Kövekkel és kokalevéllel körülvett múmiára bukkantak a régészek Peruban, egy limai focicsapat edzőpályája melletti dombon – írja az MTI.
A hosszú fekete hajú csontvázat arccal felfelé temették el egy méter mélyen a földben, és alsó végtagjait növényekből fonott indákkal kötözték össze. A kokalevelek mellett kukoricát és magokat is találtak a csontváz mellett, amiből arra lehet következtetni, hogy a feltehetően 3000 éves „egyedet” egy rituálé során áldozhatták fel társai – mondta Miguel Aguilar perui régészprofesszor a Reutersnek.
A dombon, ahol a múmiát találták, nyolc tonna szemetet takarítottak el az év elején, valamint eltávolították a környéken tanyázó hajléktalanokat és drogosokat. Aguilar professzor szerint a dombon valaha egy U alakú agyagtemplom állt, amit a spanyol gyarmatosítás előtt építhettek. A helyszínt, ahol ősi vályogfalak maradványai találhatók, huacának nevezik, ami a kecsua nyelvben szent helyet jelent. Limában több mint négyszáz huaca található a perui kulturális minisztérium szerint.
A perui fővárosban a legszokatlanabb helyeken bukkantak már múmiákra és a gyarmatosítás előtti korszakból származó maradványokra, például víz- és földgázvezetékek lefektetése során. Előfordult olyan is, hogy egy helyi lakos három csontvázra bukkant házának belső udvarán egy lyukban. 25 évig hallgatott róluk, míg 2022-ben a régészek a perui kulturális minisztérium engedélyével el nem távolították a maradványokat.
Tizenhárom eltemetett emberi maradványra bukkantak egy mexikói piramisnál, közülük nyolc fiatal férfi volt, akiket egy templom felszentelésére szolgáló szertartás részeként fejezhettek le – közölték mexikói régészek szerdán.
A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet szerint a csontvázmaradványok akár kétezer évesek is lehetnek. A maradványok mellett több száz gyöngyöt, nyílhegyeket és kagylókból készült gyűrűket találtak szertartási felajánlásként.
A leletre a Moral-Reforma nevű maja romvárosban bukkantak rá, amely a Mexikói-öböl partján fekvő Tabasco államban található. A hely a Yucatán-félsziget és Közép-Amerika maja királyságait az öböl partvidékének más kultúráival összekötő folyami kereskedelmi útvonal egyik állomása lehetett.
A régészek szerint a nyolc áldozat maradványait feldarabolhatták, majd szétszórták a piramis alakú templom tövében, mert a csontokat eltérő helyszíneken találták meg. Ugyanitt egy másik csontcsoport is előkerült, amely több száz évvel későbbről származhat.
Majdnem ötezer éves taverna maradványait tárták fel régészek Dél-Irakban. A föld alatti borozó feltárásától azt remélik a szakemberek, hogy így jobban megismerhetjük a világ első városaiban élő egyszerű emberek életét.
Az amerikai-olasz-iraki kutatócsapat az ókori sumér civilizáció egyik első és legjelentősebb városállamaként ismert Lagasban a mai Nászirijjától északkeletre bukkant a leletre.
„Két részre van osztva, az első részben az ételt fogyasztók számára kialakított helyiségek és padok találhatók. A második részben van egy udvar a szabadtéri étkezésekhez. Emellett találtunk két egymásba illeszkedő edényt, amit az ételek és folyadékok tartósítására használták, úgy, mint egy hűtőszekrényt” – mondja Baker Azab Wali, iraki régész.
A világ első városai a mai Dél-Irak területén alakultak ki. A korábban füldművelésből, törzsi falvakban illetve táborokban élő kisebb közösségek úgy döntöttek, hogy idegenekkel összefogva városokat hoznak létre.
„Ez a felfedezés azt mutatja, hogy abban az időben volt egyfajta egyenlőség a társadalmi osztályok között ha a szórakozóhelyeket és az átlagos életszínvonalat nézzük” – teszi hozzá Baker Azab Wali, iraki régész
A Tigris és az Eufrátesz deltájához közel fekvő Lagas területét az ókoriak a termékenysége miatt az „istenek kertjének” nevezték. Az időszámításunk előtti harmadik évezred második felében majdnem 100 ezer lakosa volt.
2600 éves halloumi sajtot találtak az egyiptomi Szakkarában – írja az IFL Science. A furcsa leletekre egyiptomi régészek bukkantak a régiségügyi minisztérium legújabb expedícióján.
A halloumi mellett talált tárgyakon ókori egyiptomi démotikus írást találtak, amely a hieratikus íráson keresztül fejlődött ki a hieroglifákból a Kr. e. 8–7. században. Körülbelül ezer éven át (a XXV. dinasztiától egészen a római uralomig) használták, amíg a kereszténység terjedésével az egyiptomiak át nem vették a görög ábécét.
A halloumi kecske- vagy juhtejből készített, téphető szerkezetű, sós sajt. A szakkarai sírban nagy tárolókat találtak, amelyek tele vannak a sajttal. Nem tudni, hogy pontosan mi maradhatott belőle, és azt is nehéz elképzelni, milyen szaga lehet ennyi romlott kecsketejnek.
Bár a szakkarai halloumi is elég régi, a maga 2600 évével nem rekorder: a legősibb sajt, amit valaha találtak, 3200 éves, és szintén Egyiptomban bukkantak rá 2018-ban. Sajnos a sajt nem olyan, mint a jó bor, és nem nemesedik a korral – valószínűleg komoly gyomorproblémákat okozna bárkinek, aki vállalkozna rá, hogy megkóstolja.
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
XIV. Lajos francia király idején elsüllyedt hajóroncsokat azonosítottak Franciaország északnyugati partvidéke mentén. A roncsokban talált használati tárgyak a fedélzeten zajló életbe engedhetnek bepillantást. A francia kulturális minisztérium pénteki közleménye szerint a normandiai partoknál, Saint-Vaast-la-Hougue térségében felfedezett három hajó XIV. Lajos (1638-1715) francia király flottájához tartozott és az Anglia elleni La Hougue-i csatában süllyedt el 1692 májusában.
A roncsokat egy magnetométerrel valójában már 1990-ben lokalizálta Christian Cardin búvár, aki későbbi merülései alkalmával famaradványokat is talált. Felfedezését jelentette a hatóságoknak, ám a leletekről csak mostanra készült hivatalos szakértői vélemény – közölte a francia vízalatti régészeti hatóság, a DRASSM.
A hivatalos szakértői jelentés szerint a roncsok eltérő állapotban maradtak fenn, közülük az egyik „meglehetősen erodálódott”. Ennek a hajónak a fa alkotóelemei súlyosan rongálódtak, ezért a roncs vizsgálatát sürgősen folytatni kell. A másik két csatahajó jó állapotban konzerválódott az egyméteres iszap alatt, ezekhez viszont nehéz hozzáférni.
A tudósok azt remélik a felfedezéstől, hogy új információkkal szolgál a hajóépítésről XIV. Lajos korából, emellett a roncsokban talált használati tárgyak a fedélzeten zajló életbe engedhetnek bepillantást.
Mamut-leletegyüttest találtak Siklós-Máriagyűdön a napokban – tájékoztatta a Janus Pannonius Múzeum pénteken, közleményben az MTI-t.
A fiatalabb és idősebb mamut állkapcsa, valamint több agyar egy leletmentő ásatáson került elő, amelyet lakóház építésével, tereprendezésével összefüggésben végeztek a múzeum munkatársai Talabér Ildikó régész vezetésével.
A tulajdonosok tettek bejelentést a múzeumnak arról, hogy különös leleteket rejt a föld – emelték ki.
Annyi már most bizonyos, hogy a térségben, pontosabban Kozármislenyben, Pécsbányán, Zókon feltárt mamutleletek egy igen különleges újabb leletegyüttessel egészülnek ki: a siklós-máriagyűdi ásatáson ugyanis több mamuttestrészre egy helyre felhalmozva bukkantak rá – hangsúlyozták.
Az intézmény Katona Lajos Tamást, a Magyar Természettudományi Múzeumnak a mamutcsontok mentésében és meghatározásában szakmai segítséget nyújt geológusát idézve rámutatott, nagyon ritka, hogy mamutlelet jégkorszaki löszös üledékből kerül elő, hiszen ezek általában más helyekről, például kavicsbányákból származnak.
A múzeum kitért rá, hogy régészek egy későbbi megtelepedés nyomaira is bukkantak környéken.
Bár házhelyek nem kerültek elő, de a fellelt gödrök kerámiatöredékeket, valamint hamus, égett rétegeket rejtettek – jegyezték meg.
Hozzátették, hogy a megtelepedés korára mindebből csak következtetni lehet, azt pontosabban csak később tudják meghatározni.
A mamutleletek a Janus Pannonius Múzeumba kerülnek, tudományos feldolgozásuk megkezdődik, a vizsgálatok eredményeiből lehet majd megállapítani, hogy az egykori óriásállatok milyen körülmények között éltek, mivel táplálkoztak és milyen korszakból származnak – olvasható a közleményben.
Nero császár korából, vagyis az első századból származó híd maradványai tűntek elő az olasz főváros folyója medréből, amelynek vízszintje minimálisra csökkent a rendkívüli szárazságban – jelentette a La Repubblica római napilap kedden.
Az ókori híd talapzatának több romos maradványa bukkant elő. A Nero császárnak tulajdonított ókori híd helye ismert volt, de a szerkezet a történelem során nagyon ritkán volt látható, mivel maradványait a Tiberis fedi el. A ma Teverének hívott folyó szintje a megszokott legalább négy és fél méterről most 112 centiméterre süllyedt. A túl alacsony vízszint veszélyt jelent a folyó ökoszisztémájára, és a hajózást is akadályozza. Lazio tartomány elnöke, Nicola Zingaretti a folyó területét már korábban katasztrófa sújtotta területnek nyilvánította a tartós csapadékhiány miatt.
Az első századra datált híd az ókori Rómában a Nero császár építette stadion felé vezetett, amely a mai Vatikán területén állt. A városnak ezen a részén – a folyó jobb oldalán – találták meg Nero anyja, Agrippina villáját is. A híd ugyanott kötötte össze a Tiberis-folyó két oldalát, ahol most a II. Viktor Emánuel olasz királyról elnevezett híd húzódik, mely az Angyalvárral szemközti híd mellett található. Az ókori híd megmaradt magasabb részeit a 19. században bontották le a hajózás akadálymentesítése érdekében.
Forrás: mti.hu
[type] => post [excerpt] => Nero császár korából, vagyis az első századból származó híd maradványai tűntek elő az olasz főváros folyója medréből, amelynek vízszintje minimálisra csökkent a rendkívüli szárazságban - jelentette a La Repubblica római napilap kedden. [autID] => 4 [date] => Array ( [created] => 1657143960 [modified] => 1657097720 ) [title] => Ókori híd romjai bukkantak elő az alacsony vízállású Tiberis folyó medréből [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=3316&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 3316 [uk] => 3325 ) [aut] => avecsorinszka [lang] => hu [image_id] => 3317 [image] => Array ( [id] => 3317 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/07/hid-romjai-roma-1.png [original_lng] => 730864 [original_w] => 979 [original_h] => 483 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/07/hid-romjai-roma-1-150x150.png [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/07/hid-romjai-roma-1-300x148.png [width] => 300 [height] => 148 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/07/hid-romjai-roma-1-768x379.png [width] => 768 [height] => 379 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/07/hid-romjai-roma-1.png [width] => 979 [height] => 483 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/07/hid-romjai-roma-1.png [width] => 979 [height] => 483 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/07/hid-romjai-roma-1.png [width] => 979 [height] => 483 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/07/hid-romjai-roma-1.png [width] => 979 [height] => 483 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1657276824:2 [_oembed_561303f7eba6528e6361b81e0c41625f] => [_oembed_time_561303f7eba6528e6361b81e0c41625f] => 1657086817 [_thumbnail_id] => 3317 [_edit_last] => 4 [translation_required] => 1 [views_count] => 5386 [translation_required_done] => 1 [_oembed_9ca3189a1244e76b39fe40bfe4ee2cf9] => [_oembed_time_9ca3189a1244e76b39fe40bfe4ee2cf9] => 1657133166 [_oembed_d81ef366d0de2c17bd13c4d375e0a4bd] => [_oembed_time_d81ef366d0de2c17bd13c4d375e0a4bd] => 1657133166 [_oembed_1702634ab80404cec4eb3a0541faa3a6] => {{unknown}} [_oembed_ed325f5ade58b2d89ce2c2dc49074663] => {{unknown}} [_oembed_844c00e6eb30cf38e898a3035773f74b] => [_oembed_time_844c00e6eb30cf38e898a3035773f74b] => 1719499050 [_oembed_33b258b0e3d500fa592f75b867dc5a18] =>
Archaeologists in Türkiye believe they have discovered the tomb of Saint Nicholas, famously known as Santa Claus 🇹🇷 pic.twitter.com/T1Wx40gp7P
Feltehetően egy római korból származó sír maradványaira bukkantak a Gázai övezetben egy egyiptomi finanszírozású lakásépítési projekt munkálatai közben – közölték hétfőn a Hamász illetékesei.
A palesztin turisztikai és régészeti minisztérium szerint a földmunkák során a sírban talált tárgyakat a munkások elvitték, és ezért kérték az építkezés leállítását.
A helyi média szerint a Gázaváros északnyugati részén található régészeti helyszínről már sok műtárgyat elhordtak. A helyi lakosok elmondták, hogy már a minisztérium bejelentése előtt egy héttel találtak ott régészeti leleteket, köztük koporsófedeleket és feliratos téglákat.
Az Egyiptom és Levante közötti ősi kereskedelmi útvonalakon elhelyezkedő Gáza gazdag történelméről ismert, s ma több mint kétmillió embernek otthont. Az izraeli megszállás, a blokád, a konfliktusok, a szűk területen való gyors városi növekedés miatt azonban Gáza régészeti kincseinek nagy részét nem védték meg.
Egy független régész a helyszínről készült fotók alapján úgy vélte, hogy a munkások nem sírkamrára, hanem inkább egy 1600 évvel ezelőtti, a késő római kortól a kora bizánci korba nyúló korszakból származó temetőre akadhattak.
A leletek a régész szerint arra utalnak, hogy egy római templom vagy egy bizánci templom lehetett a közelben. A szakértő azonban nem akart névvel nyilatkozni, mert mint mondta, erre nem volt felhatalmazva.
Egyiptomi régészek a szakkarai nekropoliszban, a Kairótól délre fekvő ősi temetőben – 2007 óta folynak az ásatások – egy 4200 éves halotti templomot fedeztek fel. A kutatók 22 temetkezési aknát, ezekben 52 érintetlen fa koporsót, mindegyikben 1-1 múmiát találtak – mindezt 12 méter mélyen.
Egy 4200 éves halotti templomot fedeztek fel egyiptomi régészek a szakkarai nekropoliszban, a Kairótól délre fekvő ősi temetőben, ahol 2007 óta folynak az ásatások. A kutatók 12 méter mélyen találtak 22 temetkezési aknát, ezekben 52 érintetlen fa koporsót, mindegyikben 1-1 múmiával.
„A legfontosabb felfedezés, maga a templom, ez az ősi temetkezési hely, ami ehhez a piramishoz tartozik – meséli Zahi Havasz a feltárást végző egyiptomi régészcsoport vezetője. A lelőhely 4200 évvel ezelőttről datálható, az óbirodalom hatodik dinasztiájának idejére. A templom mellett találtunk még egy tároló helyet is, ahol azokat az eszközöket tartották, amiket a rituálékhoz használtak.”
A templomot Nearit királynő, II. Teti, az óbirodalmi hatodik dinasztia első fáradójának felesége tiszteletére építették. A leletek között volt egy 4 méter hosszú, 1 méter széles papirusz is, amely a halottak könyvének 17. fejezetét ábrázolja.
شعور لا يقارن كلما تشهد كشف اثري جديد، انتظروا الاعلان عن كشف اثري جديد بسقارة، شكرا لزملائي بالوزارة. An indescribable feeling when you witness a new archeological discovery. Stay tuned for the announcement of a new discovery in Saqqara Thank you to my colleagues in the ministry pic.twitter.com/RpgK6TmREo
أول فيلم ترويجى للاعلان عن كشف اثري للبعثة الاثرية المصرية العاملة بمنطقة آثار سقارة والتي اسفرت عن الكشف عن بئر عميق للدفن به اكثر من ١٣ تابوت ادميا. وسيتم ارسال عدد من الافلام الترويجية الأخرى،وذلك لحين الاعلان عن كافة تفاصيل الكشف قريبا. انتظرونا
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
Az emberi evolúció fordulópontját jelzi a Haifa mellett, a Karmel-hegy Tabun nevű barlangjában talált lapos koptatókő, amelynek tanulmányozásából kiderült, hogy az eddig gondoltnál már sokkal hamarabb kifinomult szerszámokat használtak az anyagok koptatásához, csiszolásához, ezzel korábban megjelent a kifinomult szerszámhasználat.
A kövön talált anyagok elemzése alapján nem az elejtett állatok feldarabolására használták, hanem a lágy belső részeknél, esetleg az állati bőrök koptatására szolgált a kődarab a Haifai Egyetem régészeti intézetének kutatói szerint.
Ron Simelmitz, az intézet régésze elmondta a lapnak, hogy eddig úgy vélték, csak jóval később, mintegy 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg a modern emberré fejlődés során a csiszolás, a súrolás (kaparás), valamint a koptatás az ehhez szükséges eszközökkel.
A Journal of Human Evolution című szakfolyóiratbán közzétett írásuk ezt az időpontot korrigálja és egyben megváltoztatja gondolkodásunkat technológiai fejlődésünknek erről a szakaszáról.
Eddig az Afrikában és Európában talált koptatókövek alapján határozták meg a későbbi időpontot, de az izraeli régészek szerint a szakemberek nem feltétlenül kutattak ilyen tárgyak után az ásatásoknál, mert nagyon nehéz őket azonosítani.
A nyíl- és lándzsahegyeket, s az éles oldalú pattintott kőszerszámokat – főként a kovakőből készítetteket – könnyű felismerni formájukról, meglehetősen természetellenesnek tűnnek. A koptató- és csiszolóköveket viszont nagyon nehéz fellelni és azonosítani, mert külsőleg olyanok, mint más kövek.
A Tabun-barlangban talált követ viszont kiemelkedő helyzetben helyezték el, és ebből eleve arra következtettek, hogy eszközként szolgálhatott, amit mikroszkópos felhasználási-kopási elemzése is igazolt, amikor felületét összehasonlították más, természetesen elkopott kőfelszínekkel.
A koptatás tudománya és eszközei jelentős lépést jelentettek a korai emberelődök számára többek közt azért is, mert az elejtett vadak bundája megnyúzásuk után jóval kényelmesebben volt viselhető, ha a bőrből kikoptatták a szerves maradványokat és megpuhították, mert elvesztette kellemetlen szagát és jobban illeszkedett testükre.
A korai kőkorszakban általában függőleges mozgásokra: ütésre, kalapálásra használták a kezdetleges kőszerszámoka vagy éles szegélyek kiképzésével vágásra.
Azért is jelentős mérföldkő az emberi viselkedésben és az evolúcióban a csiszolás és dörzsölés vízszintes munkájának megjelenése, – amelyet a lelet alapján az izraeli kutatók legalább 350 ezer évvel ezelőttre datálnak – , mert már előrevetíti a gabona őrlésének sokkal későbbi munkafolyamatát is. Izraelben tízezer évvel ezelőttről találták a gabonaőrlésre utaló legkorábbi maradványokat.
