Egy romániai, Skerisoara-barlangban a kutatók egy ősi baktériumtörzset fedeztek fel, amely ellenállást mutatott nyolc antibiotikum-osztály gyógyszereivel szemben.
A kutatócsoport a romániai Skerisoara-jégbarlangban azonosított egy baktériumtörzset, amely tíz modern antibiotikummal szemben is ellenálló. A hírt az Euronews közölte.
A baktérium a Psychrobacter SC65A.3 nevű fajhoz tartozik, amelyet a tudósok mintegy 5 ezer éves jégréteg alatt találtak. A Skerisoara-barlang az ország egyik legnagyobb jégbarlangja, és körülbelül 100 ezer köbméteres, akár 13 ezer éves föld alatti jégblokkal rendelkezik.
A kutatók 25 méter hosszú jégmagmintát fúrtak a barlang Nagyterem nevű részében, majd elemezték a jég darabjait. A tudósok több baktériumtörzset izoláltak, és szekvenálták a genomjukat, hogy kiderítsék, mely gének felelősek a túlélésért rendkívül alacsony hőmérsékleten és az antimikrobiális szerek iránti ellenállásért.
Christina Purkarea, a bukaresti Biológiai Intézet kutatója szerint, a Psychrobacter SC65A.3 törzs ősi eredete ellenére ellenállást mutat számos modern antibiotikummal szemben, és több mint 100, az ellenállással kapcsolatos gént tartalmaz.
Az Euronews kiemeli, hogy azok az antibiotikumok, amelyekkel szemben a baktérium ellenálló, széles körben alkalmazottakterápiában, komoly fertőzések – például tuberkulózis, colitis és húgyúti fertőzések – kezelésére.
67 800 éves barlangrajzokat azonosítottak nemrég az indonéziai Muna szigetén. A leletek bebizonyították: az emberi művészet gyökerei jóval régebbre nyúlnak vissza, mint azt a kutatók eddig feltételezték.
A régészek szerint az indonéziai Muna szigetének mészkőbarlangjaiban talált kéznyomok akár 67 800 évesek is lehetnek. Ha a becslések helytállóak, ezek a motívumok a jelenleg ismert legősibb kéznyomatok.
A Jakarta Post beszámolója szerint Adhi Agus Oktaviana, az indonéz Nemzeti Kutatási és Innovációs Ügynökség (BRIN) régésze 2015 óta kutat hasonló alkotások után Muna térségében. A most datált kéznyomokat egy barlangban találta meg újabb festmények alatt. Ez a tény önmagában is alátámasztja, hogy a helyet évszázadokig használták.
A barnás árnyalatú barlangrajzokat indonéz és ausztrál kutatók elemezték. Megállapításuk szerint az alkotók pigmentet fújtak a barlang falához érintett kezek köré, így hagyva hátra a jellegzetes körvonalakat. A kutatók közleményükben hangsúlyozták: ez a technika rendkívüli tudatosságra és művészi kifinomultságra utal.
Oktaviana szerint kezdetben nehéz volt meggyőzni kutatótársait arról, hogy valóban emberi kezekről van szó. A fordulópontot azok a részletek jelentették, amelyek egyértelműen emberi ujjakat idéztek. Érdekes, hogy több kéznyomnál az ujjvégeket szándékosan hegyesre formálták. Ez a megoldás egyedülálló stílusjegynek számít a térségben.
A tanulmány társszerzője, Adam Brumm, szintén a Griffith Egyetem régésze úgy véli, az alkotók talán nem pusztán kezet akartak ábrázolni. „Mintha szándékosan próbálták volna az emberi kéz képét valami mássá átalakítani – talán állati karmokat idézve” – fogalmazott Brumm. Szerinte a motívumok az ősi közösségek és az állatvilág közötti összetett szimbolikus kapcsolatra utalhatnak.
A kutatók a barlangrajzok korát úgy határozták meg, hogy a kéznyomatok fölötti lerakódásokból öt milliméteres mintákat vettek, majd lézerrel elemezték, hogyan bomlott le az urán az idő múlásával egy stabilabb radioaktív elemhez, a tóriumhoz viszonyítva. Ez a módszerrel viszonylag pontosan meg tudták állapítani, hogy az alkotások legalább 67 800 évesek.
Amerikai kutatók részletesebben is megvizsgálták azokat a csontokat, amiket az eddigi információk szerint a maja korszakban élt emberek hagytak hátra. Úgy vélik: valamennyien tömeges áldozás résztvevői voltak.
Több mint 10 ezer csontot találtak abban a különleges barlangban, amire Midnight Terror Cave-ként hivatkoznak a régészek, és amit magyarul leginkább éjféli terror barlangjaként lehet fordítani. A mai Belize-ben található területen összesen 118 embert áldozhattak fel a maja esőistennek időszámításunk szerint 250 és 925 között. A barlangot ugyanakkor nem most fedezték fel, a létezéséről már 15 éve tudni.
Ahogy a Science Alert is rámutatott, a barlangot az eltelt időszakban is gyakran vizsgálták a kutatók, többek közt a Los Angeles-i Kaliforniai Állami Egyetem régészei. Ők ezúttal viszont nem a csontokat, hanem az áldozatok száját, illetve fogaikat vizsgálták, hogy többet tudjanak meg a haláluk körülményeiről.
A témában kiadott tudományos beszámoló – ami az International Journal of Osteoarchaeology című szakfolyóiratban jelent meg – két olyan áldozatot is említ, akinek a fogaira különös kék szálak tapadtak. Mint utólag kiderült, az anyag pamutszál volt, aminek a nyomai – az elvégzett mikroszkopikus vizsgálat szerint – ennyi idő múltán is megmaradtak az áldozatok fogairól lekapart lepedékben és a fogkőben.
A tanulmány vezető szerzője, Amy Chan, az intézmény végzős hallgatója azt mondta: az egyedi kék anyagot már más mezoamerikai lelőhelyeken is megtalálták. Főleg ott, ahol szertartásokat végeztek, miközben az áldozat testét befestették. A fogkőben kimutatott darabkák viszont másról árulkodnak szerinte: lehetséges, hogy az áldozatokra ilyen anyagból készült szájkosarat erősítettek.
Claire Ebert, a Pittsburghi Egyetem régésze, aki nem vett részt vizsgálatban, kissé szkeptikusan kommentálta az állításokat. Szerinte a barlangban talált fogminták között csak nagyon kevés olyan van, amin fogkő nyomait lehet kivenni, így pedig a csapat elemzése nem tűnik elég alaposnak.
Egy őskori vadászcsoport által hátrahagyott nyomokra bukkantak a régészek a szlovákiai Bélai-Tátra hegyvonulatában rejtőző Hučivá-barlangban. A krakkói Jagelló Egyetem Régészeti Intézetének régészei, paleozoológusai, geológusai, szedimentológusai, archeobotanikusai és paleogenetikusai több száz pengét találtak itt, amit radiolaritból, kovakőből vagy limnoszilicitből készültek. Emellett csonttűket és különböző állatok csontjait fedezték fel, illetve egy nagy kandalló vagy tűz maradványait.
A kutatók fauna- és archeobotanikai maradványokat, valamint egy zerge (Rupicapra rupicapra), egy szarvas (Cervus elaphus) és egy vadló (Equus ferus) fajainak csontjait is megtalálták. Több mint egy tucat csonton vágásnyomok és repedések látszanak, amelyek valószínűleg a csontvelő kivonása és kőszerszámokkal történő simítás során keletkeztek.A leletekről az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány számol be, amely arra is utal, hogy a csoport az alpesi kecske (Capra ibex) vadászatára „szakosodhatott”, egy olyan vadkecskefajtára, amely durva terepen él a hegyek hóvonala közelében.
A szakemberek úgy látják, hogy a legtöbb lelet a paleolitikumból származik, és ez arra utal, hogy a csoport az úgynevezett magdaléni kultúrából származhatott,
amelyet Abri de la Madeleine, egy délnyugat-franciaországi sziklamenedékről neveztek el. Ez a csoport mintegy 23 ezer és 14 ezer évvel ezelőtt élt Európában, az utolsó jégkorszak vége felé, amit a geológusok pleisztocén korszaknak is neveznek, írja a HeritageDaily online tudományos portál.
A felfedezés más szempontból is izgalmas: a Kárpátok alpesi vidékén ez idáig szinte nem találtak bizonyítékot a történelem előtti betelepülésre.
Az íjak és nyilak használatának Afrikán kívüli legkorábbi bizonyítékára bukkantak Srí Lankán. 45–48 ezer éves nyílhegyeket és állati csontokat találtak a sziget délnyugati részén lévő Fa-Hien Lena barlangban.
A nyílhegyeken lévő törések olyan erős becsapódásra utalnak, amely általában íjjal és nyíllal történő vadászatnál figyelhető meg – mondta el Michelle Langley, a brisbane-i Griffith Egyetem kutatója, a Science Advances tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője.
A szakértő elmondása szerint ez a lelet régebbi, mint az eddig az Afrikán kívül talált hasonló bizonyítékok.
Az eddigi legkorábbi ehhez hasonló lelet 32 ezer éves, Délkelet-Ázsiából került elő.
Az eddigi legrégebbi ismert bizonyítékok, melyek ennek a technikának az alkalmazására utalnak, Dél-Afrikából származnak, mintegy 64 ezer évesek – mondta Patrick Roberts társszerző, a jénai Max Planck Intézet kutatója.
Pattintott kőeszközök az őskőkorból Forrás: Daniel S. Adler
Az új leletek különlegességét az adja elsősorban, hogy trópusi esőerdőből származnak, nem pedig olyan nyitottabb vidékekről, mint a szavannák.
„Ez a kirakós egy olyan darabja, mely megmutatja, miért lehetett fajunk annyira sikeres: mert minden környezetben megélt, és képes volt igazítani technikáját a körülményekhez” – fogalmazott Roberts.
A tudósok szerint az emberek akkoriban valószínűleg a fákon lakó emberszabásúak és rágcsálók utáni vadászathoz használták az íjakat és nyilakat.
Roberts szerint elképzelhető, hogy a Homo sapienst a nyilas-íjas technika különböztette meg legközelebbi rokonaitól, például a neandervölgyi embertől.
Ez a vadászati technika az absztrakt gondolkodás jóval fejlettebb képességét követelte meg, mivel alkalmazásához két eszközt kellett kombinálni.
A barlangban ásványi okkerből álló gyöngyök készítésére utaló nyomokat, halászati eszközöket és valószínűleg ruházat vagy hálók készítéséhez használt rostok előállításának bizonyítékát találták.
„Eddig azt feltételeztük, hogy a ruházatot a hideg elleni védekezésül fejlesztették ki. Az, hogy ruhakészítésre utaló bizonyítékokat találtunk Srí Lankán, arra utal, hogy talán a szúnyogok ellen használták a ruhát” – mondta Roberts.
شعور لا يقارن كلما تشهد كشف اثري جديد، انتظروا الاعلان عن كشف اثري جديد بسقارة، شكرا لزملائي بالوزارة. An indescribable feeling when you witness a new archeological discovery. Stay tuned for the announcement of a new discovery in Saqqara Thank you to my colleagues in the ministry pic.twitter.com/RpgK6TmREo
Mexican archaeologists say they found remains of 119 more people, including women and several children, in a centuries-old Aztec "tower of skulls" in the heart of the capital https://t.co/gsHq95aLzM
