Mamut-leletegyüttest találtak Siklós-Máriagyűdön a napokban – tájékoztatta a Janus Pannonius Múzeum pénteken, közleményben az MTI-t.
A fiatalabb és idősebb mamut állkapcsa, valamint több agyar egy leletmentő ásatáson került elő, amelyet lakóház építésével, tereprendezésével összefüggésben végeztek a múzeum munkatársai Talabér Ildikó régész vezetésével.
A tulajdonosok tettek bejelentést a múzeumnak arról, hogy különös leleteket rejt a föld – emelték ki.
Annyi már most bizonyos, hogy a térségben, pontosabban Kozármislenyben, Pécsbányán, Zókon feltárt mamutleletek egy igen különleges újabb leletegyüttessel egészülnek ki: a siklós-máriagyűdi ásatáson ugyanis több mamuttestrészre egy helyre felhalmozva bukkantak rá – hangsúlyozták.
Az intézmény Katona Lajos Tamást, a Magyar Természettudományi Múzeumnak a mamutcsontok mentésében és meghatározásában szakmai segítséget nyújt geológusát idézve rámutatott, nagyon ritka, hogy mamutlelet jégkorszaki löszös üledékből kerül elő, hiszen ezek általában más helyekről, például kavicsbányákból származnak.
A múzeum kitért rá, hogy régészek egy későbbi megtelepedés nyomaira is bukkantak környéken.
Bár házhelyek nem kerültek elő, de a fellelt gödrök kerámiatöredékeket, valamint hamus, égett rétegeket rejtettek – jegyezték meg.
Hozzátették, hogy a megtelepedés korára mindebből csak következtetni lehet, azt pontosabban csak később tudják meghatározni.
A mamutleletek a Janus Pannonius Múzeumba kerülnek, tudományos feldolgozásuk megkezdődik, a vizsgálatok eredményeiből lehet majd megállapítani, hogy az egykori óriásállatok milyen körülmények között éltek, mivel táplálkoztak és milyen korszakból származnak – olvasható a közleményben.
Egy repülőtér építésénél Mexikóvárostól északra legkevesebb 200 mamutcsontvázra bukkantak. A régészeknek egyelőre még csak kis részüket sikerült kiemelni.
A szakemberek azt remélik, hogy a leletek közelebb viszik őket a mamutok kihalása körüli rejtély megfejtéséhez. Az épülő Santa Lucia légikikötő területén zajló feltárás miatt a tervek szerint 2022-re befejezendő építkezés várhatóan csúszni fog.
شعور لا يقارن كلما تشهد كشف اثري جديد، انتظروا الاعلان عن كشف اثري جديد بسقارة، شكرا لزملائي بالوزارة. An indescribable feeling when you witness a new archeological discovery. Stay tuned for the announcement of a new discovery in Saqqara Thank you to my colleagues in the ministry pic.twitter.com/RpgK6TmREo
Mexican archaeologists say they found remains of 119 more people, including women and several children, in a centuries-old Aztec "tower of skulls" in the heart of the capital https://t.co/gsHq95aLzM
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
Archeológusok a közelmúltban bukkantak egy kör alakú épület romjaira Oroszországban. A felfedezésben az a megdöbbentő, hogy a nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt felhúzott építményt mamutok és más jégkorszaki állatok csontjaiból emelték. A szakértők egyelőre csak találgatnak, hogy távoli őseink mire használhatták a „házat” – olvasható a múlt kor történelmi magazin weboldalán.
A kutatók szerint az építőanyagot több mint hatvan mamut, számtalan rénszarvas, ló, medve, farkas, vörös és sarki róka csontjai szolgáltatták. A különös építményről az Antiquity tudományos folyóiratban publikáltak nemrégiben egy tanulmányt. Az értekezés vezető kutatója, Alexander Pryor szerint a helyszínen komplett mamut csontvázakat találtak, „a koponyáktól kezdve a lábcsontokon keresztül egészen a gerinccsigolyákig” minden megtalálható volt.
Ukrajna és Oroszország területén idáig 25 különböző lelőhelyen, legalább 70 hasonló „csontkört” tártak fel. A most feltárt lelet az Exeteri Egyetem őskori régészeti tanszékén oktató Pryor szerint a legrégebbi ilyen jellegű építmény. A Moszkvától 560 kilométerre délre fekvő „csontkört” a tanulmány társszerzője, a Kosztyenki Nemzeti Régészeti Múzeum igazgatója, Alexander Dudin fedezte fel, aki 2015-ben végzett kutatásokat a régészek által Kostenki 11-re keresztelt lelőhelyen.
A fagyos pokolban
A csontkör átmérője 11 méter. A Livescience-nek nyilatkozó Pryor szerint nehéz megmondani, hogy ezek az utolsó jégkorszak folyamán emelt építmények pontosan hogyan néztek ki, de a Kostenki 11-es esetében valószínű, hogy a mamut csontokat – a kör alakú alapot követve – egymásra rétegezték. A maradványok között egyes csontokat egymásba kapcsolódva találtak, amely arra utal, hogy amikor felhasználták őket, akkor valószínűleg még hús és inak is lehettek rajtuk, amelyek egyben tartották őket.
Pryor szerint elképzelhető, hogy a mamutcsontkört irhákból készített tető fedhette, amelyet masszív faoszlopok tarthattak, de erre egyelőre nem találtak bizonyítékot. Hozzátette, a csontokat valószínűleg összegyűjtötték és nem vadászat útján jutottak hozzájuk. Bár arra akad példa, hogy az utolsó jégkorszak alatt az emberek mamutra vadásztak, ezt egy 25 ezer éves Lengyelországban talált mamut borda is igazolja, amelyben a régészek egy lándzsa maradványait fedezték fel, Pryor szerint azonban a mamutvadászat abban az időszakban már inkább kivételnek számított.
Az utolsó jégkorszak, amely letarolta Észak-Európát, 75 ezer évvel ezelőtt kezdődött és 18 ezer évvel ezelőtt fejeződött be. A Kostenki 11 a leghidegebb periódusban épült, amely ötezer évig tartott (Kr. e. 23 ezertől 18 ezerig).
A nyár ekkoriban egy rövid és hűvös évszak volt csupán, a téli időszakban pedig gyakorta megesett, hogy a hőmérséklet tartósan mínusz 20 Celsius-fok alá süllyedt. Az extrém időjárás miatt az emberek a melegebb déli területek felé vonultak, ahol több volt a táplálékforrás. Az a közösség, amely a Kostenki 11-et építette végül feladta a harcot az elemekkel és elhagyta a területet annak ellenére, hogy a közelben friss ivóvizet szolgáltató folyó volt.
Kihívás volt
Az archeológusok egyelőre csak találgatnak, hogy mi lehetett a funkciója az építménynek. Egyesek, úgy gondolják, hogy lakóhelynek használták az emberek. Pryor és kollegái szerint a Kostenki 11-es csontkör rituális célokat szolgálhatott vagy élelmiszerraktárként funkcionált, mivel a csontokon hús is volt. A lakóhely funkciót azzal az elmélettel zárták ki, hogy a csontokon hagyott húscafatok, a ragadozókat, így például a nem éppen veszélytelen farkasokat is az épülethez csalogathatta.
A csontkörön belülről, illetve azon kívül talált három gödörből vett törmelék vizsgálatánál kiderült, hogy azok faszén- és csontmaradványokat tartalmaztak. Az előbbi jelenléte arra utal, hogy a szélsőséges hideg időjárás ellenére a környéken voltak fák, amelyeket az itt élők tüzelőanyagnak használtak, hasonlóan a csontokhoz, amelyeknek elégetése ugyan kevesebb hővel járt, de fényesebb tüzet produkált.
A törmelék között kő és kovakő darabkákat is találtak, amelyek feltehetően az állatok feldolgozására használt pattintott kőeszközök, szakócák készítése következtében hullottak a földre. A feltárás során 50 megégett magra is rábukkantak, amelyek helyben termesztett növényekről árulkodnak, de származhattak akár ételmaradékokból is.
„Ez egy különös történet arról, miként próbáltak őseink innovatív ötletekkel adaptálódni az utolsó jégkorszak leghidegebb periódusának zord életkörülményeihez, felhasználván az összes forrást és anyagot, amit környezetükben találtak” – magyarázta Pryor. „Kihívás lehetett itt élni, de távoli őseink megbirkóztak a nehézségekkel” – tette hozzá.
