A Homo naledi nevű kihalt emberfajt először 2015-ben írták le az antropológusok, és azóta kiderült, hogy a Homo sapiensnél sokkal kisebb agya ellenére a mai emberhez hasonlóan komplex viselkedésre volt képes.
Megint át kell írni az emberi evolúció történetét, a dél-afrikai Gauteng tartományban a Rising Star barlangrendszerben egy évtizeddel ezelőtt felfedezett maradványok tulajdonosai ugyanis meglepetésekkel szolgáltak. A fejleményeket a héten a NewYork-i Stony Brook egyetemen rendezett Richard Leakey emlékkonferencián jelentették be.
Az antropológusok 2015-ben külön emberfajba sorolták a fosszíliákat Homo naledi néven. A barlangrendszer egyébként az Emberiség Bölcsője nevű világörökségi helyszínen helyezkedik el, ahol a világon a legnagyobb koncentrációban találták ősembermaradványokat.
Mélyen benn a barlangban a kutatók olyan dologra bukkantak, amelyre a Homo naledi agytérfogata és kora alapján igazán nem számítottak: sírokra, amelyek az eddig ismert legrégebbi emberi sírokat több mint százezer évvel előzik meg. Emellett a mészkő falakon háromszögekből, négyzetekből és keresztvonalkázásokból álló, 236-335 ezer éves bevéséseket találtak, amelyeket szintén a Homo naledinek tulajdonítanak. A történelmet valószínűleg át kell írni – foglalta össze a The Washington Post.
Nagy pillanat ez az emberi történelemben – mondta Lee Berger dél-afrikai paleontológus. „Mit teszünk majd, ha találkozunk egy másik kultúrával, amelyik épp olyan komplex, mint a miénk? Hát most találkoztunk” – tette hozzá.
A modern ember, a Homo sapiens mintegy 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg Afrikában, tehát a Homo naledivel egy időben élt, ahogy a 750 ezer éve felbukkant, de 40 ezer éve kipusztult, Európában és a Közel-Keleten honos Neandervölgyi is.
Az utóbbi kettőben közös a nagy agytérfogat, és a Homo naleditől azért meglepő a modern emberhez mérhetően komplex viselkedés, mert az agya nem volt nagyobb grépfrút méretűnél.
A kutatásokban részt nem vett tudósok többsége tagadja, hogy a felfedezett vésetek a Homo naledihez köthetők. Az egyik szkeptikus, Bernard Wood, a George Washington Egyetem professzora szerint az 1930-as években barlangkutatók is csinálhatták. A kutatás résztvevői szerint azonban nagyon nehéz bejutni ebbe a barlangba, és nincs rá bizonyíték, hogy ezt barlangkutatók korábban megtették volna.
Ami a sírokat illeti, ezek sokkal régebbiek, mint a Homo sapiens ismert legrégebbi sírja, amelyet az izraeli Kafce barlangban találtak, és 92 ezer éves. A spanyolországi Sima de los Huesosban (a Csontok Gödre) Neandervölgyiek már 450 ezer évvel ezelőtt elhelyezték halottaikat, ez azonban messze kevésbé összetett viselkedés volt, mint amelyet a Homo naledinek tulajdonítanak.
Amit itt látunk, az egy ismétlődő rituálé – mondta Berger.
Bár ebben a tekintetben is vannak tamáskodók, a kutatók a helyszínen lelt bizonyítékok alapján bizonyosak abban, hogy a fosszíliák nem véletlenszerűen kerültek oda, hanem tudatosan eltemették őket. Erre utal, hogy a testek körül összekeveredtek az üledék különböző rétegei. Bizonyíték az is, hogy ép, nem széthullott gerinccel találták meg egy csecsemő csontvázát, holott ilyen korban ezek a csontok még nem forrnak egybe. „Majdnem teljesen biztos, hogy szétváltak volna, ha a testet nem temetik el” – vélte Frederick Grone, a Stony Brook antropológia és anatómia professzora, aki nem volt tagja a kutatócsoportnak.
