Egy őskori sírban 169 aranygyűrűt, egy réz karperecet és mintegy 800 gyöngyházból készített gyöngyöt találtak a régészek Bihar község határában – jelentették be egy csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatón. A bejelentésről az Agerpres hírügynökség és az Ebihoreanul.ro portál számolt be.
A sírban – a régészek feltételezése szerint – egy nőt temettek el mintegy 4600–4300 évvel időszámításunk előtt, akinek a hajfonatait díszíthették az aranygyűrűk.
Az ásatásokat vezető Calin Ghemis régész szerint a csontváz fogazata és a mérete alapján valószínűsítő, hogy egy nő maradványairól van szó.
A feltevésüket erősíti, hogy a sírban nem találtak fegyvereket. Hasonló sírokba általában harcosokat, vezéreket, de mindenképpen férfiakat temettek, csak nagyon ritkán nőket.
Szeretnénk megtudni, hogy miféle kultúrához tartozott a személy, és azt is, hogy az Erdélyi-szigethegységből származó aranyból készültek-e a gyűrűk – idézte az Ebihoreanul.ro portál az ásatásokat vezető régészt.
Száz éve elfeledett dinoszaurusz-lelőhelyeket fedezett fel újra a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE-TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport Erdélyben, a Hátszegi-medence területén – közölte a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) hétfőn.
A Hátszegi-medence területén talált Magyarosaurus dacust utoljára az első világháború előtt sikerült feltárni. A páratlanul gazdag leletanyag világszinten is egyedülállónak számít, mert az itteni maradványok a dinoszauruszok kréta időszak végi eltűnését megelőző rövid időszakba engednek betekintést – írja az MTI az MTM közleménye alapján.
Az első világháborút megelőző néhány évben Kadic Ottokár geológiai térképezést végzett a Hátszegi-medence nyugati részén, ahonnan egy páratlanul gazdag, dinoszauruszok és más hüllők maradványait tartalmazó leletanyagot gyűjtött be. Ez a kréta időszak legvégét reprezentáló gyűjtemény tartalmazza azokat a maradványokat, melyek alapján a hazánk nevét viselő első dinoszauruszt, a Magyarosaurus dacust is leírták. A leletanyag begyűjtését követő történelmi események következtében a lelőhelyek pontos helyzetére vonatkozó információk jelentős része elveszett, ellehetetlenítve a további őslénytani ásatásokat a területen. „A Budapesten tárolt Hátszegi-leletanyag kiemelkedő őslénytani jelentősége régóta nemzetközi érdeklődésre tartott számot, azonban mindig problémát jelentett, hogy ezek pontos lelőhelyei és így az egykori környezet, melyben ezek az élőlények egykoron élhettek, nem volt ismert.
A lelőhelyek újrafelfedezését az tette lehetővé, hogy nemrégiben előkerült az a térkép, amelyet Kadic Ottokár használt az ásatásai során, és rajtuk egyértelmű jelöléseket találtunk az egykori lelőhelyekre vonatkozólag” – mondta Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének munkatársát, a kutatócsoport vezetőjét.
A térkép a több mint száz évvel ezelőtti topográfiai viszonyokat tükrözte, ezért a lelőhelyek beazonosításába bevonták Albert Gáspárt, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet munkatársát is, aki modern térinformatikai eszközök segítségével lokalizálta a régi térképen jelölt lelőhelyek mai helyzetét.
„A többhetes terepi kutatómunka során sikerült beazonosítani a Kadic Ottokár által megkutatott lelőhelyeket, ahonnan további csontmaradványokat is sikerült begyűjteni. A több mint száz gerinces maradvány közül kiemelhető egy összetartozó csigolyasor, mely egy Sauropoda dinoszauruszhoz tartozott, de találtunk értékes maradványokat más dinoszauruszoktól, különféle krokodiloktól és teknősöktől is. Tudományos szempontból a legértékesebb fosszíliák mindössze néhány milliméter nagyságúak, melyekre Magyar János bukkant rá a leletek preparálása során. Ezek a kis méretű maradványok ugyanis az emlősökhöz tartoznak és így ezek a leletek tekinthetőek a Hátszegi-medence legidősebb emlősmaradványainak” – foglalta össze az ásatáson felfedezett maradványok jelentőségét Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Egyetem munkatársa.
„Az elvégzett geokémiai, földtani és őslénytani kutatások rávilágítottak arra, hogy a vizsgált leletanyag a Hátszegi-medence egyik legidősebb dinoszaurusz-lelőhelyét képviseli, mely nélkülözhetetlen segítséget nyújt a kréta időszak végi kihalási eseményt megelőző rövid időszak ökológiai folyamatainak behatóbb megismeréséhez. Az elért eredményeknek köszönhetően tisztáztuk azokat a rétegtani, ökológiai és evolúciós kérdéseket, melyek hosszú ideje fennálltak ezzel a páratlanul gazdag és őslénytani szempontból nagyon értékes leletanyaggal kapcsolatban, lehetővé téve a modern őslénytani kutatások folytatását és az újabb leletek felkutatását a területen” – foglalta össze Botfalvai Gábor a kutatás főbb eredményeit, melyek a Cretaceous Research szakfolyóiratban jelentek meg.
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
Erdélyben a szebeni Astra múzeum zászlaja alatt dolgozó archeológus csapat szerint elképzelhető, hogy járványtemetőről van szó.
A 8000 négyzetméteren zajló régészeti feltárás helyszíne a Szeben folyó bal partja, pontosabban egy olyan parcella, ahol egy magánvállalkozó befektetési projektet kezdeményezett. Indokolt esetben ilyenkor kötelező a régészeti feltárás.
Egy 30 sírból álló temetkezési helyre leltek a régészek. 10 sírban érméket is találtak, melyek közül a legkorábbi 1577-ből, a legkésőbbi 1619-ből származik.
A régészek szakvéleménye szerint a temető a XVII. század első felében jött létre, ugyanis nem szerepel Magyarország első katonai felmérésében (az úgynevezett jozefiniánus térképen), amelynek erdélyi részét az 1760-as évek végén, illetve az 1670-es évek elején végezték el.
Az eddigi kutatások alapján két dolog figyelemre méltó: a temető viszonylag rövid ideig működött, és többnyire gyermekeket hantoltak oda. A régészek szerint elképzelhető, hogy egy járvány nyomán hozták létre, amikor viszonylag rövid idő alatt sok ember halt meg. A földi maradványok bioarcheológiai vizsgálata további hasznos adatokat szolgáltat majd az eltemetettek nemére, életkorára és egészségügyi állapotára vonatkozóan.
Az ásatási helyszínen összesen 88 objektumot azonosítottak: sírokról, épületmaradványokról, ipari létesítményekről, kohókról, különböző hálózatokat kiszolgáló gödrökről és sáncokról van szó. A régészeti leletek között kerámiák, üvegtárgyak, érmék, fémtárgyak találhatók, datálásuk a XIV. és XX. század közé tehető.
A kutatások értékelése, a talált csontok, tárgyak vizsgálata még folyamatban van.