A Kölni Egyetem régészei megfejtették az úgynevezett kuschana írás olyan részeit, amelyek több mint hetven éve fejtörést okoztak a kutatóknak.
Az úgynevezett kuschana (más írásmóddal kuszana) írás Közép-Ázsia egyes részein használt írásrendszer, amely az eurázsiai sztyeppék korai nomád népeihez, például a jüecsikhez és a Kusana Birodalom uralkodó dinasztiájához köthető. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, hogy valószínűleg a Yuezhi szövetség öt ágának egyike voltak, akik Északnyugat-Kínából (Hszincsiang és Gansu) vándoroltak és az ősi Baktriában telepedtek le. Csúcspontján a birodalom kiterjedt a mai Üzbegisztán, Afganisztán, Pakisztán és Észak-India nagy részére, ahol feliratokat találtak Nagy Kanishka kusán császár korából. A Wiley Online Library című folyóiratban közzétett tanulmányban a kutatók barlangokban talált feliratok fényképeit, valamint a különböző közép-ázsiai országokból származó tálakon és agyagedényeken található írásjeleket vizsgálva fejtették meg az írásrendszer egyes részeit.
Eddig a 60 százalékát sikerült kódolni az északnyugat-tádzsikisztáni Almosi-szurdok sziklafalába vájt rövid kétnyelvű szöveg tanulmányozásával, amely a kuschana írást és a baktriai nyelv egy részét tartalmazza.
A csapat ezután a Tádzsikisztánból származó kétnyelvű felirat és az Afganisztánból származó háromnyelvű felirat (gandhári vagy közép-indoárja, baktriai és ismeretlen kuschana írásmód) ismert tartalmára támaszkodott, így fokozatosan következtetéseket tudtak levonni az írásról és a nyelvről.
Az áttörést végül a Vema Takhtu királyi név hozta meg, amely mindkét baktriai párhuzamos szövegben megjelent, valamint a „királyok királya” cím, amely a kuschana írás megfelelő részeiben megtalálható – írja a tanulmány, amit a HeritageDaily online tudományos portál idéz. – Különösen a cím bizonyult jó jelzőnek a mögöttes nyelvre vonatkozóan.
A baktriai párhuzamos szöveg segítségével a nyelvészek lépésről lépésre további karaktersorozatokat tudtak elemezni, és mindig új fonetikai értékeket tudtak meghatározni az egyes karakterekhez.
Dr. des. Svenja Bonmann kutató szerint a megfejtés segíthet abban, hogy új alapokra helyezzék Közép-Ázsia és a Kuschana Birodalom nyelvi és kulturális történetének megértését, hasonlóan az egyiptomi hieroglifák vagy a maja jelek megfejtéséhez.
Egy informatikusnak, egy zenésznek és egy fizikusnak sikerült megfejtenie azokat a kódolt formában írt leveleket, amelyeket Stuart Mária (I. Mária), Skócia királynője írt, amikor unokatestvére, I. Erzsébet brit királynő fogságában volt. A Gizmodo szerint 57 levelet sikerült megfejteni, amelyek 1578 és 1584 között íródtak.
Stuart Máriát 1587-ben lefejezték, mert támogatta az unokatestvére, I. Erzsébet elleni merényletet.
A Cryptologia folyóiratban megjelent publikáció szerint a megfejtett levelek körülbelül 50 ezer szót tartalmaztak, amelyeket Mária arra használt, hogy kódolt üzenet formájában kommunikáljon támogatóival.
George Lasry, a leveleket megfejtő Decrypt-projekt tagja a Gizmodónak elmondta, hogy egy speciális technikával fejtették meg a levelet. Először egy véletlenszerűen létrehozott kulccsal mentek végig rajta, majd azon egy apró változtatást eszközöltek, és azzal is megpróbálták dekódolni. Ha az új eredmény jobb szöveget eredményezett, akkor a változtatást megtartották, ellenkező esetben elvetették. És így tovább.
A szakemberek eközben a Francia Nemzeti Könyvtár online archívumát is átnézték, hogy titkosított írásokat keressenek. A siker kulcsát az jelentette, amikor megtalálták az írásban a Walsingham nevet. Ő I. Erzsébet főtitkára volt, aki csapatával elég Mária által írt levelet fejtett meg ahhoz, hogy végül elítéljék és kivégezzék Máriát. A skót királynő olyan gyakran emlegette Walsingham nevét, hogy annak azonosítása sokat lendített a szöveg visszafejthetőségén.
Stuart Mária Walsinghamet ravasznak tartott, és figyelmeztette a mellette állókat franciaországi és skóciai cselszövéseire. Mária azon az állásponton volt, hogy Walsingham hamisan azt a látszatot kelti, hogy barátkozik, miközben valódi szándékait eltitkolja.
Mária egyik levele rendkívül ideges hangvételű, ebben tízéves fia elrablásáról ír. A dokumentum szerint Franciaországtól kért volna segítséget, ám amikor a francia király végre követet küldött Skóciába, Mária elégedetlen volt az elért eredményekkel. Úgy látta, tőle és fiától is elfordult Franciaország.
Az 57 levél nagyjából 150 ezer karaktert tartalmazott, így tovább tartott a szövegek átírása, mint maga a kódfejtés.
A jövőben a történészek tanulmányozzák majd a dokumentumokat, hogy teljesebb képet kapjanak Mária életéről és korszakáról.
