Felsővadászi I. Rákóczi György, a család második fejedelme Szerencsen született 1593. június 8-án. Édesapja, a Rákóczi-ház első birtokszerzője, Rákóczi Zsigmond, anyja Gerendi Anna volt. Számos nemesi ifjúval egyetemben ő is Bocskai István kassai udvarában nevelkedett. Itt ismerkedhetett meg Báthory Gáborral és Bethlen Gáborral. 1615-ben Borsod vármegye főispánja, majd az ónodi vár kapitánya lett. 1616. április 18-án vette feleségül Lorántffy Zsuzsannát. Feleségével együtt megkapta a sárospataki uradalmat is, ami a későbbiekben, Munkács mellett, a legjövedelmezőbb birtokává vált.
Bethlen Gáborhoz már 1619-ben csatlakozott, akivel együtt indítottak támadást II. Ferdinánd Habsburg király ellen. Ebben az évben Felső-Magyarország kapitányává választották, Bethlen Gábor hadjárataiban a hátország biztosításával foglalkozott. Sikertelen harcot vívott Homonnai Drugeth Györggyel. 1619. november 23-án Bethlen visszafordult Bécs alól Magyarországra és Rákóczit fejedelmi tanácsosának tette. Rákóczi mindvégig hűségesen kitartott Bethlen Gábor mellett, aki 1629-ben hunyt el. Az örökös, Brandenburgi Katalin alkalmatlansága miatt hatalmi válság alakult ki, Rákóczi esélyes uralkodójelöltté lépett elő Bethlen Gábor öccsével, Istvánnal szemben. A hajdú katonaság és a szolnoki pasa támogatásával megindult Erdély felé. A két vetélytárs között végül nem került sor fegyveres összecsapásra, ugyanis az ügyben teljes érdektelenséget mutató Porta két athnamét is küldött, az új fejedelem személyét pedig Brandenburgi Katalin választhatta ki. Az özvegy, Bethlen István iránt érzett gyűlöletétől vezérelve 1630. november 26-án Segesváron a Rákóczi nevére kiállított okiratot olvasta fel, a szerencsés győztes pedig december 24-én letette fejedelmi esküjét.
Rákóczi intézkedéseinek eredményeképpen visszavette a magánkézre került kincstári birtokokat, s megtörte a nagybirtokosok hatalmát. Birtokaikat olykor elkobozta, egy részével családi vagyonát gyarapította, amelyen keresztül megalapozta Erdély erejét.
I. Rákóczi György 18 esztendős uralkodása a békés fejlődést hozta Erdélyre. A Habsburg uralkodót ekkor lekötötték a harmincéves háború küzdelmei, a másik nagyhatalmat, a Portát pedig a janicsárlázadások foglalkoztatták. Építő politikájához hadi győzelmet is tudott kapcsolni. A budai pasa elleni nagyszalontai győzelemmel megerősítette hatalmát. A hírneves, protestáns hitű fejedelemmel hamarosan kapcsolatba lépett a svéd és a francia diplomácia, akik rábírták, hogy keljen hadra a Habsburgokkal szembe. Azonban a Bethlen Gábor kora óta katolizált arisztokrácia megvonta tőle támogatását, ugyanígy tett a Porta is, ezért eredmény nélkül fejezte be hadjáratát.
Rákóczi 1645-ben, Linzben kedvező különbékét kötött III. Ferdinánddal, amelyben visszaszerezte Erdélynek hét felső-magyarországi vármegyéjét, továbbá biztosította a királyi országrész jobbágyainak a protestáns vallásgyakorlást. Hiszen Rákóczi György nemcsak a református egyház mecénása volt, hanem könyvgyűjtő is. Felesége, Lorántffy Zsuzsanna szintén a biblia szerinti, Istennek tetsző életet élt. Mély vallásosságát átörököltette utódaira is, rendszeres bibliaolvasókként tartották őket számon.
A fejedelem 1645-ben megkezdődő vesztfáliai tárgyalásokon is képviseltette magát, diplomatáinak köszönhetően Erdély szerepelhetett a harmincéves háborút lezáró 1648-as békeszerződésben. Rákóczi politikájának köszönhetően Erdély felkészült arra, hogy terjeszkedni próbáljon a közép-európai térségben – és ezáltal kiszakadjon a Porta felügyelete alól. Számos pert indított földbirtoka növelése érdekében. Míg más fejedelmek az országot, addig Rákóczi családja vagyonát növelte, de végeredményben mégis nagy gazdagságával szerzett könnyebbséget alattvalóinak: ahogyan családi birtokai nőnek, úgy szabadítja fel fokozatosan alattvalói kereskedését. Először a méz és a viasz kiskereskedelmi forgalmazását engedélyezi, azután a többi exportcikkét.
Megválasztásakor tíz nagy birtokkomplexum volt egészen vagy részben a kezén, halálakor harminckettő felett intézkedett. 1648 táján Magyarországon és Erdélyben összesen 27 000 jobbágyháztartás termelt Rákóczi birtokain: jóval több, mint százezer lélek élt falvaiban és 56 mezővárosában. Továbbá 64 majorban, valamint 12 borgazdaságban termeltek az ő javára. E hatalmas gazdaságnak jelentős része a királyi Magyarországon terült el, tekintélyes hányada jutott azonban Erdélybe is. A mezővárosokból 21, közöttük a fejedelmi székhely, maga Gyulafehérvár, a jobbágyháztartásokból pedig 12 000 fekszik a 15 erdélyi Rákóczi-birtokon.
1639-től kezdve Rákóczi nagy figyelmet fordít a munkácsi vár erősítésére. Feljegyezték, hogy a fejedelem közvetlenül is beleszólt a munkálatok menetébe. Az 1640-es években olasz mesterekkel dolgoztatott. 1649-ben épült a középső várrész két, a kaput közrefogó, belül kazamatás bástyája. Bár a Rákóczi-szabadságharc után a kiépített részeken is változtattak.
A Kárpátaljai Állami Levéltárban 19 eredeti és 6 másolat található leveleiből. Rendeleteit többek között Munkács város főbírájának levéltára őrzi. Erdély fejedelmeként élete sok szálon kapcsolódott Munkácshoz. 1633-ban II. Ferdinánd 200 000 forintért örökösen átengedte Rákóczinak a várost és a hozzá tartozó falvakat. Ettől kezdve 140 Munkács környéki falu és a beregszentmiklósi uradalom 33 településének földesura lett. Itt fogadta 1645. április 23-án a francia követeket, kikkel a Habsburg-ellenes hadjáratról tárgyaltak. Ő építtette a munkácsi vár alsó erődítményeit két francia mérnökkel, felépíttette a lőnyílásokkal ellátott védfalakat. A várral és Munkács városával kapcsolatosan négy rendeletét őrizzük Kárpátalján. Írásaiból kitűnik a fejedelem határozott szerepvállalása a személyes és peres ügyekben is. Utasításaiban a vár körüli kaszálók használatát szabályozta a különböző rangú emberekre vonatkozóan. Pártfogásába vette az újonnan vásárolt házak tulajdonosait, majd a nemeseknek megtiltotta a parasztházak vásárlását. Rendelkezik elhúzódó örökösödési perekben, büntetések kifizetésében. Az 1644-es Bécs elleni hadjárat idején intenzív levelezést folytatott Ung megyével, amelyekben a megye irányába megfogalmazott pénzügyi s természetbeni beszolgáltatásokat követelt. Ung megye – a nehézségek ellenére is – küldött katonákat, szekereket, élelmet és takarmányt Rákóczinak. Kijelenthető, hogy az északkeleti vármegyék hozzájárultak a hadjárat költségeihez, igaz, nem a kívánt mennyiségben. Konkrét utasításokkal látja el a vármegyék területén állomásozó csapatokat Szabolcsban, Szatmárban, Beregben, Ugocsában és Ungban. Ung megyének 1644. július 13-án Eperjesen kelt levelében így ír: „Ha mi velünk egyet akar érteni és hazájának szabadságának és a közönséges jónak szolgálni.” A fejedelem 100 lovast rendelt Szendrő alá, de a későbbi levelezésekből kiderül, hogy ezt a számot nem tudták biztosítani. Meggyűlt a baja a szökött, fegyelmezetlen katonákkal. A fejedelem 15 000 fős sereget állított ki, amelynek élelmezése, hadellátása nagy erőfeszítéseket követelt. Ung megyének küldött leveleiben határozottan megvédi a reformátusok érdekeit, visszaszolgáltatja a katolikusoktól a lefoglalt javakat, nem utolsósorban hű alattvalóinak birtokjogait is védte.
II. Ferdinánddal kötött szerződésében biztosítja Erdély fejedelemségének az elismerését, ugyanakkor kötelezte magát, hogy leszereli a hajdúkat. Kapcsolata a görögkatolikus egyházzal is jóhiszeműen alakult, támogatta Tarasovits Bazil 1634. évi kinevezését a munkács-máramarosi püspöki székbe, és ezt elvárta alattvalói tisztjeitől is. 1648-ban a birtokszerző fejedelem kiváltságokat biztosított Bergszentmiklós lakosainak. A Bereg megyei gyűjteményben őrzött két levelében hű alattvalójának vagyonáról rendelkezik, majd a munkácsi fazekasokat veszi védelme alá, megállapítva kinek kell adóba és kinek kell pénzért dolgoznia.
Rákóczi élete végén a lengyel trón megszerzésére koncentrált. A fejedelem tervéhez a kozákok támogatását is megszerezte, 1648-ban bekövetkező halála miatt azonban ez meghiúsult. Rákóczi György fejedelem belpolitikájának megítélése ma is vitákat gerjeszt, elsősorban a vagyonelkobzásai miatt. Ennek csak később mutatkozott pozitív hatása, mivel Erdély központosításához és a fejedelmi hatalom megerősödéséhez vezetett. A stabilitás folytán a békés fejlődés lehetővé tette a bethleni aranykor folytatását, ami a református oktatás támogatásával és a könyvnyomtatás fellendülésével járt. Fejedelemsége idején felújította és kibővítette a gyulafehérvári nyomdaműhelyt. A héber és görög betűsorok mellett cirill betűkkel is nyomtattatott, a román lakosság igényeit is figyelemben tartva. Gazdag bibliagyűjteményt hozott létre gyulafehérvári könyvtárában.
Dr. Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője
