Az ókori Egyiptomban uralkodó dinasztiák közül az Abüdosz a legrejtélyesebb, amely Felső-Egyiptomot kormányozta Krisztus előtt 1700–1600 között. Most régészek állítják, hogy mintegy 3700 év után megtalálták a dinasztia néhány fáraójának nyughelyét.
Több mint egy évtizeddel azután, hogy a szakértők megtalálták Szenebkai fáraó nyughelyét, egy újabb uralkodó sírját találták meg, valószínűleg azt, aki közvetlenül Szenebkai előtt uralkodott – írja a Daily Mail.
„Az Abüdosz dinasztia fáraóinak sírhelye új tudományos bizonyítékkal szolgál az Anubisz-hegyi nekropoliszban található királyi sírok kialakulásáról” – fogalmazott Dr. Mohamed Ismail Khaled, az egyiptomi Régészek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára. Hozzátette,
ez a felfedezés új információkkal is szolgál e dinasztia uralkodóiról, és mélyebb megértést tesz lehetővé a korszak összetett politikai történelméről.
A sírt Pennsylvaniai Egyetem egyiptomi-amerikai régészet csoportja fedezte fel. Egy piramisra emlékeztető hegy lábánál épült az Abüdosz-sivatagban, amelyet az ókori egyiptomiak Anubisz hegyének neveztek. A sír a talajszint alatt hét méter mélyen található, és egy mészkőből készült sírkamrából áll.
A tény, miszerint a sír az Abüdosz-dinasztia idejéből származik, alátámasztja, hogy a fáraó rövid életű volt.
Az Abüdosz-dinasztiáról valójában olyan keveset tudunk, hogy egyes szakértők vitatják létezésüket.
A Kairói Egyetem kutatói Szekenenré Ta-aa fáraó több mint száz éve feltárt holttestét vizsgálták meg, hogy kiderüljön, mi okozhatta halálát.
Harcmezőn végrehajtott „ceremoniális kivégzésre” utaló nyomokat azonosítottak a Kairói Egyetem szakemberei egy ókori egyiptomi fáraó bebalzsamozott maradványain, amelyeket CT-vizsgálatnak vetettek alá.
Az i.e. 1560/1558 és 1555 között uralkodó Szekenenré Ta-aa az ókori egyiptomi XVII. dinasztia utolsó előtti fáraója volt. Uralkodása alatt zajlott az Egyiptom északi vidékét megszállva tartó hükszoszok kiűzésének első szakasza. A harc utódja, Kamosze alatt folytatódott és a XVIII. dinasztiát megalapító I. Jahmesz alatt fejeződött be.
Szekenenré bebalzsamozott maradványait az 1880-as években fedezték fel a Nílus nyugati partján.
A múmián végzett vizsgálatok számos fejsérülést felfedtek, ám a test többi részén nem találtak jelentős sérüléseket a kutatók – írták szerdán angol nyelvű egyiptomi hírportálok.
A további elemzésekből kiderült, hogy a fáraó agyát nem távolították el, noha ez bevett gyakorlat volt annak idején, és a koporsójából kiáramló szagok arról árulkodtak, hogy nem minden folyadékot távolítottak el testéből. Ezek alapján a kutatók arra jutottak, hogy a fáraót sebtében balzsamozhatták be, távol a királyi balzsamozóműhelytől.
A Szekenenré halálával kapcsolatos elméletek egyike szerint a fáraót elfogták a csatatéren, majd később kivégezték, egy másik szerint álmában gyilkolták meg.
A Frontiers in Medicine című folyóiratban publikált új kutatás szerint azonban a fáraó bebalzsamozása nem volt teljes egészében kontármunka, mivel a balzsamozóknak sikerült elrejteniük egy sor, korábban észrevétlenül maradt sérülést.
A CT-vizsgálat számos sérülést felfedett a szemek és az orcák környékén, valamint a koponyán.
Ezek alapján a kutatók úgy vélik, hogy a nagyjából 40 éves fáraót elfogták a harcmezőn, kezeit hátrakötötték és ott helyben végeztek vele. Egyszerre többen, legkevesebb öt különböző fegyverrel mértek rá halálos csapást.
„Egy megkötözött fogoly szabályos kivégzésekor azt feltételezhetjük, hogy csak egy ember sújt le, lehet, hogy különböző szögekből, de nem más-más fegyverrel. Szekenenré halála inkább ceremoniális kivégzés volt” – mondta Szahar Szalim, az egyetem professzora.
Az új eredmények megkérdőjelezik azt az elméletet, hogy Szekenenrét nem egy hivatalos műhelyben balzsamozták be. Az arcán lévő sérülések elfedéséhez szükséges hozzáértés egészen más képet fest bebalzsamozásának körülményeiről
