A Somló hegyen hat új, késő bronzkori és kora vaskori kincsegyüttes került elő, amelyek páratlan lehetőséget kínálnak a magaslati települések szerepének és az egykori rituális gyakorlatoknak a megértésére. A modern technológiával feltárt leletek új fejezetet nyitnak a magyar régészetben – derül ki a Cambridge University Press által publikált tanulmányból.
A nyugat-magyarországi Somló hegy, ez a 431 méter magas vulkanikus képződmény a Marcal-medence (a Kemeneshát és a Bakony közé benyúló félmedence) fölé emelkedve évezredek óta meghatározó eleme a tájnak. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete 2023-ban indított kutatási projektet a területen, amely minden várakozást felülmúló eredményekkel szolgált – számolt be a Cambridge University Press Antiquity folyóiratában megjelent tanulmány, amelynek vezető szerzői Soós Bence és Péterváry Tamás.
Fehér folt a régészeti térképen
Bár a nyugat-magyarországi magaslati lelőhelyek, mint a Velem-Szent Vid vagy a Ság-hegy, régóta kutatottak, a Somló hegy régészeti szempontból ez idáig feltáratlan maradt. Ez most gyökeresen megváltozott: a kutatók fémkeresős kutatással, terepbejárással, légi lézerszkennelésssel és mágneses felméréssel vizsgálták a területet.
Az első évben több mint 300 késő bronzkori (Kr. e. 1450–800) és kora vaskori (Kr. e. 800–450) fémtárgyat azonosítottak, főként a hegy délkeleti fennsíkján. A digitális terepmodell segítségével az egykori teraszokat és ösvényeket is feltérképezték a szőlőművelés által átalakított tájban. A késő bronzkori leletek legnagyobb része a Hallstatt B1–B2 időszakból (Kr. e. 1080–900) származik, és a kutatás új eredménye, hogy a területet a kora vaskor későbbi szakaszában (Kr. e. 6. század második fele – 5. század eleje) is lakták. A Hallstatt B periódus az európai késő bronzkor egyik fontosabb kronológiai szakasza, amely nevét az ausztriai Hallstatt lelőhelyről kapta.
A projekt legnagyobb szenzációja a hat újonnan felfedezett kincsegyüttes, amelynek feltárását fotogrammetriával (a terepről készített fényképek alapján a képeken végzett mérések és számítások segítségével meghatározzák a képeken látható valós tárgyak kiterjedéseit) és videófelvételekkel gondosan dokumentálták. Az előzetes vizsgálat szerint az elrejtések főként a Hallstatt B periódusban történtek, amely időszakból eddig kevés kincsegyüttest ismertünk a Dunántúlon.
A leletegyüttes az európai őstörténeti ismeretek kulcsa lehet
A leletek különleges információkat nyújtanak a bronztárgyak elrendezéséről és a nem fém összetevőkről is – például borostyángyöngyökről, vaddisznó- és házisertésagyarakról, valamint textil- és bőrmaradványokról. Két kincsegyüttest ép kerámiában találtak, ezeket számítógépes tomográfiával vizsgálták. A különleges tárgyakat, mint az I. kincsegyüttesből származó alpi stílusú lándzsahegyet, neutrontomográfiával elemezték. A III. kincsegyüttesből vett minták kis magvú lencse-, gabona- és kölesmaradványokat tártak fel.
Jelentős felfedezés, hogy a fennsíkon bronzműhelyek nyomaira bukkantak. A nagy mennyiségben előkerült bronzrögök, cseppek, öntőcsapok és töredékes lapos-domború ingotok egyértelműen bizonyítják, hogy a helyszínen intenzív bronzfeldolgozó tevékenység folyt. A Somló hegy tehát nemcsak rituális jelentőséggel bírt, hanem fontos kézműves központként is működött, ahol mesteremberek készítettek bronztárgyakat. Ez a kettős funkció – rituális centrum és kézműves műhely – különösen értékessé teszi a lelőhelyet a kutatók számára.
A kutatás egyik fő célja a kronológia pontos meghatározása radiokarbon kormeghatározással: az I. kincsegyüttes zoológiai anyagot is tartalmazott, amely alkalmas erre – ez hiányzik a régió hasonló korú leleteiből. A projekt jelentősége túlmutat a régió határain, és komoly mértékben hozzájárulhat az európai őstörténeti ismereteink gazdagításához.
