Chilei kutatók Patagóniában egy kivételesen jó állapotban fennmaradt ichtioszaurusz-fosszíliát tártak fel, amelynek külön érdekessége, hogy egy érintetlen állapotú embriót is találtak benne.
A Tyndall-gleccseren talált, négy méter hosszú tengeri őshüllőt Fionának nevezték el. A megkövesedett lelet lehetővé teszi a tudósok számára, hogy tanulmányozhassák az ichtioszauruszok embrionális fejlődését. Az ichtioszauruszok a 90-250 millió évvel ezelőtti korszakban népesítették be a tengereket.
A fosszília jelentőségét hangsúlyozó Judith Pardo Perez, a Magallanes Egyetem GAIA Antarktisz Kutatóközpontjának paleontológusa, a feltárás vezetője elmondta, hogy a lelet „az egyetlen terhes ichtioszaurusz, amelyet a 129 és 139 millió évvel ezelőtti időszakból találtak a Földön”.
Prado több mint egy évtizede bukkant rá a fosszíliára, de csak most sikerült megszervezni a feltárást, amely rendkívül nehéz a helyszín szélsőséges időjárási körülményei miatt.
A tudósok 31 nap alatt tártrák fel és emelték ki a fosszíliát, amelyet helikopterrel szállítottak el. A fosszília épségének megőrzése érdekében öt 200 kilogrammos tömböt kellett kiemelni a helyszínről, hogy a csontok ne sérüljenek – mondták el a kutatók.
A fosszíliát a dél-chilei Rio Seco Természettudományi Múzeumban fogják kiállítani. Pardo arról is beszámolt, hogy a Tyndall-gleccseren eddig már csaknem száz ichtioszaurusz példányt találtak, ezzel a régió az egyik leggazdagabb és legjobban megőrzött ichtioszaurusz-lelőhelyévé vált.
Egy 85 millió évvel ezelőtt élt húsevő dinoszaurusz remek állapotban fennmaradt koponyáját tárták fel argentin kutatók Patagóniában. A Llukalkan aliocranianus névre keresztelt állat nagyjából 5 méter hosszú lehetett és a húsevő abeliszauridák családjába tartozott. Ezek a két lábon járó, közepes termetű, rövid koponyájú, éles és fűrészes fogakkal, rendkívül rövid mellső végtagokkal, vékony ujjakkal és a fejükön gyakran szokatlan taréjjal és apró szarvakkal rendelkező dinoszauruszok a mai Dél-Amerika területén és a déli félteke egyéb régióiban éltek a kréta időszakban.
Alig 700 méterre a Llukalkan megkövesedett koponyájától a kutatók már korábban feltárták egy másik abeliszaurida, a Viavenator exxoni maradványait.
„Rendkívül szokatlan, hogy két olyan abeliszauridát találunk, amelyek azonos területen és hozzávetőlegesen azonos időben éltek” – mondta Federico Gianechini, az argentin állami tudományos és műszaki központ (CONICET) és a San Luis-i Nemzeti Egyetem paleontológusa, aki a Journal of Vertebrate Paleontology című folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője.
„A Llukalkan valamivel kisebb volt, mint a Viavenator, ugyanakkor ha együtt éltek, akkor biztosan ugyanazon az ökológiai szeleten osztozkodtak, ugyanarra vadásztak, vagyis versengtek egymással és akár fel is falhatták egymást” – magyarázta a szakember. Hozzátette: „ma a különböző fajba, de azonos családba tartozó ragadozók, úgy mint az oroszlánok, leopárdok és gepárdok együtt élnek egy adott ökoszisztémában”.
A Llukalkan koponyája nagyjából 50 centiméter hosszú volt. A szakemberek a koponyacsontok jelentős százalékát, köztük az agykoponyát is megtalálták.
„Ennek a dinoszaurusznak az az egyik különlegessége, hogy a többi abeliszauridától eltérően, üregekkel rendelkezett a fülterületen, ami egyedi hallóképességet jelenthetett, talán nagyobb hallástartományt” – mondta Gianechini.
Az állkapocs izomrendszere alapján a kutatók arra jutottak, hogy a Llukalkannak, amelynek neve a helyi mapucse nyelven annyit tesz, hogy „az, aki félelmet kelt”, erőteljes harapása volt, fogaival könnyűszerrel tépte le a húst a zsákmányáról.
Noha a Llukalkan csontvázának többi része nem került elő, a többi abeliszaurida felépítése alapján a kutatók úgy becsülik, hogy 1-5 tonna között mozoghatott a súlya.
