Háromezer évvel ezelőtti erődítmények sora jelent meg a Közel-Kelet és az eurázsiai sztyeppék határán. A Kaukázus hegység déli részén, a mai Georgiában (korábbi nevén Grúziában) található Dmanisis Gora egy volt ezek közül. A civilizációból, amely ezeket építette, szinte semmi sem maradt fenn. Amit azonban a brit Cranfield Egyetem kutatói itt találtak, átrajzolja a helyi térképeket, és kicsit a bronzkor történetét is.
A Cranfield régészei 2018-óta dolgoztak az időszámításunk előtt 1500 és 500 között épült Dmanisis Gora erőd feltárásán. Az rögtön látszott, hogy amit vizsgálnak, az a belső védvonal által körülzárt mag, amelyet a környező maradványok alapján egy külső fal is körülvett.
Hogy az erőd külső része mekkora lehetett, nem tudták, míg a légi fotókat meg nem vizsgálták. A DJI Phantom 4 RTK drónokkal készített mintegy 11 ezer felvétel és a 2013-ban feloldott titkosítású, hidegháborús kémfotók összevetése komoly meglepetést tartogatott. Kiderült, hogy a körbezárt területet egy kilométer hosszúságú fal vette körül. Erről nem csak topográfiai modellt alkottak, de addig ismeretlen mezei műveket, sírhelyeket is találtak.
A falak malter nélkül egymásra rakott terméskövekből épültek, és 2 méter vastagok voltak. A felhasznált kövek és az építési technika azt mutatja, hogy az erőd belső és külső fala egy időben épülhetett.
Az erőd külső területén különös módon alig találtak régészeti műtárgyakat, ami vagy azért alakult így, mert ez a rész lakatlan volt, és az erődöt is korán elhagyták építői, vagy mert pásztorkodással foglalkozó lakói évszaktól függően, csak ideiglenesen tartózkodtak itt.
A tanulmányt jegyző dr. Nathaniel Erb-Satullo szerint egyik magyarázat sem igazán meggyőző, ha összevetjük az erőd megépítéséhez szükséges erőfeszítéssel. A szakember szerint a további kutatás célja, hogy egyebek között fényt derítsen a környező területek egykori népsűrűségére, a nyájak mozgására és az itt folytatott mezőgazdasági tevékenységre.
