Egy újonnan azonosított, mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt ragadozó dinoszaurusz különleges betekintést nyújt a késő kréta kor csúcsragadozóinak életmódjába. A kutatók szerint a Kank australis nem a szárazföldön üldözte zsákmányát, hanem inkább a mai gémekhez hasonló módon halászhatott. Erre elsősorban sajátos nyakfelépítése utal, amely alkalmazkodhatott a vízi környezetben történő vadászathoz. A ragadozó egykor Dél-Patagónia területén élhetett – számolt be a Linner.
A Kank australis névre keresztelt faj maradványait Argentína déli részén, Patagóniában tárták fel, és az eddigi vizsgálatok alapján különleges nyaki felépítése gyors, pontos mozdulatokat tett lehetővé.
A fajt Dr. Matías Motta, a Buenos Aires-i Bernardino Rivadavia Természettudományi Múzeum paleontológusa és munkatársai írták le a Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban, miután fogakat, csigolyákat és lábujjcsontokat tartalmazó fosszíliákat elemeztek. A csontmaradványok alapján a Kank az unenlagiidae csoportba tartozott, amely kisebb és közepes méretű theropoda dinoszauruszokat foglal magában, és amelynek képviselői Dél-Amerika mellett az Antarktiszról, Ausztráliából és Madagaszkárról is ismertek.
Hosszú is volt
A szakemberek a leleteket összevetették az észak-patagóniai, mintegy 90 millió éves Neuquenraptor argentinus maradványaival, és ennek alapján úgy becsülik, hogy a kifejlett Kank australis hossza elérhette a 2,5–3 métert. Ugyanakkor karcsúbb és kisebb testalkatú volt, mint néhány késő kréta kori rokona, például az észak-patagóniai Austroraptor cabazai, mely akár 5 méteresre is megnőhetett – írja a ScienceDaily.
A lelőhely környezete jelentősen eltért a mai Patagóniától, amit az ősi talajrétegek és növénymaradványok vizsgálata is alátámaszt. Dr. Motta szerint „a Kank kanyargó folyókkal és időszakos tavakkal tagolt tájon élt, ahol vízinövények, például tavirózsák, valamint halak, rovarok és különféle puhatestűek fordultak elő”. Hozzátette, hogy „70 millió évvel ezelőtt az éghajlat mérsékelt és nedves volt, szezonális csapadékkal, ami gyökeresen különbözött a mai hideg és viszonylag száraz viszonyoktól”.
A kutatók figyelmét különösen a nyakcsigolyák sajátos szerkezete keltette fel, amelyek speciális izomtapadási pontokat és a nyaki ereket védő képleteket mutatnak. Dr. Motta kiemelte, hogy „a Kank nyaki csigolyái különleges izomtapadási struktúrákat és a nyaki erek védelmét szolgáló megoldásokat mutatnak, amelyek a mai, összetett nyakmozgásra képes madaraknál, például a gémeknél különösen fontosak”.
Aktív halászó lehetett
Véleménye szerint „ez arra utal, hogy a Kank aktív halászó lehetett, ami éles ellentétben áll a ragadozó dinoszauruszokról kialakult, főként a Velociraptorhoz hasonló szárazföldi vadász képpel”.
A maradványokat a Santa Cruz tartományban, El Calafate közelében fekvő La Anita farm területén tárták fel, ahol 2018 óta folynak rendszeres ásatások. „A Kank első maradványait 2018-ban fedeztük fel, de túl töredékesek voltak ahhoz, hogy új fajként azonosítsuk” – mondta a kutató, majd hozzátette, hogy a 2024-ben előkerült nyakcsigolya döntő bizonyítéknak bizonyult az új faj elkülönítésében.
A Kank australis, akárcsak más unenlagiidae fajok, rendelkezett a második lábujján található megnagyobbodott karommal, amelyet gyakran a raptor dinoszauruszok jellegzetességeként emlegetnek, ugyanakkor éles, hosszanti barázdákkal ellátott fogai és levegőüregeket tartalmazó, úgynevezett pneumatikus nyakcsigolyái megkülönböztetik rokonaitól. A leletek között halmaradványokat is találtak, ami tovább erősíti a halászó életmód feltételezését, bár élőhelyén békák, gyíkok, teknősök és kisebb emlősök is előfordultak.
Nem volt a legnagyobb ragadozó
Dr. Motta szerint „a Kank együtt élt nagyobb testű ragadozókkal, például a több mint tíz méteres Maip macrothoraxszal, amely akár zsákmányul is ejthette”. A faj neve az Aonikenk nép mitológiájából ered, ami a patagóniai őslakos Tehuelche közösség déli csoportja.
„A Kank egy ősi, hatalmas nandut jelöl, amelynek erőteljes futólépései az égen hagyták lábujjainak lenyomatát, létrehozva a Choiols néven ismert csillagképet” – magyarázta Dr. Motta, majd hozzátette, hogy latinul ezt a csillagképet Cruxnak, azaz a Déli Keresztnek nevezik, amely a bolygó legdélibb régiója felé mutat.
Brit és thaiföldi kutatók egy új, gigantikus méretű dinoszauruszfajt azonosítottak egy évtizeddel ezelőtt talált fosszíliák alapján. A Nagatitan chaiyaphumensis névre keresztelt növényevő súlya elérte a 27 tonnát, hossza pedig meghaladta a Diplodocusét.
A délkelet-ázsiai régió eddigi legnagyobb dinoszaurusza a sauropodák családjába, a hosszú nyakú növényevők közé tartozik. A szakemberek becslései szerint az állat 27 méter hosszú volt, súlya pedig annyi, mint kilenc kifejlett ázsiai elefánté. Összehasonlításképpen: a lény kétszer akkora volt, mint a mintegy 40 millió évvel később élt Tyrannosaurus rex − írja a BBC News.
A felfedezést egy évtizeddel ezelőtt, Thaiföld északkeleti részén, egy tó partján talált leletek tették lehetővé.
A faj teljes neve, a Nagatitan chaiyaphumensis több forrásból merít: a „Naga” a délkelet-ázsiai folklór kígyójára, a „Titan” a görög mitológia isteneire, míg a „chaiyaphumensis” a felfedezés helyszínére, Chaiyaphum tartományra utal.
Thitiwoot Sethapanichsakul, a University College London (UCL) thaiföldi doktorandusza, a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy a leletet „Thaiföld utolsó titánjának” nevezték el.
Ennek oka, hogy a fosszíliákat az ország legfiatalabb olyan kőzetrétegében találták, amely még dinoszauruszmaradványokat tartalmazott.
A dinoszauruszok korának végén lerakódott fiatalabb kőzetek valószínűleg már nem tartalmaznak maradványokat, mert a régió addigra sekély tengerré vált. Így valószínűleg ez az utolsó vagy legfrissebb nagy sauropoda, amelyet Délkelet-Ázsiában találunk – nyilatkozta Sethapanichsakul.
Korábban ismeretlen dinoszauruszt írtak le Latin-Amerika déli csücskében talált maradványok alapján. Az új faj a Chadititan calvoi nevet kapta, és a Titanosaurus nem hatalmas, hosszúnyakú növényevői közé tartozott – számolt be a National Geographic.
A kutatók egy ősi lagúna 78 millió éves ökoszisztémáját tárták fel, munkájuk részeként pedig összesen 423 darab, több száz különböző állathoz tartozó fosszíliát fedeztek fel. Amint a National Geographic beszámolt róla, ezek között szerepeltek teknős, hal, csiga, illetve dinoszaurusz maradványok is.
A több mint 400 lelet közül 20 tartozott a Chadititan calvoihoz, amely állat mintegy hét méter hosszúra nőhetett.
A titanoszauruszok között ez meglehetősen kicsinek számított, egyes fajai ugyanis meghaladhatták a 30 méteres hosszt és a 60 tonnás tömeget is.
A titanoszauruszok a mai Dél-Amerika területén voltak a legelterjedtebbek, ám a világ többi részén is éltek fajaik. Nemrég például Erdélyben talált fosszíliák alapján azonosították két új faját, amelyek a Petrustitan hungaricus és az Uriash kadici nevet kapták.
Jelenlegi ismereteink szerint a titanoszauruszok a legtovább fennmaradó dinoszauruszfajták közé tartozhattak, és ők lehettek az utolsó fennmaradt hosszúnyakú növényevők a bolygón, amikor becsapódott a dinoszauruszok korának végét jelentő aszteroida.
[type] => post [excerpt] => Korábban ismeretlen dinoszauruszt írtak le Latin-Amerika déli csücskében talált maradványok alapján. Az új faj a Chadititan calvoi nevet kapta, és a Titanosaurus nem hatalmas, hosszúnyakú növényevői közé tartozott. [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1751147580 [modified] => 1751056934 ) [title] => Új dinoszauruszfajt fedeztek fel Amerikában [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=5092&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 5092 [uk] => 5089 ) [trid] => vik3255 [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 5090 [image] => Array ( [id] => 5090 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/img-4204.jpeg [original_lng] => 81475 [original_w] => 610 [original_h] => 385 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/img-4204-150x150.jpeg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/img-4204-300x189.jpeg [width] => 300 [height] => 189 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/img-4204.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/img-4204.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/img-4204.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/img-4204.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/img-4204.jpeg [width] => 610 [height] => 385 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1751046136:5 [_oembed_fc1d18ed98847d727216ebd60721963c] =>
A kutatók kezdetben azt hitték, egy másik fajhoz tartozó dinoszaurusz kövületeire bukkantak, és több évtized kellett ahhoz, hogy rájöjjenek, egy teljesen új példányról van szó.
A német kutatók még 1914-ben fedezték fel egy dinoszaurusz kövületeit, amelyeket 1944-ben, a második világháború során egy bombatámadás semmisített meg. Kiderült ugyanakkor, hogy a fosszíliákról készültek képek, amik a Live Science-en megjelent tanulmány szerint nemrég kerültek elő, teljesen más megvilágításba helyezve az állatot. Addig a pillanatig úgy vélték, hogy a kövületek az óriási húsevő Carcharodontosaurushoz tartozhatnak, ami Ernst Stromer német paleontológustól ered, aki kategorizálta a dinoszauruszt – írja a The Sun.
Abból indult ki, hogy a maradványok megegyeznek egy Algériában feltárt állattal, amelyet csak a fogairól ismertek. Ekkor alkotta meg a Carcharodontosaurus csoportot, amely mindkét fosszíliát magában foglalta. Az 1914-ben talált kövületekről készült képeket nemrég összevetve Stromer leírásaival viszont a kutatóknak egyértelművé vált, hogy azok nem tartoznak a Carcharodontosaurushoz. Észrevették, hogy kiemelkedő szarvai vannak és egy megnagyobbodott elülső agya, amelyek más, bizonyíthatóan Carcharodontosaurushoz köthető fosszíliákból nem voltak megállapíthatóak.
A tanulmányban az áll, a kutatók ekkor jutottak arra a felismerésre, hogy egy új dinoszauruszfajt fedeztek fel, amit egy kivételes esetnek írtak le. Tameryraptor markgrafinak nevezték el, ami magyarul annyit tesz: tolvaj a szeretett földről. A becslések szerint tíz méter hosszú lehetett, és Egyiptomban élt. Ez a megnevezés egyébként utal az ország ősi nevére is, a Ta-Meryre, ami azt jelenti, hogy ígéret földje, míg a raptor latinul a tolvaj megfelelője. A kutatók szerint a Tameryraptor markgrafi az egyik legnagyobb ismert szárazföldi ragadozó, ami valaha élt a bolygón.
Először kissé összezavarodtam, amikor megtaláltuk az új fotókat, majd nagyon izgatott lettem. Minél tovább néztük, annál több különbséget találtunk – jegyezte meg Maximilian Kellermann, a BSPG doktorandusza.
A kutatás azt is sugallja, hogy a dinoszauruszok nagyobb számban élhettek Észak-Afrikában, de további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy erről információval tudjanak szolgálni.
Argentin paleontológusok felfedeztek egy új dinoszauruszfajt, amelynek hatalmas feje és – a Tyrannosaurus rexhez hasonlóan – rövid mellső végtagjai voltak.
A Trónok harca egyik sárkánya után Meraxes gigas névre keresztelt ragadozó őshüllő csontvázát a közelmúltban találták meg Patagónia északi részén. A carcharodontosauridák családjába tartozó óriási dinoszaurusz hossza 11 méteres, a koponyája 1,2 méter nagyságú volt, a mellső végtagjai viszont csak 60 centiméteresek voltak.
A Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Meraxes csaknem teljes egészében megőrződött mellső végtagja arról tanúskodik, hogy a tyrannosauridák és az abelisauridák mellett a carcharodontosauridák esetében is rövidebb mellső végtagok alakultak ki. A kutatók szerint a három dinoszauruszcsaládnál is megfigyelhető végtagrövidülési „trend” konvergens evolúciós folyamat volt, vagyis egy olyan folyamat, amelynek során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetesség alakult ki.
A tudósok szerint az apró mellső végtagok azért alakulhattak ki, mert előnyt jelentettek a túlélésben.
„Meggyőződésem, hogy az aránylag apró karoknak volt valamilyen funkciójuk” – idézi Juan Canale, a tanulmány vezető szerzője szavait a BBC hírportálja. Mint hozzátette: a dinoszaurusznak a csontváza alapján nagyon erős mellizmai lehettek, és a karjának is erős izmai voltak.
A mellső végtagok a szaporodásban játszhattak szerepet, párzás közben megtartották a nőstényt, illetve segítséget jelenthettek a felállásban, ha az állat elesett – mutatott rá Juan Canale.
Peter Makovicky, a tanulmány társszerzője kiemelte, hogy a dinoszaurusz karjai a koponyája hosszának felét tették ki, így nem tudta elérni velük a száját. A tudós magyarázata szerint a nagy ragadozó feje töltötte be azokat a funkciókat is, amelyeket a kisebb fajoknál a karok.
A négytonnás Meraxes gigas a feltételezések szerint mintegy 90-100 millió évvel ezelőtt barangolt a Földön.
A korai jurakorban élő dinoszauruszok egy eddig nem ismert fajtájából származó példány maradványaira bukkantak kutatók a délnyugat-kínai Jünnan tartományban – számolt be a Hszinhua kínai állami hírügynökség.
A mintegy 190 millió évvel ezelőttről fennmaradt maradványok a thyreophora, vagyis a páncélos dinoszauruszok alrendjébe tartozó példánytól származnak.
A Jünnan Egyetem élettudományi tanszékének kutatócsoportja a csontvázmaradványok – a többi közt a koponya, végtag- és páncélelemek – vizsgálatának eredményeit az eLife nevű biológiai szaklapban tették közzé.
A Yuxisaurus kopchickinek elnevezett taxont a koponya és a csontváz egyéb részeinek jellegzetességei alapján azonosították. A tanulmány szerint a vizsgált példányt tulajdonságainak egyedi kombinációja különbözteti meg a páncélos dinoszauruszok többi, ismert fajtájától.
A tanulmányt jegyző szakértők egyike rámutatott: a maradványok az Ázsiában eddig feltárt páncélos dinoszauruszok legkorábban élt példányától származnak.
Az általánosan elfogadott elmélet szerint a thyreophora alrendjébe tartozó dinoszauruszok a késő jurakorban, mintegy 150 millió évvel ezelőtt éltek.
