Különleges felfedezést tettek a régészek Luckban: előkerült az Oholnij vár egyik védőtornyának föld alatti része, amelyet a becslések szerint több mint 300 évvel ezelőtt temettek be.
A kutatók több mint három hete dolgoznak a történelmi helyszínen, ahol sikerült pontosan meghatározniuk az újonnan felfedezett erődítmény tornyának helyét. A feltárás során a torony alsó szintjét is megtalálták.
A szakértők szerint a feltárt alagsori rész szerkezete teljesen megegyezik a közeli Csartorijszkij hercegek tornyának építészeti megoldásaival. Jelenleg a régészek tovább tisztítják az építményt a földtől és törmeléktől, hogy meghatározzák pontos méreteit.
Az előzetes vizsgálatok alapján a tornyot valószínűleg a 18. század előtt, a kora újkor időszakában építették fel. A munkálatok során XVI–XVII. századi kerámiák és használati tárgyak is előkerültek, amelyek az erődítmény működésének idejéből származhatnak.
A feltárási munkák várhatóan ősz elejéig tartanak. Ezután a szakemberek konzerválják a műemléket, télen pedig elkészítik a helyreállítási terveket. A tényleges restaurálási munkákat várhatóan jövő tavasszal kezdik meg.
Kárpátalja ismét meglepte a régészeket – a beregardói hegyen egy olyan vár maradványaira bukkantak, amelynek létezéséről több mint másfél évszázadon át nem tudott senki. A felfedezést már most a vidék újkori régészettörténetének egyik legjelentősebb eseményének tekintik.
A leletet az Ungvári Sajtóklubban mutatták be. Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti Mentőszolgálata nevű szervezetének igazgatója, Oleh Oszaulcsuk elmondta: a felfedezéshez vezető út hosszú volt – a kutatási munka körülbelül öt évig tartott, melyet részben megszakított a háború.
Várromokat találni mindig ritkaság. Csupán hipotézisekre támaszkodtunk: történelmi dokumentumokra, térképekre, említésekre. És most már fizikai bizonyítékkal is rendelkezünk
– jegyezte meg a régész.
Elfeledett erőd az erdő szívében
A megerősítés nyomait a beregardói hegy csúcsán találták meg. A kőből épített erődítmény megmaradt falai akár egy méter vastagok, és 70 centiméter magasak is lehetnek, területe körülbelül 20×22 méter. A meredek lejtőkkel körülvett magas hegy és az árok a középkorban szinte bevehetetlenné tették ezt a helyszínt.
Régi térképek és oklevelek nyomán
Joszip Kobal történész, aki felvetette a vár létezésének elméletét, éveken keresztül kutatta a régi iratokat. Ő talált rá említésekre az 1284-es és 1308-as dokumentumokban.
Sokáig úgy vélték, hogy Kárpátalja minden vára már ismert. De a források még egy erődítményt jeleztek Beregszász közelében. Végül megtaláltuk ennek nyomait
– magyarázta Kobal.
A kutató feltételezte, hogy a vár nem Nagyszőlősön lehetett – ahogyan korábban gondolták –, hanem sokkal közelebb, Beregszászban.
Történelmi tények és királyi nevek
Egyes történelmi feltételezések ezt a várat IV. Béla magyar király lányához, Annához kötik, aki Rosztiszlav felesége volt. 1264-ben a római pápa egy levelében említést tett egy Bereg nevű várról, amelyet vissza kellett juttatni Annának. Könnyen lehet, hogy ez a most feltárt erődítmény azonos azzal a várral.
Egyelőre ez csupán hipotézis. Nem tudjuk pontosan megmondani, kié volt ez az erőd. De vannak történelmi kapaszkodók, amelyeket érdemes kutatni
– tette hozzá Kobal.
A történész szerint az is, hogy Beregszászban már a középkorban egyházközségekről tettek említést, azt jelezheti, hogy a város fontos középkori központ volt. Ezt megerősítheti az is, hogy egy ideig itt tartózkodott a királyi udvar.
Új turisztikai látványosság lehet?
A beregardói hegy egy botanikai természetvédelmi területen található, így a további kutatásokhoz és a lelet megőrzéséhez a régészeknek engedélyeztetési folyamatokon kell átesniük. Terveik szerint modern technológiákat is alkalmaznak majd, például lézerszkennelést.
A kutatók már készítik a dokumentációt, hogy a lelet hivatalosan is bekerüljön az örökségvédelmi nyilvántartásba. Habár a feltárás még csak most kezdődik, Beregszászban már most szó esik arról, hogy a helyszín új turisztikai látványossággá válhat.
A felfedezett romok minden jel szerint a XIII. századi erődítmények jegyeit hordozzák – stratégiai elhelyezkedés, az erőd formája, valamint a történelmi említések, amelyek ezzel a korszakkal hozhatók összefüggésbe. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: a pontos korhatározás és a funkció megerősítése csak teljes körű régészeti feltárás után lehetséges.
Ha a feltételezések beigazolódnak, ez a felfedezés jelentősen módosíthatja a Kárpátalja középkori történelméről – különösen Beregszász politikai és védelmi szerepéről – alkotott képet.
A vár három-négyemeletes volt, és több lépcsőházzal rendelkezett, amelyek közül az egyik meglehetősen jó állapotban maradt fenn.
A hírek szerint megtalálták az északnyugat-franciaországi Vannes középkori várának maradványait a Château Lagorce, egy 18. századi, ma hotelként működő kúria területén. Mint kiderült, a Francia Régészeti Kutatási Intézet (Inrap) munkatársai fedezték fel a romokat, mégpedig egy képzőművészeti múzeum kialakításának előkészítése során. Az ásatások első szakaszának részeként a kutatók a kúria udvarát vizsgálták.
Ott a vár védőfalának két szintjét és egy vizesárkot tártak fel, amely 4 méter mélyen az utcaszint alatt található. A várat 1380 körül építtette IV. János, aki 1345-től Bretagne hercege és Montfort grófja, 1372-től pedig Richmond 7. grófja volt – írja a 24.hu a Heritage Daily-re hivatkozva. Hozzáteszik: a Château de l’Hermine néven ismert várat azért emelték, hogy a herceg megerősítse hatalmát a hercegségben és Vannes városában.
Az Inrap szerint a fennmaradt struktúrák arra utalnak, hogy a vár három-négyemeletes volt, és több lépcsőházzal rendelkezett, amelyek közül az egyik meglehetősen jó állapotban maradt fenn. A csapat többek között megmunkált köveket, valamint vízelvezető csöveket talált a helyszínen, s a latrinákban folytatott vizsgálatok során a 15. és 16. századi várbeli élet nyomaira (érmékre, késekre, csempékre, fatálakra, konyhai eszközökre, ékszerekre) bukkantak.
Sőt, a talajviszonyoknak köszönhetően olyan tárgyak is fennmaradtak, mint ruhadarabok, cipőcsatok, tűk, gyűrűk és egy lakat. A szakértők mindemellett egy malom romjait is felfedezték, amely a vár lakóépületéhez kapcsolódott, ahol egy csatornán átfolyó vízzel működött. Továbbá egy híd maradványai is előkerültek (ez a várat a várossal kötötte össze), tehát összességében rendkívül izgalmas felfedezést tettek.
Des chercheurs de l'Inrap @bournemouthuni@CNRS et @UBO_UnivBrest viennent de mettre en évidence la plus ancienne carte en Europe, datant de l'âge du Bronze ancien. La recherche porte sur la dalle gravée de Saint-Bélec (Leuhan, Finistère) et paraît dans le bulletin de @SPF_Infos. pic.twitter.com/ZTbSDDUF2C
[Vient de paraître dans le #BulletinDeLaSPF] La carte et le territoire : la dalle gravée du Bronze ancien de Saint-Bélec (Leuhan, Finistère), par Clément Nicolas et al. pic.twitter.com/HbI1xSKeZ6
— Société préhistorique française (@SPF_Infos) April 6, 2021
Des chercheurs de l'Inrap @bournemouthuni@CNRS et @UBO_UnivBrest viennent de mettre en évidence la plus ancienne carte en Europe, datant de l'âge du Bronze ancien. La recherche porte sur la dalle gravée de Saint-Bélec (Leuhan, Finistère) et paraît dans le bulletin de @SPF_Infos. pic.twitter.com/ZTbSDDUF2C
[Vient de paraître dans le #BulletinDeLaSPF] La carte et le territoire : la dalle gravée du Bronze ancien de Saint-Bélec (Leuhan, Finistère), par Clément Nicolas et al. pic.twitter.com/HbI1xSKeZ6
— Société préhistorique française (@SPF_Infos) April 6, 2021
Háromezeréves várromot találtak a Golán-fennsíkon, az erőd a Bibiában is szereplő Gesúr királysághoz tartozhatott – jelentette a Háárec című újság honlapja szerdán.
A hatalmas erődítményre egy hónappal ezelőtt bukkantak, amikor a fennsíkon lévő Hispin falu bővítése előtt régészeti feltárásba kezdtek. A feltárásokat az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) vezeti.
A nagyjából egyhektáros területen, egy domb tetején, az El-Al patak gázlója fölé emelt ókori várat hatalmas bazaltsziklákból építették, falai 1-1,5 méter vastagok voltak.
Egykori urai a magaslatról ellenőrizhették a környező vidéket és az édesvízforrásokat. Az ásatáson két gyűrűt és egy doboló, valószínűleg termékenységistennőt ábrázoló szobrot is találtak, egy bazaltsziklába két, karjait szétvető agancsos figurát véstek.
Az ilyen figurákat a Gesúrban is jellemző holdisten kultuszával azonosítják, és ezért úgy vélik a régészek, hogy Gesúr királyságának nyomait találták meg. Hasonló elemeket leltek korábban a Kinneret északi partjánál E-Tellnél, egy szintén Gesúrhoz köthető vaskori lelőhely feltárásán is.
A Kinnerettől északra korában megtalált települést Gesúr egykori fővárosának tekintik, és az ettől 15 kilométerre Hispinnél előbukkant erődítmény ennek a királyságnak lehetett a része. „A Hispinben fellelt alakok kevésbé kidolgozottak, de egyértelműen ugyanannak az istennek az ábrázolásai” – vélekedett az ásatásokat vezető Barak Cin régész.
A Biblián kívül kevés ismeretünk van a Gesúr nevű városállamról, a régészeti maradványok alapján szarvakat viselő holdistent imádtak, és egyelőre nem sikerült tárgyi bizonyítékot találni vitatott kapcsolatukra az ősi izraelitákkal vagy Dávid és Salamon királyságával.
A helyszínen talált cserepek korának elemzése alapján a korai vaskorban, az i.e. 11-10. században épült az erőd; ez a bibliai időszámítás szerint Dávid és Salamon király kora, az az időszak, amikor a Biblia ezt a királyságot több ízben is említi.
A Biblia szerint a mai Észak-Izraelben található Gesúr városállam Dávid király szövetségese volt i.e. 1000 körül, Dávid a Talmaj nevű gesúri király Makaa nevű lányát feleségül vette, és a fiuk volt Absolon.
A tudósok egyelőre vitatkoznak azon, hogy Gesúr lakói valójában izraeliták voltak-e, vagy az arámi kultúrához tartoztak, amelynek középpontjában a közeli Damaszkusz királyság állt, ahol a holdistennek hódoltak.
A szakértők egy része szerint a Biblia erre vonatkozó részei az i.e. 7. század körül születtek, és az akkori állapotokat vetíthették vissza több száz évvel korábbra.
A feltárást a környéken élő önkéntesek tucatjai segítették munkájukkal, és az IAA megígérte, hogy a helyszín megőrzése és látogathatóvá tétele érdekében megváltoztatják Hispin környékének fejlesztési terveit.
