Gróf Batthyány Lajos 1807. február 10-én született Pozsonyban. Szülei még 1807-ben elváltak, apja, Batthyány János gróf 1812-ben meg is halt. Anyja az akaratos, de nemes lelkű fiú neveltetését előbb házitanítóra bízta, majd nyolcévesen egy bécsi nevelőintézetbe adta. 1824-től két évig egy polgári származású tanára házánál lakott, itt ismerte meg a francia felvilágosodás és a kor liberalizmusának eszméit. Magas pártfogó segítségével 1826-ban belépett a hadseregbe, már a szolgálat mellett tett huszonegy évesen jogi vizsgát a zágrábi akadémián.
Költséges életvitele miatt adósságokba és anyjával ellenségeskedésbe keveredett, a családi perpatvarnak a kancellária által létrehozott egyezség vetett véget. Batthyány nagykorúságának elérésekor, 1831-ben alhadnagyként, rangjának megtartása nélkül kilépett a szolgálatból és birtokai rendbetételének szentelte magát. Ikerváron gazdálkodott, 1834-ben megnősült, gróf Zichy Antóniát vette feleségül. Ma már közismert, hogy bár mély érzelmeket tápláltak egymás iránt, a házasság nem volt konfliktusoktól mentes. Antónia is tudott férje és húga, Zichy Karolina bizalmas kapcsolatáról, amit halála a gróf előtt mélyen megbánt.
A következő években több nyugat-európai utazást tett, tudatosan készült közéleti szerepére. 1839-ben megjelent a pozsonyi országgyűlésen, ahol rövidesen az ellenzéki mágnás ifjak csoportjának vezetője lett, beszédeiben a szólás- és vallásszabadság mellett állt ki. 1841-től Pesten lakott, palotája az ellenzék találkozóhelye lett. Az 1843–44-es országgyűlésen már a főrendi ellenzék elismert vezetőjének tekintették. Részt vett az ipar színvonalának emelésére szervezett Iparegyesület tevékenységében, itt került kapcsolatba Kossuth Lajossal, akinek követté választását ő vitte keresztül 1847-ben; ebben az évben az ő elnökletével dolgozták ki az Ellenzéki Nyilatkozatot.
„Barátom, ez ember előtt kalapot veszünk, a legváratlanabb körülményekben is éleslátású, mint a hiúz, maga elhatározásában sebes, mint a villám, s aztán szilárd és hajthatatlan, mintha minden idege vasból volna.” (Kossuth Lajos levele Wesselényi Miklósnak, 1847)
Az 1848-as párizsi forradalom kitörése után a pozsonyi diétán az alsótábla megszövegezte a felelős magyar kormány felállítását követelő felirati javaslatát. Ezt a felsőtábla csak a bécsi forradalom hírére, március 14-én fogadta el, s a két táblájának küldöttsége március 15-én vitte Bécsbe az uralkodó elé. A delegáció már Batthyány azonnali miniszterelnöki kinevezését követelte, sőt – addig példátlan módon – útban Bécs felé megfogalmazták a királyi választ is. V. Ferdinánd március 16-án fogadta a küldötteket, de a leiratból kihagyta Batthyány nevét. Végül István nádor, mint Magyarország teljhatalmú helytartója nevezte ki – a király szóbeli belegyezésével – Batthyányt. E „legális, de nem lojális” lépés miatt vonta kétségbe később a bécsi udvar az innen induló események törvényességét, végeztette ki Batthyányt és küldte száműzetésbe István nádort.
Az általa megalakított első felelős magyar kormány április 10-én Pozsonyban letette az esküt, majd április 14-én Pestre költözött. A kormány élén hozzálátott a fiatal magyar állam megszervezéséhez, legmaradandóbb intézkedése az első tíz honvédzászlóalj felállítása volt, amely a későbbi honvédsereg magva lett. Helyzetét nehezítette a nemzetiségek lázongása, Jellacic horvát bán szeptemberi támadása, Kossuth radikalizmusa, s a pesti nép, amely többször szembeszállt a kormánnyal. Batthyány 1848. szeptember 11-én lemondott, de a nádor ismét őt bízta meg kormányalakítással. Lamberg főparancsnok szeptember 28-i megölése után kiegyezést célzó politikája háttérbe szorult, s október 2-án végleg leköszönt, lemondott képviselői mandátumáról is és a magánéletbe vonult vissza.
Batthyány külföldre készült, amikor meghallotta, hogy Vas megyei birtokát a Jellacic által hazaindított horvát népfelkelők veszélyeztetik. Útjában azonban megakadályozta egy lovasbaleset, így kificamodott karral Pestre ment. December 6-án sárvári kerületében újraválasztották képviselővé, a képviselőház munkájába 30-án kapcsolódott be. Pestet ekkor már – a honvédsereg vereségei miatt – nem lehetett megvédeni, így Kossuth javasolta a kormány és a képviselőház Debrecenbe költözését. Batthyány ezzel nem értett egyet, de csak békedelegációt kiküldését sikerült elérnie. Windischgrätz fővezér azonban csak Batthyány nélkül volt hajlandó a tárgyalásra, a gróf azonban még ezek után sem menekült el: „néhány év börtön” miatt nem futamodom meg – mondotta. A küldöttség 1849. január 8-án ért vissza Pestre, az osztrák katonai rendőrség még aznap letartóztatta Batthyányt.
„Allez Jäger! Éljen a haza!”
A tavaszi hadjárat során a közeledő magyar seregek elől Laibachba (ma Ljubljana), Pozsonyba majd Olmützbe (ma Olomouc) vitték, végül az olmützi törvényszék ítélte – felsőbb utasításra – kötél általi halálra. Esetében a bíróság még a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. A vádat és a védelmet is ellátó hadbíró alaposan megindokolt kegyelmi kérvénye Haynau elé került, aki október 5-én megerősítette az ítéletet.
„Borzasztó perc volt ez” – írja visszaemlékezéseiben Batthyány Lajos miniszterelnök hűséges hitvese, Zichy Antónia grófnő, aki harminchárom évesen, három kisgyerekkel maradt egyedül 1849. október 6-án. – midőn férje kivégzése előtti napon, utolsó találkozásuk megrendítő pillanatában, átnyújtotta férjének a kért fegyvert. Miközben a siralomházban, az őrök kíváncsian kémlelő tekintete mellett, életük utolsó perceit töltötték együtt, „egyszer csak azt vettem észre, hogy kezemre nézett, felhasználván egy percet, melyben a profosz [foglár] a tiszthez fordult és vele beszélt, azt súgtam neki, hogy mérget nem kaphattam, de ezt hoztam, ha kívánod. Ő mindjárt utána nyúlt, kezét a kendőm alá tette, és gyorsan kikapta kezemből. Borzasztó perc volt ez, – hogy én adom neki a fegyvert, mellyel életének végét fogja vetni, ez a gondolat kétségbe ejtett engem, és még is tettem! Ő kívánta, kötelességemnek tartottam!”
A kivégzést (a tizenhárom aradi vértanúval együtt) október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, ezek voltak az utolsó szavai: „Allez Jäger! Éljen a haza!”.
Holttestét a ferenciek kriptájába temették, innen 1870-ben vitték országos gyászpompával a Kerepesi úti temető mauzóleumába. Kivégzésének helyén áll a Batthyány-örökmécses, amely a szabadság jelképévé vált.
[type] => post
[excerpt] => Gróf Batthyány Lajos 1807. február 10-én született Pozsonyban. Szülei még 1807-ben elváltak, apja, Batthyány János gróf 1812-ben meg is halt. Anyja az akaratos, de nemes lelkű fiú neveltetését előbb házitanítóra bízta, majd nyolcévesen egy bécsi n...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1676067900
[modified] => 1676057649
)
[title] => Gróf Batthyány Lajos története
[url] => https://history.karpat.in.ua/?p=3801&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 3801
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 3805
[image] => Array
(
[id] => 3805
[original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/02/batthyany.jpg
[original_lng] => 5635
[original_w] => 308
[original_h] => 164
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/02/batthyany-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/02/batthyany-300x160.jpg
[width] => 300
[height] => 160
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/02/batthyany.jpg
[width] => 308
[height] => 164
)
[large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/02/batthyany.jpg
[width] => 308
[height] => 164
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/02/batthyany.jpg
[width] => 308
[height] => 164
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/02/batthyany.jpg
[width] => 308
[height] => 164
)
[full] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/02/batthyany.jpg
[width] => 308
[height] => 164
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => history
[color] => brown
[title] => Історія
)
[_edit_lock] => 1676050449:5
[_thumbnail_id] => 3805
[_edit_last] => 5
[views_count] => 3887
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 15
[1] => 281
[2] => 41
[3] => 23
[4] => 39
)
[categories_name] => Array
(
[0] => A nap hírei
[1] => Aktuális
[2] => Cikkek
[3] => Fotók
[4] => Világ
)
[tags] => Array
(
[0] => 39917
[1] => 1250
[2] => 39918
[3] => 39919
)
[tags_name] => Array
(
[0] => Gróf Batthyány Lajos
[1] => kivégzés
[2] => magyar kormány
[3] => magyar szabadságharc
)
)
[1] => Array
(
[id] => 1317
[content] =>
A brit Nemzeti Levéltárban talált parancskönyv eddig figyelmen kívül hagyott bekezdései részletekbe menő instrukciókat tartalmaznak arról, hogyan akarta kivégeztetni feleségét, Boleyn Annát VIII. Henrik angol király.
A dokumentumban az 1491 és 1547 között élt VIII. Henrik kikötötte, hogy bár a királynét tűz vagy lefejezés általi halálra ítélték, szánalomból úgy döntött, megmenti őt a tűz általi, jóval fájdalmasabb haláltól. – Ugyanakkor megparancsoltatik, hogy Anna fejét vágják le – olvasható az írásban.
Tracy Borman, a Tudor-ház történésze szerint az írás az elmúlt évek egyik legizgalmasabb felfedezése, mely megerősíti a VIII. Henrikről mint patologikus szörnyetegről alkotott képet. – Megmutatja VIII. Henrik megfontolt, számító jellemét. Pontosan tudja, hogyan és mikor akarja megtenni – írja Borman. Az instrukciók Sir William Kingstonnak, a Tower kapitányának szólnak, részletezik, hogyan akar megszabadulni Anglia néhai királynéjától, legutóbbi feleségétől, akit megvádoltak és elítéltek hazaárulás miatt.
Borman a mások mellett a Londoni Tower felügyeletét is ellátó Historic Royal Palaces szervezet kurátora, aki dokumentumsorozatot készít Boleyn Anna történetéről, ezért tanulmányozta a perről szóló papírokat – írja a The Guardian online kiadása.
A szakértő szerint ridegségük ellenére az instrukciókkal VIII. Henrik valóban a lassú, szörnyű haláltól mentette meg feleségét. A fejszével való lefejezés több ütést is jelenthetett volna, a király azonban meghatározta, hogy Anna fejét le kell vágni, ami kard általi halált, vagyis a kivégzés sokkal megbízhatóbb formáját jelentette. Angliában nem alkalmazták, ezért Thomas Cromwellt Calais-ba küldte egy kardforgatóért. Cromwell egy kovács fiaként később a király fő tanácsadójává vált.
– Mivel jól ismerjük a történetet, elfelejtjük, milyen mélyen megdöbbentő volt egy királyné lefejezése. Könnyen elbizonytalanodhattak volna, és azt gondolhatták volna, hogy nem, ezt nem tehetjük meg. Ezért VIII. Henrik gondoskodott róla, hogy biztosan megtegyék. Éveken át a király hűséges tanácsadóját, Cromwellt tartották felelősnek a kivégzésért. Ez azonban rávilágít, hogy valójában Henrik mozgatta a szálakat – fejtette ki Borman.
Részletes instrukciókat adott
A dokumentum szerint a király pontosan megadta, hol kell kivégezni feleségét, és világossá tette, hogy Kingston semmit sem hagyhat ki rendeletei közül. Nem minden instrukciót tartottak azonban be, a kivégzés helyszíne például az előírtakkal ellentétben a ma a koronaékszereket őrző Waterloo Block területe volt.
Boleyn Annát 1536. május 2-án zárták a londoni Towerbe házasságtörés miatt. A perben azzal vádolták, hogy képtelen kordában tartani testi vágyait. Ezeket a vádakat megcáfolta, de végül hazaárulásban bűnösnek találták, és a király kívánságára elégetésre vagy lefejezésre ítélték. A legtöbb történész egyetért abban, hogy koholt vádakkal illették a nőt, akinek egyetlen bűne az volt, hogy nem szült fiút VIII. Henriknek.
Az angol történelem leghíresebb királya hatszor nősült, hogy teljesíthesse fiúörökös iránti olthatatlan vágyát. Első feleségétől, Aragóniai Katalintól elvált, hogy elvegye Boleyn Annát: ez a házasság vezetett a katolikus egyháztól való elszakadáshoz, az angol reformációhoz. Boleyn Anna és VIII. Henrik házasságából egy lány született, a későbbi I. Erzsébet.
