Páratlan leletre bukkantak kirándulók a csehországi Zvičina-hegyen: egy arannyal és ezüsttel teli kincsesládára, amely a 20. század eleji Közép-Európa gazdasági és társadalmi viszonyairól mesél.
7 kilogrammos kincsesládát találtak kirándulók a csehországi Třebihošť-Mostek mellett emelkedő Zvičina-hegy délnyugati lejtőjén, 2025 februárjában. A kincset két ládába csomagolva, mesterséges kőfal mögött fedezték fel – adta hírül a Kelet-csehországi Múzeum.
Miután felismerték a lelet jelentőségét, a megtalálók értesítették a hatóságokat. A leletet átadták a Kelet-csehországi Múzeumnak, Hradec Královéban.
A kincs 598 fekete szövetbe csomagolt aranyérmét, finoman szőtt ezüst erszényt, valamint több különféle aranyszínű tárgyat tartalmazott. Ezek között szerepel tíz karkötő, tizenhat cigarettatárca, láncra erősített kulcs és púderpohár is.
A lelet nemcsak mérete, hanem szokatlanul „friss” eredete miatt is figyelemre méltó. Miroslav Novák, a múzeum régészeti osztályának vezetője elmondta: bár a kincsek elásása ősi szokás, ez a tárgy együttes modernebb korszakból származik.
A későbbi korokból származó leletek gyakran jobban dokumentálhatók, így történetük akár levéltári forrásokból is rekonstruálható.
A numizmatikai vizsgálatok szerint az aranypénzek 1808 és 1915 között készültek. Többjükön kisebb ellenbélyegző látható, amelyeket vélhetően az első világháború után helyeztek el. Néhány érme a volt Jugoszláviából származik, az 1920-as és 1930-as évekből, ami arra utal, hogy a kincsesláda elrejtése jóval 1915 után történt.
A pénzek túlnyomó többsége Franciaországból való, de találhatók köztük osztrák–magyar, belga és oszmán eredetűek is. Feltűnő, hogy sem német, sem csehszlovák érme nem került elő – ez tovább mélyíti a lelet körüli rejtélyt.
A Kelet-csehországi Múzeum szerint ez a kincsesláda az egyik legértékesebb modern kori kincslelet Csehországban. Nemcsak ritkasága, hanem történelmi jelentősége miatt is kiemelkedő: kézzelfogható kapcsolatot kínál a 20. század eleji Közép-Európa társadalmi és gazdasági életéhez.
Skokholm-szigeten bukkantak meglepő leletekre tengeri madárszakértők. Többek közt egy kőkorszaki eszközt találtak, amely legalább kilencezer éves. A szerszámot egykor valószínűleg fókabőrök előkészítésére vagy kagylók feltörésére használhatták. A felfedezések azonban ezzel még nem értek véget: már másnap előkerült egy 3750 éves temetkezési urna, ugyanannak a nyúlüregnek a bejáratánál.
A sziget története több ezer évre nyúlik vissza
A festői Skokholm sziget az Egyesült Királyságban, Wales partjainál fekszik, amely leginkább a madártelepeiről ismert. A magas sziklák és az elszigetelt természeti környezet a tengeri madarak kitűnő menedékévé teszi. Skokholmon nincsenek ragadozók sem, ezért a sziget késő tavasszal több ezer tengeri szárnyasnak ad otthont, beleértve az atlanti lundákat is, amelyek itt raknak tojást.
A területen csaknem száz éve működik egy madármegfigyelő központ.
A mindössze másfél kilométer hosszúságú, és a legszélesebb pontján mintegy nyolcszáz méteres sziget skandináv nevet visel, amelynek a jelentése: „erdős sziget”, amit valószínűleg a 10-11. században itt letelepedett vikingek adtak neki. Jelenleg azonban egyetlen fát sem láthatunk itt. Ám a sziget története sokkal régebbre nyúlik vissza, és a történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy több ezer évig emberek lakták. A terület ma már lakatlan, de a kutatók szívesen keresik fel. Richard Brown és Giselle Eagle, tengeri madárszakértők is kihasználták a világjárvány miatt turistákat nélkülöző napokat, és részletesebben felfedezték a szigetet. Egy ponton azonban szokatlan eszközre bukkantak egy nyúlüreg bejáratánál.
A kagylók feltörésére is használhatták
Maga a nyúlüreg is nagyon réginek tűnt, a tudósok szerint valószínűleg már évezredek óta különböző nyúl-generációk lakták. Arra gondoltak, hogy az eszköz talán bosszantotta az egyik „nyúl-lakót”, aki akarva-akaratlanul egyszerűen kirúgta onnan az üreg bejárata mellé, ahol végül Brown és Eagle megtalálta. A két férfi lefényképezte, majd továbbította a régészeti szakértőknek, akik 6000–9000 éves mezolitikus eszközként azonosították.
A képek egyértelműen egy késő, középső kőkorszaki ferde kavicsról készültek, amelyről úgy gondoljuk, hogy azt a vadászó-gyűjtögető közösségek használták – mondta Andrew David, az őskori eszközök szakértője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Olyan feladatok elvégzése során alkalmazták, mint például a fókabőr előkészítése, a bőrrel borított vízi járművek készítése, vagy az olyan élelmiszerek feldolgozása során, mint például a kagylók feltörése.
Hozzátette: bár az ilyen típusú eszközök jól ismertek a szárazföldi Pembrokeshire és Cornwall partvidékein, valamint Skóciában és Észak-Franciaországban, ez az első példa Skokholmból és az első szilárd bizonyíték arra, hogy a késő mezolitikum idején emberek éltek a szigeten.
Egy temetkezési urna darabjai is előkerültek
A felfedezések azonban tovább folytatódtak a szigeten. A két természetvédelmi szakember már a következő napon rábukkant egy újabb, kavicsos szerszámra, ugyanannak a nyúlüregnek a bejáratánál. Azt is észrevették, hogy a kis állatok nagyobb kerámia darabokat rúgnak ki onnan. Az új leleteket ezúttal Jody Deacon, az Amgueddfa Cymru – Wales Nemzeti Múzeum őskori régészeti kurátora azonosította.
Az egyik töredék valószínűleg egy kora bronzkori, vázaszerű urnához tartozhatott, amelyeket általában a hamvasztásokkal társítottak – magyarázta Deacon. – Mintegy 3750 évvel ezelőtt, ez a fajta temetkezési urna meglehetősen gyakori volt Nyugat-Walesben.
Toby Driver régész munkatársaival évek óta végez régészeti felméréseket a közeli Skomer, Grassholm és Ramsey szigeteken. Úgy véli, hogy a Királyi Bizottság korábbi, légi felmérései és légi lézeres vizsgálatai bizonyították, hogy Skokholm szigetén őskori települések maradványai találhatók, bár azokat soha nem tárták fel.
A most felfedezett őskori leletek azonban sziklaszilárdan jelzik az egykori emberi jelenlétet a szigeten.
