The Jerusalem Post
című angol nyelvű izraeli újság adott hírt arról, hogy Salamon király bányáit
rejtheti Izraelben a Timna Nemzeti Park.
Ha történeti forrásnak tekintjük a Bibliát, akkor az első Szentély
korában, Saul, Dávid és Salamon király idején rendkívüli gazdagságban éltek a
zsidó királyok. Vagyonukra magyarázatot adhatnak a Bibliában nem említett, a
mai Izrael területén lévő Timnában, illetve a mai Jordániában lévő
Kirbet-en-Nahaszban, a Holt-tengeri árok két oldalán található rézbányák.
Multidiszciplináris vizsgálatok alapján Erez Ben-Joszef
régész arra a következtetésre jutott, hogy a timnai rézbányák egy kiterjedt
ipari-gazdasági rendszer részét alkották, amelyet az Ószövetségben is szereplő
edomiták működtettek.
Az elmúlt 70 évben komoly régészeti vita zajlott arról, hogy
Salamon király csak egy helyi kiskirály vagy valóban jelentős királyságot építő
történeti személy volt, mivel a legutóbbi időkig alig találtak hiteles
bizonyítékokat a Biblia birodalmának korából, mintegy háromezer évvel
ezelőttről.
Erez Ben-Joszef felfedezései azonban megerősítik a jelentős
korai királyság elméletét, mert bizonyítják, hogy ipari mértékű fémkitermelés
folyt évszázadokon át ebben a korban. A fémek és a belőlük kovácsolt fegyverek
és bronzeszközök pedig királysággá fejlesztették a korábbi korok egyszerű
mezőgazdasági településeit a térségben.
Ben-Joszef mintegy ezer timnai rézbányát vizsgált meg, és
olyan szerves anyagokat talált, amelyek lehetővé tették a szénizotópos
kormeghatározást. Kiderült, hogy a rendkívül száraz éghajlaton megmaradt
leletek – magok, élelem- és ruhamaradványok – a Bibliában Salamon
uralkodásaként megjelölt korból származnak.
Úgy tűnik, hogy az edomiták megolvasztották a rézércet, és
ezzel fizették meg a Salamon területén történő áthaladás vámját. A kereskedelem
részeként Salamon király helyben nem fellelhető luxus ételeket importálhatott
királyságába. Ebben a korban, háromezer évvel ezelőtt a réz volt a
legértékesebb ásványi anyag. A termelés volumene alapján ezeket a helyeket
csakis egy fejlett, hierarchikus társadalom tudta működtetni.
A szakértők szerint Salamon a mai Eilattól mintegy 30
kilométerre, északra lévő Timna bányáiból szerzett rezet, amelynek egy részét
felhasználta, egy részét pedig aranyra és ezüstre cserélte. Sisay Tsegay ismert
történész szerint Salamon aranyforrása valószínűleg Sába királynője volt,
akinek palotáját már felfedezték, és azt remélik, hogy hamarosan rábukkannak a
közelében az aranybányák aknáira is.
A réz kinyerése érdekében a rézércet tartalmazó zöldes
köveket 1200 Celsius-foknál magasabbra kellett hevíteni, amit két ember által
lábbal hajtott kezdetleges kohókban végeztek el.
A réz és annak ötvözete, a bronz előállítása akkora
erőfeszítéseket igényelt, hogy eleinte csak ékszereket és vallási kegytárgyakat
készítettek belőle, de az ipari termelés megszervezése idővel lehetővé tette a
nagyobb mennyiség révén a fegyverek gyártását is.
A különösen nehéz bányászati munkakörülmények miatt a
szakemberek úgy vélik, hogy rabszolgák végezhették a bányászatot és a réz
kinyerését a kövekből. A számítások szerint mintegy ötezer tonna rezet
nyerhettek ki ezekből a bányákból, ami elég lehetett az egész térség számára.