A lelet megerősíti, hogy a rómaiak kettős közlekedési rendszert használtak, amely a vízi és szárazföldi útvonalakat ötvözte.
Svájci régészek egy római kori hajó rakományát fedezték fel a Neuchâtel-tó fenekén, amely több száz kerámiaedényt, tálat, szerszámot és szekérkereket tartalmazott. A lelet az i. sz. 1. századból származik, és aktív távolsági kereskedelemre utal, írja a Swissinfo.
A rakomány tálakból, tányérokból és olívaolaj-tartályokból áll, amelyek közül néhányat Spanyolországból importáltak, ami a rómaiak hosszú kereskedelmi útvonalaira utal. Találtak továbbá edényeket, szerszámokat és szekérkerekeket is, amelyek nagyon jó állapotban maradtak fenn.
A régészek megjegyezték, hogy a fegyverek, köztük a kardok jelenléte arra utal, hogy egy civil kereskedelmi hajónak katonai kísérete volt.
A nyilvántartásba vétel és a restaurálás után a leleteket a Neuchâtel-tó partján található Oterive-ben található Latenium Régészeti Múzeumban állítják ki, hogy a nagyközönség számára is hozzáférhetőek legyenek.
Újfajta elemzési módszerekkel mutattak ki a tengerből kiemelt amforákból, hogy az ókori rómaiak helyi szőlőt és máshonnan hozott fenyőgyantát használtak a borkészítés során – írja az Interestingengineering.
Olasz és francia kutatók egy csoportja három különböző, Kr. e. I.–II. századból származó cserépedényt elemzett, amelyet Olaszországban, a San Felice Circeo kikötő közelében fedeztek fel a tengerben.
Új módszerek régi borokhoz
A Science Alert jelentése szerint a kutatók a legújabb kémiai elemzési technikákat kombinálták az archeobotanika (régészeti növénytan) különböző módszereivel, hogy azt is kiderítsék, ami a hagyományos elemzési technikákkal nem lehetséges.
Az edényekben lévő szerves maradványok kémiai markereinek azonosítása és kiválogatása érdekében a kutatók gázkromatográfiát és tömegspektrometriát használtak. A kutatócsoport bizonyítékokat talált a szőlő (Vitis vinifera) pollenjére és növényi szöveteire, a tudósok ebből arra a következtetésre jutottak, hogy vörös- és fehérborok készítésére használták a cserepeket. A most azonosított polleneket egyébként már helyi újkori és közép-pleisztocén mintákban is megtalálták, úgyhogy őshonos szőlőfajták lehettek.
Fenyőgyanta, az újdonság
Az amforákban fenyőrészecskéket is felfedeztek. A fenyő gyantáját feltehetőleg az üvegek szigetelésére, aromáját pedig a bor ízesítésére használták. A fenyőt azonban más régiókból is beszerezhették, például Calabriából vagy Szicíliából.
Azáltal, hogy különböző megközelítéseket alkalmaztunk a római amforák bevonórétegének, tartalmának és természetének feltárására, jobban megérthetjük az ókori borelőállítási gyakorlatokat – mondták a kutatók.
Nem ez az első alkalom, hogy az ókori rómaiak úttörőként használnak egy technikát, ami még ma sem ment ki a divatból (napjaink tengerészeinél még mindig gyakorlat a fenyőgyantával történő vízállóvá tétel). Azzal, hogy a fenyőgyantát víztaszító anyagként használták, világossá vált, hogy Romulus és Remus utódai már évszázadokkal ezelőtt elsajátították az eljárás kémiáját, és ennek segítségével tudták a bort cserepekben, amforákban tárolni.
