A szaúd-arábiai Nefúd-sivatagban több mint százezer éves emberi lábnyomokra bukkantak. A lábnyomokat Mathew Stewart, a jénai Max Planck Kémiai Ökológiai Kutatóintézet munkatársa fedezte fel 2017-ben PhD-je terepmunkái során.
Scientists have discovered footprints preserved in an ancient paleolake in the western Nefud Desert of Saudi Arabia that…
A mai Szaúd-Arábia területén egy kis csapat Homo sapiens 120 ezer éve megállt, hogy élelmet szerezzen és igyon egy sekély tó vizéből, melyhez a minden mai állatnál hatalmasabb tevék, bölények és elefántok is jártak – olvasható a Science Advances aktuális számában közölt tanulmányban.
Lehet, hogy az emberek a nagy testű emlősökre vadásztak, de nem maradtak sokáig, a tópart hosszú útjuk egy állomása lehetett.
Miután felfedezték a Nefúd-sivatagi ősi lábnyomokat, a kutatók a friss tanulmányban részleteiben is rekonstruálták a helyszínt.
Ma az Arab-félsziget belsejét végtelen, száraz sivatagok borítják, amelyek lakhatatlanok lettek volna az ősember és zsákmányállatai számára.
Az elmúlt évtized kutatásai azonban megmutatták, hogy ez nem volt mindig így: a klíma természetes változásai miatt zöldebb, nedvesebb időszakok is voltak a térségben, ilyen lehetett az utolsó interglaciális, vagyis jégkorszakköz. Ebben az időszakban Arábia inkább a mai afrikai szavannák füves pusztáihoz hasonlított.
A lábnyomokat 2017-ben fedezte fel PhD-je terepmunkái során Mathew Stewart, a jénai Max Planck Kémiai Ökológiai Kutatóintézet munkatársa.
„A lábnyomok a kövületek egyedülálló fajtái, mivel a múlt néhány órájának vagy napjának emlékét őrzik meg olyan részletességgel, amilyet más fosszilis leletek nem nagyon nyújtanak” – idézte a Phys.org Stewartot, aki a talaj eróziója miatt fedezte fel a lábnyomokat az Al-Atharnak nevezett ősi tó partján.
Optikai lumineszcens kormeghatározó eljárással állapították meg, mikoriak a lábnyomok. Ez azt jelenti, hogy fényt bocsátottak a kvarcszemekre, és megmérték az általuk kibocsátott energia mennyiségét.
A több száz lábnyomból hét származott embertől, irányuk, távolságuk és méretkülönbségeik két vagy három, együtt vándorló egyedre utalnak.
A kutatók szerint anatómiai szempontból a modern emberek közé tartoztak, vagyis nem a Homo sapiens „unokatestvérei”, a Neander-völgyiek közé, mivel úgy tudni, abban az időben ők nem voltak jelen a tágabb értelemben vett Közel-Keleten, valamit erre utalnak a nyomokból kiolvasható testmagasságok és testtömegek is.
„Kőeszközökre nem bukkantunk, tehát nem telepedtek le a helyszínen tartósan. Úgy tűnik, inni jöttek és vadászni, talán éppen a szintén ott ivó állatokra” – magyarázta Stewart.
A lábnyomok mellett 233 kövületet is feltártak. Valószínű, hogy a húsevőket a növényevők vonzották az Al-Atharhoz, amint a mai szavannán is megfigyelhető.
Korábban is ismert volt, hogy a modern ember a mai Görögország déli részén és az úgynevezett levantei területen – a Földközi-tenger közel-keleti térségén – át áramlottak Eurázsiába. Az új kutatás szerint azonban „különösen fontos útvonalak lehettek a szárazföld belseje felé vezető, folyókat és tavakat követő útvonalak” is.
A török régészek az ország nyugati részén végzett rendszeres ásatások során olyan varróeszközöket találtak, amelyek majdnem kétszer régebbiek lehetnek az egyiptomi piramisoknál.
Az ásatásokat Nyugat-Anatólia egyik legrégebbi településén végezték. A csontból készült tűk és a fonal előállításához szükséges kőből készült eszközök körülbelül 8600 évesek lehetnek.
„Megállapításaink bizonyítják, hogy a textil hagyományok Denizliben igencsak korai időkre nyúlnak vissza… Egyébként egy olyan épületben találtuk őket, amely feltételezésünk szerint kr.e. 6400-ban épült” – mondta el az ásatások vezetője.
[type] => post
[excerpt] => A török régészek az ország nyugati részén végzett rendszeres ásatások során olyan varróeszközöket találtak, amelyek majdnem kétszer régebbiek lehetnek az egyiptomi piramisoknál.
[autID] => 5
[date] => Array
(
[created] => 1599333720
[modified] => 1599236957
)
[title] => Szenzációs leletet találtak a török régészek: kétszer régebbiek lehetnek az egyiptomi piramisoknál
[url] => https://history.karpat.in.ua/?p=1152&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 1152
[uk] => 1147
)
[trid] => vik3255
[aut] => gygabriella
[lang] => hu
[image_id] => 1149
[image] => Array
(
[id] => 1149
[original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg
[original_lng] => 74581
[original_w] => 770
[original_h] => 578
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1-300x225.jpg
[width] => 300
[height] => 225
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1-768x576.jpg
[width] => 768
[height] => 576
)
[large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg
[width] => 770
[height] => 578
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg
[width] => 770
[height] => 578
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg
[width] => 770
[height] => 578
)
[full] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/09/2-1.jpg
[width] => 770
[height] => 578
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => history
[color] => brown
[title] => Історія
)
[_edit_lock] => 1599226158:5
[_thumbnail_id] => 1149
[_edit_last] => 5
[views_count] => 5608
[_hipstart_feed_include] => 1
[_oembed_48731f3f5110fea2e731488cbc3a1083] =>
Tizenegymillió éves, kétméteres óriásteknős maradványait találták meg Hamburgtól északra, egy agyagbányában folytatott ásatáson.
Gerhard Höpfner, az ásatás vezetője szombaton elmondta, hogy a hatalmas teknős csontjait és páncéljának több száz lemezét is sikerült kiásni a Gross Pampauban felfedezett helyszínen. A kérgesteknős maradványainak feltárásán egy szakértőkből álló csoport több hétig dolgozott. A leleltet a lübecki természettudományi múzeumban állítják majd ki. A kutatók a kérgesteknős mellett egy kisebb tengeri teknős maradványait, korallokat, egy delfin állkapcsát és egy viharmadár megkövesedett csontjait is kiásták. A lelőhely 8-20 méterre a földfelszín alatt húzódik, és szinte a teljes biodiverzitása kirajzolódik benne annak a korszaknak, amelyben a teknős élt – mondta Höpfner.
Teknősmaradványokat rendkívül ritkán fedeznek fel, mivel az elpusztult teknősöket gyorsan felfalták a ragadozó halak, és páncéljuk is viszonylag hamar lebomlott.
Egy szerb szénbányában ókori római csatahajó roncsait találták meg – számol be a Mining.com. A sziklafalban több vízi járművet is találtak az elmúlt hetekben, mind közül a legnagyobb a római hajó – az MTI szerint eredetileg 19 méter hosszú volt. A hajótest feneke lapos, három pár evező és egy háromszögletű vitorla tartozott hozzá, és nagyjából 30-35 ember szállítására volt alkalmas, mivel folyami hajózásra készült. A régészek a kilencméteres elülső részt két kisebb csónak maradványaival együtt találták meg.
A hajótesten látható javítások alapján a csatahajónak mozgalmas karrierje (vagy több ügyetlen kormányosa) lehetett.
A kostolaci szénbánya nyíltszíni fejtésének meredek falából a héten egy kis munkagép emelte ki a római kori hajó elülső felét. A két másik csónak, amit a hajó mellett találtak egy-egy fából voltak kifaragva, ezeket a helyi szlávok használták a Dunán való átkelésre és a római hajók fosztogatására.
A hajóroncs a folyami üledéknek hála jó állapotban maradt meg. Fotó: Marko Djurica / Reuters
A hajó az ókori római birodalom egy virágzó városához, a 45 ezer lakosú Viminaciumhoz tartozott, amelynek kocsiverseny-stadionja, erődítményei, fóruma, palotája, templomai, amfiteátruma, vízvezetékei, fürdői és műhelyei is voltak. A város nagyobb volt, mint a szerencsétlen sorsú Pompeii.
Mindhárom roncsot egy közeli régészeti parkba szállították, de a további ásatások és kutatások a járvány miatt egyelőre szünetelnek.
Miomir Korac vezető régész a Reutersnak elmondta, hogy a vízi jármű a Kr. u. 3. században épült, amikor Viminacium Moesia Superior provincia fővárosa volt a Duna egy mellékfolyója mellett.
A római folyami flotta azért állomásozott itt, hogy megvédje a birodalmat a barbárok betörésétől. Nagyon ritka, hogy ilyen hajóra bukkanunk, különösen olyanra, amely annyira jó állapotban maradt fenn, hogy azt is láthatjuk, hogyan építették
A kilencméteres elülső részt – amelynek vastag fa oldalai voltak – két kisebb csónak maradványaival együtt találták meg a régészek.
A római hajót majd a Kostolac városához közeli helyszínen előkerült több tízezer tárggyal együtt állítják ki, amelyek között vannak arany csempelapok, jádeszobrok, mozaikok és freskók. Találtak ugyanitt mintegy 14 ezer sírt és három mamutmaradványt is. A régészek most egy római hadvezér villáját tárják fel.
A viminaciumi ásatások 1882 óta folynak, de a régészek becslései szerint a város területének csak négy százalékát ismerték meg eddig.
3500 éves, két emberi figurát ábrázoló agyagtáblácskát talált egy hatéves kisfiú Dél-Izraelben, a gázai határ közelében – jelentette be hétfőn az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA).
A Niri nevű kibucban élő Imri Elis családjával kirándult még márciusban, amikor a Tel Dzseme régészeti parkban, néhány kilométerre a Gázai övezet határától egy kicsiny agyagtáblácskára lett figyelmes a homokdűnén.
A 2,8-szor 2,8 centiméteres, négyzet alakú táblán két emberi alak látható, köztük egy teljesen meztelen férfi, akit a másik fogva tart, hátrakötött karjait markolva.
A kisfiú szülei értesítették az Izraeli Régészeti Hatóságot (IAA), amelynek szakemberei megállapították, hogy rendkívül egyedi, Izraelben szinte példátlan tárgyat találtak. A táblácska valószínűleg a késő bronzkorban, körülbelül 3500 évvel ezelőtt készült. Azt is lehetségesnek vélik, hogy egy nagyobb kép része lehetett valamikor.
A régészek szerint a korabeli Közel-Keleten gyakori ábrázolási módot alkalmazott az alkotó, a fogoly kezének megkötése gyakran megjelenik az Egyiptomban és a Sínai-tenger északi részén talált tárgyakon. A domborművön a fogva tartónak dús göndör haja van és jóval testesebb foglyánál.
Az izraeli tudósok Tel Dzsemét általában a fontos kánaáni Jarsza várossal azonosítják, amely konfliktusokba keveredett a közeli Gázával, Askelonnal és Lakissal vagy talán a Negev-sivatag nomád törzseivel.
A táblácskán bemutatott jelenet általában győzelmi felvonulásokon történt meg, az uralkodó ellenségei fölött aratott diadalát jelezte. A kicsiny agyagdarab segítségével a régészek jobban megérthetik az i.e. 2. évezred közepének, a kánaáni kornak a helyi viszonyait.
Az ukrán régészek megtalálták és folytatják a Cucuteni (időszámításunk előtti IV. évezred) kultúra városszerű településeinek kutatását. Régebbiek, mint az egyiptomi piramisok, amelyeket egyébként az időszámításunk előtti III. évezredben építettek. Erről az „Ősök öröksége” kulturális és történelmi honlap számolt be.
A település Kirovohrad megye
novoarhengelszki járási Nebelivka és Okszanine falvak közötti mezőkön
található. Részben háromszög alakú, amelyet két patak összefolyása képez a Nebelivka
folyó jobb partján, a Jatran bal oldali mellékfolyója mellett. Régészeti adatok
alapján a teljes terület eléri a 300 hektárt. Nebelivka Taljanok után (450 ha)
a Cucuteni kultúra második legnagyobb települése. 1500 épületet számlált, a
teljes lakosság 7 ezer fő volt. Területét és népességét tekintve, abban az
időben ez volt Európa legnagyobb települése.
Ezek egy templom maradványai, ahol egy
falu közel másfél ezer lakosa összegyűlt, területe körülbelül 238 hektár. Hét
oltár maradványait találták meg a templomban, amelyeken a szent tűzet
gyújtották meg. Hatalmas középület volt, az ajtó szélessége, amelyet a fellelt
agyagküszöb révén határoztak meg, elérte az 1,7 métert. Vagyis az ajtón két
ember léphet ki és be egyszerre. Az ajtót tíz méteres folyosó követte, és a
következő ajtó már két méter széles volt. Vagyis ennek az épületnek a méretei
hasonlóak a modern-kori mezopotámiai
templomok méreteihez. A Nebelovszkij templom két emeletes volt, mennyezetét
tucatnyi faoszlop támasztotta alá. Még a kötelek nyomait is megtalálták,
amelyekkel az ősi építészek az épület vázát rögzítették. Vörös színre festett
falak és padló jó hangulatot keltett a rituálé résztvevőiben. A templomot nyílt
terület vette körül, amelyen elfért a falu több ezer lakosa. A templom kapuja a
napfelkelte irányába helyezték el, és ha nyitva volt, besütött a nap az
épületbe.
Magát a települést az 1960-as évek
elején, Vaszil Sztefanovics, híres helyi történész, az Umanyi Helytörténeti
múzeum munkatársa által végzett kutatás eredményeként fedezték fel. Ezt
követően a települést Siskin topográfus légifelvételek segítségével kutatta
tovább. Az 1980-as években a Szovjetunió Tudományos Akadémia Régészeti
Intézetének expedíciója Smaglija és Kruca vezetésével dolgozott a településen. A
légi felvételek megfejtése és a régészeti felmérések eredményeként a település
területét 300 hektárban állapították meg.
NEWSMAKERS
[type] => post
[excerpt] => Az ukrán régészek megtalálták és folytatják a Cucuteni (időszámításunk előtti IV. évezred) kultúra városszerű településeinek kutatását. Régebbiek, mint az egyiptomi piramisok, amelyeket egyébként az időszámításunk előtti III. évezredben építettek.
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1589223420
[modified] => 1589187902
)
[title] => Az egyiptomi piramisoknál is régebbi templomot találtak a régészek Ukrajnában
[url] => https://history.karpat.in.ua/?p=719&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 719
[uk] => 693
)
[trid] => ild5234
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 700
[image] => Array
(
[id] => 700
[original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/1-96.jpg
[original_lng] => 44726
[original_w] => 800
[original_h] => 419
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/1-96-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/1-96-300x157.jpg
[width] => 300
[height] => 157
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/1-96-768x402.jpg
[width] => 768
[height] => 402
)
[large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/1-96.jpg
[width] => 800
[height] => 419
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/1-96.jpg
[width] => 800
[height] => 419
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/1-96.jpg
[width] => 800
[height] => 419
)
[full] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/05/1-96.jpg
[width] => 800
[height] => 419
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => history
[color] => brown
[title] => Історія
)
[_edit_lock] => 1589177102:12
[_thumbnail_id] => 700
[_edit_last] => 12
[views_count] => 20621
[_hipstart_feed_include] => 1
[_oembed_48731f3f5110fea2e731488cbc3a1083] =>
Régészeti leletek
kerültek elő a Zala megyei Türjén, az Árpád-kori templom felújítását megelőző
régészeti ásatások során, többek között egy középkori sírkamra, amelyben nők,
papok és egy gyerek földi maradványai feküdtek – íjra a hirado.hu.
A Csornai Premontrei Prépostsághoz tartozó türjei
Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemplomban pénteken tartott régészeti
bemutatón Orha Zoltán, a Göcseji Múzeum régésze elmondta: az Árpád-kori templom
középkori padlószintjének feltárása során került elő a váratlan sírlelet. Nem
volt írásos említés arról, hogy a templom főhajójának közepén, a padozat alatt
egy boltíves sírkamra található, ahol a XVIII. század közepéről származó
koporsók fekszenek.
A fa és a textil viszonylag épen maradt
A 2018 óta tartó régészeti feltárás keretében bukkantak rá
az üregre, amelyben három előkelő hölgy, két papi személy és egy kisebb
koporsóban egy gyerek földi maradványai voltak. Szokatlan módon a csontok
nagyobb részt elporladtak, de a fa és a textil viszonylag épen maradt.
A koporsó felirata alapján sikerült azonosítani az egyik
férfit, aki az 1757-ben elhunyt Nolbeck
Rafael prépost volt, a másik férfi pedig szintén papi személy lehetett. A papi
sírokból stóla, bőrkesztyű és lábbelimaradványok kerültek elő, a három előkelő
hölgy maradványai között viszonylag jó állapotban maradtak meg rózsafüzérek,
illetve előkerült egy selyemkendő is – sorolta a régész.
Orha Zoltán elmondta, hogy a XIII. századi premontrei
templom nagyjából a jáki templommal azonos időben épülhetett, de annál épebben
maradt fenn és sokkal inkább jellemzi a kor építészeti stílusát. Annak
ellenére, hogy a 18. században barokk stílusban bővítették és díszítették.
Soha ki nem lőtt puskagolyókat is találtak
A közelgő rekonstrukció előtt sikerült rábukkanni a
templomtoronyba vezető lépcső egykori belső ajtajára, a pillérek másfél, sőt
csaknem háromméteres mélységbe nyúló bazalt alapjaira. A török korban erődítményként
is szolgáló templomban valószínűleg helyben öntött, de soha ki nem lőtt
puskagolyókat is találtak, de több középkori pénzérme, valamint bronzolvadék is
előkerült, utóbbi egy tűzvész nyomán lezuhant és megolvadt harang maradványai
lehettek.
XVIII. századi régészeti leleteket tártak fel a felújítás alatt álló a
türjei Árpád-kori templomban
A Csornai Premontrei Apátság közleménye szerint a türjei
Árpád-kori templom és a szomszédos majorság épületének műemléki helyreállítása
és turisztikai célú fejlesztése 3,17 milliárd forint vissza nem térítendő
kormányzati támogatással zajlik.
A régészeti kutatások lezárultak, hétfőn a kivitelezők
megkezdik a templom alapozását és szigetelését, majd a gépészeti és elektromos
hálózatot építik ki. Májustól két nyáron keresztül a festő-restaurátorok a
rossz állapotban levő freskók helyreállítását is megkezdik.
A várható átadás és a templom szentelése 2021 szeptemberében
várható.
(hirado.hu)
[type] => post
[excerpt] => Régészeti leletek kerültek elő a Zala megyei Türjén, az Árpád-kori templom felújítását megelőző régészeti ásatások során, többek között egy középkori sírkamra, amelyben nők, papok és egy gyerek földi maradványai feküdtek – íjra a hirado.hu.
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1583103960
[modified] => 1583102495
)
[title] => Régészeti leletek kerültek elő a magyarországi Türje templomában
[url] => https://history.karpat.in.ua/?p=446&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 446
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 455
[image] => Array
(
[id] => 455
[original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9.jpg
[original_lng] => 323376
[original_w] => 1536
[original_h] => 1024
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9-300x200.jpg
[width] => 300
[height] => 200
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9-768x512.jpg
[width] => 768
[height] => 512
)
[large] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9-1024x683.jpg
[width] => 1024
[height] => 683
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9.jpg
[width] => 1536
[height] => 1024
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9.jpg
[width] => 1536
[height] => 1024
)
[full] => Array
(
[url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/turje9.jpg
[width] => 1536
[height] => 1024
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => history
[color] => brown
[title] => Історія
)
[_edit_lock] => 1583095296:12
[_thumbnail_id] => 455
[_edit_last] => 12
[views_count] => 9370
[translation_required] => 1
[_homepage_exclude] => 1
[translation_required_done] => 1
[_oembed_48731f3f5110fea2e731488cbc3a1083] =>
