Egy életnagyságú kánaáni istenszobor jogarára leltek a bibliai Lakis romjainál folyó ásatásokon – jelentette a Háárec című újság honlapja.
A régészek egy 3200 évvel ezelőtti kánaáni templom belső szentélyében találták meg a bronzból készített és ezüsttel bevont jogart, amelyet valószínűleg egy nagy istenszobor tartott a kezében. Ez az első bizonyítéka a Földközi-tenger vidékén akkoriban készített életnagyságú istenszobroknak, amelyekről szóltak az ősi forrásokban, de eddig soha nem találták meg őket.
Az Izrael központi részén, Jeruzsálem és Beér-Seva közötti Tel Lakis ásatásainak legújabb eredményét az Antiquity című tudományos folyóiratban tették közzé a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói. Joszi Garfinkel, az egyetem régészeinek feltárásait vezető professzor szerint rendkívüli leletre bukkantak. A lakisi kánaáni templom belső szentélyének a helyzete teljes mértékben megegyezik a mezopotámiai szövegekben leírtakkal, amely szerint istenek életnagyságú szobrai álltak a templom legbelső részében.
Noha az ókori szövegekben újra és újra beszámoltak az életnagyságú isten-szobrokról, sőt Ninivében egy újasszír birodalom korából származó domborművön templomot fosztogató katonákat ábrázoltak, akik éppen ilyen szobrokat rabolnak el, de még soha nem találtak ilyen sértetlen istenábrázolásokat, és ezért figyelemre méltó a jogar felbukkanása.
Cipruson egy kicsiny, 34-36 centiméter magas fém istenszoborra bukkantak, de a szárazföldön még ehhez hasonlókra sem leltek soha. Törökországban, a világ első templomaként megjelölt Gobekli Tepeben is találtak 11 000 évvel ezelőtt faragott nagyméretű kőszobrokat, Jerikóban és a jordániai Ain Gazalban is voltak az i.e. 9. évezredből származó, egy méter magas, iszapból és mészből készített szobrok, de ezek sokkal korábban készültek, mint a Tel Lakis ásatásán előbukkant jogar.
A zsidó államiság előtti, kánaáni korból származó, 3200 évvel ezelőtti jogar 11 cm hosszú, 4 cm széles, és az egyik oldalát ezüsttel vonták be. Pontokkal és vonalakkal gravírozták, amelyek nem tűnnek ábrázolásnak, de elméletileg asztrális vagy mitikus szimbólumokat is jelenthetnek Garfinkel szerint. Felfedezése óta sejtették a kutatók, hogy rituális tárgyra leltek, de jelentősége csak a tisztítás után derült ki, amikor rájöttek arra, hogy ezüsttel vonták be és bronzból készült abban a korban, amikor a fémtárgyak különösen nagy becsben voltak.
A régészek a közelében, a templom területén két kicsiny, valószínűleg Baál istent jelölő szobrocskát is találtak, valamint bronzfegyvereket, arany fülbevalókat, aranyhuzalt és sok gyöngyöt, amelyek talán az életnagyságú istenszobrokat díszítették. Az archeológusok korábban már máshol is találtak fémből készített kisebb kánaáni istenszobrokat, például a két világháború közötti ásatásokon Tel Megiddóban. Ez a szobor valamit tart a kezében, ami nagyon hasonlít a Lakisban talált jogarra. „Alakja azonos, de eltérő dekorációval rendelkezik” – mondta Garfinkel a Háárecnek.
Ez is segített a következtetésben, hogy Lakisban valószínűleg egy kánaáni isten életnagyságú szobrának a részére bukkantak. A jogarnak tulajdonított fontosságot jelzi, hogy Lakishban ezüsttel, Meggidóbana arannyal vonták be.
Garfinkel a lakisi jogar díszítését elemezve elképzelhetőnek véli, hogy nagy fejjel, két átlósan ábrázolt karral és két sematikus alsó végtaggal bemutatott emberi alakra hasonlít, de az is lehet, hogy valamilyen csillagászati vagy bűvös szimbólumot jelenít meg. A régész szerint ezt a tárgyat hívja a Biblia az „isteni jogarnak”, például az Exodus könyvében, Mózes csodáinak történeteiben.
És hogy miért nem maradtak fenn az életnagyságú istenszobrok? Garfinkel úgy véli, hogy vagy romlandó anyagból, például fából készültek, és az enyészetté lettek, vagy – amint a jogar jelzi – nemesfémekkel és drágakövekkel díszítették őket, ami vonzotta a tolvajokat, vagy talán a katonák rabolták el őket a város bevételénél, ami Lakisnál többször is megtörtént.
Lakis városát a korai bronzkorban kezdték építeni, i.e. 3300-tól. A kánaáni város i.e. 1000 után zsidó erődítménnyé lett, majd a Júdai királyság második legfontosabb települése volt Jeruzsálem után egészen az asszír, majd a babilóniai hódításig. Az egyik utolsóként felfedezett bibliai város volt, csak az 1930-as években kezdődtek az ásatások, amelyek azóta több hullámban gazdag régészeti anyagot hoztak napvilágra.
