A NASA pénteken számolt be arról, hogy a Marson szolgálatot teljesító Perseverance egysége egy olyan felfedezést tett, ami akár teljesen át is alakíthatja az egész Univerzumról alkotott elképzelésünket. Az űrkutatási hivatal szerint ugyanisa marsjáró egy olyan követ fedezett fel a vörös bolygón, ami ősi élet nyomait hordozhatja magán.
A NASA csapata által „Chevaya Falls”-nak elnevezett kődarabról a Perseverance fedélzetén lévő műszerek kimutatták, hogy több, az ősi marsi életre utaló nyomot is magán hordoz. Ezek közül az egyik bizonyos kémiai markerek jelenléte – de ami érdekesebb, hogy felületén olyan struktúrát figyelhetők meg, amilyeneket a földi sziklákon is kialakított több milliárd évvel ezelőtt az éppen csak megjelenő élet.
Ráadásul a kőzet a Mars egy olyan régiójában található, ahol a feltételezések szerint egykor egy folyó folyhatott – ami ismét csak megnöveli annak valószínűségét, hogy ha valahol a vörös bolygón, akkor ott lehetett élet, ahonnan ez a kőzet is előbukkant. Ugyanakkor a NASA egyelőre még nem ment odáig, hogy határozottan kijelentse: tényleg az ősi élet nyomaira bukkantak az idegen planétán, hanem egyelőre csak ennek lehetőségét veti fel.
„A Cheyava Falls a Perseverance által eddig vizsgált legrejtélyesebb, legösszetettebb és potenciálisan legfontosabb kőzet”, nyilatkozta a felfedezésről Ken Farley, a pasadenai Caltech Perseverance projekt tudósa. „Itt van az első meggyőzően kimutatott szerves anyag, jellegzetes színes foltok, amelyek olyan kémiai reakciókra utalnak, amelyeket a mikrobiális élet energiaforrásként használhatott, és egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kőzetben egykor víz – az élethez szükséges – áramlott”, mondta a kutató.
„[A kövön] talált foltok nagy meglepetést jelentenek”, mondta David Flannery, az ausztráliai Queenslandi Műszaki Egyetem asztrobiológusa, a Perseverance tudományos csapatának tagja.
„A Földön a kőzetekben az ilyen típusú vonásokat gyakran a felszín alatt élő mikrobák megkövesedett emlékeivel hozzák összefüggésbe”.Bár a követ a Perseverance alapos vizsgálatnak vetette alá, de sajnos ennek ellenére nem lehet biztosat mondani róla az általa végzett mérések alapján. „Lézerrel és röntgensugárral is átvilágítottuk azt a sziklát, és szó szerint éjjel-nappal felvettük minden elképzelhető szögből”, mondta Farley. „Tudományos szempontból a Perseverance-nek nincs több lehetősége”.
„Ahhoz, hogy teljesen megértsük, mi is történt valójában abban a Jezero-kráternél lévő marsi folyóvölgyben évmilliárdokkal ezelőtt, a Cheyava Falls mintát vissza akarjuk hozni a Földre, hogy a laboratóriumokban rendelkezésre álló nagy teljesítményű műszerekkel tanulmányozhassuk.”
A most felfedezett kőzet így az elsődleges jelölt arra, hogy NASA jövőbeli Mars Sample Return Programja visszahozza majd a Földre alaposabb elemzés céljlából. Jelenleg ugyanakkor a program megvalósíthatósága körül kérdések merültek fel, és a NASA kénytelen volt újratervezni azt, ami miatt jelenleg nem tudni, hogy mikor kerülhet sor rá – és így azt sem, hogy mikor tudhatjuk meg, hogy a Marson tényleg volt -e élet valaha.
A Curiosity rover az eddigi legszokatlanabb felfedezést tette a Marson: tiszta kénből álló kőzetet talált – írja a CNN.
Az 1 tonnás Mars-járó áthajtva egy sziklán véletlenül feltörte azt, felfedve a vörös bolygón korábban soha nem látott sárgászöld kristályokat.
„Azt hiszem, ez a legfurcsább és legváratlanabb lelet az egész küldetés során” ‒ mondta Ashwin Vasavada, a NASA Pasadenában (Kalifornia) működő Jet Propulsion Laboratory Curiosity projekt kutatója.
A Curiosity csapata a Gediz Vallis-csatornát vizsgáltatta, egy kanyargós barázdát, amelyet a jelek szerint 3 milliárd évvel ezelőtt a víz és törmelék keveréke hozott létre. A rover 2014 óta vizsgálja a környéket. Egy művelet során fedezték fel a kutatók, hogy a marsjáró összetört egy sziklát és a közelebbi kép egyértelművé tette az „észbontó” leletet – mondta Ashwin Vasavada.
A korábban vizsgált leletek között már volt olyan, amelyben kén volt, de tiszta kénből álló kristályokat eddig nem találtak.
Most a tudósok azt próbálják kideríteni, mit jelent a tiszta kén jelenléte a Marson, és mit mond ez a vörös bolygó történetéről. A kénes kőzeteknek jellemzően „gyönyörű, áttetsző és kristályos textúrájuk” van, ahogy Vasavada jellemzi, de a Marson az időjárás lényegében homokfúvással alakította a kőzetek külsejét, hogy beleolvadjanak a bolygó többi részébe, amely nagyrészt narancsos árnyalatú.
A szilícium-dioxid jelenléte arra utal, hogy valaha forró források vagy gőznyílások lehettek a Marson, amelyek kedvező feltételeket teremthettek a mikrobiális élet számára, ha az valaha is létezett a bolygón.
„Leesett az állam, amikor megláttam a kén képét” – mondta Briony Horgan, a Perseverance rover küldetésének társkutatója és az indianai West Lafayette-ben található Purdue Egyetem bolygótudományi professzora.
A tiszta elemi kén nagyon furcsa lelet, mert a Földön többnyire olyan helyeken találunk ilyet, mint a hidrotermális források, mint például a Yellowstone. Szóval nagy rejtély számomra, hogy hogyan keletkezett ez a kőzet a Sharp-hegyen.
Nem lehet tudni, hogy a kén hogyan keletkezett, de a csapat folytatja a Curiosity által gyűjtött adatok elemzését.
A 12 évnyi munka okozta kopás ellenére, például kerék- és mechanikai problémákat, a Curiosity továbbra is remek állapotban van – mondta Vasavada.
Egy korai emberfaj 1,8 millió éves fogát találták meg egy georgiai ásatáson. A régészek úgy vélik: a felfedezés igazolja, hogy a régió az egyik legkorábbi otthona volt Európában az ősi emberi közösségeknek.
A felfedezésről kiadott csütörtöki közlemény szerint az ásatás a georgiai fővárostól, Tbiliszitől száz kilométerre délnyugatra fekvő Orozmani település közelében folyt. Ez a Dmanisi régészeti lelőhely közelében található, ahol két évtizeddel ezelőtt 1,8 millió éves emberi koponyákat találtak − közölte az MTI.
Az afrikai kontinensen kívül a dmanisi leletek voltak a legrégebbi ilyen jellegű emberi maradványok, amelyekre valaha rábukkantak. A felfedezés megváltoztatta a korai emberi evolúcióról és a vándorlási szokásokról kialakult tudományos álláspontot.
A régészek szerint a Dmanisitől 20 kilométerre talált fog szintén azt bizonyítja, hogy a Dél-Kaukázus hegyvidéki területe lehetett a korai emberek egyik legősibb otthona az Afrikából történt kivándorlás után.
Giorgi Bidzinashvili, az ásatás vezetője elmondta, hogy szerinte a fog a Dmanisinál talált két, csaknem ép, 1,8 millió éves megkövesedett koponya Zezva és Mzia egyik „rokonának” maradványa lehet.
Az ásatásban részt vevő, a fogat megtaláló Jack Peart brit régészhallgató megfogalmazása szerint a felfedezés Georgia és az Afrikát 1,8 millió évvel ezelőtt elhagyó ember történetének szempontjából is óriási jelentőségű.
Ez megerősíti, hogy Georgia valóban fontos hely a paleoantropológia és általában az emberiség története szempontjából − fűzte hozzá.
A világ legrégebbi Homo-fosszíliái körülbelül 2,8 millió évvel ezelőttről származnak Afrikából. A korai ember, a vadászó-gyűjtögető Homo erectus (felegyenesedett ember) valószínűleg kétmillió évvel ezelőtt kezdett elvándorolni Afrikából. Kínában korábban már felfedeztek mintegy 2,1 millió évesre becsült ősi eszközöket, de a georgiai leletek a legősibb Afrikán kívül talált emberi maradványok.
Eddig ismeretlen, páncélos dinoszauruszt fedeztek fel a kutatók Argentinában – írta meg a Science Alert. Ez az első ilyen lelet, amit Dél-Amerikában találtak.
A Jakapil kaniukura névre keresztelt dinoszaurusz két lábon járhatott, rövid csőre volt, a nyakától a farka végéig pedig csontos páncélzat borította. Az állat egyértelműen a thyreophoran, vagyis a páncélos dinoszauruszok közé tartozott, épp úgy, mint a stegosaurus vagy az ankylosaurus.
A leletre az argentin Félix de Azara Természettudományi Alapítvány paleontológusai bukkantak rá. A szakemberek az észak-patagóniai Río Negro tartományban találtak rá a maradványra. Az állat 97-94 millió évvel ezelőtt, a krétakorban élhetett. Ez volt a dinoszauruszok utolsó korszaka.
A tudósokat meglepte az eredmény, az eddigi feltételezések szerint ugyanis a thyreophoranok a középső jura időszakban kihaltak. Egy animáció is készült róla, ami alapján megnézhetjük, hogyan nézhetett ki.
Az állat egyébként 152 centiméteres és 4-7 kilogramm lehetett. A fogazata alapján növényevő volt.
Mexikóban azután, hogy csaknem tíz éve megtalálták egy 72 millió éve fosszilizálódott egyed maradványait, azonosították a tarajos dinoszauruszok új faját – jelentette be a mexikói Országos Antropológiai és Történeti Intézet (INAH).
A Tlatolophus galorum nevet kapó új fajt koponyája 80 százalékának helyreállítását követően sikerült tarajos fajként azonosítani, a szakértők ugyanis ekkor tudták összehasonlítani a maradványokat más, hasonló típusú dinoszauruszokéval.
A Mexikói Nemzeti Független Egyetem specialistáinak részvételével zajlott kutatás 2013-ban kezdődött, amikor közép-mexikói Coahuila államban felfedeztek egy ízelt farkat.
Amikor feltárták a farokrészt, tovább ástak a helyszínen. Combcsontot, lapockát és egyéb csontokat találtak, valamint a dinoszaurusz testének elülső részéről származó csontokat és csonttöredékeket is gyűjtöttek és elemeztek – mondta Alejandro Ramírez, a kutatásban résztvevő szakértő.
A paleontológusok így feltárták a mintegy 1,32 méteres dinoszaurusz taraját és a koponya más részeit: az alsó és felső állkapcsot, a szájpadlást és az agykoponya nevű részt – közölte az INAH.
A régészek elképesztő kardokra, tőrökre és egyéb fegyverekre bukkantak ebben az évben. Az ősi, kidolgozott eszközök a múlt történetét mesélik el. Ezek a felfedezések több százezer éves emberi történelmet ölelnek fel, a jégkorszaktól egészen a középkori időkig.
A jégkorszak dobószerszáma
Fegyvertúránk első állomása a jégkorszakba vezet, ahol a már kihalt, a neandervölgyi ember és a modern ember közös ősének tekintett heidelbergi ember (Homo heidelbergensis) különböző szerszámokkal vadászott.
A körülbelül 64,5 centiméteres hosszúságú, valószínűleg dobáshoz használt, Németországban talált eszközről először áprilisban számoltak be a Nature Ecology & Evolution tudományos szaklapban.
A Tübingeni Egyetem kutatói szerint a fegyvert apró zsákmányállatok, például nyulak, hattyúk és kacsák megsebesítésére vagy levadászására használták, amely legalább 300 ezer éves múltra tekint vissza. A tudósok úgy vélik, hogy a heidelbergi ember dárdákat és hosszú lándzsákat is használt a vadászatai során. És bár ezeknek a fából készült fegyvereknek a nagy részét a régmúltban használták, ám a németországi Schöningen régészeti helyszínen kivételes precedenseit őrzi ennek az ősi vadászati hagyománynak.
Nagyon régi kard
Amit a szakemberek első ránézésre csak egy sötét múzeumban megbújó, középkori kardnak véltek, arról idén kiderült, hogy valójában az egyik legrégebbi kard, amelyet valaha találtak a régészek. Az egyszerűnek tűnő fegyvert az olaszországi San Lazzaro degli Armeni kolostorban vette észre idén márciusban Vittoria Dall’Armellina akkori régész hallgató.
Noha a fegyvert az első vizsgálatok csak néhány száz évesnek bélyegezték, Dall’Armellina felismerte, hogy sokkal inkább hasonlít a bronzkori fegyverekre, mint valamilyen középkori tárgyra.
Kollégáival elemezés alá vetették a kardot és megállapították, hogy valóban egy réz-arzén ötvözetről van szó, amely a kora bronzkorból származik, körülbelül 5000 évvel ezelőttről. A különleges kard Anatóliából, tehát a mai Törökország keleti részéből származik. A tudósok kiemelték, hogy ezen a területen kovácsoltak először ilyen kardokat.
Gombát keresett, de valami egész másra bukkant
Gomba után kutatott, ám ennél sokkal értékesebb dologra bukkant egy férfi a Cseh Köztársaság egyik erdőjében idén novemberben: egy 3300 éves ősi kardot és bronz baltát talált. A régészek az értékes leleteket látva úgy döntöttek, hogy feltárják a környéket, amelyre eddig régészetileg nem éppen jelentős területként tekintettek. Roman Novák gombát keresett, amikor saját bevallása szerint azt látta, hogy egy fémdarab lóg ki a földből.
Amikor belerúgott, akkor megállapította, hogy egy kard pengéjéről van szó.
Ásni kezdett és a föld alatt nem csak egy bronzkori kardra, hanem egy baltára is rábukkant. A fegyver markolatát és ütőjét finom kör alakú és félhold alakú faragások díszítik, amit a közeli Sziléziai Múzeum régészei vizsgáltak meg, akik szerint mintegy 3 300 évvel ezelőtt, a bronzkorban kovácsolhatták azt. Az ehhez hasonló kardok drága portékának számítottak a bronzkor azon időszakában, amikor az urnamezős kultúra éppen kialakulóban volt Közép-Európában és amely arról kapta a nevét, hogy a holtakat urnákba temették a mezőkön. A régészek a felfedezés után a környező régió további tanulmányozását tervezik.
A temetkezési hely felfedezései meglepték a kutatókat
Körülbelül 2500 évvel ezelőtt a mai Szibéria déli területén egy férfit, két nőt és egy csecsemőt helyeztek örök nyugalomra. A sírban a kutatók 2020 szeptemberében az emberi maradványok mellett számos kincsre bukkantak, köztük bronzkori tőrökre, késekre és baltákra. A fegyvereket a férfi és a fiatalabb nő holtteste mellett találták, akik a tudósok szerint a nomád szkíta civilizációjának részét képező Tagar-kultúra tagjai lehettek.
Akkoriban ez a jelenség nem számított egyedinek, bár a hölgyek általában íjakkal és nyilakkal harcoltak, nem pedig olyan baltával, amelyet ebbe a sírba helyeztek. A férfi és a nő valószínűleg 30-40 éves lehetett a halála pillanatában, akiknek a lábánál magzatpózban helyezték el egy 60 év körüli asszony csontvázát. A sírban szétszórva a régészek egy egy hónaposnál fiatalabb csecsemő csontjait is megtalálták.
Csontból készült fegyverek a Man-szigeten
Az angliai közelében található Man-szigeten idén felfedezett kés fogantyúja csontból készült. A tudósok szerint jól mutatja az ókori népek bámulatos kreativitását, amikor fegyverekről van szó. Ehhez hasonló tárgyakat az 1970-es években találtak a régészek, ám a csont markolatot végül idén októberben vetették komolyabb analízis alá.
Az Antiquity tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a műtárgyat egy temetkezési helyen találták meg, amelyben négy személy hamvasztott csontja is rejtőzött, köztük legalább egy tinédzser és egy csecsemő maradványai.
A két urnába gyűjtött, részben elhamvasztott csontokkal együtt a régészek csontból készült kardgombot és egy csontdíszítéseket találtak.
Utóbbit valószínűleg egy tehén vagy egy ló csontjából készítették. És bár a penge eltűnt, ám a kardgomb alapján a kutatók szerint egy modern asztali kés méretű eszközhöz tartozhatott. Talán még ennél is érdekesebbek a sírban talált, többi fegyver, amelyek körülbelül 76 centiméteres hosszúságúak és téglalap alakúak.
Ezekhez hasonlót a szakemberek még soha sem találtak és máig nem világos, hogy mire használhatták őket.
Gazdagon díszített római tőr és tükör a túlvilágra
Kilenc hónapos tisztítás és restaurálás volt szükséges ahhoz, hogy az első ránézésre formátlan fémdarabot a kutatók gazdagon díszített római tőrré változtassák. A körülbelül 35 centiméter hosszú fegyvert egy római katona sírjában találták meg Halternben, egy egykori római katonai bázis helyén, amely Krisztus előtt 27-14 között „üzemelt”.
A pengéje vasból készült, ám a nyele ezüst berakásal díszített.
A tőr tokja pazar kialakítással készült, hársfával bélelve, vörös üveggel és zománccal, ezüsttel és niellóval (fekete keverék, gyakran kén, réz, ezüst és ólom) díszítve.
A rómaiakat általában nem a fegyvereikkel temették el, ezért a tőr jelenléte a sírban kissé rejtély – mondta Tremmel Bettina régész a felfedezésről.
Amikor a régészek feltárták Norvégiában egy viking harcos 1100 éves sírját, nem lepődtek meg azon, hogy egy kardot is találtak benne; a vikingeket ugyanis gyakran temették el a fegyvereikkel együtt. Ám a sírban az eszközt a harcos bal oldalára tették, ami több mint furcsának hatott, hiszen ellentétben állt a kor szokásaival. Emiatt a szakemberek úgy gondolják, hogy a korabeli emberek valószínűleg hittek egy „tükör túlvilág” létezésében, amelyben mindent megfordítottak. Ezért ha a harcos a kardját az életben a jobb oldalán viselte, akkor a kardját a bal oldalára kellett tenni ahhoz, hogy könnyedén ki tudja húzni a hüvelyéből.
Az első kínai császár, Csin Si Huang ti mauzóleuma mellett, az úgynevezett egyes számú gödörben újabb kétszáz agyagkatonát találtak a kutatók – közölte a Csin Si Huang-ti Múzeum.
Ókori fegyvereket, 12 agyaglovat és két harc szekér maradványait is kiásták.
A kutatók 2009 és 2019 között mintegy négyszáz négyzetmétert tártak fel a császár mauzóleumát körülvevő komplexumban.
– Az újonnan megtalált tárgyak egy most feltárt sírban voltak elrendezve, egy, a mauzóleum sírjaihoz képest alárendelt sírkamrában – magyarázta a múzeum kutatója a leletről beszámoló kínai állami televíziónak.
Csin SI Huang-ti egyesítette a korábban hadakozó országokból álló Kínát, az ő nevéhez fűződik a Nagy Fal létrehozása is. Nyolcezer egyedi, életnagyságú szoborból álló agyaghadsereg őrizte gigantikus sírját, ezekhez csatlakozik a most megtalált kétszáz agyagkatona.
