Tudósok a dinoszauruszokat vizsgálva arra jutottak, hogy a Bergmann-szabályként ismert ökológiai törvényszerűség valójában nem több puszta kivételnél.
Carl Bergmann német biológus 1847-ben egy érdekes elmélettel állt elő: azt sugallta, hogy a nagyobb állatok jellemzően hidegebb környezetben találhatók meg. A tudomány a tételt azóta Bergmann-szabályként ismeri, leggyakrabban madarakra és emlősökre alkalmazza.
A legnagyobb pingvinek például az Antarktiszon találhatók. Kicsit északabbra a méretük már átlagos, a galápagosi pingvinek pedig – amelyek élethelye az összes közül a leginkább északra, gyakorlatilag közvetlenül az Egyenlítőn található – a világ legkisebbei közé tartoznak. Hasonló tendenciák az embereknél is megfigyelhetők: a Skandináviában vagy Észak-Európában élők jellemzően átlagosan magasabbak, mint akik délebbre élnek.
Amerikai és brit tudósok azonban nemrég arra jutottak, hogy ez a szabály nem mindig érvényes – olvasható a Nature Comunications című tudományos lapban.
Lauren Wilson, a kutatás vezetője, az amerikai Alaska Fairbanks Egyetem doktorandusza szerint a dinoszauruszok és emlősök különböző testméreteinek alakulását nem lehet egyszerűen a szélességi fok vagy a hőmérséklet segítségével megmagyarázni.
„Azt találtuk, hogy a Bergmann-szabály csak a homeoterm állatok egy részhalmazára alkalmazható: azokra, amelyek stabil testhőmérsékletet tartanak fenn, és csak akkor, ha figyelembe vesszük a hőmérsékletet, de figyelmen kívül hagyjuk az összes többi éghajlati változót” – magyarázta a kutató. Vagyis Bergmann „szabálya” valójában inkább kivétel, mintsem szabály – írja a Cosmos Magazine.
A kutatók akkor jutottak erre az eredményre, amikor azt vizsgálták, a dinoszauruszokra vajon érvényes-e a törvényszerűség.
A munka során megvizsgálták a legészakabbra, Alaszkában talált maradványokat is, az elemzés azonban nem mutatott ki jelentős eltérést más szélességi körben talált dinoszauruszokhoz képest. Ugyanezt az elemzést a modern emlősökön és madarakon is elvégezték, az eredmények pedig nagyjából megegyeztek.
Pat Druckenmiller, a tanulmány társszerzője, az Alaszkai Egyetem kutatója szerint az igazságként elkönyvelt ökológiai szabályoknak ugyanúgy érvényesnek kell lenniük az őslényekre, mint a mai élővilágra.
