A tudósok több száz ősi szertartási helyszínt tártak a mai Dél-Mexikó feszíne alatt, amelyek közül számos a maja civilizációhoz tartozhatott. A legnagyobb építmény az Aguada Fénix nevet kapta, és a régészek tavaly jelentették be a megtalálását, amely az ősi maja civilizáció eddig felfedezett legrégebbi és legnagyobb emlékműve. Ám most nyilvánvalóvá vált, hogy az Aguada Fénix nyilvánvalóan nem egyedül magasodott az ég felé.
A Nature Human Behavior tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban Takeshi Inomata, az Arizonai Egyetem antropológusa és az általa vezetett nemzetközi kutatócsoport közel ötszáz (összesen 478) szertartási komplexum azonosításáról számolt be.
Ezek azonban nemcsak a majákra, hanem egy másik mezoamerikai civilizációra, az olmékok területi jelenlétére is visszavezethetők.
A szakemberek az Aguada Fénix felfedezéséhez hasonlóan azonosították a lelőhelyeket: a LIDAR technológia segítségével; a lézer alapú távérzékelés alapvetően egy kibocsátó eszköz, valamely visszaverő felület távolságának meghatározásra szolgáló módszer. Ezúttal légi felmérés során lézerekkel fésülték át a talajt, ami felfedte a növényzet alatt megbújó, háromdimenziós régészeti építményeket, valamint egyéb felületi jellemzőket.
Ebben az esetben azonban a LIDAR adatok már elérhetőek voltak a mexikói Nemzeti Statisztikai és Földrajzi Intézet jóvoltából, amelyek egy kiterjedt, 85 ezer négyzetkilométeres területre vonatkoztak.
A szakemberek elemezték az adatkészletet és több száz szertartási helyszínt azonosítottak a mexikói Tabasco és Veracruz államokban, amelyek többsége korábban ismeretlen volt. A legtöbb új felfedezés jóval kisebb, mint a terebélyes Aguada Fénix (amely a legnagyobb kiterjedésénél több mint 1400 méter), de még így is feltárult egy titokzatos tervezési metódus.
A kutatók szerint az ókori olmék város, San Lorenzo korábban nem látott elrendezése egyfajta visszatérő motívumnak tekinthető a maják által épített későbbi építményekben, amelyek San Lorenzo központi téglalapját tükrözik, tehát úgymond „átveszi annak a térbeli sablonját” .
Az emberek mindig is azt gondolták, hogy San Lorenzo nagyon egyedinek számít, és a helyszín elrendezése tekintetében különbözik a későbbiektől – mondta Takeshi Inomata a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ám most megmutattuk, hogy San Lorenzo nagyban hasonlít az Aguada Fénix-hez, amelyben van egy téglalap alakú tér, amelyet peremperonok szegélyeznek.
Hozzátette: ez azt mutatja, hogy San Lorenzo nagyon fontosnak bizonyult néhány ötlet kivitelezésében, amelyeket később a maják is használtak.
Ha bebizonyosodik a szakemberek feltételezése, akkor az itt megmutatkozó építészet fontos kapcsolatot tárhat fel a két különböző civilizáció között.
A most publikált tanulmány szerint ennek a korábban fel nem ismert mintának a jelenléte arra is utalhat, hogy a szabványosított szertartási komplexumok kialakulása Mezoamerika déli részén bonyolultabb lehetett, mint azt a kutatók korábban vélték.
