokkal azonosíthatóvá váltak a Hunyadi-ház felmenőinek maradványai.
A kutatásban a Magyarságkutató Intézet, a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Magyar Igazságügyi Kutatóintézet kutatói, a horvát Kulturális és Médiaügyi Minisztérium kutatói és az atlantai Praxis Genomics LLC kutatója vettek részt.
Igazi tudományos szenzációnak számít, hogy első ízben vizsgálták meg egy komplett Neander-völgyi klán DNS-ét, és pillantottak bele legközelebbi evolúciós rokonaink közösségi kapcsolataiba. A dél-szibériai Altaj-hegység két barlangjában (Csagirszkaja és Okladnyikov) felfedezett tizenhárom Neander-völgyi embertől származó fog- és csontmaradványok genetikai elemzése azt mutatta, hogy közel egy időben és szoros kötelékben éltek ötvenezer évvel ezelőtt.
A Neander-völgyi csontleletek már önmagukban is ritkák, az olyanok pedig, amelyek megőrzött DNS-t is tartalmaznak, egyenesen csodaszámba mennek, arra pedig még nem volt példa, hogy egy egykor együtt élő közösség nyomaira bukkanjanak. Az is emeli a friss kutatás jelentőségét, hogy részt vett benne az idei orvosi-élettani Nobel-díjas Svante Paabo svéd genetikus is.
A kiásott csontdarabok összesen huszonhét Neander-völgyihez tartoztak, ám a rohamtempóban fejlődő biotechnológia ellenére csak tizenhétből sikerült elemezhető ősi genetikai anyagot kinyerni. A hat nő és tizenegy férfi maradványai közül tizenháromnak tudták komplexebb genetikai információját rekonstruálni.
Ősi családi kör
Közülük hatan nők, heten férfiak voltak, nyolc felnőtt és öt gyerek és serdülő. A genetikai vizsgálatok kiderítették, hogy a közösségben élt egy apa és tinédzser korú lánya, egy apával rokon férfi, több másodfokú hozzátartozó (unokatestvér, nagymama, nagynéni), és azonosítottak közös felmenőket jelző rokoni szálakat is.
Arra is fény derült, hogy a családtagoknak szokatlanul kicsi a genetikai változatosságuk, méghozzá szembetűnően kisebb, mint bármelyik más ősi vagy mai emberi közösségben. Mindenkinél nagy mennyiségű homozigótaságot, egymással azonos génkópiákat találtak, azaz a genomok – a tanulmány szerint – a beltenyészet (vérfertőzés) jeleit mutatják, és ez arra utal, hogy vélhetően kicsi, tíz-harminc fős csoportban éltek.
Egyedül a nők hoztak vérfrissítést a közösségbe, az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-ek ugyanis nagyobb változatossággal fordultak elő, aminek az lehet a magyarázata, hogy ha a nő megtalálta partnerét, akkor a férfi családjához költözött (patrilokalitás), és új géneket hozott. Bevett szokás lehetett ez, mert a genetikai vizsgálat szerint a csoport nő tagjainak nagy része másik közösségből származott, és úgy tűnik, hogy a nők vándorlása kötötte össze a nagy területeken szétszórva élő apró Neander-völgyi csoportokat, ami fontos szervezőerő lehetett a kis közösségek életében.
Barlang kilátással
Körülbelül 54 ezer évvel ezelőtt találhattak rá ezekre a jó kilátással rendelkező, panorámás barlangokra, és a helyszíneken talált több tízezer kőeszköz és állati (bölény-, vadló-, kőszálikecske-) csont azt valószínűsíti, hogy vadászó csoportok időszakos szálláshelyei, menedékei és húsfeldolgozó telephelyei lehettek. A gazdag állati leletanyag alapján azt gondolhatnánk, dúskáltak a fehérjében, és valóságos kőkorszaki paradicsom volt számukra a kies vidék, ahol egyszerűen csak le kellett sétálni a folyóvölgyekben vonuló csordákhoz, kiszemelni néhány szemrevaló példányt, és levadászni őket.
A valóság azonban kevésbé volt vadromantikus, a család tagjai közel egy időben haltak meg a barlangokban, vélhetően éhen és betegségektől gyötörten. A csontmaradványok szerint az egymást követő generációk vonalai egyik pillanatról a másikra szakadtak meg, méghozzá örökre. A barlangok és környékük pedig jó időre elnéptelenedett.
Találkozás egy régi szerelemmel?
A jégkorszaki ősembernek is nevezett Neander-völgyiek eredete távolról sem tisztázott. Valószínűleg nem Afrikában fejlődtek ki, ugyanakkor Európa és Nyugat-Eurázsia számos barlangjából előkerültek maradványaik a harminc–négyszázezer évvel ezelőtti időszakokból az elmúlt majdnem kétszáz évben, és ezek a dél-szibériai barlangok valószínűleg a legkeletibb élettereik lehettek.
A Homo sapiens őshazája viszont Afrika, amelyet hetvenezer évvel ezelőtt hagyott el a Közel-Kelet irányába, majd tovább észak felé, így több tízezer éven át kereszteznie kellett a Neander-völgyiek útját is.
Nem tudni pontosan, mennyire voltak békések a találkozások és a kényszerű egymás mellett élés, és azt sem, hogy a Neander-völgyieknek miért veszett hirtelen nyomuk harmincezer évvel ezelőtt (egyik legutolsó tartózkodási helyük a napsütötte Gibraltár volt).
De ahogy Svante Paabo megállapította, biztosan keveredtünk egymással, mert a mai európai vagy ázsiai származású emberek genomjának körülbelül egy-négy százaléka Neander-völgyiektől származik, és ezek a génátáramlások vélhetően nem maradhattak hatás nélkül, például befolyásolhatták az immunrendszerünk fertőzésekre való reakcióját is – pozitív irányba.
A régészek összegyűjtötték a mexikói Campeche tíz, gyarmati kori lakosának DNS-ét, feltárva az amerikai kontinensen élő európai települések alapító populációinak sokféleségét. Ez volt az első város, amelyet a spanyolok a Yucatán-félszigeten alapítottak 1540-ben. A fontos kikötőt kezdetben egy plébániatemplom szolgálta, mígnem 1680-ban egy katedrálisra cserélték. Az eredeti épületet csak 2000-ben fedezték fel újra a mentőfeltárások során, amikor a régészek 129 korai gyarmati temetkezést találtak a helyszínen.
A temetkezésekkel kapcsolatos DNS kinyerésére tett korai kísérletek eddig kudarcot vallottak. Az ezzel kapcsolatos technológia fejlődése azonban lehetővé tette, hogy a tudósok genetikai adatokat gyűjtsenek a fontos helyszínről.
Az ősi DNS-t vizsgáló módszerek odáig fejlődtek, hogy masszív adatokat tudunk előállítani meleg, nedves környezetből – mondta dr. Jakob Sedig, a Harvard Egyetem Reich Laboratóriumának munkatársa és a kutatás társszerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A megkövesedett csont segítségével kiváló adatokat tudtunk előállítani mind a 10 általunk tesztelt egyedről, ami biztató a jövőbeni ősi DNS-elemzés szempontjából.
A DNS kimutatta, hogy a gyarmati temetőben eltemetett tíz ember hat nőből és négy férfiból állt, és egyikük sem volt egymás közeli rokona. A legtöbb helyi őslakos amerikai volt, de azonosítottak európai és szubszaharai afrikai származásúakat is. Az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a paleogenomikai adatok nevezetesen ellentmondanak néhány korábbi kísérletnek, amely az egyedek nemét és származását kizárólag a fizikai tulajdonságok hagyományos elemzése alapján azonosította.
A korai gyarmati Campeche lakossága többnemzetiségű lehetett, ahol a különböző csoportok először keveredtek egymással a spanyol uralom alatt – mutatott rá Vera Tiesler professzor, az Universidad Autónoma de Yucatán kutatója és a kutatás társszerzője. – A helyiek térbeli eloszlása és a Campeche temetőben a különböző felmenőkkel rendelkező bevándorlók megerősítik, hogy az itt élő népesség kényszerű módon integrálódott ebbe az új életmódba.
Hozzátette: annak ellenére, hogy a sokféle népesség élt együtt, nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az ilyen, különböző hátterű embereknek közös gyermekeik lettek volna.
A paleogenetikai adatokból feltárt részletek közül sok hiányzik a történeti feljegyzésekből, mivel ezek többnyire az európai ősök lakóira vonatkoznak. Az új adatok azonban új „emberi” réteget adnak ahhoz, hogy a tudomány megértse Új-Spanyolország történelmének döntő fontosságú korszakát és helyét.
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
A magyarság eredetére és a honfoglalást megelőző kor népeivel való kapcsolatra is fény derül abból a Current Biologyben megjelent cikkből, amely a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontja és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszéke munkatársainak kutatását mutatja be.
Az eredetkutatásban jelentős munka 265 korabeli emberi maradvány teljes genomját elemezte, és vetette össze 3000 ősi és ma élő eurázsiai mintával. A történeti, régészeti és nyelvészeti ismeretekkel kiegészítve a kutatók szuperszámítógépes modellezéssel dolgozták fel és ábrázolták a népvándorlás korszakának eddig ismeretlen mozzanatait.
Egyirányú út
A kutatás szerint a hunok a Mongólia területén egykor élt hsziongnuktól eredeztethetőek, akik a birodalom összeomlását követően nyugat felé indultak, és a korai szarmatákkal keveredtek. Génjeikből kimutatható, hogy keveredtek a velük szövetségre lépő európai gót vagy germán törzsekkel.
Az avarok esetében kimutatták, hogy ők a hsziongnuk egykori birodalma helyén korábbi alattvaló népük, a zsuanzsuanok által alapított birodalomból származtak. Az avarok hun csoportokat, illetve a mai irániakkal rokon alánokat is magukba tömörítették, mielőtt megérkeztek a Kárpát-medencébe. Az avarok bevándorló kisebbségként váltak uralkodó osztállyá. Erre utal, hogy ebben a korban külön temetkeztek, így az elitnél ázsiai háttér, míg a közembereknél európai balkáni genetikai jegyek találhatók.
A) A protougorok kialakulása a mezsovszkaja kultúra és nganaszán népek keveredéséből, B) 1 – a manysik kiválnak a protougorok közül, 2 – keveredés a szarmatákkal, 3 – találkozás a hunok őseivel, C) Az V. századra a hunok elfoglalják Kelet-Európát, miközben korábbi területükön létrejön a zsuanzsuan kaganátus, D) A VI. század közepén az avarok megérkeznek az egykori Hun Birodalom területére, 4 – a X. század folyamán megérkeznek, és a két megelőző birodalom romjain államot alapítanak a honfoglalók
A három csoport közül a honfoglaló magyarok a genetikailag legösszetettebb csoport. A magyarok ősei a mezsovszkaja kultúra és a szamojéd nyelvű nganaszánok keveredésével létrejött protougorok voltak, ebből a csoportból váltak ki, és indultak észak felé a mai legközelebbi nyelvrokonaink, a manysik. Az ázsiai szkíta protougorok ezt követően keveredtek a korai szarmatákkal, amit egy második keveredés követett az európai hunok elődeivel, közvetlenül a hunok európai hódítása előtt.
A honalapítóknál a manysikhoz hasonló protougor származás volt a megkülönböztető elem a korábbi csoportokhoz képest, ugyanakkor a helyben élő népek fölé kerülő új uralkodó osztály nagy részéből hiányzott a protougor örökség, és kifejezetten hun vagy avar leszármazottak voltak.
[type] => post [excerpt] => A magyarság eredetére és a honfoglalást megelőző kor népeivel való kapcsolatra is fény derül abból a Current Biologyben megjelent cikkből, amely a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontja és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tansz... [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1654461240 [modified] => 1654389463 ) [title] => Genetikai vizsgálat mutatta ki a honfoglalók, avarok és hunok kapcsolatát [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=3265&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 3265 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 3268 [image] => Array ( [id] => 3268 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/20210311amazon.jpg [original_lng] => 171006 [original_w] => 800 [original_h] => 533 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/20210311amazon-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/20210311amazon-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/20210311amazon-768x512.jpg [width] => 768 [height] => 512 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/20210311amazon.jpg [width] => 800 [height] => 533 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/20210311amazon.jpg [width] => 800 [height] => 533 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/20210311amazon.jpg [width] => 800 [height] => 533 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/06/20210311amazon.jpg [width] => 800 [height] => 533 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1654378663:12 [_thumbnail_id] => 3268 [_edit_last] => 12 [views_count] => 3589 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 15 [1] => 281 [2] => 41 [3] => 49 [4] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => A nap hírei [1] => Aktuális [2] => Cikkek [3] => Hírek [4] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 1793 [1] => 8971 ) [tags_name] => Array ( [0] => genetikai vizsgálat [1] => hunok ) ) [4] => Array ( [id] => 1669 [content] =>
Fény derülhet a Hunyadi-család származására; Corvin János horvátországi sírjának feltárásával Mátyás király csontjai is azonosíthatóvá válhatnak – erről beszélt Kásler Miklós, Magyarország emberi erőforrások minisztere a Facebook-oldalán közzétett videóban, a Magyarságkutató Intézet horvátországi feltáró munkájára utalva. Corvin János, Mátyás király egyetlen leszármazottjának halálával a magyar történelem egyik legjelentősebb dinasztiája, a Hunyadi-ház is kihalt.
Perdöntő lehet Corvin János földi maradványainak vizsgálata
A Magyarságkutató Intézet feltárása nyomán archeogenetikai vizsgálatnak vethetők alá Hunyadi Mátyás természetes fiának, Corvin Jánosnak a földi maradványai és meghatározható lesz egy, csak férfiak között öröklődő génszakasza. Ezután már nem csak a család eredetét övező kérdésekre adható válasz, de beazonosíthatóvá válhatnak a székesfehérvári királysírban lévő csontok között Mátyás király maradványai – mondta Kásler Miklós.
Így a magyar történelem egyik legnagyobb uralkodóját el lehet temetni, végre méltó nyughelyre találhat, és ott egy nemzeti kegyhely jöhet létre – tett hozzá a miniszter. Mátyás felmenői közül apja, a nándorfehérvári győző, Hunyadi János leszármazási kapcsolatai viszonylag jól rekonstruálhatók a korabeli dokumentumok alapján, de Hunyadi János anyjáról (Mátyás nagy, illetve Corvin János dédanyjáról) szinte semmit sem tudunk.
Antonio Bonfini, Mátyás udvari krónikása szerint Hunyadi János anyja egy előkelő görög család sarja volt. Kubinyi András 2001-ben publikált „Mátyás király” című munkájában az egykorú dokumentumok elemzésével arra a következtetésre jutott, hogy a Hunyadiak román ősökkel rendelkeztek: „Ami az adatokból nyilvánvaló: a Hunyadi-család román eredetű volt. Erre utalnak az általuk használt keresztnevek, de először a későbbi kormányzót is Hunyadi Oláh Jánosnak hívták, később pedig külföldön „Walachia fehér lovagja” néven emlegették.
Hunyadi János, a legendás törökverő hadvezér XVII. századi portréja Forrás: Wikimedia Commons
„Származásáról nincs kétség, noha mindig akadtak, akik ezt kétségbe vonták. Az azonban már bizonytalan, hogy Serbe fia Vajk milyen társadalmi rétegből és honnan jött.” A szerző állításával szemben igenis felmerültek kétségek az úgynevezett román-szállal kapcsolatban, ezért is tekinthetők jelentősnek a most elkezdett vizsgálatok, amelyek természettudományos módszerrel tehetnek pontot e régi vita végére.
A herceget végakarata szerint temették a lepoglavai kolostorba
Corvin János Hunyadi Mátyás 1473. április 2-án Budán megszületett törvénytelen fia a király egyik ágyasától, Edelpeck Borbála osztrák származású polgárlánytól származott. Miután Mátyás második, Aragóniai Beatrixszal megkötött házassága is gyermekáldás nélkül maradt, 1479-ben hivatalosan is fiává fogadta Corvin Jánost, akit hunyadi grófi, és liptai hercegi rangra emelt.
Corvin János, Hunyadi Mátyás fiának portréja, 1486-ból Forrás: Wikimedia Commons/Baldassare Estense
Apja, a XV. század második felének egyik legtekintélyesebb európai uralkodója 1487-ben eljegyeztette a milánói herceg leányával, Sforza Bianka Máriával, de Mátyás 1490-ben bekövetkezett hirtelen halála miatt a frigy már nem jött létre.
Corvin János jegyese, Sforza Bianka Mária milánói hercegnő Forrás: Wikimedia Commons/Giovanni Ambrogio de Predis
Mátyás szándékával ellentétesen, az uralkodó halála után a magyar rendek nem Corvin Jánost, hanem II. (Jagelló) Ulászlót választották meg magyar királynak. A Sforza hercegnővel kútba esett házassága helyett Corvin János végül Frangepán Beatrixet vette nőül, akitől három gyermeke született, de egyikük sem élte meg a felnőttkort.
Corvin János felnőttkori portréja Forrás: Wikimedia Commons/Madách Imre
A herceg 1504. október 12-én bekövetkezett halálával ezért a Hunyadi-ház is kihalt. Corvin Jánost végakarata szerint az általa felújíttatott és erődtemplommá alakított lepoglavai (Horvátország, Varsad megye)pálos kolostorban temették el.
