Nagyon sok generáció nőtt fel úgy, hogy azt tanulta meg, egy nap 24 órából, egy óra 60 percből, egy perc pedig 60 másodpercből áll. Azt viszont kevesen tudják, hogy egy ötezer évvel ezelőtti döntés ágyazott meg a mai modern időszámításnak.
Amióta az eszünket tudjuk, ahhoz szoktunk hozzá, hogy egy nap 24 órából, egy óra 60 percből, egy perc pedig 60 másodpercből áll. Ez a rendszer számos átalakítási kísérletet vészelt át, amelyek közül a legjelentősebb a francia forradalom idején zajlott.
A francia forradalmi naptár, a calendrier républicain 1793. november 24-étől 1805. szeptember 9-éig volt érvényben. A franciák az úgynevezett decimális időrendszert vezették be, amiben egy nap 10 decimális órából, egy óra 100 decimális percből, egy perc pedig 100 decimális másodpercből állt (egy hónap három tíznapos dekádból állt).
17 hónapot élt csak a franciák találmánya
Ez a naptár egy tíznapos hetet is magába foglalt, és nyíltan a keresztény hagyományok felszámolását célozta, az újítás azonban komoly „fejfájást” okozott. Az órák átalakítása igazából senkinek sem tetszett, plusz a rendszer elszigetelte Franciaországot szomszédaitól. A decimális időszámítás végül mindössze 17 hónapig maradt érvényben.
A modern időmérés gyökerei a sumér civilizációig nyúlnak vissza, amely nagyjából Kr. e. 5300 és 1940 között virágzott a mai Irak területén, írja a BBC. A sumérok találták fel a hatvanas, avagy a szexagezimális számrendszert, hogy rendszerezni tudják az egyre összetettebbé váló mezőgazdasági nyilvántartásokat.
Sokat köszönhetünk tehát a suméroknak, ugyanakkor a napot elsőként az ókori egyiptomiak osztották órákra. Az erre utaló vallási szövegek már Kr. e. 2500 körülről ismertek. Rita Gautschy, a Bázeli Egyetem régészeti csillagásza szerint a Kr. e. 2100 és 1800 közé datálható koporsókon talált korai „csillagórák” az éjszaka tizenkét óráját jelölték. A római kortól aztán az óra vált a mindennapi időmérés alapegységévé.
Nem várható változás
A babilóniaik később átvették a hatvanas számrendszert, és tovább finomították azt. A magyar származású Mészáros Erika szerint – aki nemrég szerzett doktori fokozatot természettudományból és az ókor történelemből az amerikai Brown Egyetemen – időszámításunk előtt 1000 körül már kidolgoztak egy naptárat, amely azon alapult, hogy mennyi idő alatt tér vissza a nap ugyanarra a helyre az égen. Ez valamivel több mint 360 nap.
Majd jöttek a görögök, akik szépen átvették a babiloni csillagászati rendszert, miután Kr. e. 330 után Alexandria vált a tudományos világ olvasztótégelyévé. A görögök beépítették mások megfigyeléseit a saját számításaikba, az így megszülető perc- és másodpercfogalom pedig mindenki számára ismert.
A BBC felhívta a figyelmet arra, hogy csak az elmúlt néhány száz évben váltak az időmérő eszközök elég pontossá ahhoz, hogy a perc és a másodperc a mindennapi életben is szerephez jusson. Jelen pillanatban szinte kizárható, hogy a most használt időmérés megújuljon, a tudósok szerint a mélyen beágyazott rendszer megváltoztatása még a modern társadalmak számára is „túl nagy falat” lenne.
[type] => post [excerpt] => Nagyon sok generáció nőtt fel úgy, hogy azt tanulta meg, egy nap 24 órából, egy óra 60 percből, egy perc pedig 60 másodpercből áll. Azt viszont kevesen tudják, hogy egy ötezer évvel ezelőtti döntés ágyazott meg a mai modern időszámításnak. [autID] => 12 [date] => Array ( [created] => 1774795500 [modified] => 1774738550 ) [title] => Egy 5000 évvel ezelőtti döntés a mai napig hatással van a mindennapjainkra [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=5477&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 5477 [uk] => 5485 ) [aut] => totinviktoria [lang] => hu [image_id] => 5478 [image] => Array ( [id] => 5478 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/03/napora.webp [original_lng] => 38176 [original_w] => 620 [original_h] => 330 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/03/napora-150x150.webp [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/03/napora-300x160.webp [width] => 300 [height] => 160 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/03/napora.webp [width] => 620 [height] => 330 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/03/napora.webp [width] => 620 [height] => 330 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/03/napora.webp [width] => 620 [height] => 330 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/03/napora.webp [width] => 620 [height] => 330 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2026/03/napora.webp [width] => 620 [height] => 330 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1774865273:3 [_thumbnail_id] => 5478 [_edit_last] => 12 [translation_required] => 1 [views_count] => 875 [translation_required_done] => 1 [_algolia_sync] => 783348218001 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 41 [1] => 49 [2] => 39 ) [categories_name] => Array ( [0] => Cikkek [1] => Hírek [2] => Világ ) [tags] => Array ( [0] => 165090 [1] => 165088 [2] => 165091 [3] => 165089 [4] => 1009 ) [tags_name] => Array ( [0] => calendrier républicain [1] => idő [2] => modern időszámítás [3] => óra [4] => tudomány ) ) [1] => Array ( [id] => 4673 [content] =>
A NASA pénteken számolt be arról, hogy a Marson szolgálatot teljesító Perseverance egysége egy olyan felfedezést tett, ami akár teljesen át is alakíthatja az egész Univerzumról alkotott elképzelésünket. Az űrkutatási hivatal szerint ugyanisa marsjáró egy olyan követ fedezett fel a vörös bolygón, ami ősi élet nyomait hordozhatja magán.
A NASA csapata által „Chevaya Falls”-nak elnevezett kődarabról a Perseverance fedélzetén lévő műszerek kimutatták, hogy több, az ősi marsi életre utaló nyomot is magán hordoz. Ezek közül az egyik bizonyos kémiai markerek jelenléte – de ami érdekesebb, hogy felületén olyan struktúrát figyelhetők meg, amilyeneket a földi sziklákon is kialakított több milliárd évvel ezelőtt az éppen csak megjelenő élet.
Ráadásul a kőzet a Mars egy olyan régiójában található, ahol a feltételezések szerint egykor egy folyó folyhatott – ami ismét csak megnöveli annak valószínűségét, hogy ha valahol a vörös bolygón, akkor ott lehetett élet, ahonnan ez a kőzet is előbukkant. Ugyanakkor a NASA egyelőre még nem ment odáig, hogy határozottan kijelentse: tényleg az ősi élet nyomaira bukkantak az idegen planétán, hanem egyelőre csak ennek lehetőségét veti fel.
„A Cheyava Falls a Perseverance által eddig vizsgált legrejtélyesebb, legösszetettebb és potenciálisan legfontosabb kőzet”, nyilatkozta a felfedezésről Ken Farley, a pasadenai Caltech Perseverance projekt tudósa. „Itt van az első meggyőzően kimutatott szerves anyag, jellegzetes színes foltok, amelyek olyan kémiai reakciókra utalnak, amelyeket a mikrobiális élet energiaforrásként használhatott, és egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kőzetben egykor víz – az élethez szükséges – áramlott”, mondta a kutató.
„[A kövön] talált foltok nagy meglepetést jelentenek”, mondta David Flannery, az ausztráliai Queenslandi Műszaki Egyetem asztrobiológusa, a Perseverance tudományos csapatának tagja.
„A Földön a kőzetekben az ilyen típusú vonásokat gyakran a felszín alatt élő mikrobák megkövesedett emlékeivel hozzák összefüggésbe”.Bár a követ a Perseverance alapos vizsgálatnak vetette alá, de sajnos ennek ellenére nem lehet biztosat mondani róla az általa végzett mérések alapján. „Lézerrel és röntgensugárral is átvilágítottuk azt a sziklát, és szó szerint éjjel-nappal felvettük minden elképzelhető szögből”, mondta Farley. „Tudományos szempontból a Perseverance-nek nincs több lehetősége”.
„Ahhoz, hogy teljesen megértsük, mi is történt valójában abban a Jezero-kráternél lévő marsi folyóvölgyben évmilliárdokkal ezelőtt, a Cheyava Falls mintát vissza akarjuk hozni a Földre, hogy a laboratóriumokban rendelkezésre álló nagy teljesítményű műszerekkel tanulmányozhassuk.”
A most felfedezett kőzet így az elsődleges jelölt arra, hogy NASA jövőbeli Mars Sample Return Programja visszahozza majd a Földre alaposabb elemzés céljlából. Jelenleg ugyanakkor a program megvalósíthatósága körül kérdések merültek fel, és a NASA kénytelen volt újratervezni azt, ami miatt jelenleg nem tudni, hogy mikor kerülhet sor rá – és így azt sem, hogy mikor tudhatjuk meg, hogy a Marson tényleg volt -e élet valaha.
A Curiosity rover az eddigi legszokatlanabb felfedezést tette a Marson: tiszta kénből álló kőzetet talált – írja a CNN.
Az 1 tonnás Mars-járó áthajtva egy sziklán véletlenül feltörte azt, felfedve a vörös bolygón korábban soha nem látott sárgászöld kristályokat.
„Azt hiszem, ez a legfurcsább és legváratlanabb lelet az egész küldetés során” ‒ mondta Ashwin Vasavada, a NASA Pasadenában (Kalifornia) működő Jet Propulsion Laboratory Curiosity projekt kutatója.
A Curiosity csapata a Gediz Vallis-csatornát vizsgáltatta, egy kanyargós barázdát, amelyet a jelek szerint 3 milliárd évvel ezelőtt a víz és törmelék keveréke hozott létre. A rover 2014 óta vizsgálja a környéket. Egy művelet során fedezték fel a kutatók, hogy a marsjáró összetört egy sziklát és a közelebbi kép egyértelművé tette az „észbontó” leletet – mondta Ashwin Vasavada.
A korábban vizsgált leletek között már volt olyan, amelyben kén volt, de tiszta kénből álló kristályokat eddig nem találtak.
Most a tudósok azt próbálják kideríteni, mit jelent a tiszta kén jelenléte a Marson, és mit mond ez a vörös bolygó történetéről. A kénes kőzeteknek jellemzően „gyönyörű, áttetsző és kristályos textúrájuk” van, ahogy Vasavada jellemzi, de a Marson az időjárás lényegében homokfúvással alakította a kőzetek külsejét, hogy beleolvadjanak a bolygó többi részébe, amely nagyrészt narancsos árnyalatú.
A szilícium-dioxid jelenléte arra utal, hogy valaha forró források vagy gőznyílások lehettek a Marson, amelyek kedvező feltételeket teremthettek a mikrobiális élet számára, ha az valaha is létezett a bolygón.
„Leesett az állam, amikor megláttam a kén képét” – mondta Briony Horgan, a Perseverance rover küldetésének társkutatója és az indianai West Lafayette-ben található Purdue Egyetem bolygótudományi professzora.
A tiszta elemi kén nagyon furcsa lelet, mert a Földön többnyire olyan helyeken találunk ilyet, mint a hidrotermális források, mint például a Yellowstone. Szóval nagy rejtély számomra, hogy hogyan keletkezett ez a kőzet a Sharp-hegyen.
Nem lehet tudni, hogy a kén hogyan keletkezett, de a csapat folytatja a Curiosity által gyűjtött adatok elemzését.
A 12 évnyi munka okozta kopás ellenére, például kerék- és mechanikai problémákat, a Curiosity továbbra is remek állapotban van – mondta Vasavada.
A felfedezése óta eltelt több mint kilencven év alatt sem találtak az olasz Alpokban felfedezett ősi, korai perm kori fosszíliához hasonlót. A rejtélyes kövület a Tridentinosaurus antiquus nevet viseli: 1931-ben tárták fel és igazán figyelemre méltó leletnek számít. A 280 millió évvel ezelőttre, a dinoszauruszok megjelenése előtti időszakban keletkezett és a szakemberek eddig úgy vélték, hogy a valaha talált egyik legrégebbi gyíkkövületet képviseli. De most úgy tűnik, hogy tévedtek.
A kövületek mindig egy kicsit furcsák
Ami még izgalmasabb, hogy a megőrződése is kivételesnek számít: az állat testének lenyomata konzervált lágyszövetben körvonalazódott. Nos, a tudósok most már tudják, miért nem találtak még egy ilyen fosszíliát: az a lágyszövet egy új, aprólékos elemzés szerint egyáltalán nem is lágyszövet. Sokkal inkább festék.
A felfedezést Valentina Rossi, a University College Cork paleobiológusa által vezetett csapat tette, akik a szokatlan maradványok tanulmányozása során fedezték fel a döbbenetes és megsemmisítő trükköt.
„Első pillantásra azt kell mondanom, hogy a fosszília egy kicsit… furcsának tűnt” – mondta Rossi a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Más kollégáim is elmondták, hogy ugyanez volt a reakciójuk; de a kövületek mindig egy kicsit furcsák, így folytattam a kutatást, és miután elemeztem a test körvonalának tűnő mikro-mintákat (tehát a bőrt), rájöttem, hogy semminek sincs értelme.
Hozzátette: a molekuláris elemzések véglegesítették az eredményt, miszerint amit a fosszíliában látnak az nem elszenesedett lágyszövet, hanem fekete festék.
Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, a Tridentinosaurus már régóta egyfajta „fosszilis hírességnek” számít; a lágyszövetek ugyanis ritkán maradnak meg, általában lebomlanak, mielőtt a hosszú fosszilizációs folyamatok rögzíthetnék a lenyomatát.
Ha mégis megmarad, akkor sok mindent elárulhat arról az állatról, amelyhez tartozott: például a bőrének színét és textúráját, sőt még az anatómiai felépítését és belső szerveinek elrendezését is.
A kövület talán egy hamisítvány
A tudósok már előálltak elméletekkel arról, hogy a Tridentinosaurus lágyszövetei hogyan őriződhettek meg ilyen jó állapotban, de a bőrt korábban senki nem tanulmányozta részletesen. Rossi és kollégái ezért döntöttek úgy, hogy közelebbről megvizsgálják.
A Palaeontology tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a kezdeti UV-vizsgálat kimutatta, hogy az egész kövületet egyfajta bevonat borítja. Ez a múltban bevett módszer volt a kényes struktúrák megőrzésére, és néha még ma is alkalmazzák a különösen törékeny példányok esetében. Az azonban, hogy mi volt a bevonat alatt, részletesebb elemzést igényelt.
A csapat pásztázó elektronmikroszkóppal kombinált energiadiszperzív spektroszkópiával , mikro-röntgen-diffrakcióval, valamint Raman teljes reflexiós – Fourier transzformált infravörös spektroszkópiával elemezte a fekete anyagot, amelyet elszenesedett bőrnek gondoltak.
Eredményeiket számos anyaggal összehasonlították. A minta konzisztens volt, de nem szerves anyaggal, hanem egy előállított csontfekete pigmenttel, ami gyakran látható a történelmi festményeken. A rendkívül váratlan felfedezés miatt a kutatók teljesen megdöbbentek.
Jó hír, hogy bár a „bőr” valószínűleg hamisítvány, a fosszília egyes részei valódiak: a hátsó lábcsontok, amelyekre a bőrt festették, igaziak, különösen a combcsontok.
A tudósok szerint „trükkös lesz ezeket a csontokat a festék alatt tanulmányozni, de a 3D-s képalkotás segíthet”.
Ez azt jelenti, hogy a kutatók most azon dolgozhatnak, hogy megértsék a valódi Tridentinosaurust, mondjuk más kövületekkel is összehasonlítva, amelyeket korábban talán túlságosan eltérőnek minősítettek ahhoz, hogy ugyanazt a fajt vagy nemzetséget képviseljék. A paleontológusok emellett újra felkereshetik azt a helyet, ahol a fosszíliát megtalálták, ahol új, esetleg jobb állapotban lévő példányok után kutathatnak.
1800. január 11-én született Jedlik Ányos bencés rendi szerzetes, természettudós, aki életét az elektromágnesesség és a fény vizsgálatának szentelte. Bár Jedlik neve elsősorban a dinamó és a szódavíz kapcsán maradt meg a köztudatban, a tudós a valóságban jóval szerteágazóbb kutatásokat folytatott, a dinamóelv és az öngerjesztés elvének leírásával pedig meg is előzte világhírű kortársait.
A feltaláló Jedlik István néven, a Komárom vármegyében található Szimőn látta meg a napvilágot. Szülei egyszerű földművesek voltak, ennek ellenére Jedlik édesapja komoly hangsúlyt fordított fia taníttatására, ezért gyermekét előbb Nagyszombatba, majd a gimnázium harmadik osztálya után a pozsonyi bencésekhez küldte. Ottani tanára, Gácser Leó apát aztán döntő befolyást gyakorolt a fiatalember pályájára, ugyanis az ő hatására Jedlik hamarosan Pannonhalmára jelentkezett, 1847-ben pedig – unokatestvérével, Czuczor Gergely későbbi nyelvtudóssal együtt – a Szent Benedek-rendbe is belépett. Ekkor vette fel az Ányos keresztnevet.
A fiú később Győrben, majd a pesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 22 esztendős korában doktori címet szerzett. Jedlik már pályája kezdetén szerteágazó érdeklődésről tett tanúbizonyságot, ugyanis a fizika, a kémia és az optika terén is kutatásokba kezdett. A szertár csendjében élő, visszahúzódó tudós első jelentős felfedezése az elektromossághoz kötődött: 1821-ben, még egyetemi hallgatóként cikket publikált az általa „villanydelejes forganynak” nevezett eszközről, melyet 1827–28 táján meg is épített.
Ez a furcsa nevű szerkezet egy kezdetleges villanymotor – a ma használt elektromos hajtóművek őse – volt, mely az elektromágnesességnek köszönhetően folyamatos forgó mozgást végzett. Jóllehet, a forgany feltalálása nem kizárólagosan Jedlik Ányos nevéhez kötődik, teljesítménye így is megsüvegelendő, hiszen a fiatalember önállóan, a nyugati tudósok munkásságának ismerete nélkül alkotta meg első elektromos szerkezetét. A villanydelejes forgany egyébiránt Jedlik későbbi felfedezéseit is megalapozta, hiszen az 1861-re elkészített dinamó, a hetvenes évek elejére megalkotott csöves villámfeszítő, de az 1856-ban, Pannonhalmán bemutatott ívlámpa feltalálása is annak volt köszönhető, hogy a tudós igyekezett mind nagyobb teljesítményű eszközöket kifejleszteni. A bencés szerzetes ugyanakkor ezekben az évtizedekben nem ragadt le egyetlen problémánál: zsenialitását talán mindennél jobban megmutatja, hogy Jedlik 1826-ban, „amúgy mellékesen” – rendtársainak szánt meglepetésként – a szódavizet is feltalálta.
Jedlik Ányos felszentelése – 1825 – után Győrben tanított, páratlan tudásának következtében azonban alma matere nem sokáig bírta őt „megtartani”: a tudós 1831-ben Pozsonyban, majd 1839-ben a pesti tudományegyetem katedráján nyert állást, egy év után pedig tanszékvezetői széket szerzett. Jedlik elismertségét jelzi, hogy 1846-ban már a bölcsészkar dékánjának nevezték ki, az 1848-49-es események azonban hullámvölgyet jelentettek pályafutásában. Miután felcsapott nemzetőrnek, hamarosan elvesztette katedráját, a nagy tudós azonban félreállítását követően is nemzete és a tudomány javára tevékenykedett: Pest-Buda bombázása idején az általa is gyarapított természettudományi szertár megmentésével szerzett múlhatatlan érdemeket.
Miután a neoabszolutizmus idején egy ideig nem kapott állást, saját költségén nyomtatta ki egyetemi tankönyve első kötetét, amely a Súlyos testek természettana címet viselte. Jedlik 1850-es műve nem csak a fizika és a kémia, de a nyelvtudomány számára is jelentősnek bizonyult, hiszen munkáját magyarul írta meg, így az számos olyan kifejezést tartalmazott, amit a tudós alkotott meg. Jedlik Ányos egyébként a későbbiek során is aktív szerepet vállalt a magyar tudományos nyelv gazdagításában, így például oroszlánrészt vállalt az Július-as német–magyar tudományos műszótár munkálataiban is. A szerzetes az 1850-60-as években az optika terén is jelentős eredményeket mutatott fel, híres rácsosztó gépével megalapozta a magyar finommechanikai ipart.
Jóllehet, az önkényuralom idején nehezen tudták elfeledni Jedlik 1848-as szerepvállalását, tudása miatt hamarosan visszakapta egykori tanszékét, és a kiegyezés előtti évtizedekben is egyre feljebb került a tudományos ranglétrán: miután 1850-es műve mellett a hőtanról és a fénytanról is írt egy-egy tankönyvet, Július-ban a Magyar Tudományos Akadémia egyből rendes tagjává fogadta, öt évvel később pedig a pesti tudományegyetem rektorának nevezték ki.
Bár Jedliket később sokan bírálták amiatt, hogy munkássága során valósággal „elbújt” szertárában, és nem törekedett arra, hogy a nemzetközi tudományos életben ismertté tegye nevét és eredményeit, az elismerések elől így sem „menekülhetett”, ugyanis az 1873-as bécsi világkiállításon csöves villámfeszítőjét Haladásért-érdemrenddel jutalmazták. Jedlik Ányos idős korából eredően ebben az időszakban már igen keveset mutatkozott a nyilvánosság előtt, öt évvel később, 1878-ban pedig professzori és tanszékvezetői állásáról is lemondott; pozícióját a következő tudósgeneráció egyik legjelentősebb alakja, báró Eötvös Loránd örökölte meg. A szerzetes ebben az évben úgy döntött, visszavonul győri rendházába, ahol még 17 esztendőt töltött. A dinamó feltalálója matuzsálemi korban, 1895. december 13-án fejezte be földi pályafutását.
Árvaként kezdte életét, saját tehetségével és szorgalmával mindent elért, és egy ordas eszme híveinek köszönhetően mindent el is veszített. Tevékenységét úgy hálálta meg hazája, hogy miután évekig megalázták, az életét is elvették. Egyik legnagyobb gyógyszergyárunk alapítójának elképesztő fordulatokkal teli élete.
Richter Gedeon 1872. szeptember 23-án született a Heves megyében található Ecséd községben. Szülei Gedeon egyéves korában elhunytak, testvérével apai nagyszüleinél és az Engel családnál nevelkedett ezután. Miután elvégezte a középiskolát, egy gyöngyösi gyógyszertárban gyakornokként kezdte pályáját, majd a gyógyszerészi oklevél megszerzése után még két évig dolgozott ott.
1893-ban iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti, majd Orvosi Karára. Szigorlatát kitűnő eredménnyel 1895 júniusában tette le, ezután két évig dolgozott egy budapesti gyógyszertárban. Ezután európai tanulmányútra indult, és négy év alatt angol, német, francia és olasz gyógyszertárakban szerzett tapasztalatokat, amiknek köszönhetően hazatérése után vállalkozásba fogott. Nyugat-Európában megismerte a modern gyógyszertári és üzemi gyógyszerészetet, és behatóan foglalkozott az organoterápiával, azaz az állati eredetű szervekből készülő készítményekkel történő gyógykezeléssel, ami egész későbbi életére kihatott.
Richter 1902-ben átvette a forgalmas Üllői út 105. alatt található gyógyszertár üzemeltetési jogát, ezt úgy tudta megtenni, hogy szülői örökségét pénzzé tette, és abból a pénzösszegből fedezte a tranzakciót. Kitűzött céljainak elérése érdekében Üllői úti patikája hátsó traktusában létrehozott egy laboratóriumot, ahol kezdetben szerény körülmények között készítette organoterápiás készítményeit.
A századfordulón – bár sok állati szerv biológiai hatásaival már tisztában voltak – sok hatóanyagot még nem tudtak azonosítani. Az egyetlen megoldás az volt, ha a teljes állati szervet feldolgozzák, ezért azt tüntették fel a gyógyszer csomagolásán, hogy a tabletta vagy az oldat hány gramm friss szervből lett előállítva. A gyógyszerek előállítása viszonylag egyszerű technológiával történt, melynek során a vágóhidakon beszerzett friss szerveket mosás, darabolás, szárítás, zsírtalanítás, porítás után tablettává préselték, vagy oldatot készítettek belőlük.
Az organoterápia fejlődése rendkívüli módon felgyorsult a sok jótékony hatékony hatással rendelkező adrenalin felfedezésével. Mivel ez nagyjából egy időben történt Richter gyárának megalapításával, a gyógyszerész már a következő évben forgalomba is hozta adrenalintartalmú készítményét, és – hála a hatóanyag vérnyomásemelő és vérzéscsillapító hatásának – már a kezdetekkor rendkívül nagy kereslet mutatkozott rá.
A korai sikerek, a jó koncepciójú árpolitika és a gyógyszerek kedvező árfekvése azt eredményezte, hogy a kereslet minden Richter-féle készítmény iránt rendkívül nagy volt. Ennek következtében a Sas patika egy idő után képtelen volt elegendő gyógyszert gyártani, ezért Richter Gedeon elhatározta, hogy kibővíti a termelést. 1906-ban Kőbányán megvásárolta a Cserkesz utca 63. alatti telket, ahol megkezdte egy ipari termelésre alkalmas gyógyszergyár építését, amivel 1908-ra el is készült.
A politika a vesztes háborút követő tanácsköztársaság idején avatkozott be először Richter Gedeon életébe, negatív értelemben. A gyárat a hivatalos szervek kisajátították, élére termelési biztost neveztek ki. A népbiztosok tanácsa felszólította a tulajdonost, hogy működjön együtt a hatalommal. Ő halogatta a választ, mire a termelési népbiztos két detektívvel maga elé hívatta és megfenyegette, hogy ha nem adja be a derekát, akkor ellenforradalmárként le fogják tartóztatni. Állítólag Richter Gedeont ekkor verőlegények bántalmazták. Rövid idő múlva, egyik hű alkalmazottja figyelmeztetésére, hogy forradalmi törvényszék elé akarják állítani és élete veszélyben forog, családjával titokban Szegedre menekült, és apósánál bujkált hónapokig. A Tanácsköztársaság bukása után Richter a szegedi kormány egészségügyi miniszterének megbízásából több esetben is Bécsbe utazott fontos gyógyszerek és gyógyszer alapanyagok beszerzése céljából.
Pályafutása csúcsán Richter Gedeon termékei 12 aranyérmet szereztek a nemzetközi kiállításokon. 1924 és 1932 között több mint 50 Richter-képviselet létesült, amelyek mintegy száz országban értékesítették a cég készítményeit. Bethlen István miniszterelnök előterjesztésére a kormányzó 1929. január 5-én a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta Richternek. A cég minden nyereségét visszaforgatta vállalkozásába, a gyár fejlesztésébe, de legnagyobb mértékben az export bővítésébe. Richter Gedeon tíz külföldi leányvállalatot is alapított, közülük a bukaresti, londoni, mexikói, milánói, Saõ Pauló-i, zágrábi és varsói gyárakban jelentős gyógyszeralapanyag-gyártás folyt. A harmincas évekre a Richter az egyik legjelentősebb magyar külkereskedelmi vállalattá fejlődött. Érdemes megemlíteni, hogy az alapító mindig kerülte a hitel felvételét. Fejlesztéseit fokozatosan, anyagi teherbírásához mérten, szükség esetén saját vagyona felhasználásával valósította meg. A megfontolt üzletpolitika miatt a cég stabil helyzetét még a gazdasági világválság sem tudta megrendíteni, elbocsátásokra nem került sor.
Richter Gedeon családi élete kiegyensúlyozott volt. 1902-ben elvette feleségül Winkler Annát, egy szegedi fűrészárugyáros egyetlen leányát. Feleségének családi háttere sokat segített neki a vállalkozás indulásánál, később a család tagjai részvénytulajdonosok, vállalati alkalmazottak is lettek. Fia, László 1903-ban született, Zürichben vegyészdoktori oklevelet szerzett. 1932-ben feleségül vette Lobmayer Ilonát, egy neves fővárosi sebész főorvos lányát. A tény, hogy házasságkötésük előtt öt nappal Richter László elhagyta zsidó vallását és menyasszonya vallására, evangélikus hitre tért át (ami nyilván házasságuk egyik előfeltétele volt), sokat elárul az akkori politikai légkörről. Házasságukból két leánygyermek született, Andrea és Marietta, akik a nagyszülők szeme fénye voltak: Richter Gedeon annyira féltette az unokáit, hogy sehova sem mehettek kíséret vagy felügyelet nélkül.
A gyárban nyugodt, családias légkör uralkodott, e hangulat alaptónusát Richter Gedeon egyénisége határozta meg. Az alapító nagy súlyt helyezett arra, hogy a dolgozók nyugodt munkakörülmények között, jól érezzék magukat és eredményesen dolgozzanak. Egész életében törekvő, szorgalmas, alkotó ember volt, még hetvenéves korában is mindennap bejárt a gyárba. A második világháború alatt közismertté vált Richter Gedeon példás jótékonysága is. Számos értékes gyógyszeradománnyal segítette a betegek gyógyítását, és ezért több elismerésben részesült a Vöröskereszt és más nemzetközi karitatív szervezetek részéről.
A második világégés során a Richter-gyógyszergyár rengeteg szabadalmat védetett le, 1939 és 1944 között 30 új készítménye került forgalomba, többek között a Dreher sörgyárral összefogva tápszert készített a sörgyártás melléktermékeként keletkező sörélesztőből. A háború előrehaladtával aztán egyre több alapanyagból jelentkezett hiány, beszűkültek a piacok, és a gyár tevékenysége 1944 őszén szinte teljesen megbénult. 1939-ben Gedeont lemondatták igazgatósági elnöki tisztségéről. A helyére érkező igazgatósági tagok olyan keresztény közéleti szereplők lettek, akik megpróbálták megvédeni a gyár alapítóját és magát a gyárat is. 1940-ben Teleki Páltól többször is kérvényezték a gyógyszergyáros mentesítését a zsidótörvények hatálya alól, sikertelenül.
Richter Gedeon mellőzését mindvégig méltósággal viselte, és külső, pénzjuttatás nélküli szakértőként tovább tevékenykedett. 1943-ban a gyárba látogató pápai nuncius, Angelo Rotta is köszöntötte a gyógyszergyárost a háború alatt végzett jótékony cselekedeteiért. A március 19-i német megszállás előtt még sikerült fiát kimenekítenie az országból egy balkáni exporttevékenység ürügyén, családi részvényeit pedig keresztény menyére íratta. Nyáron még lett volna lehetősége, hogy elmeneküljön, ugyanis a Vöröskereszt révén Svájcba szóló menlevelet kapott. Ezt azonban elutasította, mert nem akarta az általa felépített gyárat itt hagyni. Augusztusban mentességet kapott, így nem kellett sárga csillagot viselnie. Azonban Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után a hatalomra kerülő nyilasok felülvizsgálták az esetét.
1944 végén a mexikói leányvállalat vezetője 35 ezer svájci frankot juttatott el Richter László bizalmasának Genfbe, hogy megszerezvén a szükséges papírokat és engedélyeket újra menlevelet állítsanak ki, de már késő volt. A nyilas-hatalomátvétel után a Richter házaspár rokonoknál húzta meg magát egy időre, majd a nemzetközi gettóba költözhettek, a svéd követség diplomáciai oltalma alatt álló Katona József utca 21. szám alatti sarokházba – feltehetően Richter Gedeon svéd kapcsolatai révén. Ám a nyilasok 1944 végén már nem törődtek a diplomáciai mentességgel sem, és december 30-án délelőtt 11 óra körül egy nyolc fegyveresből álló nyilascsoport igazoltatás ürügyével a ház lakóit az Andrássy út 60.-ba hurcolta. Mai ismereteink szerint ebben az időben a Hűség Házában a hírhedt XII. kerületi nyilascsoport tartózkodott, miután a terézvárosi szervezet tagjait azok „erélytelensége” miatt elzavarták. Valószínűsíthető, hogy a Richter Gedeonnal történtek is a városmajori gyilkosokhoz köthetők.
A ház egyik lakójának sikerült a házból elmenekülnie, és segítségért mennie egy közeli házba, ahol egy rendőrosztag állomásozott. A rendőr százados kérésére elment a Katona József utca 21.-be, ott azt mondták neki, hogy a ház lakóit csak igazoltatásra viszik az Andrássy útra. A szomszéd azonban követte a csoportot, amelyben egész családja ott volt. Azonnal felhívta Raoul Wallenberget, aki odasietett, de csak annyit sikerült elérnie a nyilasoknál, hogy az utcából több embert ne hurcoljanak el.
Az elhurcoltakat másnap hajnalban az Andrássy útról alsóneműre vetkőztetve, mezítláb a Duna felé hajtották a borzalmas hidegben. Elöl mentek a férfiak, hátul a nők. A 72 éves Richter Gedeon még el tudott búcsúzni feleségétől, átölelte, aztán beállt a sorba. A folyóhoz vezető egyik mellékutcában a menetet megállították, az első 50 embert kivezényelték a Dunához, majd a mai Széchenyi rakparton, a Zoltán utca magasságában a vízbe lőtték őket. Az áldozatok között volt a magyar gyógyszeripar megteremtője. Holtteste soha nem került elő. A sors abszurd fintora egy 1945 januárjában kelt levél, melyben egy orvos ezredes köszönetét fejezte ki a Richter-gyárnak, hogy az milyen áldozatos munkát végzett a katonák gyógyszerrel való ellátása terén. A gyár tulajdonosát bő egy héttel korábban lőtték a Dunába.
A gyár dolgozóinak a cég alapítója iránti igaz szeretetét bizonyítja a következő történet: 1945. december 30-án a gyógyszergyár dolgozói saját pénzükből emléktáblát helyeztek el a gyár bejáratának falán, melyen megemlékeztek Richter Gedeon meggyilkolásáról. Az államosítás után a táblát eltávolították, évtizedekig senki nem tudta, hol van, sokan azt hitték, megsemmisült. Néhány évvel ezelőtt, az üzem felújításakor egy gyógyszerkészítő márványasztalkát helyeztek arrébb, amikor az asztallapot felfordítva meglátták rajta az emlékező feliratot. A tábla azóta restaurálva a Richter Gyógyszergyár múzeumának falát díszíti.
Vállas Antal magyar mérnök, matematikus, 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. 2003 óta minden évben augusztus 29-e a Magyar Fotográfia Napja, amikor a fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeit ünnepeljük.
1839.január 7-én mutatták be Louis-Jacques-Mandé Daguerre és Nicéphore Niépce találmányát (dagerrotípia) a Francia Tudományos Akadémia előtt. Ez volt az első szabadalmaztatott fotográfiai eljárás a világon, ezért hamar felkeltette az emberek érdeklődését.
1839. február 2-án jelenik meg magyarul az első írott hír a „csodálatos új találmányról” a Hasznos Mulatságok nevű folyóiratban. 1839. szeptember 4-én, ugyan ez a lap, ismét ír a találmányról. Ezúttal már közli az eljárás mikéntjét, így vállalkozó szellemű olvasók maguk is nekiállhatnak kipróbálni a fényképezést, feltéve, ha van elég pénzük kifizetni az igen borsos árat az alapanyagokért. Még ugyan ebben az évben Nagy Károly vásárol egy teljes felszerelést Párizsban a bicskei csillagvizsgáló számára.
Pár hónappal később, 1840. augusztus 29-én, az eredetileg bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós, az akadémia rendes tagja Vállas Antal a Magyar Tudományos Társaság ülésén bemutatja a dagerrotíp fotográfiai eljárás teljes folyamatát, az előkészülettől az exponáláson át egészen az utómunkálatokig. A prezentációhoz a Nagy Károly által Párizsban vásárolt felszerelést használta. A dagerrotípia a Dunát és a Budai várat ábrázolta és ez volt az első feljegyzett alkalom, hogy Magyarországon fényképfelvételt készítettek.
Az egyik leghíresebb dagerrotípia Petőfi Sándor magyar költőről maradt fenn. A kép készítőjének személyét illetően nincs teljes egyetértés, de feltehetően Petőfi Sándor barátja Egressy Gábor színész, amatőr dagerrotipista készítette 1844–45 körül.
A következő évtizedekben rohamosan fejlődött a fotográfiák készítésének találmánya. Ez idő alatt rengeteg magyar fotográfus vált világhírűvé: Robert Capa, Balogh Rudolf, Járai Rudolf, Vadas Ernő, Escher Károly, André Kertész, Moholy Nagy László, Munkácsi Márton, Brassaï, Hoffmann Dezső, Stefan Lorant, Pécsi József, Markovics Ferenc, Schwanner Endre, Balla Demeter, Féner Tamás, Keleti Éva, Korniss Péter, Kunkovács László, Benkő Imre, és még sokan mások tettek szert művészetükkel és tehetségükkel világhírnévre és díjakra.
