Mezoamerikában egymás mellett sorjáznak a gigantikus építmények, ám a maják és aztékok piramisaival kapcsolatban még kevesebbet tud a tudomány. Még annál is kevesebbet, mint az egyiptomi piramisokról. Valószínűleg rituális funkcióik voltak, némelyikben pedig híres uralkodókat temettek el, de a mai napig alig találtak maja királysírokat a régészek. Amikor azonban megtalálták a legfontosabb leletet, borzasztó látványban lehetett részük.
A Vörös Királynő sírjának megtalálása hatalmas szenzáció volt, ám rejtélyei a mai napig megfejthetetlenek.
A név pedig épp olyan bizarr, és annyira démonian hangzik, mintha Brendan Fraser A múmia következő részében már össze is csapna a múmiával Mexikóból. Érdekesség amúgy, hoyg terveztek egy negyedik részt, amely épp Mexikóban játszódott volna, ám a filmből végül a harmadik rész után nem lett semmi.
A Vörös Királynő testét Palenque területén találták meg egy piramis feltárása közben, és azt megállapították a tudósok, hogy a 7. században temették el a nagy tekintélyű nőt. A koporsót kinyitva viszont elképesztően különös látvány fogadta a régészeket, hiszen a nő maradványait vastagon vörös por borította.
A koporsó belseje ezzel a vörös anyaggal volt kibélelve.
A koporsó fedelén egy kis lyukat is találtak, és először ezen keresztül néztek be kamerával a maradványokhoz. A maják hitvilága szerint ez a kis lyuk (amit szaknyelven pszichoduktusnak hívnak) tette lehetővé, hogy a holtak az élőkkel ebszéljenek haláluk után is. A vörös por pedig az újjászületést, a feltámadást szimbolizálta, ezért került a majáknál a sírba ez a szín. Ráadásul a por mérgező is volt.
A nő kilétére a mai napig nem jöttek rá a felfedezők, nem tudjuk, hogy ki volt a tekintélyes hölgy egykor, és miért kapott szent helyen sírboltot. Végül a titokzatos és kalandfilmekbe illő Vörös Királynő elnevezéssel illették. Több tudós szerint a legendás Pakal király felesége lehet.
Amerikai kutatók részletesebben is megvizsgálták azokat a csontokat, amiket az eddigi információk szerint a maja korszakban élt emberek hagytak hátra. Úgy vélik: valamennyien tömeges áldozás résztvevői voltak.
Több mint 10 ezer csontot találtak abban a különleges barlangban, amire Midnight Terror Cave-ként hivatkoznak a régészek, és amit magyarul leginkább éjféli terror barlangjaként lehet fordítani. A mai Belize-ben található területen összesen 118 embert áldozhattak fel a maja esőistennek időszámításunk szerint 250 és 925 között. A barlangot ugyanakkor nem most fedezték fel, a létezéséről már 15 éve tudni.
Ahogy a Science Alert is rámutatott, a barlangot az eltelt időszakban is gyakran vizsgálták a kutatók, többek közt a Los Angeles-i Kaliforniai Állami Egyetem régészei. Ők ezúttal viszont nem a csontokat, hanem az áldozatok száját, illetve fogaikat vizsgálták, hogy többet tudjanak meg a haláluk körülményeiről.
A témában kiadott tudományos beszámoló – ami az International Journal of Osteoarchaeology című szakfolyóiratban jelent meg – két olyan áldozatot is említ, akinek a fogaira különös kék szálak tapadtak. Mint utólag kiderült, az anyag pamutszál volt, aminek a nyomai – az elvégzett mikroszkopikus vizsgálat szerint – ennyi idő múltán is megmaradtak az áldozatok fogairól lekapart lepedékben és a fogkőben.
A tanulmány vezető szerzője, Amy Chan, az intézmény végzős hallgatója azt mondta: az egyedi kék anyagot már más mezoamerikai lelőhelyeken is megtalálták. Főleg ott, ahol szertartásokat végeztek, miközben az áldozat testét befestették. A fogkőben kimutatott darabkák viszont másról árulkodnak szerinte: lehetséges, hogy az áldozatokra ilyen anyagból készült szájkosarat erősítettek.
Claire Ebert, a Pittsburghi Egyetem régésze, aki nem vett részt vizsgálatban, kissé szkeptikusan kommentálta az állításokat. Szerinte a barlangban talált fogminták között csak nagyon kevés olyan van, amin fogkő nyomait lehet kivenni, így pedig a csapat elemzése nem tűnik elég alaposnak.
Mexikó déli részén egy több mint ezeréves maja kenura bukkantak régészek, mely meglepően jó állapotban őrződött meg.
Egy édesvízzel telt kútszerű karsztképződményben (cenote) bukkantak rá búvárrégészek a Yucatan-félszigeten, közel a híres Chichen Itza maja város romjaihoz, amikor feltárási munkákat végeztek a tervezett maja vasútvonal nyomvonalának mentén – közölte a mexikói kulturális minisztérium.
Számtalan ilyen cenote van a térségben, amelyeket annak idején a maják szent helyként tartottak számon.
A csónak 1,6 méter hosszú és 80 centiméter széles, 40 centiméter magas. Az előzetes becslések szerint valamikor i.sz 830 és 950 között készült.
A lelet azért páratlan, mert ez az első olyan kenu, amelyet teljes egészében és nagyon jó állapotban találtak meg az egykoron maják lakta térségben – közölték régészek.
A maja vasútvonalat Délkelet-Mexikó idegenforgalmának fellendítésére építik, 1500 kilométeresre tervezik, nagy része a Yucatan-félszigeten halad majd. 2024-re tervezik megépíteni és azzal számolnak, hogy legalább hárommillió turistát fog évente szállítani.
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
Több tucat, a régészek szerint az egykor ott élő maják felnőtté válási rituáléjához köthető, fekete és piros kézlenyomat borítja egy mexikói barlang falát.
A 137, többnyire gyermekkézről készült lenyomat a régészek szerint több mint 1200 éves, ami azt jelenti, hogy az egykor a mai Mexikó déli részén és Közép-Amerikában virágzó ősi maja birodalom klasszikus fénykorának végén keletkezhettek. A barlang, ahol a kéznyomokat felfedezték, Mexikó északi részén, a Yukatán-félszigeten található. Egy szent helynek tartott nagy gyapotfa alatt nyílik.
Sergio Grosjean régész szerint a kézlenyomatokat valószínűleg a pubertáshoz érkező gyerekek készítették, méretük és a színek elemzésével következtetni lehet a kéznyomatok jelentésre.
A rituális fekete kéznyomatok a halált szimbolizálták, ám ez nem azt jelentette, hogy meg fogják őket ölni, hanem magát a halált, rituális szempontból. A vörös lenyomatok pedig a háborúra vagy az életre utaltak – magyarázta a tudós.
A barlangból más, maja korszakból származó leletek is előkerültek, köztük egy faragott portré és hat festett dombormű, amelyek az i. sz. 800-1000 között készültek. A régiót akkoriban súlyos szárazság sújtotta, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy a maják hirtelen elhagyták nagyobb városaikat.
Az első maja települések csaknem 4000 éve keletkeztek, és amikor az 1500-as évek elején megjelentek a spanyol hódítók, még mindig álltak a nagy központok.
Több millió maja él ma is elszórt közösségekben Mexikó délkeleti államaiban, valamint Guatemala és Belize területén.
