A helyszínre elsőként érkező paleontológus, Murray Cook szerint a maradványok egy palackorrú delfiné, amely feltehetőleg a legutóbbi jégkorszakban sodródott partra, a terület ugyanis akkoriban egy hatalmas beltenger partszakaszát alkotta. Ez a felfedezés lehet az első Skóciában több mint egy évszázada. Az utolsó bálnacsontokat Stirling közelében 1897-ben találták, de a közelmúltban nincsenek feljegyzések delfinfelfedezésekről.
A maradványok pontos korát csak radiokarbonos kormeghatározás után tudjuk megállapítani, de mivel agyagban konzerválódtak, a becsült koruk könnyen megállapítható. Az agyag körülbelül nyolcezer év alatt zárja teljes egészében légmentesen magába egy élő szervezet testrészeit, a delfin kora tehát ezzel megegyező lehet – mondta Cook, aki azt is hozzátette, hogy a delfin kisebb termete és kopott fogai miatt feltehetőleg egy idős nőstény lehet.
Mivel az ősmaradványok mellett egy szarvasagancsból készült húsmetsző szerszámot is találtak, a szakértők véleménye szerint ősemberek fogyaszthattak az állat húsából. A szerszámot akár kinccsé is minősíthetik, ez esetben a megtalálója jutalomban részesülhet.
Scientists have discovered 200 million-year-old fossils in the Swiss Alps, including the largest tooth found for the species that grew up to 20 meters long https://t.co/E8iJgKDZVf#AFPgraphics on the ichthyosaur, a sea-dwelling prehistoric reptile pic.twitter.com/pd1tkL1peM
A huge fossilized tooth from an ancient marine reptile uncovered in the Swiss Alps may be the largest of its kind ever discovered, new analysis finds. https://t.co/4Aa23aImKW
Scientists have discovered 200 million-year-old fossils in the Swiss Alps, including the largest tooth found for the species that grew up to 20 meters long https://t.co/E8iJgKDZVf#AFPgraphics on the ichthyosaur, a sea-dwelling prehistoric reptile pic.twitter.com/pd1tkL1peM
A huge fossilized tooth from an ancient marine reptile uncovered in the Swiss Alps may be the largest of its kind ever discovered, new analysis finds. https://t.co/4Aa23aImKW
A régészek a skóciai Arran szigetén egy hatalmas, neolitikumi emlékművet fedeztek fel, amely egykor ősi rituálék és szertartások helyszíne lehetett, és amelyet az angliai Stonehenge-el egy időben építettek.
Az ilyen, úgynevezett „cursus” emlékműveket az újkőkor idején, Krisztus előtt 4000 és 2500 között építették. Ezek a neolitikumi szerkezetek Nagy-Britannia és Írország szigeteinek legrégebbi őskori műemléki építményeit képviselik. Hosszú, téglalap alakú földművekről van szó, amelyeket a föld módosításával épültek, árkokkal, gyakran faoszlopokkal. A tudósok szerint leginkább az ősök és halottak tiszteletére rendezett rituálékon, szertartásos felvonulásokra használták őket, de egyes felvetések szerint csillagászati irányokat is jelölnek. Némelyik eseményen még fel is gyújtották ezeket a faoszlopokat.
Számot régészeti bizonyíték támasztja alá, hogy Arran szigetét már a neolitikumban is lakták, erről számos kőkör tanúskodik, például Machrie Moor állókövei. A Szent Molio barlang pedig ritka pikt nyelvű bevéséseket rejt.
A LIDAR technológia jól láthatóvá tette a felfedezést Forrás: Dave Cowley
A most felfedezett, két párhuzamos halomként fennmaradt emlékműbe valószínűleg faelemeket is beépítettek – mondta Dave Cowley, a helyszín felfedezője, a skóciai Historic Environment régészeti programvezetője a The Scotsman portálnak, amit a LiveScience online tudományos portál idéz. – Hogy végül felgyújtották-e ezeket vagy sem, azt pillanatnyilag nem tudjuk.
Cowley és csapata még 2017-ben fedezte fel az angliai Stonehenge idejében emelt rituális helyszínt, miközben a skót sziget légi felmérését végezte a LIDAR technológia alkalmazásával.
Már ekkor rejtett struktúrákat, illetve két, szinte párhuzamos vonalat tártak fel, amelyek körülbelül 1,1 kilométerre terjedtek ki, illetve 30–40 méter szélesek voltak. A tudósok ezért a következő években újabb elemzéseket végeztek a helyszínen.
Arran az Alsó Firth of Clyde-szigetek legnagyobb szigete: már a neolitikumban is lakták Forrás: Pinterest
Mindkét töltés elhanyagolható méretű és alig látható a földön – mutattak rá a szakemberek az online is közzétett terepi feljegyzéseikben. – Habár a szerkezet hosszú, az egyes halmok akár 3,3 méter vastagok és 0,3 méter magasak.
Hozzátették: úgy tűnik, hogy a struktúrák nem folytonosak és csak földből vagy gyepből állnak, miközben nagyon kevés kő látható a területen. Azt egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a szerkezeteket már eleve ilyennek tervezték-e vagy az évek során, a természetes folyamatok eredményeként keletkeztek. A kutatók mindenesetre abban nem gondolkodnak, hogy a téglalap alakú szerkezetnek teteje lett volna. Skóciában eddig mintegy hetven ilyen műemlékre bukkantak, amelyek többsége a keleti parton található, ám Arran szigetén ez az első, ehhez hasonló felfedezés.
Egy fémdetektoros kincskereső Skóciában bronzkori tárgyakat, köztük egy kardot és lóhámot talált. A 3000 éves leletet, amely fél méter mélyen rejtőzött a földben Peebles kisváros mellett, a szakértők „országos jelentőségűnek” nevezték.
Fotó: Crown Office Communications/PA
A PA brit hírügynökség jelentése szerint a 44 éves Mariusz Stepien a barátaival június végén fésült át egy mezőt és bukkant az értékes leletre.
A kardon és a lószerszámon kívül találtak csatokat, gyűrűket, kocsikerekeket és egyéb tárgyakat is.
A bronzkori kincset a földdel együtt ásták ki, és a tömböt egy edinburgh-i múzeumba szállították. A múzeum szakértője lelkendezve beszélt arról, hogy nemcsak bronztárgyakat, hanem szerves anyagot is sikerült kinyerni a földtömbből. Elismeréssel szólt arról is, hogy a megtaláló hamar felismerte a lelet jelentőségét és „nagyon jól reagált”.
Fotó: Crown Office Communications/PA
A brit média szerint az elmúlt hónapokban megszaporodtak Nagy-Britanniában a hasonló leletek, mert a járványveszély miatt elrendelt kijárási korlátozások nyomán több idejük maradt az embereknek a kincskeresésre, amelynek szenvedélye egyre inkább átragad a gyerekekre is.
A BBC szerint egy tízéves észak-írországi fiú, aki fémdetektort kapott ajándékba szüleitől a születésnapjára, már az első napon felfedezett egy 300 éves kardot a szülői ház közelében.
A Skócia partjaitól északra fekvő Orkney-szigeteken erős viharok tomboltak az elmúlt időszakban.
A viharok elvonultával pikt és viking nyughelyek kerültek elő. A legkorábbi sírok közel 1500 évesek lehetnek – számol be a Live Science. Az önkéntesek homokzsákokkal próbálják elkeríteni a nyughelyeket, hogy csökkentsék a károkat.
Forrás: ORCA Archaeology
A szigeteken a VI. század közepén a piktek éltek, a népcsoport Skócia jelentős részén megtalálható volt. A temetőben a IX. századból a vikingek is megjelentek, a környéken még évszázadokkal később is alakítottak ki újabb sírokat.
Peter Higgins, az Orkney-szigeteki Régészeti Központ munkatársa szerint a magas hullámok kimossák a parti szirten fekvő nyughelyeket. A helyi szikla homokkőből épül fel, ami könnyedén erodálódik. Nagyjából 50 évvel ezelőtt 250 csontvázat szállítottak el a területről, azt azonban akkor nem tudták meghatározni, hogy a temető mekkora is lehet.
Az Orkney-szigeteken számos izgalmas régészeti lelőhelyet találni. A Newark-öbölben lévő temetőt az 1960-as években kezdték el feltárni. Higginsék célja most az, hogy megóvják a sírokat, az elkövetkező három évben pedig átfogó feltárást végezzenek a lelőhelyen. A sírok elemzése különösen fontos, hiszen sokat elárulhat a piktek és a vikingek kapcsolatáról.
A már felszínre került csontvázakat a kutatók agyaggal vonják be, vagy elszállítják. A szakértők és önkéntesek egyelőre versenyt futnak az idővel, a temető állapota ugyanis rohamosan romlik.
A skóciai Északnyugati-felföld térségében olyan leletekre bukkantak, amelyek sugallhatják egy évmilliókkal ezelőtti, eddig ismeretlen jégkorszak lehetőségét.
Az Aberdeeni Egyetem geológusai olyan nyomokat azonosítottak a Torridon környéki kőzetekben, amelyeket az olvadó jéghegyekről a tavakba aláhulló kavicsok okoztak – írja a BBC hírportálja.
Ezek a kőzetek a Föld történetének egy „viszonylag nyugodt” időszakából származnak, amelyet „unalmas egymilliárdként” szoktak emlegetni. Ez a periódus 1800 millió évvel ezelőtt kezdődött és 800 millió éve ért véget.
A bolygón több nagy eljegesedés is történt, ezek közül a legkorábbi ismert jégkorszak a több mint kétmilliárd évvel ezelőtti huroni eljegesedés volt.
„Az úgynevezett unalmas egymilliárd idején a globális éghajlat mérsékelt és változatlan volt. Az egyedüli élőlények az óceánok algái voltak, a szárazföld kietlen pusztaság volt és az oxigénszint mindössze 10 százaléka volt a mainak” – mondta Adrian Hartley, az egyetem munkatársa, aki kollégáival közös felfedezéséről a Scottish Journal of Geology című szaklap friss számában számolt be.
„Egészen mostanáig nem találtak éghajlatváltozásról árulkodó bizonyítékot, ám a tanulmányunkból kiderült, hogy a Föld felszínén volt jég ebben az időszakban” – tette hozzá a szakember.
