A Quaternary Science Journal című tudományos folyóirat legfrissebb, sőt, majd januárban megjelenő számában megjelent tanulmány szerint 2,5 millió évvel ezelőtti Atlantisz víz alá süllyedt városát fedezhették fel Ausztrália észak-nyugati partjainál.
A mai Ausztráliát a mai Új-Guineával összekötő területet akkoriban nem fedte tenger, ez az Egyesült Királyságnál másfélszer nagyobb terület a tanulmány szerzői szerint pedig akár 500 ezer embernek is otthont adhatott.
A szerzők a tengerfenék domborzatát tanulmányozva arra jutottak, hogy a ma teljesen víz alatt lévő terület valaha szigetcsoportként részben a felszínen volt, sőt, beltengerek és édes vizű tavak nyomait is föl lehet fedezni. Ez pedig kiváló élőhelyet biztosíthatott a régió amúgy is tengeri élethez szokott lakóinak. Így könnyen elképzelhető, hogy a Wallacea nevű környező szigetvilágból sokan elindulhattak a mai Ausztrália felé, a kutatók modelljei alapján pedig ez a ma elsüllyedt szigetvilág akár 500 ezer embert is el tudott tartani.
A jégkorszak végével viszont emelkedni kezdett a tengerszint, így az elsüllyedt világ lakóinak is menekülniük kellett. A tanulmány szerzői szerint pedig a lakók egy része Ausztráliában találhatott új otthonra. Erre utalhat az is, hogy a nyugat-ausztráliai Kimberley régióban olyan kőeszközök jelentek meg, amelyek korábban nem voltak jellemzők erre a környékre. A kutatók szerint ezeket az elsüllyedt szigetekrők ide menekülők hozhatták magukkal. (Daily Beast)
A legutóbbi jégkorszakban élt, vadászó-gyűjtögető populáció tagjainak maradványaira bukkantak német kutatók.
Az emberek vándorlásairól – illetve azokkal összefüggésben – időnként kiderülnek érdekes részletek, néhány éve például egy 11 500 évvel ezelőtt Alaszkában élt kislány maradványainak genetikai elemzése új megvilágításba helyezte Észak-Amerika benépesítésének történetét.
Most egy, a Current Biology folyóiratban publikált új tanulmány tíz, nagyjából 7500 éves ember genomjainak vizsgálatával az Észak-Amerikából Észak-Ázsiába vándorló emberek génáramlását vizsgálta. Ez azért érdekes, mert jellemzően az ellenkező irányba történő áramlásról szólnak az ilyen megállapítások.
Ugyanakkor, a kutatók egy másik érdekes megállapítást is tettek. Megvizsgálták ugyanis egy Nyugat-Szibériában nagyjából 6500 éve élt, őskori sámán maradványait is – és arra jutottak a DNS-vizsgálat után, hogy ez a helyszín több mint 1500 kilométerre, nyugatra található attól a csoporttól, amellyel genetikai kapcsolatokat mutatott.
Az Interesting Engineering összefoglalója szerint az igazi meglepetés a további vizsgálatokkal érkezett: sikerült ugyanis a kutatóknak azonosítaniuk egy eddig ismeretlen szibériai populációt. Ők a neolit korban élhettek az Altaj-Szaján régióban, mely közel van az orosz, kínai, mongol és kazah határhoz is. Mint arra a DNS-vizsgálatok rámutattak, ők a paleo-szibériai és az ősi észak-eurázsiai (ANE) népek leszármazottai voltak.
Cosimo Posth, a Tübingeni Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője a felfedezés kapcsán elmondta: a most felfedezett populáció vadászó-gyűjtögető volt, és a legutóbbi jégkorszak idején éltek. Posth azt is hangsúlyozta, hogy ezen terület jelentős szerepet töltött be az emberi történelemben a különböző népvándorlások során.
Egy 600 éves tévedés miatt újra kell írni a történelemkönyveket, nem a jégkorszak, hanem az aszály miatt hagyták el dél-grönlandi településeiket a vikingek a XV. században – állítja kutatók egy csoportja. Elméletük egy széles körben elterjedt teóriát cáfol.
A vikingek 985-ben érkeztek Grönlandra, ahol kiirtották az őshonos növényzetet, hogy dús füvű legelőket nyerjenek fő táplálékuk, a szarvasmarhák számára. A virágkorban mintegy 2000 ember élhetett ezeken a grönlandi településeken. A XV. század elején azonban a vikingek rejtélyes módon eltűntek Grönlandról. Eltűnésükre a kutatók különféle magyarázatokkal álltak elő, így gazdasági összeomlással, járványokkal, de főleg a kis jégkorszak okozta erős lehűléssel.
Egy kutatócsoport – a massachusettsi Amhersti Egyetem tudósa, Boyang Zhao vezetésével – a Science Advances folyóiratban most azt állítja, hogy az egyre súlyosbodó szárazság okozta a vikingek elmenekülését Grönlandról. A csapat egy viking parasztporta melletti tó üledékrétegeinek vizsgálatával rekonstruálta az elmúlt 2000 év helyi klímáját. Eszerint a XIV. század vége a térségben egy melegebb periódust jelentett, és a magasabb hőmérsékletek tovább súlyosbíthatták a tartós szárazságot.
A dél-grönlandi marhatenyésztők és a földművesek amúgy sem voltak könnyű helyzetben a nehéz körülmények miatt, például tavaszonként marháik olyan gyengék voltak, hogy alig bírták saját lábukon elhagyni az istállójukat, olykor a gazdáknak kellett a legelőkre vinniük őket.
A hosszúra nyúló aszály végül oda vezetett, hogy még kevesebb – talán túlságosan is kevés – fű termett a szarvasmarhák táplálására. Ez arra kényszerítette a vikingeket, hogy tengeri emlősökre vadásszanak, ami veszélyes és bizonytalan megélhetési forrást jelentett az állattartáshoz képest.
A kutatók szerint az aszályos periódus – hozzáadódva más tényezőkhöz, mint a társadalmi vagy gazdasági instabilitás – jelentős mértékben hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vikingek feladták grönlandi településeiket.
[type] => post
[excerpt] => Egy 600 éves tévedés miatt újra kell írni a történelemkönyveket, nem a jégkorszak, hanem az aszály miatt hagyták el dél-grönlandi településeiket a vikingek a XV. században – állítja kutatók egy csoportja. Elméletük egy széles körben elterjedt teór...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1648504080
[modified] => 1648440096
)
[title] => Már megint újra kell írni a történelemkönyveket
[url] => https://history.karpat.in.ua/?p=3138&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 3138
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 3140
[image] => Array
(
[id] => 3140
[original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/03/vikineg.jpg
[original_lng] => 162721
[original_w] => 1024
[original_h] => 450
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/03/vikineg-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/03/vikineg-300x132.jpg
[width] => 300
[height] => 132
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/03/vikineg-768x338.jpg
[width] => 768
[height] => 338
)
[large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/03/vikineg.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/03/vikineg.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/03/vikineg.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[full] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2022/03/vikineg.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => history
[color] => brown
[title] => Історія
)
[_edit_lock] => 1648429427:12
[_thumbnail_id] => 3140
[_edit_last] => 12
[views_count] => 4063
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 15
[1] => 281
[2] => 41
[3] => 11
[4] => 39
)
[categories_name] => Array
(
[0] => A nap hírei
[1] => Aktuális
[2] => Cikkek
[3] => Kiemelt téma
[4] => Világ
)
[tags] => Array
(
[0] => 13191
[1] => 13192
[2] => 276
[3] => 13193
[4] => 13190
)
[tags_name] => Array
(
[0] => aszály
[1] => Grönland
[2] => jégkorszak
[3] => lakosság
[4] => vikingek
)
)
[3] => Array
(
[id] => 542
[content] =>
Archeológusok a közelmúltban bukkantak egy kör alakú épület romjaira Oroszországban. A felfedezésben az a megdöbbentő, hogy a nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt felhúzott építményt mamutok és más jégkorszaki állatok csontjaiból emelték. A szakértők egyelőre csak találgatnak, hogy távoli őseink mire használhatták a „házat” – olvasható a múlt kor történelmi magazin weboldalán.
A kutatók szerint az építőanyagot több mint hatvan mamut,
számtalan rénszarvas, ló, medve, farkas, vörös és sarki róka csontjai
szolgáltatták. A különös építményről az Antiquity tudományos folyóiratban
publikáltak nemrégiben egy tanulmányt. Az értekezés vezető kutatója, Alexander
Pryor szerint a helyszínen komplett mamut csontvázakat találtak, „a koponyáktól
kezdve a lábcsontokon keresztül egészen a gerinccsigolyákig” minden
megtalálható volt.
Ukrajna és Oroszország területén idáig 25 különböző
lelőhelyen, legalább 70 hasonló „csontkört” tártak fel. A most feltárt lelet az
Exeteri Egyetem őskori régészeti tanszékén oktató Pryor szerint a legrégebbi
ilyen jellegű építmény. A Moszkvától 560 kilométerre délre fekvő „csontkört” a
tanulmány társszerzője, a Kosztyenki Nemzeti Régészeti Múzeum igazgatója,
Alexander Dudin fedezte fel, aki 2015-ben végzett kutatásokat a régészek által
Kostenki 11-re keresztelt lelőhelyen.
A fagyos pokolban
A csontkör átmérője 11 méter. A Livescience-nek nyilatkozó
Pryor szerint nehéz megmondani, hogy ezek az utolsó jégkorszak folyamán emelt
építmények pontosan hogyan néztek ki, de a Kostenki 11-es esetében valószínű,
hogy a mamut csontokat – a kör alakú alapot követve – egymásra rétegezték. A
maradványok között egyes csontokat egymásba kapcsolódva találtak, amely arra
utal, hogy amikor felhasználták őket, akkor valószínűleg még hús és inak is
lehettek rajtuk, amelyek egyben tartották őket.
Pryor szerint elképzelhető, hogy a mamutcsontkört irhákból
készített tető fedhette, amelyet masszív faoszlopok tarthattak, de erre
egyelőre nem találtak bizonyítékot. Hozzátette, a csontokat valószínűleg
összegyűjtötték és nem vadászat útján jutottak hozzájuk. Bár arra akad példa,
hogy az utolsó jégkorszak alatt az emberek mamutra vadásztak, ezt egy 25 ezer
éves Lengyelországban talált mamut borda is igazolja, amelyben a régészek egy
lándzsa maradványait fedezték fel, Pryor szerint azonban a mamutvadászat abban
az időszakban már inkább kivételnek számított.
Az utolsó jégkorszak, amely letarolta Észak-Európát, 75 ezer
évvel ezelőtt kezdődött és 18 ezer évvel ezelőtt fejeződött be. A Kostenki 11 a
leghidegebb periódusban épült, amely ötezer évig tartott (Kr. e. 23 ezertől 18
ezerig).
A nyár ekkoriban egy rövid és hűvös évszak volt csupán, a
téli időszakban pedig gyakorta megesett, hogy a hőmérséklet tartósan mínusz 20
Celsius-fok alá süllyedt. Az extrém
időjárás miatt az emberek a melegebb déli területek felé vonultak, ahol több
volt a táplálékforrás. Az a közösség, amely a Kostenki 11-et építette végül
feladta a harcot az elemekkel és elhagyta a területet annak ellenére, hogy a
közelben friss ivóvizet szolgáltató folyó volt.
Kihívás volt
Az archeológusok egyelőre csak találgatnak, hogy mi lehetett
a funkciója az építménynek. Egyesek, úgy gondolják, hogy lakóhelynek használták
az emberek. Pryor és kollegái szerint a Kostenki 11-es csontkör rituális
célokat szolgálhatott vagy élelmiszerraktárként funkcionált, mivel a csontokon hús
is volt. A lakóhely funkciót azzal az elmélettel zárták ki, hogy a csontokon
hagyott húscafatok, a ragadozókat, így például a nem éppen veszélytelen
farkasokat is az épülethez csalogathatta.
A csontkörön belülről, illetve azon kívül talált három
gödörből vett törmelék vizsgálatánál kiderült, hogy azok faszén- és
csontmaradványokat tartalmaztak. Az előbbi jelenléte arra utal, hogy a
szélsőséges hideg időjárás ellenére a környéken voltak fák, amelyeket az itt
élők tüzelőanyagnak használtak, hasonlóan a csontokhoz, amelyeknek elégetése
ugyan kevesebb hővel járt, de fényesebb tüzet produkált.
A törmelék között kő és kovakő darabkákat is találtak,
amelyek feltehetően az állatok feldolgozására használt pattintott kőeszközök,
szakócák készítése következtében hullottak a földre. A feltárás során 50
megégett magra is rábukkantak, amelyek helyben termesztett növényekről
árulkodnak, de származhattak akár ételmaradékokból is.
„Ez egy különös történet arról, miként próbáltak őseink
innovatív ötletekkel adaptálódni az utolsó jégkorszak leghidegebb periódusának
zord életkörülményeihez, felhasználván az összes forrást és anyagot, amit
környezetükben találtak” – magyarázta Pryor. „Kihívás lehetett itt élni, de
távoli őseink megbirkóztak a nehézségekkel” – tette hozzá.
