Több mint száz korábban ismeretlen romot fedeztek fel a perui Gran Pajatén régészeti lelőhelyen egy 2022 és 2024 között végzett ásatáson – jelentette be a Műemlékvédelmi Világalap (WMF).
Ez az első jelentősebb felfedezés a térségben az 1980-as évek óta, és több mint a kétszeresére növelte az ismert csapapoja építmények számát a korábbi 26-ról.
A San Martín megyében található Gran Pajatén a legjelentősebb csacsapoja romváros – építészetének, valamint annak köszönhetően, hogy az UNESCO világörökségi helyszínén, a Río Abiseo nemzeti parkban fekszik. A csacsapoják (a szó kecsua nyelven „felhőharcost” jelent) szertartási helyszíneket, bonyolult városközpontokat, teraszos mezőgazdasági kultúrákat, sziklasírokat emeltek a tengerszint feletti 2000 és 3000 méter magasságban az Andokban.
A prekolumbiánus dél-amerikai csacsapoja kultúra VII. és XVI. század között létezett, az inkák röviddel a spanyolok érkezése előtt, a XV. század végén igázták le és olvasztották be a népet a birodalmukba.
Az 1960-as években felfedezett régészeti lelőhelyen kőmozaikkal, valamint domborműves frízekkel díszített, szertartások színhelyéül szolgáló építményeket is találtak. Míg a korábbi kutatások több figyelemre méltó épületet tártak fel, a helyszín nagyobb része a dús növényzet alatt rejtőzött, teljes mérete, funkciója és keletkezésének ideje találgatások tárgya volt.
A WMF szakemberi fejlett technológiai megoldásokkal, egyebek mellett légi és manuális LiDAR lézeres távolságmeghatározó eszközökkel, fotogrammetriával készítették el a Gran Pajatén naprakész térképét.
A nemzeti park egyedülálló és sérülékeny ökoszisztémájának védelmében a turisták látogatása a Gran Pajaténban és a nemzeti park többi részén szigorúan korlátozott.
A limai Művészeti Múzeumban (MALI) kiállítás is nyílt, a június 18-ig megtekinthető tárlat bemutatja a csacsapoja kultúrát és a WMF legújabb felfedezéseit.
(MTI)
[type] => post [excerpt] => Több mint száz korábban ismeretlen romot fedeztek fel a perui Gran Pajatén régészeti lelőhelyen egy 2022 és 2024 között végzett ásatáson – jelentette be a Műemlékvédelmi Világalap (WMF). [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1748260380 [modified] => 1748250372 ) [title] => Jelentős felfedezést tettek a régészek a perui Gran Pajatén lelőhelyen [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=5048&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 5048 [uk] => 5053 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 5049 [image] => Array ( [id] => 5049 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/05/csapapoja.avif [original_lng] => 91718 [original_w] => 720 [original_h] => 480 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/05/csapapoja.avif [width] => 150 [height] => 100 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/05/csapapoja.avif [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/05/csapapoja.avif [width] => 720 [height] => 480 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/05/csapapoja.avif [width] => 720 [height] => 480 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/05/csapapoja.avif [width] => 720 [height] => 480 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/05/csapapoja.avif [width] => 720 [height] => 480 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/05/csapapoja.avif [width] => 720 [height] => 480 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1748330391:8 [_thumbnail_id] => 5049 [_edit_last] => 12 [translation_required] => 1 [views_count] => 512 [_oembed_c88e6252e71e0dfc51d2a6fafed3eaf6] =>
12 millió éves krokodilmaradványokat fedeztek fel Peruban, írja az RFI. A paleontológusok szerint a fosszília egy gaviál típusú krokodilé, amely közel háromméteres volt.
A tökéletes állapotú maradványokra 2023 végén bukkantak az Ocucaje-sivatagban, Limától nagyjából 350 kilométerre délre.
„Ez az első alkalom, hogy fiatal példányt találtunk ebből a fajból. Még azelőtt érte el a maximális méretét, hogy elpusztult volna”, mondta el Mario Gamarra paleontológus.
A tudós arról is beszélt, hogy ezeknek az állatoknak nemcsak a koponyájuk és az állkapcsuk különbözik a mai krokodilokétól és aligátorokétól, de a táplálkozásuk is, ugyanis csak halakat fogyasztottak.
A perui Ocucaje-sivatag gazdag fosszíliákban, kerültek már elő innen például négylábú törpebálna, delfinek, cápák és más, a miocén időszakból – 5-23 millió évvel ezelőttről – származó fajok is.
Peruban a régészek feltárták egy erős mocsika királynő festményekkel díszített trónszobáját. A festmények egy női mocsika uralkodót ábrázolnak, bár a királynő csontváz maradványait még nem találták meg. A Pañamarca lelőhelyen talált trónszoba a Kr.u. 7. századból származik, amikor a mocsikák virágzottak a területen.
A mocsikák körülbelül Kr.u. 350-850 között élték virágkorukat Peru északi részén és gondosan kidolgozott épületeikről és sírjaikról ismertek, valamint, hogy bonyolult műalkotásokat készítettek, mint például emberi arcokat ábrázoló kerámiát. Azelőtt éltek, mielőtt Peruban az írást használták. Bár ismertek más női uralkodók az inkák előtti Peruból, még sosem láttak korábban királynői trónszobát Pañamarcaban, sem másutt az ókori Peruban. A trón vályogtéglából készült és zöldkőzet-gyöngy maradványokat és emberi hajat tartalmaz. Lehet, hogy a haj a királynőtől származik, és a kutatók azt tervezik, hogy DNS-tesztet végeznek rajta.
Az uralkodót ábrázoló festményeket találtak a trónszoba oszlopain és falain és még magán a trónon is. A festmények különböző módokon ábrázolják a királynőt. Az egyiken koronát visel és egy serleget emel fel. Egy másik festményen a koronás nő egy jogart visz, és egy férfi körmenet textileket és más tárgyakat visz neki. Egy másik képen a trónján ül és egy részben férfi, részben madár egyénnel beszélget.
Michele Koons a Denveri Természet és tudomány Múzeum antropológia igazgatója, az ásatás egyik vezetője azt mondja, a királynő sírját és csontváz maradványait még nem találták meg. Jelenleg nincs semmi bizonyíték a sírra. Ha a királynő sírja a helyszínen van, valószínűleg egy bizonyos ponton ki lett fosztva. Azt nem tudni, hogy miféle királyság volt, ahol a királynő uralkodott. A mocsikák politikai szervezetének természete szenvedélyes téma a mocsika tanulmányokban. Bizonyíték van arra, hogy a mocsika kultúra független közösségekből állt, melyek kölcsönhatásban voltak egymással. Ezen közösségeknek hasonló vallásos eszméik és művészeti stílusuk lehetett. A mocsika kultúrában nem volt szokatlan a női uralkodó. A női vezetők nem voltak ritkák az ókori mocsika társadalomban, vagy az azt követő északi perui dinasztiákban. A női uralkodókra vonatkozó bizonyítékok közül sok a sírokból származik. Ezek egyike a „Señora de Cao,” egy női mocsika múmia sírja, amit kidolgozott ékszerekkel, díszekkel és fegyverekkel, mint például puskatussal temettek el, vagy olyan eszközökkel, melyek segítenek messzebbre dobni a lándzsát és a nyilat. A Huaca El Brujo lelőhelyen találták 2006-ban és úgy tűnik, hogy magas rangú egyén volt, lehetséges, hogy egy uralkodó.
Koons azt mondja, hogy a modern régészek valószínűleg tévesen azonosítják a magas rangú női sírokat. A mocsika férfiak magas rangú sírjait gyakran urakként írják le, de a nőket papnőként. A papnők valójában uralkodók lehettek.
A tudósok több, mint 70 éven kutatják Pañamarcat. Az első festményeket az 1950-es években fedezték fel. A csapat a kutatási projektjét 2018-ban kezdte és 2022 augusztusában felfedeztek két festményt, melyek Pañamarca egy szertartás termében lévő kétarcú férfiakat ábrázolnak.
Peru északnyugati részén a régészek egy 5000 éves szertartási templom romjait és emberi maradványokat fedeztek fel egy homokdűne alatt. A lelet a Zaña kerületben található, és a Los Paredones de la Otra Banda – Las Animas régészeti komplexum része.
A június 3-án megkezdett ásatások során tárták fel a többemeletes templom falmaradványait. A falak között három felnőtt csontvázára bukkantak a kutatók. A temetkezések anyagba tekert áldozatokat tartalmaznak, amelyek áldozati szertartásokra utalhatnak.
„Valószínűleg egy 5000 éves vallási komplexumot kutatunk egy agyagfalakkal elhatárolt régészeti térben. A középső részen található egy központi lépcső, amely egyfajta színpadhoz vezet” – mondta Luis Armando Muro Inonyan, az Ukupe–Zaña-völgy kultúrtájai régészeti projektjének vezetője.
A falakat bonyolult frízek díszítik, amelyek madárfejű emberi testet, macskavonásokat és hüllőkarmokat ábrázolnak. A falak felső részeit „festői képet ábrázoló vékonyvakolat” borította.
A kutatók egy emlékművet is felfedeztek, amely i.sz. 600-700-ból, a Moche-kultúra időszakából származik Peruban. A hatalmas templomairól és gyönyörű műalkotásairól, köztük az emberfej alakú kerámia serlegekről ismert Moche emberáldozatot gyakorolt. A csapat azonosította egy 5-6 éves gyermek temetkezési helyét, amelyre valószínűleg jóval később került sor.
A munkások nyolc egymáshoz közeli helyen ástak ki temetkezési tárgyakat. A leleteket megvizsgáló régészek úgy vélik, hogy körülbelül 1000 évesek és valószínűleg a hely egy gyermektemető lehetett.
Kövekkel és kokalevéllel körülvett múmiára bukkantak a régészek Peruban, egy limai focicsapat edzőpályája melletti dombon – írja az MTI.
A hosszú fekete hajú csontvázat arccal felfelé temették el egy méter mélyen a földben, és alsó végtagjait növényekből fonott indákkal kötözték össze. A kokalevelek mellett kukoricát és magokat is találtak a csontváz mellett, amiből arra lehet következtetni, hogy a feltehetően 3000 éves „egyedet” egy rituálé során áldozhatták fel társai – mondta Miguel Aguilar perui régészprofesszor a Reutersnek.
A dombon, ahol a múmiát találták, nyolc tonna szemetet takarítottak el az év elején, valamint eltávolították a környéken tanyázó hajléktalanokat és drogosokat. Aguilar professzor szerint a dombon valaha egy U alakú agyagtemplom állt, amit a spanyol gyarmatosítás előtt építhettek. A helyszínt, ahol ősi vályogfalak maradványai találhatók, huacának nevezik, ami a kecsua nyelvben szent helyet jelent. Limában több mint négyszáz huaca található a perui kulturális minisztérium szerint.
A perui fővárosban a legszokatlanabb helyeken bukkantak már múmiákra és a gyarmatosítás előtti korszakból származó maradványokra, például víz- és földgázvezetékek lefektetése során. Előfordult olyan is, hogy egy helyi lakos három csontvázra bukkant házának belső udvarán egy lyukban. 25 évig hallgatott róluk, míg 2022-ben a régészek a perui kulturális minisztérium engedélyével el nem távolították a maradványokat.
A régészek egy fából készült szobrot tártak fel Chan Chan-ban, a Chimú Királyság fővárosában. A chimú vagy más néven chimor kultúra időszámításunk szerint 850–900 körül alakult ki a Moche-kultúrát követve, amely egy körülbelül ezer kilométeres partszakaszt irányított az északi Piurától a déli Paramongáig.
A királyság központja Chan Chan volt, egy nagy vályogváros, amely 4942 hektáros területen terült el, így a helyszín Dél-Amerika egyik legnagyobb prekolumbián városa. A hely neve valószínűleg a Quingnam „Jiang” vagy „Chang” szóból származik, ami Napot jelent, így a Chan-Chan szó szerint azt jelenti: Nap-Nap.
A Chan Chan kilenc nagy téglalap alakú komplexumból („fellegvárból” vagy „palotából”) állt, amelyek piramis alakú templomokat, víztározókat, temetőket, tereket, temetkezési tereket, raktárakat és lakótereket tartalmaztak a városi elit és a királyi személyek számára.A most végzett ásatások a „Huaca Takaynamo helyreállítása” projekt részét képezték, amelynek során a fő komplexumtól északra vizsgálták Huaca Takaynamót, és egy negyvenhét centiméterszer tizenhat centiméteres faszobrot tártak fel, amely egy uralkodó gyaloghintó-hordozóját ábrázolja, amit összesen hét, függőleges színes sáv díszít.
A szobor lapos, ovális arcú és vörösre festették, mandula alakú szemekkel és fekete gyantával rögzített gyöngyházlemezekkel díszítették.
A figura háromszögletű szabású, szoknyaszerű ruhadarabot visel, amelyet kis téglalap alakú szalagok díszítenek, és egy trapéz sapka is dísziti. A régészek még nem tudják, hogy szobor mikor készülhetett, de a forma és a művészet stílusa azt mutatja, hogy valamikor 850 és 1470 év közötti lehet, így az egyik legrégebbi szobor, amelyet eddig a helyszínen találtak.
A fafaragványokat vagy szobrokat rögzítették, de némelyik mobilan mozgatható – mondta Arturo Paredes Núñez, a Pecach kutatási, megőrzési és fejlesztési osztály vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az előbbieket Chan Chan néhány fallal körülvett komplexumának bejáratánál dokumentáltuk.
A kutatók egy nektandra magokból (a Lauraceae családba tartozó növénynemzetségből) és az eredeti cérna maradványaiból készült nyakláncot, valamint egy barna és fehér szálakkal díszített kis fekete zacskót is felfedeztek itt.
Ezeréves gyermekmúmiákat találtak a régészek egy sír feltárásakor Peruban, Lima közelében – számolt be róla a Phys.org tudományos ismeretterjesztő portál.
A hat apró, szorosan szövetbe tekert csontvázat egy előkelőség sírjában találták a régészek. A kutatók szerint valószínűleg feláldozták a gyermekeket, hogy a halott személyiséget elkísérjék túlvilági útjára. A társadalmilag fontos pozíciót betöltő férfi, feltehetően egy politikai személyiség sírját tavaly novemberben fedezték fel a Limától mintegy 24 kilométerre keletre fekvő Cajamarquilla régészeti helyszínen. A gyermekek a férfi közeli rokonai lehettek, testüket a sír bejáratának különböző részein, egymás fölé helyezve találták meg – mondta el Pieter Van Dalen régész, az ásatás vezetője. A férfi a feltevések szerint körülbelül 20 éves lehetett, amikor meghalt. Úgy temették el, hogy kezei eltakarták az arcát, és kötéllel megkötözték. Van Dalen szerint a múmiák 1000-1200 évesek lehetnek. A csoport közelében hét, nem mumifikált felnőtt csontjait is megtalálták, továbbá lámaszerű állatok maradványait és agyagedényeket. Cajamarquillát Kr. e. 200 körül építették, az inka birodalom felemelkedése előtt, és 1500-ig lakták a várost. Mintegy 10-20 ezer embernek adhatott otthont.
A Peru északnyugati részén fekvő La Libertad régióban helyi gazdálkodók egy szentély romjaira bukkantak, amelyen egy sárga, szürke és fehér színekkel készült festmény található. A földmunkákat végző farmerek sajnos nehézgépeikkel elpusztították a komplexum mintegy 60%-át – derül ki a Travelo cikkéből smithsonianmag.com-ra hivatkozva.
A kutatók egy kést tartó pókisten 3200 éves rajzaként azonosították a festményt. Régulo Franco Jordán, az Augusto N. Wiese Alapítvány régészeti igazgatója úgy véli, a vályogból épült szentélyt valószínűleg a Cupisnique-kultúra tagjai építették, és a folyó közelében való elhelyezése arra enged következtetni, hogy a közösség vízistenségeket is tisztelt.
Valioso hallazgo arqueológico. Descubren pintura mural de más de 3,200 años en La Libertad. 👉 https://t.co/iCesdo66HH
📌 Hallazgo se produjo luego que unas personas destruyeran una huaca para extender campos de cultivo en Virú. pic.twitter.com/CKeuET6l7v
„Ez a szentély évezredekkel ezelőtt szertartásközpont lehetett. A pók szimbóluma is a vízhez kapcsolódik, és fontos állatnak tartották a prehispán kultúrákban, amelyek rituális naptár szerint élték mindennapjaikat. Valószínűleg a január és március közötti, esősebb időszakban tartottak itt vízceremóniákat” – tette hozzá a kutató. Több Cupisnique műtárgy is tartalmazza a pók szimbólumát, amelyet az esővel, a mezőgazdasági termékenységgel, valamint az áldozattal és az újjászületéssel társítottak.
A perui kormány sürgősségi munkálatokat tervez a helyszín megőrzésének érdekében, és panaszt nyújtott be a templomot részben leromboló gazdákkal szemben.
