Nyolcvan éve, 1944. november 9-én végezték ki magyar katonák a származása miatt meghurcolt Radnóti Miklóst, az egyik legnagyobb magyar költőt. Az utolsó verseit tartalmazó noteszát, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.
Budapesten született 1909. május 5-én Glatter Miklós néven. Születése anyja és ikertestvére életébe került, e súlyos örökség későbbi költészetére is hatással volt. Tizenegy évesen teljes árvaságra jutott, ettől kezdve anyai nagybátyja, Grosz Dezső nevelte, aki kereskedelmi pályára szánta. A csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari szakiskolájában tanult, majd 1928 és 1930 között nagybátyja cégénél dolgozott.
Az irodalom azonban sokkal inkább vonzotta, már kamaszkorától verselt. Eleinte saját nevén publikált, 1927-ben jelent meg először verse Radnóti-Glatter Miklós néven. 1929-ben és 1930-ban részt vett a Kortárs folyóirat szerkesztésében, Radnóti Miklósként először itt írt kritikát Berda József Öröm című kötetéről.
Első verseskötete, a Pogány köszöntő 1930-ban jelent meg, ebben az évben beiratkozott a szegedi egyetem magyar–francia szakára, ahol a katolikus tudós-költő Sík Sándor egyik legkedvesebb tanítványa lett.
Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe, falukutató utakon, a munkásotthon kulturális életében vett részt, kapcsolatba került az illegális kommunista párttal is. Az Újmódi pásztorok éneke című 1931-es kötetét elkobozták, izgatással, vallásgyalázással vádolták. 1934-ben doktorált, Kaffka Margit művészi fejlődése címmel írta meg disszertációját. Egy évvel később feleségül vette Gyarmati Fannit, aki ihletője volt a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak.
Radnóti Miklós (Fotó: MTI/Reprodukció)
1935-ben tanári oklevelet szerzett, ám zsidó származása miatt nem jutott katedrához, magánórákból, szerény tiszteletdíjakból élt. 1937-ben Baumgarten-díjat kapott, anyagi helyzetének javulásával, a harmincas évek derekán többször járt Párizsban.
Egymást követően több kötete is megjelent, 1936-ban a pályája fordulópontjának tartott Járkálj csak, halálraítélt!, majd a Meredek út, az Ikrek hava, gyermekkorának prózai összegzése.
Közben műfordításain is dolgozott, Vas Istvánnal közösen Apollinaire válogatott verseit jelentette meg, La Fontaine meséit fordította. 1940-ben még napvilágot látott Válogatott verseinek kötete, de ettől kezdve élete a második világháború árnyékában folyamatos rettegésben telt. A Tajtékos ég című kötetet Radnóti még maga állította össze, de az csak halála után, 1946-ban jelent meg, kiegészítve utolsó verseivel.
A mártír költő
A költőt származása miatt többször behívták munkaszolgálatra, szolgált Szamosveresmarton, Margittán, Királyhágón, Élesden, közben hosszabb-rövidebb időt otthon tölthetett.
1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, a tábor kiürítésekor innen indították utolsó útjára 1944 szeptemberében. A halálmenetben társaival együtt gyalog hajtották nyugat felé, a kegyetlen bánásmód, éhezés miatt már a végelgyengülés határára került, járásképtelen költőt a Győr melletti Abdánál november 9-én (egyes források szerint 4-én) a keretlegények agyonlőtték.
Az utolsó verseit tartalmazó noteszát, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.
Radnótit 1946 augusztusában Budapesten, a Kerepesi úti temetőben temették el. 2009-ben Pesten a nevét viselő színház előtt felavatták szobrát, Varga Imre szobrászművész alkotását, egy másik szobra a róla elnevezett újlipótvárosi utca sarkán, egykori lakóházához közel áll, egy irodalmi és egy antirasszista díjat is elneveztek róla.
Radnóti Miklós költő és felesége, Gyarmati Fanni egy kisfiúval Kővágóörsön, 1938-ban. A reprodukció 1969. január 7-én készült (Fotó: MTI/Reprodukció)
Felesége, Gyarmati Fanni 2014 februárjában hunyt el, 1935-től 1946-ig írott naplója 2014 decemberében jelent meg. 2016-ban kiadták az Árnyékban éles fény vagy – A Radnóti házaspár fényképei című kötetet, ugyanebben az évben rendezte sajtó alá Bíró-Balogh Tamás a költő dedikációit Könyvvel üzenek néked címmel, 2017-ben pedig a Különben magyar költő vagyok – Radnóti Miklós levelezése I. című gyűjteményt publikálták. 2018-ban Ferencz Győző szerkesztésében ismét megjelent Radnóti Naplója, az 1989-es és 2003-as kiadásokhoz képest részletesebb jegyzetekkel ellátott könyv, amelyet a költő 1934 és 1943 között írt.
Radnóti korai költészetét a szabadvers forma, a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak. Prózai írásaiból kiemelkednek kortársairól írott tanulmányai, valamint a Napló, amely értékes alkotáslélektani dokumentum is. Ahogy Hegedűs Géza rámutatott: nála a forma fegyelme esztétikai és művészi válasz egy kaotikus világra, melyből hiányzik az emberség.
Radnóti Miklós költő kézírása a Fiatal Magyarország kiadásában megjelent könyvben a százéves Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár gyűjteményében (Fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)
Hagyományos műfajokat elevenített fel: az episztolát (Levél a hitveshez), a himnuszt (Himnusz a békéről), az ódát (Nem tudhatom.), az eklogát. Lírai képeslapjai, a Razglednicák megrendítő erejű beszámolók életének utolsó hónapjairól, a teljes testi-lelki kiszolgáltatottságról és nyomorúságról.
Halálának nyolcvanadik évfordulójára emlékezve november 7. és 10. között a Magyar Versmondók Egyesülete a Győri Nemzeti Színházban rendezi meg a Radnóti-biennálét, ahol bemutatják Jávori Ferenc Fegya és Lutter Imre Béke, borzalom című Radnóti-verskoncertjét.
Száztizenöt évvel ezelőtt, 1909. május 5-én született Radnóti Miklós, a 20. századi magyar költészet meghatározó alakja.
Glatter Miklós néven látta meg a napvilágot egy jómódú asszimilálódott zsidó családban Budapesten. Édesanyja, Grosz Ilona és ikertestvére születésekor meghaltak. A költő egész életében hordozta e traumát. Tizenkét éves korában elveszítette édesapját, Glatter Jakabot is. Ettől fogva anyai nagybátyja, Grosz Dezső gazdag textilkereskedő vette gondjai alá.
Az 1920-as években magyarosította családnevét a gömöri Radnót falu nevére. A névválasztás nem véletlen, hiszen apai nagyapja, Glatter Jónás e faluban volt kocsmáros. Édesapja is itt született.
1927-ben érettségizett, majd 1 évig Liberecben tanult tovább textilipari szakon. Majd Szegeden tanult tovább magyar–francia szakon.
Első verses kötete 1930-ban jelent meg Pogány köszöntő címmel. 1931-ben jelent meg az Újmódi pásztorok éneke címet viselő kötete, ezt követte a Lábadozó szél 1933-ban.
Radnóti 1934-ben bölcsészdoktorátust szerzett egy évvel később tanári oklevelet kapott, ám zsidótörvények miatt viszont nem kapott állást. 1935. augusztus 11-én vette feleségül Gyarmati Fannit. 1936-ban magántanárként és alkalmi irodalmi tevékenységgel kereste kenyerét. Sorra jelentek meg kötetei: Újhold (1935), Járkálj csak, halálraítélt! (1936), Meredek út (1938), Ikrek hava könyve (1940). 1938-ban megkapta a Baumgarten-díjat.
Származása végett 1940-től munkaszolgálatokra hívták be. Bár 1943-ban kikeresztelkedett, ennek ellenére 1944 májusának végén újra behívták. A szerbiai Bor településére vitték, innen indult az erőltetett gyalogmenet tagjaként 1944. november 9-én Abda településen több társával együtt agyonlőtték.
Az abdai tömegsír exhumálásakor találták meg a költő utolsó verseit, a ma már Bori notesz néven elhíresült füzetben.
Radnóti Miklós a Nyugat harmadik nemzedékének lírikusa. Költészetét az avantgárd – elsősorban az expresszionista – öröksége és az újklasszicista verseszmény határozzák meg, a késő modern kérdésirányok nem jelentkeznek az életművében.
Radnóti az emberi helytállás és kitartás erkölcsi, irodalmi példája.
Radnóti Miklós a 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakja. Tehetsége már pályája kezdetén megmutatkozott. Korai verseit a szabadvers forma, az expresszionista hangok jellemzik. Érezhető a harmónia, a derű, az életöröm, a szerelem Fanni iránt, bár azért itt is találunk már – igaz kisebb számban – borúsabb hangulatú verseket. A verseiben az életöröm és a természetélmény tükröződik.
Későbbi köteteiben a világ változása az ő stílusában is változást hozott, az egyre inkább vészjósló létben keletkező művei, már érett, klasszikus formát mutatnak.Többszöri munkaszolgálatosként mindvégig megmaradtak költészetében a természet és a szerelem képei, ám ezt is elpusztítja a háború, s csupán az élni akarás viszi tovább az elgyötört lelket, testet.
Nemcsak a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb költői életművét alkotta meg, de nagy hozzáértéssel nyúlt a klasszikus magyar irodalomhoz is, és mindemellett a kortárs irodalmi életre is érzékenyen reagált.
