Egy elfeledett temető eldugott sarkában, a bozóttal benőtt sírok között megbújik egy három évszázados sírkő, ami a helyiek szerint nem csupán egy férfi nyughelye, hanem a világ első dokumentált vámpírjának sírja is.
A mindössze pár száz lakosú Kisiljevo, ami Belgrádtól mintegy 100 kilométerre keletre található, most azt reméli, hogy újraírhatja a vámpírmítosz térképét.
A sírt nemrégiben a helyi történész, Nenad Mihajlovic tárta fel, aki bozótvágóval és dowsing-pálcával kutatta át a területet. „Ez a sírkő, bár az idő vasfoga alaposan megtépázta, határozott jeleit mutatja valami különösnek. A pálca egyszerűen belevágódott a földbe, a mérést végző személy szerint ilyet még sosem tapasztalt.”
A helyiek meggyőződése szerint ez a sír Petar Blagojevic végső nyughelye, akit a legenda szerint 1725 nyarán exhumáltak, miután több falubéli halálát is neki tulajdonították. A feltételezések szerint a férfi halála után is felbukkant éjjelente, hogy életenergiát szívjon ki az élőkből.
Az első vámpír A történetet alátámasztja a Wienerisches Diarium 1725. július 21-i száma is, amiben a Habsburg Birodalom orvosai és katonatisztjei számoltak be a jelenségről. A leírás szerint Blagojevic teste teljesen épen maradt a kiemeléskor, és amikor egy galagonyakarót döftek a testébe, „friss, vörös vér folyt ki a száján és a fülén.”
A falu egykori polgármestere, Mirko Bogicevic, akinek családja 11 generáció óta él a településen, szintén nyilatkozott. „Valószínűleg csak egy egyszerű ember volt, aki a szerencse – vagy épp a balsors – révén vált vámpírrá. Az egyetlen biztos dolog, hogy Kisiljevóból származott, és a neve már az 1700 körüli feljegyzésekben is szerepel.” – idézte a France24.
A történet hitelességét ugyanakkor néhány kutató megkérdőjelezi. Clemens Ruthner, a dublini Trinity College Európai Tanulmányok Központjának vezetője úgy véli, hogy egy félrefordítás adhatott táptalajt a legendának. „Az ‘Upior’ szó egy régi bolgár kifejezés, ami annyit tesz: rossz ember. Úgy vélem, a helyiek ezt motyogták, az osztrák orvosok pedig félreértették, és egyszerűen leírták: vámpír.”
Ruthner szerint valójában egy súlyos fertőzés – talán lépfene – járhatott a faluban, ami fulladással járó magas lázat okozott, így a halálesetekre keresett misztikus magyarázat logikus módon a vámpírizmus lett. Mihajlovic azonban hajthatatlan, a 68 éves történész szerint az írásos források egyértelműek. „Ez egy dokumentált eset, amely hivatalosan is vámpíresetként szerepel. Én hiszek a jelentés hitelességében.”
Lengyel kutatók felfedeztek egy XVII. századi sírt, amiben egy olyan női csontvázat találtak, akit azzal vádoltak meg még életében, hogy vámpír.
Az Ostromeckotól nem messze található sírban fekvő csontvázat sarlóval a nyakánál temették el, illetve a lakatot raktak a bal nagylábújjára, hogy ne tudjon visszatérni a sírból a hiedelem szerint.
A kutatók úgy vélik, hogy a nőt azért gondolhatták vérszopó szörnynek, mert kiálló fogai voltak, ez pedig épp elég volt ebben az időben ahhoz, hogy valakit vámpírnak kiáltsanak ki.
A vámpirizmusról szóló mendemondák nagyon népszerűvé váltak Nyugat-Európában dr. John Polidori 1819-ben megjelent, a Vámpír című regénye, illetve Bram Stoke 1897-es Drakulája miatt, és az emberek tényleg hittek abban, hogy a grófhoz hasonló vérszívó élőhalottak köztünk járnak, ezért nem volt ritka, hogy valakit azért küldtek a másvilágra, mert azt hitték egy közülük.
A mostani csontváz azonban azért is érdekes, mert ez az első ilyen eset, amit Lengyelországban találtak.
Az elmúlt kétszáz év irodalmában fel-fel bukkantak vámpírlegendák. Angliában először 1819-ben, John Polidori rövid történetében esett szó a vámpírról, az elnevezést is ő találta ki – szláv eredetű a szó, vérszívót jelent.
Az arisztokratikus, ellenállhatatlan Lord Ruthven újdonság volt, de a vérszívó lényekről szóló mesék egyáltalán nem voltak újkeletűek. A Hertfordshire Egyetem csapata kutatása során olyan középkori történetekre bukkant, amikben élő halottakról regélnek.
Rémálom Buckinghamshire-ben
Kevésbé ismert vámpírtörténet a buckinghamshire-i legenda, amit a XII. században William of Newburgh történész jegyzett fel. A Historia Rerum Anglicarumban található írás szerint St. Hugh-t, Lincoln püspökét különös esetről tájékoztatták 1192-ben.
Ebben az évben hunyt el egy meg nem nevezett személy Buckinghamshire-ben, azonban a sírból az illető már másnap kimászott, és ellátogatott régi házához. A hálószobában találta alvó feleségét, akire ráugrott, és megpróbálta megölni. Az asszony sikeresen lelökte magáról, azonban másnap újra felbukkant az ijesztő alak.
Harmadik este a feleség már a barátait is áthívta az éjszakára, hogy ne kelljen egyedül megküzdenie halott férjével. Ismét be akart törni a kóbor lélek, azonban a hangos kiabálás elriasztotta. Helyette elment testvérei házához, és őket támadta meg. Másnap ismét ellátogatott hozzájuk, azonban a testvérek addig kiabáltak vele, míg elijesztették. Ekkor kezdett el a vámpír idegenekre vadászni.
Többen látták az utcákon
Hamarosan a város összes lakója egész éjjel ébren maradt, hogy megakadályozzák a sírból visszatérő lény támadásait. Mivel ellehetetlenítették az éjszakai rohamokat, már fényes nappal is megjelent, járókelőket és állatokat támadott meg. Többen is beszámoltak arról, hogy látták sétálni a halott férfit az utcákon, még többen a gonosz jelenlétét érezték akkortájt.
Ekkor kértek segítséget a városlakók Stephen érsektől, aki összehívta a zsinatot, és levelet írt St. Hugh-nak, Lincoln püspökének, hogy tegyen valamit a gonosz ellen. Amikor a püspök az ügy megoldása érdekében tanácskozott különböző papokkal és teológusokkal, kiderült, hogy hasonló támadások máshol is történtek Angliában.
A lakosok a holttest elégetésére biztatták a püspököt, azonban ő úgy döntött, hogy feloldozást ad a gonosz szellemnek. Amikor feltárták a sírt, benne feküdt a férfi, aki a leírás szerint egyáltalán nem indult oszlásnak. A halott mellkasára helyezték a feloldozást tartalmazó papírt, és bezárták a sírkamrát. A férfi többet nem jelent meg az utcákon.
