Árvaként kezdte életét, saját tehetségével és szorgalmával mindent elért, és egy ordas eszme híveinek köszönhetően mindent el is veszített. Tevékenységét úgy hálálta meg hazája, hogy miután évekig megalázták, az életét is elvették. Egyik legnagyobb gyógyszergyárunk alapítójának elképesztő fordulatokkal teli élete.
Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született a Heves megyében található Ecséd községben. Szülei Gedeon egyéves korában elhunytak, testvérével apai nagyszüleinél és az Engel családnál nevelkedett ezután. Miután elvégezte a középiskolát, egy gyöngyösi gyógyszertárban gyakornokként kezdte pályáját, majd a gyógyszerészi oklevél megszerzése után még két évig dolgozott ott.
1893-ban iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti, majd Orvosi Karára. Szigorlatát kitűnő eredménnyel 1895 júniusában tette le, ezután két évig dolgozott egy budapesti gyógyszertárban. Ezután európai tanulmányútra indult, és négy év alatt angol, német, francia és olasz gyógyszertárakban szerzett tapasztalatokat, amiknek köszönhetően hazatérése után vállalkozásba fogott. Nyugat-Európában megismerte a modern gyógyszertári és üzemi gyógyszerészetet, és behatóan foglalkozott az organoterápiával, azaz az állati eredetű szervekből készülő készítményekkel történő gyógykezeléssel, ami egész későbbi életére kihatott.
Richter 1902-ben átvette a forgalmas Üllői út 105. alatt található gyógyszertár üzemeltetési jogát, ezt úgy tudta megtenni, hogy szülői örökségét pénzzé tette, és abból a pénzösszegből fedezte a tranzakciót. Kitűzött céljainak elérése érdekében Üllői úti patikája hátsó traktusában létrehozott egy laboratóriumot, ahol kezdetben szerény körülmények között készítette organoterápiás készítményeit.
A századfordulón – bár sok állati szerv biológiai hatásaival már tisztában voltak – sok hatóanyagot még nem tudtak azonosítani. Az egyetlen megoldás az volt, ha a teljes állati szervet feldolgozzák, ezért azt tüntették fel a gyógyszer csomagolásán, hogy a tabletta vagy az oldat hány gramm friss szervből lett előállítva. A gyógyszerek előállítása viszonylag egyszerű technológiával történt, melynek során a vágóhidakon beszerzett friss szerveket mosás, darabolás, szárítás, zsírtalanítás, porítás után tablettává préselték, vagy oldatot készítettek belőlük.
Az organoterápia fejlődése rendkívüli módon felgyorsult a sok jótékony hatékony hatással rendelkező adrenalin felfedezésével. Mivel ez nagyjából egy időben történt Richter gyárának megalapításával, a gyógyszerész már a következő évben forgalomba is hozta adrenalintartalmú készítményét, és – hála a hatóanyag vérnyomásemelő és vérzéscsillapító hatásának – már a kezdetekkor rendkívül nagy kereslet mutatkozott rá.
A korai sikerek, a jó koncepciójú árpolitika és a gyógyszerek kedvező árfekvése azt eredményezte, hogy a kereslet minden Richter-féle készítmény iránt rendkívül nagy volt. Ennek következtében a Sas patika egy idő után képtelen volt elegendő gyógyszert gyártani, ezért Richter Gedeon elhatározta, hogy kibővíti a termelést. 1906-ban Kőbányán megvásárolta a Cserkesz utca 63. alatti telket, ahol megkezdte egy ipari termelésre alkalmas gyógyszergyár építését, amivel 1908-ra el is készült.
A politika a vesztes háborút követő tanácsköztársaság idején avatkozott be először Richter Gedeon életébe, negatív értelemben. A gyárat a hivatalos szervek kisajátították, élére termelési biztost neveztek ki. A népbiztosok tanácsa felszólította a tulajdonost, hogy működjön együtt a hatalommal. Ő halogatta a választ, mire a termelési népbiztos két detektívvel maga elé hívatta és megfenyegette, hogy ha nem adja be a derekát, akkor ellenforradalmárként le fogják tartóztatni. Állítólag Richter Gedeont ekkor verőlegények bántalmazták. Rövid idő múlva, egyik hű alkalmazottja figyelmeztetésére, hogy forradalmi törvényszék elé akarják állítani és élete veszélyben forog, családjával titokban Szegedre menekült, és apósánál bujkált hónapokig. A Tanácsköztársaság bukása után Richter a szegedi kormány egészségügyi miniszterének megbízásából több esetben is Bécsbe utazott fontos gyógyszerek és gyógyszer alapanyagok beszerzése céljából.
Pályafutása csúcsán Richter Gedeon termékei 12 aranyérmet szereztek a nemzetközi kiállításokon. 1924 és 1932 között több mint 50 Richter-képviselet létesült, amelyek mintegy száz országban értékesítették a cég készítményeit. Bethlen István miniszterelnök előterjesztésére a kormányzó 1929. január 5-én a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta Richternek. A cég minden nyereségét visszaforgatta vállalkozásába, a gyár fejlesztésébe, de legnagyobb mértékben az export bővítésébe. Richter Gedeon tíz külföldi leányvállalatot is alapított, közülük a bukaresti, londoni, mexikói, milánói, Saõ Pauló-i, zágrábi és varsói gyárakban jelentős gyógyszeralapanyag-gyártás folyt. A harmincas évekre a Richter az egyik legjelentősebb magyar külkereskedelmi vállalattá fejlődött. Érdemes megemlíteni, hogy az alapító mindig kerülte a hitel felvételét. Fejlesztéseit fokozatosan, anyagi teherbírásához mérten, szükség esetén saját vagyona felhasználásával valósította meg. A megfontolt üzletpolitika miatt a cég stabil helyzetét még a gazdasági világválság sem tudta megrendíteni, elbocsátásokra nem került sor.
Richter Gedeon családi élete kiegyensúlyozott volt. 1902-ben elvette feleségül Winkler Annát, egy szegedi fűrészárugyáros egyetlen leányát. Feleségének családi háttere sokat segített neki a vállalkozás indulásánál, később a család tagjai részvénytulajdonosok, vállalati alkalmazottak is lettek. Fia, László 1903-ban született, Zürichben vegyészdoktori oklevelet szerzett. 1932-ben feleségül vette Lobmayer Ilonát, egy neves fővárosi sebész főorvos lányát. A tény, hogy házasságkötésük előtt öt nappal Richter László elhagyta zsidó vallását és menyasszonya vallására, evangélikus hitre tért át (ami nyilván házasságuk egyik előfeltétele volt), sokat elárul az akkori politikai légkörről. Házasságukból két leánygyermek született, Andrea és Marietta, akik a nagyszülők szeme fénye voltak: Richter Gedeon annyira féltette az unokáit, hogy sehova sem mehettek kíséret vagy felügyelet nélkül.
A gyárban nyugodt, családias légkör uralkodott, e hangulat alaptónusát Richter Gedeon egyénisége határozta meg. Az alapító nagy súlyt helyezett arra, hogy a dolgozók nyugodt munkakörülmények között, jól érezzék magukat és eredményesen dolgozzanak. Egész életében törekvő, szorgalmas, alkotó ember volt, még hetvenéves korában is mindennap bejárt a gyárba. A második világháború alatt közismertté vált Richter Gedeon példás jótékonysága is. Számos értékes gyógyszeradománnyal segítette a betegek gyógyítását, és ezért több elismerésben részesült a Vöröskereszt és más nemzetközi karitatív szervezetek részéről.
A második világégés során a Richter-gyógyszergyár rengeteg szabadalmat védetett le, 1939 és 1944 között 30 új készítménye került forgalomba, többek között a Dreher sörgyárral összefogva tápszert készített a sörgyártás melléktermékeként keletkező sörélesztőből. A háború előrehaladtával aztán egyre több alapanyagból jelentkezett hiány, beszűkültek a piacok, és a gyár tevékenysége 1944 őszén szinte teljesen megbénult. 1939-ben Gedeont lemondatták igazgatósági elnöki tisztségéről. A helyére érkező igazgatósági tagok olyan keresztény közéleti szereplők lettek, akik megpróbálták megvédeni a gyár alapítóját és magát a gyárat is. 1940-ben Teleki Páltól többször is kérvényezték a gyógyszergyáros mentesítését a zsidótörvények hatálya alól, sikertelenül.
Richter Gedeon mellőzését mindvégig méltósággal viselte, és külső, pénzjuttatás nélküli szakértőként tovább tevékenykedett. 1943-ban a gyárba látogató pápai nuncius, Angelo Rotta is köszöntötte a gyógyszergyárost a háború alatt végzett jótékony cselekedeteiért. A március 19-i német megszállás előtt még sikerült fiát kimenekítenie az országból egy balkáni exporttevékenység ürügyén, családi részvényeit pedig keresztény menyére íratta. Nyáron még lett volna lehetősége, hogy elmeneküljön, ugyanis a Vöröskereszt révén Svájcba szóló menlevelet kapott. Ezt azonban elutasította, mert nem akarta az általa felépített gyárat itt hagyni. Augusztusban mentességet kapott, így nem kellett sárga csillagot viselnie. Azonban Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után a hatalomra kerülő nyilasok felülvizsgálták az esetét.
1944 végén a mexikói leányvállalat vezetője 35 ezer svájci frankot juttatott el Richter László bizalmasának Genfbe, hogy megszerezvén a szükséges papírokat és engedélyeket újra menlevelet állítsanak ki, de már késő volt. A nyilas-hatalomátvétel után a Richter házaspár rokonoknál húzta meg magát egy időre, majd a nemzetközi gettóba költözhettek, a svéd követség diplomáciai oltalma alatt álló Katona József utca 21. szám alatti sarokházba – feltehetően Richter Gedeon svéd kapcsolatai révén. Ám a nyilasok 1944 végén már nem törődtek a diplomáciai mentességgel sem, és december 30-án délelőtt 11 óra körül egy nyolc fegyveresből álló nyilascsoport igazoltatás ürügyével a ház lakóit az Andrássy út 60.-ba hurcolta. Mai ismereteink szerint ebben az időben a Hűség Házában a hírhedt XII. kerületi nyilascsoport tartózkodott, miután a terézvárosi szervezet tagjait azok „erélytelensége” miatt elzavarták. Valószínűsíthető, hogy a Richter Gedeonnal történtek is a városmajori gyilkosokhoz köthetők.
A ház egyik lakójának sikerült a házból elmenekülnie, és segítségért mennie egy közeli házba, ahol egy rendőrosztag állomásozott. A rendőr százados kérésére elment a Katona József utca 21.-be, ott azt mondták neki, hogy a ház lakóit csak igazoltatásra viszik az Andrássy útra. A szomszéd azonban követte a csoportot, amelyben egész családja ott volt. Azonnal felhívta Raoul Wallenberget, aki odasietett, de csak annyit sikerült elérnie a nyilasoknál, hogy az utcából több embert ne hurcoljanak el.
Az elhurcoltakat másnap hajnalban az Andrássy útról alsóneműre vetkőztetve, mezítláb a Duna felé hajtották a borzalmas hidegben. Elöl mentek a férfiak, hátul a nők. A 72 éves Richter Gedeon még el tudott búcsúzni feleségétől, átölelte, aztán beállt a sorba. A folyóhoz vezető egyik mellékutcában a menetet megállították, az első 50 embert kivezényelték a Dunához, majd a mai Széchenyi rakparton, a Zoltán utca magasságában a vízbe lőtték őket. Az áldozatok között volt a magyar gyógyszeripar megteremtője. Holtteste soha nem került elő. A sors abszurd fintora egy 1945 januárjában kelt levél, melyben egy orvos ezredes köszönetét fejezte ki a Richter-gyárnak, hogy az milyen áldozatos munkát végzett a katonák gyógyszerrel való ellátása terén. A gyár tulajdonosát bő egy héttel korábban lőtték a Dunába.
A gyár dolgozóinak a cég alapítója iránti igaz szeretetét bizonyítja a következő történet: 1945. december 30-án a gyógyszergyár dolgozói saját pénzükből emléktáblát helyeztek el a gyár bejáratának falán, melyen megemlékeztek Richter Gedeon meggyilkolásáról. Az államosítás után a táblát eltávolították, évtizedekig senki nem tudta, hol van, sokan azt hitték, megsemmisült. Néhány évvel ezelőtt, az üzem felújításakor egy gyógyszerkészítő márványasztalkát helyeztek arrébb, amikor az asztallapot felfordítva meglátták rajta az emlékező feliratot. A tábla azóta restaurálva a Richter Gyógyszergyár múzeumának falát díszíti.
