A régészek összegyűjtötték a mexikói Campeche tíz, gyarmati kori lakosának DNS-ét, feltárva az amerikai kontinensen élő európai települések alapító populációinak sokféleségét. Ez volt az első város, amelyet a spanyolok a Yucatán-félszigeten alapítottak 1540-ben. A fontos kikötőt kezdetben egy plébániatemplom szolgálta, mígnem 1680-ban egy katedrálisra cserélték. Az eredeti épületet csak 2000-ben fedezték fel újra a mentőfeltárások során, amikor a régészek 129 korai gyarmati temetkezést találtak a helyszínen.
A temetkezésekkel kapcsolatos DNS kinyerésére tett korai kísérletek eddig kudarcot vallottak. Az ezzel kapcsolatos technológia fejlődése azonban lehetővé tette, hogy a tudósok genetikai adatokat gyűjtsenek a fontos helyszínről.
Az ősi DNS-t vizsgáló módszerek odáig fejlődtek, hogy masszív adatokat tudunk előállítani meleg, nedves környezetből – mondta dr. Jakob Sedig, a Harvard Egyetem Reich Laboratóriumának munkatársa és a kutatás társszerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A megkövesedett csont segítségével kiváló adatokat tudtunk előállítani mind a 10 általunk tesztelt egyedről, ami biztató a jövőbeni ősi DNS-elemzés szempontjából.
A DNS kimutatta, hogy a gyarmati temetőben eltemetett tíz ember hat nőből és négy férfiból állt, és egyikük sem volt egymás közeli rokona. A legtöbb helyi őslakos amerikai volt, de azonosítottak európai és szubszaharai afrikai származásúakat is. Az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a paleogenomikai adatok nevezetesen ellentmondanak néhány korábbi kísérletnek, amely az egyedek nemét és származását kizárólag a fizikai tulajdonságok hagyományos elemzése alapján azonosította.
A korai gyarmati Campeche lakossága többnemzetiségű lehetett, ahol a különböző csoportok először keveredtek egymással a spanyol uralom alatt – mutatott rá Vera Tiesler professzor, az Universidad Autónoma de Yucatán kutatója és a kutatás társszerzője. – A helyiek térbeli eloszlása és a Campeche temetőben a különböző felmenőkkel rendelkező bevándorlók megerősítik, hogy az itt élő népesség kényszerű módon integrálódott ebbe az új életmódba.
Hozzátette: annak ellenére, hogy a sokféle népesség élt együtt, nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az ilyen, különböző hátterű embereknek közös gyermekeik lettek volna.
A paleogenetikai adatokból feltárt részletek közül sok hiányzik a történeti feljegyzésekből, mivel ezek többnyire az európai ősök lakóira vonatkoznak. Az új adatok azonban új „emberi” réteget adnak ahhoz, hogy a tudomány megértse Új-Spanyolország történelmének döntő fontosságú korszakát és helyét.
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
A Henan tartományban található mai Anyang városa környékén élt a dúsgazdag Ce-család a Sang-dinasztia (Kr. e. 1 600 – Kr. e. 1046) korában, az ő temetőjükre bukkantak rá a régészek kétévnyi kutatómunka után. Az ásatások helyszínén 18 épületalapot, 24 sírt és számos viszonylag ép állapotban fennmaradt relikviát, köztük jáde- és kőtárgyakat, valamint „Ce” jellel ellátott bronzedényeket találtak – számol be a CNN.
A „Ce” család nevével találkozhatunk a jóscsontokon is, ami a kínai írásbeliség első megjelenési formája volt. A temető legnagyobb sírját az elmúlt évszázadok alatt kifoszthatták, mivel csak néhány tárgy, jellemzően cseréptöredékek kerültek elő belőle. Máshol azonban a régészek csontból és kagylóhéjból készült szerszámokat találtak, valamint rituálékhoz használt bronzkelyheket, amelyekből bort fogyaszthattak egykori tulajdonosaik.
A család hajdani gazdagságát bizonyíthatják a tárgyak gazdag díszítései, valamint a tény, hogy az eltemetettek egy része még élt, amikor a sírokba került. Az élve eltemetett szolgák gyakorlata a Sang-dinasztia idején jellemző szokás volt, rendszerint a magas társadalmi státuszt, például az uralkodói családhoz való tartozást szimbolizálta.
A temetőt a régészek szerint többször is újrahasznosították, azaz rátemetkeztek a korábbi maradványokra, végül a Sangok bukása után vált elhagyatottá. A kutatók továbbra is igyekeznek meghatározni a Ce-famíliának a korabeli társadalomban elfoglalt helyét és kideríteni, hogy volt-e bármilyen kapcsolatuk az uralkodóházzal.
Újabb katonatemetőt tártak fel az ökörmezői járásban található Toronya községben. A Memento Bellum civil szervezet tagjai a település régi fatemploma közelében azonosították be az I. Világháborúban elesett katonák temetkezési helyét.
Jurij Fatula, a szervezet elnöke elmondta, hogy ezen a helyen 300, 20 és 30 év közötti katonát helyeztek örök nyugalomra, akik többségének a személyazonosságát már tisztázták.
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
Erdélyben a szebeni Astra múzeum zászlaja alatt dolgozó archeológus csapat szerint elképzelhető, hogy járványtemetőről van szó.
A 8000 négyzetméteren zajló régészeti feltárás helyszíne a Szeben folyó bal partja, pontosabban egy olyan parcella, ahol egy magánvállalkozó befektetési projektet kezdeményezett. Indokolt esetben ilyenkor kötelező a régészeti feltárás.
Egy 30 sírból álló temetkezési helyre leltek a régészek. 10 sírban érméket is találtak, melyek közül a legkorábbi 1577-ből, a legkésőbbi 1619-ből származik.
A régészek szakvéleménye szerint a temető a XVII. század első felében jött létre, ugyanis nem szerepel Magyarország első katonai felmérésében (az úgynevezett jozefiniánus térképen), amelynek erdélyi részét az 1760-as évek végén, illetve az 1670-es évek elején végezték el.
Az eddigi kutatások alapján két dolog figyelemre méltó: a temető viszonylag rövid ideig működött, és többnyire gyermekeket hantoltak oda. A régészek szerint elképzelhető, hogy egy járvány nyomán hozták létre, amikor viszonylag rövid idő alatt sok ember halt meg. A földi maradványok bioarcheológiai vizsgálata további hasznos adatokat szolgáltat majd az eltemetettek nemére, életkorára és egészségügyi állapotára vonatkozóan.
Az ásatási helyszínen összesen 88 objektumot azonosítottak: sírokról, épületmaradványokról, ipari létesítményekről, kohókról, különböző hálózatokat kiszolgáló gödrökről és sáncokról van szó. A régészeti leletek között kerámiák, üvegtárgyak, érmék, fémtárgyak találhatók, datálásuk a XIV. és XX. század közé tehető.
A kutatások értékelése, a talált csontok, tárgyak vizsgálata még folyamatban van.
A felsőszinevéri első világháborús haditemető az Ökörmezői járásban máig őrzi a Toronyai hágó titkait. Felsőszinevéren nem folytak komoly harcok, de a faluban katonai kórház működött.
