Anglia északi részén a régészek egy óriási méretű lábbelire bukkantak, amelyet az ókori római katonák viselhettek. A brit Magna nevű római erőd területén előkerült csizma mérete meghaladja a 30 cm-t, ami a mai 46-os cipőméretnek felel meg – ez lenyűgözte a kutatókat, mivel az ókorban az emberek lábmérete általában jóval kisebb volt.
A felfedezésről a CNN számolt be Rachel Frame vezető régész nyilatkozata alapján, aki az ásatásokat irányítja Hadrianus falának közelében. Az erőd az i.sz. 85-től működött, és a Római Birodalom északi határának védelmét szolgálta. A Hadrianus fala 117 km hosszú kőfal, amelyet a birodalom védelmére építettek a barbár északi törzsek ellen.
A csizma vastag marhabőrből készült, és vas szegekkel volt megerősítve – ez a tartósságra utal. A kutatókat nemcsak a kiváló állapot, hanem a szokatlanul nagy méret is meglepte. Frame elmondása szerint többféle magyarázatot is megvizsgáltak: lehetett téli viselet, amit vastag zoknival hordtak, vagy egyszerűen csak nagy lábú embereké volt. Később több hasonló méretű lábbelit is találtak, így ez az utóbbi elmélet vált valószínűbbé.
A leletek alapján a katonák a mai Szíria, Horvátország, Szerbia és Hollandia területéről származhattak. A pontos tulajdonos kiléte azonban továbbra is ismeretlen. Valószínű, hogy a katonák sietve hagyták el az erődöt, hátrahagyva felszerelésüket – ennek köszönhetően maradhattak fenn ezek a tárgyak közel 1900 évig. A bőr jó állapotát a növényi alapú cserzési eljárásnak tulajdonítják.
A kutatók a közeljövőben azt tervezik, hogy megvizsgálják a cipők belsejében fennmaradt lábnyomokat, és ezek alapján rekonstruálják a viselők lábformáját.
[type] => post [excerpt] => Anglia északi részén a régészek egy óriási méretű lábbelire bukkantak, amelyet az ókori római katonák viselhettek. A brit Magna nevű római erőd területén előkerült csizma mérete meghaladja a 30 cm-t, ami a mai 46-os cipőméretnek felel meg – ez len... [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1752613560 [modified] => 1752597565 ) [title] => 46-os méretű csizmát találtak az I. századból Nagy-Britanniában [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=5122&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 5122 [uk] => 5119 ) [trid] => vik3255 [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 5120 [image] => Array ( [id] => 5120 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/07/img-4464.jpeg [original_lng] => 99063 [original_w] => 610 [original_h] => 385 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/07/img-4464-150x150.jpeg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/07/img-4464-300x189.jpeg [width] => 300 [height] => 189 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/07/img-4464.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/07/img-4464.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/07/img-4464.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/07/img-4464.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/07/img-4464.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1752586768:5 [_thumbnail_id] => 5120 [_edit_last] => 5 [views_count] => 856 [_hipstart_feed_include] => 1 [_oembed_33b258b0e3d500fa592f75b867dc5a18] =>
Archaeologists in Türkiye believe they have discovered the tomb of Saint Nicholas, famously known as Santa Claus 🇹🇷 pic.twitter.com/T1Wx40gp7P
Monumentális antik márványfejre bukkantak régészek Rómában Traianus fóruma alatt. Róma polgármestere szombaton a közösségi oldalán jelentette be, hogy a lelet egy dús hajkoronát viselő, átható tekintetű férfifej, amely évszázadokon át a föld alatt rejtőzött.
Az ókori római időkből származó monumentális márványfejre bukkantak régészek a Róma történelmi központjában, Traianus egykori fórumán végzett ásatásokon. A lelet egy dús hajkoronát viselő, átható tekintetű férfifej, amely évszázadokon át a föld alatt rejtőzött – írta közösségi oldalán szombaton Roberto Gualtieri, Róma polgármestere.
„Az örök város soha nem fogy ki a meglepetésekből. A lábaink alatt mindennap tovább él egy több ezer éves történelem, amely újra és újra elkápráztatja a világot” – fogalmazott a városvezető. A régészek vizsgálják, kit ábrázolhatott az antik márványszobor. A műalkotást azon a területen találták, ahol egykor egy monumentális, csaknem 12 méter magas oszlopokból álló kapu állt – írta az MTI.
Az új fajról szóló tanulmány alapján a hüllő a hírhedt Tyrannosaurus rex rokona volt, és a Khankhuuluu mongoliensis, vagyis a „Mongólia sárkányhercege” nevet kapta.
A most leírt őslény a tyrannosauridák csoportjába tartozott, amelyet hatalmas, két lábon járó ragadozók alkottak. Testfelépítésüket nagy méretű fej, éles fogak, valamint aprócska karok jellemezték. A sárkányherceg maradványait még 1972 és 73 között találták meg Mongóliában, akkor azonban tévesen Alectrosaurusként azonosították. Ám a kutatók most alaposan megvizsgálták a csontokat és rájöttek, egy eddig teljesen ismeretlen faj képviselője volt – emelik ki a beszámolóban.
A Live Science beszámolója szerint a most leírt őslény a tyrannosauridák csoportjába tartozott, amelyet hatalmas, két lábon járó ragadozók alkottak, akiknek nagy méretű fej, éles fogak, valamint aprócska karok jellemezték testfelépítésüket. A sárkányherceg maradványait még 1972 és 73 között találták meg Mongóliában, akkor azonban tévesen Alectrosaurusként azonosították. A kutatók most viszont alaposan megvizsgálták a csontokat és rájöttek, egy eddig teljesen ismeretlen faj képviselője volt.
A sárkányherceg mintegy 86 millió évvel ezelőtt élhetett, felépítése nagyon hasonlított a többi tyrannosauridáéhoz, ám termete jóval kisebb volt.
Körülbelül 4 méteres hosszúságot és 750 kilogrammos tömeget érhetett el, ami messze elmarad a T. rex 12,5 méteres testhosszától és csaknem 10 tonnás tömegétől.
Testének arányaiban is mutatkoztak eltérések: feje kisebb, karjai pedig hosszabbak voltak a megszokottnál.
A szakértők mindezek alapján úgy vélik, a sárkányherceg egy átmeneti alak lehetett a tyrannosauridák evolúciójában. Ezek a hatalmas ragadozók feltehetően kis húsevő dinoszauruszokból alakultak ki, az évmilliók alatt egyre nagyobbra és nagyobbra nőve. Ennek a fejlődési útnak lehetett az egyik állomása a Khankhuuluu mongoliensis, amely mintegy 20 millió évvel a T. rex előtt élt, és még nem érte el a jól ismert hatalmas termetet, de a kezdeti alakoknál már jóval nagyobb volt.
Ebből adódóan nem lehetett képes az óriási, hosszúnyakú növényevők, a sauropodák levadászására sem, ehelyett magánál kisebb méretű állatokat fogyaszthatott.
Őslénykutatók a világ egyik legjelentősebb dinoszaurusz-lelőhelyén fedezték fel az eddigi legnagyobb, kivételesen jó állapotban megőrződött dinoszauruszkarom mellett további maradványokat is – írja a Liner.hu.
A Duonychus tsogtbaatari névre keresztelt faj a leletek szerint egyedülálló volt a Therizinosaurs nevű dinoszauruszok csoportjában, amelyek a hátsó lábaikon álltak, és általában három karommal rendelkeztek. Ám ennek az egyednek mindössze két karma volt, melyek hosszát kb. 30 centisre teszik – áll a beszámolóban.
Fotó: Yoshi Kobayashi, Hokkaido University
Mint részletezik, az őshüllő a szakértők szerint közepes méretű lehetett, becsült tömege pedig 260 kilogramm. A therizinozauruszok a növényevő vagy mindenevő theropoda dinoszauruszok csoportjába tartoztak, amelyek Ázsiában és Észak-Amerikában éltek a kréta időszakban (145 millió évvel ezelőtt kezdődött és 66 millió évvel ezelőtt ért véget).
A legismertebb kétujjú theropodák a tyrannosauridák csoportjába tartozó fajok, amelyek közé a Tyrannosaurus rex is sorolandó. A példánynál tetten érhető a karmokon a terizinoszauruszoktól ismert keratinos fedőréteg is, amely az emberi körmökhöz hasonlóan fedi a karmot, segítve a védekezést, a mozgást vagy a zsákmány elejtését – teszik hozzá.
A 24.hu a BBC-re hivatkozva azt írja, a példány a mongóliai Góbi-sivatagban található Bayanshiree-formációból került elő, amely a késő kréta időszakra nyúlik vissza (100,5–66 millió évvel ezelőtt). A régió különösen fontos kövületforrás a későbbi kréta időszakból, amely a dinoszauruszok korának három fő időszaka közül az utolsó, így a dinók evolúciójának utolsó szakaszát jelenti – hangsúlyozzák.
Egy ősi emberelőd koponyacsontját tárták fel Nyugat-Európában, amely a régió eddig ismert legrégebbi ilyen lelete. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a fosszília kora több mint egymillió évre tehető – számolt be róla a hirado.hu az AP News-ra hivatkozva.
A hiányos koponyadarabot, amely a bal arccsontot és a felső állkapocs egy részét tartalmazza, 2022-ben fedezték fel Észak-Spanyolországban, az Atapuerca-hegység egyik barlangkomplexumában. Ez a terület korábban is híres volt jelentős emberelőd-leleteiről, beleértve a neandervölgyiektől és a korai Homo sapienstől származó fosszíliákat.
Az Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint ez az első olyan jelentős emberelőd-maradvány Nyugat-Európában, amely több mint 1 millió éves.
Korábban hasonló fosszíliák főként Grúziában, Kelet-Európa és Ázsia határán kerültek elő, amelyek kora mintegy 1,8 millió évre tehető.
A most feltárt fosszília az első egyértelmű bizonyíték arra, hogy az emberi ősök már akkoriban is Európában voltak. A washingtoni Smithsonian múzeum Emberi Eredet Programjának igazgatója szerint azonban még nem lehet biztosan megállítani, hogy ezek az első emberek már tartósan letelepedtek volna a kontinensen.
Lehetséges, hogy átmeneti populációk voltak, akik egy idő után kihaltak vagy továbbvándoroltak.
A lelet anatómiai jegyei hasonlóságot mutatnak a Homo erectusszal, de bizonyos eltérések is megfigyelhetők
– mondta Rosa Huguet, a kutatás egyik társszerzője, a Katalán Humán Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Intézet régésze.
A Homo erectus mintegy 2 millió évvel ezelőtt jelent meg, és Afrikából terjedt el Ázsiába és Európába, mielőtt körülbelül 100 000 évvel ezelőtt kihalt.
A Zürichi Egyetem paleoantropológusa szerint egyetlen csonttöredékből nehéz pontosan meghatározni, hogy melyik emberelőd csoporthoz tartozott a fosszília.
Minél több lelet kerül elő, annál pontosabb képet lehet alkotni az ősi emberi populációkról és azok vándorlásáról.
A spanyolországi Atapuerca-hegységben végzett kutatások továbbra is kulcsszerepet játszanak az emberi evolúció tanulmányozásában. A terület gazdag fosszílialeletei hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük az emberi ősök történetét és azt, hogyan alkalmazkodtak a különböző környezeti feltételekhez.
A kutatók remélik, hogy további fosszíliák segítenek majd pontosítani az emberi ősök korai európai jelenlétének időrendi és evolúciós történetét.
[type] => post [excerpt] => Egy ősi emberelőd koponyacsontját tárták fel Nyugat-Európában, amely a régió eddig ismert legrégebbi ilyen lelete. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a fosszília kora több mint egymillió évre tehető. [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1741903800 [modified] => 1741877167 ) [title] => Szenzációs régészeti felfedezés Spanyolországban: ősi lelet írhatja át a történelmet [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=4965&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 4965 ) [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 4966 [image] => Array ( [id] => 4966 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [original_lng] => 21610 [original_w] => 700 [original_h] => 467 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1741869969:5 [_oembed_7b3a83343fdfefbe53eb41e118e916a2] =>
A délnyugat-franciaországi Bordeaux-ban végzett ásatások során kilenc, körülbelül 1300 éves szarkofágot találtak – számolt be róla a Magyar Hírlap a Figaro napilap pénteki számára hivatkozva.
Ezeket 1300 évvel ezelőtt temették el. Az előzetes ásatások során kilenc, az ötödik és a nyolcadik század közötti időszakra datált, a Meroving-korból származó szarkofágot fedeztek fel
– írta a lap.
Erre azután került sor, hogy a bordeaux-i régészeti szolgálat megkezdte az előzetes munkálatokat a Place Renodel téren a környék zöldítésére irányuló tervek részeként – írja a Figaro. A leletek nem korlátozódtak erre, a régészek a 17. század előtti temetkezési szokások nyomait is feltárták – írja a lap.
A hollandiai Alkmaar városában egy 500 éves fából készült cipőt találtak.
„Hollandiát világszerte ismerik a fából készült cipőiről, de a legutóbbi ritka felfedezés – egy 500 éves cipő Alkmaarban – megmutatta, milyen széles körben használták őket valaha” – áll a közleményben.
A híradás szerint a cipőt egy emésztőgödörben találták, egy építkezés során. A régészek úgy vélik, hogy a cipőt 1450 és 1558 között használták.
A cipőt egy városban találták meg, ami nagyon szokatlan, mert a fa cipőket általában a gazdálkodók viselték munkájuk során
– mondta Silke Lange régész.
Hozzátette, hogy ez arra utal, hogy az emberek ezt a fajta cipőt a mindennapi életben is használták.
A cipő 36-os méretű, és valószínűleg a XV. vagy a XVI. század elején készült.
Ez az első nyírfából készült cipő, amelyet Hollandiában találtak. Eddig az országban és a szomszédos Belgiumban összesen 44 fa cipőt találtak a régészek.
Törökországi régészek egy templomban olyan szarkofágot találtak, amely feltehetően Szent Miklós, a Mikulás legendájának ihletője végső nyughelye lehet – számolt be a hirado.hu
Törökországban jelentős régészeti felfedezésre került sor. Régészek mészkőből készült szarkofágot találtak, amely szerintük Szent Miklósé lehet – annak a 4. századi püspöknek a maradványait rejtheti, aki a Mikulás legendájának alapját adta. A lelet a 7. században épült templom szívében található, amelyet Myra városában emeltek Szent Miklós tiszteletére.
A szarkofág körülbelül 180 centiméter hosszú és 150 centiméter mély, lejtős fedelű, és a föld alatt, körülbelül 180 centi mélyen nyugszik – adta hírül a Heritage Daily. Ebru Fatma Findik régész, a Hatay Mustafa Kemal Egyetem kutatója szerint a szakemberek azt remélik, hogy a szarkofágon találnak egy feliratot, amely egyértelműen azonosítaná a benne nyugvó személyt, és segítene meghatározni a pontos korszakot is.
Szent Miklóst a halála után évszázadokkal még nagyobb tisztelet övezte. II. Theodosius bizánci császár nagyszabású templomot építtetett tiszteletére Myrában, a mai törökországi Antalya tartomány területén. A legenda szerint Miklós a gyermekek, a kereskedők és a bűnbánó tolvajok védőszentje volt, nagylelkű ajándékozásai miatt pedig számos történet szól róla, amely a Mikulás figurájának alapját képezte.
Szent Miklós csontjait az első keresztes hadjárat után Velencében vélték megtalálni. Úgy tartják, hogy maradványait először Bari egyik templomába vitték, miután Myrából elszállították. Az 1953-as vizsgálatok szerint a Bariban és Velencében talált csontok ugyanattól az egyéntől származnak, de a kutatók nem tudták egyértelműen bizonyítani, hogy ezek valóban Szent Miklós maradványai-e.
Archaeologists in Türkiye believe they have discovered the tomb of Saint Nicholas, famously known as Santa Claus 🇹🇷 pic.twitter.com/T1Wx40gp7P
A török kulturális és idegenforgalmi minisztérium szerint az ásatások folytatódnak, és további részletek várhatók a közeljövőben. A felfedezés új reményt adhat arra, hogy végre fény derülhet Szent Miklós nyughelyének titkára, és újabb darabbal gazdagodhat a Mikulás legendájának története.
Egy egész ősi ökoszisztéma maradványait találta meg egy túrázó az Alpok olaszországi részén – írja a The Guardian. A lelőhelyen hüllők és kétéltűek lábnyomai kerültek elő, a helyszín a klímaváltozás okozta hó- és jégolvadás miatt bukkant felszínre.
A loverói Claudia Steffensen férjével túrázott a Valtellina Orobie Regionális Parkban, amikor felfedezték a 280 millió éves, a perm időszakra, közvetlenül a dinoszauruszok kora előtti periódusra datálható leleteket.
A páros tavaly nyáron, a hőségben lett figyelmes egy furcsa mintákkal borított kőre a svájci határ közelében, az Ambriai-völgyben. A közelebbi szemügyre vételkor Steffensen rájött, hogy lábnyomokat lát.
A nő felvételeket készített, majd a képeket egy természetfotós közvetítésével eljuttatták Cristiano Dal Sassónak, a Milánói Természettudományi Múzeum paleontológusának. A szakértők konzultáció után megállapították, hogy az 1700 méteres magasságban talált lábnyomok egy ősi hüllőtől származnak.
A kutatók a régióban további vizsgálatokat folytattak, 2023 nyara óta pedig több száz további hüllő, kétéltű és rovar, legalább öt különböző faj lábnyomát tárták fel. Dinoszauruszok a korszakban még nem léteztek, de egyes, a leleteket hagyó állatok akár 2–3 méter hosszúra is megnőhettek.
A nyomkövületek kifejezetten jól megőrizték a részleteket, így a körmök helyét vagy a hasi bőr mintázatát. Az ősi ökoszisztémában növények, magvak megkövesedett töredékei, sőt még esőcseppek lenyomatai is előkerültek.
A perm időszak a földtörténet legnagyobb ismert tömegkihalásával ért véget, ennek hátterében a hőmérséklet hirtelen emelkedése állt. A felmelegedés ma sorra hozza felszínre a világ hegyvidékein a kövületeket, az Alpokban már számos felfedezés született.
A Valerianának nevezett várost a legmodernebb távérzékelési technika segítségével észlelték.
Hatalmas maja várost fedeztek fel régészek évszázadokkal azután, hogy eltűnt – olvasható az Antiquity tudományos folyóirat honlapján. A piramisokat, sportpályákat, kerületeket és amfiteátrumokat, összekötő utakat magába foglaló várost a növényzet alá temetett objektumokat feltérképező Lidar nevű lézeres felmérés segítségével találták Mexikó délkeleti államában, Campechében, és Valerianának nevezték el.
A Lidar-felmérés egy távérzékelési technika, amely lézerimpulzusok ezreit bocsátja ki egy síkból, és feltérképezi az alatta lévő objektumokat a jel visszatéréséhez szükséges idő alapján. Az archeológusok úgy vélik, hogy Calakmul után Valeriana a második legnagyobb maja város az ősi Latin-Amerikában.
A régészcsapat véletlenül fedezett fel összesen három lelőhelyet – amelyek akkorák, mint Skócia fővárosa, Edinburgh –, amikor az egyik régész, Luke Auld-Thomas, az amerikai Tulane egyetem PhD-hallgatója adatokat böngészett az interneten. Mikor Auld-Thomas feldolgozta az adatokat, észrevett egy időszámításunk szerint 750 és 850 között prosperáló várost, amelynek a csúcsponton 30-50 000 lakója lehetett, ami több, mint ahányan ma élnek a régióban.
Valeriana „fővárosi jegyekkel” rendelkezik, az épületek sűrűségét tekintve viszont csak második a 100 kilométerre lévő Calakmul után. Az elveszett városról nincsenek ismert képek, mert – mint a régészek mondják – „soha senki nem járt ott”, bár a helyiek gyaníthatták, hogy romok vannak a földdombok alatt.
A körülbelül 16,6 négyzetkilométeres városnak két nagy központja volt, egymástól mintegy két kilométerre lévő nagy épületekkel, amelyeket kisebb házak és utak kötöttek össze. Volt például egy nagy méretű víztározó és egy sportpálya is, ahol az emberek egy ősi labdajátékot játszhattak. A régészcsapat a kutatási helyszíneken összesen 6764 különböző méretű épületet talált. Auld-Thomas és kollégái a várost egy közeli lagúna után nevezték el Valerianának.
A lelet segít megváltoztatni azt a nyugati gondolkodásmódot, miszerint a trópusok „az a hely, ahol a civilizációk elpusztulnak” – mondja Marcello Canuto professzor, a kutatás egyik vezetője.
A professzor szerint a világnak ez a része gazdag és összetett kultúráknak adott otthont. Hogy mi volt az oka a város pusztulásának, arra nincs biztos magyarázat, régészek szerint az éghajlatváltozás lehetett a fő tényező.
Canuto szerint a jövőben további hasonló városok felfedezésére lehet számítani, mert a Lidar forradalmasította azt, ahogyan a régészek feltérképezik a növényzettel borított területeket, például a trópusokat, megnyitva ezzel az elveszett civilizációk világát.
