Őslénykutatók a világ egyik legjelentősebb dinoszaurusz-lelőhelyén fedezték fel az eddigi legnagyobb, kivételesen jó állapotban megőrződött dinoszauruszkarom mellett további maradványokat is – írja a Liner.hu.
A Duonychus tsogtbaatari névre keresztelt faj a leletek szerint egyedülálló volt a Therizinosaurs nevű dinoszauruszok csoportjában, amelyek a hátsó lábaikon álltak, és általában három karommal rendelkeztek. Ám ennek az egyednek mindössze két karma volt, melyek hosszát kb. 30 centisre teszik – áll a beszámolóban.
Fotó: Yoshi Kobayashi, Hokkaido University
Mint részletezik, az őshüllő a szakértők szerint közepes méretű lehetett, becsült tömege pedig 260 kilogramm. A therizinozauruszok a növényevő vagy mindenevő theropoda dinoszauruszok csoportjába tartoztak, amelyek Ázsiában és Észak-Amerikában éltek a kréta időszakban (145 millió évvel ezelőtt kezdődött és 66 millió évvel ezelőtt ért véget).
A legismertebb kétujjú theropodák a tyrannosauridák csoportjába tartozó fajok, amelyek közé a Tyrannosaurus rex is sorolandó. A példánynál tetten érhető a karmokon a terizinoszauruszoktól ismert keratinos fedőréteg is, amely az emberi körmökhöz hasonlóan fedi a karmot, segítve a védekezést, a mozgást vagy a zsákmány elejtését – teszik hozzá.
A 24.hu a BBC-re hivatkozva azt írja, a példány a mongóliai Góbi-sivatagban található Bayanshiree-formációból került elő, amely a késő kréta időszakra nyúlik vissza (100,5–66 millió évvel ezelőtt). A régió különösen fontos kövületforrás a későbbi kréta időszakból, amely a dinoszauruszok korának három fő időszaka közül az utolsó, így a dinók evolúciójának utolsó szakaszát jelenti – hangsúlyozzák.
Egy ősi emberelőd koponyacsontját tárták fel Nyugat-Európában, amely a régió eddig ismert legrégebbi ilyen lelete. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a fosszília kora több mint egymillió évre tehető – számolt be róla a hirado.hu az AP News-ra hivatkozva.
A hiányos koponyadarabot, amely a bal arccsontot és a felső állkapocs egy részét tartalmazza, 2022-ben fedezték fel Észak-Spanyolországban, az Atapuerca-hegység egyik barlangkomplexumában. Ez a terület korábban is híres volt jelentős emberelőd-leleteiről, beleértve a neandervölgyiektől és a korai Homo sapienstől származó fosszíliákat.
Az Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint ez az első olyan jelentős emberelőd-maradvány Nyugat-Európában, amely több mint 1 millió éves.
Korábban hasonló fosszíliák főként Grúziában, Kelet-Európa és Ázsia határán kerültek elő, amelyek kora mintegy 1,8 millió évre tehető.
A most feltárt fosszília az első egyértelmű bizonyíték arra, hogy az emberi ősök már akkoriban is Európában voltak. A washingtoni Smithsonian múzeum Emberi Eredet Programjának igazgatója szerint azonban még nem lehet biztosan megállítani, hogy ezek az első emberek már tartósan letelepedtek volna a kontinensen.
Lehetséges, hogy átmeneti populációk voltak, akik egy idő után kihaltak vagy továbbvándoroltak.
A lelet anatómiai jegyei hasonlóságot mutatnak a Homo erectusszal, de bizonyos eltérések is megfigyelhetők
– mondta Rosa Huguet, a kutatás egyik társszerzője, a Katalán Humán Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Intézet régésze.
A Homo erectus mintegy 2 millió évvel ezelőtt jelent meg, és Afrikából terjedt el Ázsiába és Európába, mielőtt körülbelül 100 000 évvel ezelőtt kihalt.
A Zürichi Egyetem paleoantropológusa szerint egyetlen csonttöredékből nehéz pontosan meghatározni, hogy melyik emberelőd csoporthoz tartozott a fosszília.
Minél több lelet kerül elő, annál pontosabb képet lehet alkotni az ősi emberi populációkról és azok vándorlásáról.
A spanyolországi Atapuerca-hegységben végzett kutatások továbbra is kulcsszerepet játszanak az emberi evolúció tanulmányozásában. A terület gazdag fosszílialeletei hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük az emberi ősök történetét és azt, hogyan alkalmazkodtak a különböző környezeti feltételekhez.
A kutatók remélik, hogy további fosszíliák segítenek majd pontosítani az emberi ősök korai európai jelenlétének időrendi és evolúciós történetét.
[type] => post [excerpt] => Egy ősi emberelőd koponyacsontját tárták fel Nyugat-Európában, amely a régió eddig ismert legrégebbi ilyen lelete. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a fosszília kora több mint egymillió évre tehető. [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1741903800 [modified] => 1741877167 ) [title] => Szenzációs régészeti felfedezés Spanyolországban: ősi lelet írhatja át a történelmet [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=4965&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 4965 ) [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 4966 [image] => Array ( [id] => 4966 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [original_lng] => 21610 [original_w] => 700 [original_h] => 467 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain-300x200.jpg [width] => 300 [height] => 200 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/03/gl3oxh9byambain.jpg [width] => 700 [height] => 467 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1741869969:5 [_oembed_7b3a83343fdfefbe53eb41e118e916a2] =>
A délnyugat-franciaországi Bordeaux-ban végzett ásatások során kilenc, körülbelül 1300 éves szarkofágot találtak – számolt be róla a Magyar Hírlap a Figaro napilap pénteki számára hivatkozva.
Ezeket 1300 évvel ezelőtt temették el. Az előzetes ásatások során kilenc, az ötödik és a nyolcadik század közötti időszakra datált, a Meroving-korból származó szarkofágot fedeztek fel
– írta a lap.
Erre azután került sor, hogy a bordeaux-i régészeti szolgálat megkezdte az előzetes munkálatokat a Place Renodel téren a környék zöldítésére irányuló tervek részeként – írja a Figaro. A leletek nem korlátozódtak erre, a régészek a 17. század előtti temetkezési szokások nyomait is feltárták – írja a lap.
A hollandiai Alkmaar városában egy 500 éves fából készült cipőt találtak.
„Hollandiát világszerte ismerik a fából készült cipőiről, de a legutóbbi ritka felfedezés – egy 500 éves cipő Alkmaarban – megmutatta, milyen széles körben használták őket valaha” – áll a közleményben.
A híradás szerint a cipőt egy emésztőgödörben találták, egy építkezés során. A régészek úgy vélik, hogy a cipőt 1450 és 1558 között használták.
A cipőt egy városban találták meg, ami nagyon szokatlan, mert a fa cipőket általában a gazdálkodók viselték munkájuk során
– mondta Silke Lange régész.
Hozzátette, hogy ez arra utal, hogy az emberek ezt a fajta cipőt a mindennapi életben is használták.
A cipő 36-os méretű, és valószínűleg a XV. vagy a XVI. század elején készült.
Ez az első nyírfából készült cipő, amelyet Hollandiában találtak. Eddig az országban és a szomszédos Belgiumban összesen 44 fa cipőt találtak a régészek.
Törökországi régészek egy templomban olyan szarkofágot találtak, amely feltehetően Szent Miklós, a Mikulás legendájának ihletője végső nyughelye lehet – számolt be a hirado.hu
Törökországban jelentős régészeti felfedezésre került sor. Régészek mészkőből készült szarkofágot találtak, amely szerintük Szent Miklósé lehet – annak a 4. századi püspöknek a maradványait rejtheti, aki a Mikulás legendájának alapját adta. A lelet a 7. században épült templom szívében található, amelyet Myra városában emeltek Szent Miklós tiszteletére.
A szarkofág körülbelül 180 centiméter hosszú és 150 centiméter mély, lejtős fedelű, és a föld alatt, körülbelül 180 centi mélyen nyugszik – adta hírül a Heritage Daily. Ebru Fatma Findik régész, a Hatay Mustafa Kemal Egyetem kutatója szerint a szakemberek azt remélik, hogy a szarkofágon találnak egy feliratot, amely egyértelműen azonosítaná a benne nyugvó személyt, és segítene meghatározni a pontos korszakot is.
Szent Miklóst a halála után évszázadokkal még nagyobb tisztelet övezte. II. Theodosius bizánci császár nagyszabású templomot építtetett tiszteletére Myrában, a mai törökországi Antalya tartomány területén. A legenda szerint Miklós a gyermekek, a kereskedők és a bűnbánó tolvajok védőszentje volt, nagylelkű ajándékozásai miatt pedig számos történet szól róla, amely a Mikulás figurájának alapját képezte.
Szent Miklós csontjait az első keresztes hadjárat után Velencében vélték megtalálni. Úgy tartják, hogy maradványait először Bari egyik templomába vitték, miután Myrából elszállították. Az 1953-as vizsgálatok szerint a Bariban és Velencében talált csontok ugyanattól az egyéntől származnak, de a kutatók nem tudták egyértelműen bizonyítani, hogy ezek valóban Szent Miklós maradványai-e.
Archaeologists in Türkiye believe they have discovered the tomb of Saint Nicholas, famously known as Santa Claus 🇹🇷 pic.twitter.com/T1Wx40gp7P
A török kulturális és idegenforgalmi minisztérium szerint az ásatások folytatódnak, és további részletek várhatók a közeljövőben. A felfedezés új reményt adhat arra, hogy végre fény derülhet Szent Miklós nyughelyének titkára, és újabb darabbal gazdagodhat a Mikulás legendájának története.
Egy egész ősi ökoszisztéma maradványait találta meg egy túrázó az Alpok olaszországi részén – írja a The Guardian. A lelőhelyen hüllők és kétéltűek lábnyomai kerültek elő, a helyszín a klímaváltozás okozta hó- és jégolvadás miatt bukkant felszínre.
A loverói Claudia Steffensen férjével túrázott a Valtellina Orobie Regionális Parkban, amikor felfedezték a 280 millió éves, a perm időszakra, közvetlenül a dinoszauruszok kora előtti periódusra datálható leleteket.
A páros tavaly nyáron, a hőségben lett figyelmes egy furcsa mintákkal borított kőre a svájci határ közelében, az Ambriai-völgyben. A közelebbi szemügyre vételkor Steffensen rájött, hogy lábnyomokat lát.
A nő felvételeket készített, majd a képeket egy természetfotós közvetítésével eljuttatták Cristiano Dal Sassónak, a Milánói Természettudományi Múzeum paleontológusának. A szakértők konzultáció után megállapították, hogy az 1700 méteres magasságban talált lábnyomok egy ősi hüllőtől származnak.
A kutatók a régióban további vizsgálatokat folytattak, 2023 nyara óta pedig több száz további hüllő, kétéltű és rovar, legalább öt különböző faj lábnyomát tárták fel. Dinoszauruszok a korszakban még nem léteztek, de egyes, a leleteket hagyó állatok akár 2–3 méter hosszúra is megnőhettek.
A nyomkövületek kifejezetten jól megőrizték a részleteket, így a körmök helyét vagy a hasi bőr mintázatát. Az ősi ökoszisztémában növények, magvak megkövesedett töredékei, sőt még esőcseppek lenyomatai is előkerültek.
A perm időszak a földtörténet legnagyobb ismert tömegkihalásával ért véget, ennek hátterében a hőmérséklet hirtelen emelkedése állt. A felmelegedés ma sorra hozza felszínre a világ hegyvidékein a kövületeket, az Alpokban már számos felfedezés született.
A Valerianának nevezett várost a legmodernebb távérzékelési technika segítségével észlelték.
Hatalmas maja várost fedeztek fel régészek évszázadokkal azután, hogy eltűnt – olvasható az Antiquity tudományos folyóirat honlapján. A piramisokat, sportpályákat, kerületeket és amfiteátrumokat, összekötő utakat magába foglaló várost a növényzet alá temetett objektumokat feltérképező Lidar nevű lézeres felmérés segítségével találták Mexikó délkeleti államában, Campechében, és Valerianának nevezték el.
A Lidar-felmérés egy távérzékelési technika, amely lézerimpulzusok ezreit bocsátja ki egy síkból, és feltérképezi az alatta lévő objektumokat a jel visszatéréséhez szükséges idő alapján. Az archeológusok úgy vélik, hogy Calakmul után Valeriana a második legnagyobb maja város az ősi Latin-Amerikában.
A régészcsapat véletlenül fedezett fel összesen három lelőhelyet – amelyek akkorák, mint Skócia fővárosa, Edinburgh –, amikor az egyik régész, Luke Auld-Thomas, az amerikai Tulane egyetem PhD-hallgatója adatokat böngészett az interneten. Mikor Auld-Thomas feldolgozta az adatokat, észrevett egy időszámításunk szerint 750 és 850 között prosperáló várost, amelynek a csúcsponton 30-50 000 lakója lehetett, ami több, mint ahányan ma élnek a régióban.
Valeriana „fővárosi jegyekkel” rendelkezik, az épületek sűrűségét tekintve viszont csak második a 100 kilométerre lévő Calakmul után. Az elveszett városról nincsenek ismert képek, mert – mint a régészek mondják – „soha senki nem járt ott”, bár a helyiek gyaníthatták, hogy romok vannak a földdombok alatt.
A körülbelül 16,6 négyzetkilométeres városnak két nagy központja volt, egymástól mintegy két kilométerre lévő nagy épületekkel, amelyeket kisebb házak és utak kötöttek össze. Volt például egy nagy méretű víztározó és egy sportpálya is, ahol az emberek egy ősi labdajátékot játszhattak. A régészcsapat a kutatási helyszíneken összesen 6764 különböző méretű épületet talált. Auld-Thomas és kollégái a várost egy közeli lagúna után nevezték el Valerianának.
A lelet segít megváltoztatni azt a nyugati gondolkodásmódot, miszerint a trópusok „az a hely, ahol a civilizációk elpusztulnak” – mondja Marcello Canuto professzor, a kutatás egyik vezetője.
A professzor szerint a világnak ez a része gazdag és összetett kultúráknak adott otthont. Hogy mi volt az oka a város pusztulásának, arra nincs biztos magyarázat, régészek szerint az éghajlatváltozás lehetett a fő tényező.
Canuto szerint a jövőben további hasonló városok felfedezésére lehet számítani, mert a Lidar forradalmasította azt, ahogyan a régészek feltérképezik a növényzettel borított területeket, például a trópusokat, megnyitva ezzel az elveszett civilizációk világát.
Ősi településeket és a mezőgazdasági tevékenység bizonyítékait fedezték fel egy lincolnshire-i kőbányában. A leletek között szerepelnek kerámiák, állati csontok és magminták a neolitikumtól a szász korig.
A tudósok a lincolnshire-i (Nagy-Britannia) kőbányában végzett régészeti ásatások során településekre és bizonyítékokra bukkantak olyan emberek mezőgazdasági tevékenységére, akik körülbelül 6000 évvel ezelőtt éltek itt. Erről a BBC számolt be.
A West Deeping kőbánya feltárása során a tudósok római települést, valamint neolitikus és bronzkori leleteket fedeztek fel. A legkorábbi leletek a főzéshez használt edények voltak.
A bizonyítékok a késő neolitikus időszakra nyúlnak vissza, beleértve a valaha talált „legnagyobb” kerámiagyűjteményt Kelet-Angliában. Emellett a szakértők állatcsontokat, valamint mag- és gabonamintákat is találtak.
A dinoszauruszok eltűnését megelőző, késő kréta időszakba engednek betekintést azok a különleges leletek, amelyeket Botfalvai Gábor, a HUN-REN-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport tudományos munkatársának vezetésével tártak fel az erdélyi Hátszegi-medence területén. A leletanyag a tudományra nézve legalább két új fajt reprezentál, azonban ezek besorolása még folyamatban van.
Botfalvai Gábor, a HUN-REN-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa még elsőéves egyetemi hallgatóként ismerkedett meg Ősi Attilával, az első magyarországi dinoszauruszcsontokat Iharkúton megtaláló kutatóval. Igazi mentorra lelt az ő személyében, így nagyon hamar csatlakozhatott az iharkúti kutatásokhoz, ahol a csontok preparálásának elsajátítását követően első saját kutatási területe a késő kréta korú teknősleletek rendszertani vizsgálata volt. Szakdolgozatában pedig azt vizsgálta meg, milyen folyamat okozhatta azt, hogy Iharkúton egy bizonyos rétegben kiemelkedően sok állat maradványa halmozódott fel. Botfalvai Gábor végkövetkeztetése szerint egy villámárvíz sújtotta ezt a területet, emiatt sok állat pusztult el hirtelen, a tetemeket magával ragadó áradat aztán elért egy tavat, ahol az energiája hirtelen lecsökkent, így itt „egy kupacban” gyűltek össze a maradványok.
A magyar kutató 2019-ben, egy posztdoktori OTKA-pályázat segítségével csatlakozott a Bukaresti Egyetemen kutató Csiki-Sava Zoltánhoz, akivel a Dél-Erdélyben lévő Hátszegi-medence késő kréta korú dinoszaurusz-lelőhelyeit kezdték el vizsgálni. Ezen a ma már világszerte ismert területen kezdődtek meg gyakorlatilag az első európai kutatások: báró Nopcsa Ferenc számos dinoszauruszfajt talált vagy írt le innen, mint például a sauropoda dinoszauruszok közé sorolható Magyarosaurus dacust.
„Az itt fellelhető maradványok a dinoszauruszok kihalása előtti pár millió évből származnak. A szerencsénk az, hogy nem kell mélyre ásni: a Valiora nevű település környékén a tektonikai folyamatoknak, a felsőbb rétegek eroziójának köszönhetően ma már a felszínen vannak azok a rétegek, amelyek ezeket a csontmaradványokat őrzik, gyakorlatilag rajtuk sétálnak az arra járók” – magyarázta a paleontológus, aki egy kis időutazásra invitált minket: Az 1900-as évek elején az Osztrák-Magyar Monarchia területén átfogó geológiai térképezést rendeltek el. Kadić Ottokár ekkor, a térképi felmérés során bukkant rá Valiora környékén több őslénytani lelőhelyre. Az innen begyűjtött értékes leletek Budapestre kerültek. Voltak köztük holotípusnak tekinthető fosszíliák, azaz olyan típuspéldányok is, amelyek a leírás egyértelműségét biztosítják, segítenek annak eldöntésében, hogy a később megtalált maradványok is ugyanehhez a fajhoz tartoznak-e.
„Ezek a maradványok ma is Budapesten vannak, ám a pontos lelőhelyeik, illetve az, hogy melyik rétegből kerültek elő, nem voltak ismertek. A nagy áttörés 2018-ban következett be, amikor a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) egyik munkatársa, Makádi László megtalálta a térképtárban azt a térképet, amelyen annak idején Kadić Ottokár X-ekkel bejelölte a lelőhelyeket. Elindultunk a „hét X” nyomában, és már az első évben sikerült hat régi helyszínt beazonosítani és további maradványokat begyűjteni. A 2019-ben kezdődött munka – a covid-járvány miatti kisebb megszakítással – azóta is zajlik” – foglalta össze a paleontológus. Az erdélyi dinoszaurusz-expedíció résztvevői beazonosították, hogy a Kadić Ottokár által talált leletek milyen üledékföldtani környezetből kerültek elő, ezen kívül új lelőhelyeket is felfedeztek a területen. A 2024-ben ismételten elnyert OTKA-pályázat segítségével megpróbálják a teljes, 10 négyzetkilométeres területet rétegről rétegre átvizsgálni, elvégezni a teljes geológiai vizsgálatot és begyűjteni minden csontmaradványt.
És hogy milyen lehetett itt az élet a dinoszauruszok idején? A kutatók szerint itt egy nagyobb sziget húzódott a tengerben, szubtrópusi klímával és dús vegetációval. A völgyekben kialakult törmelékkúpokon kanyarogtak a sziget folyói, és ahol ezek szétterültek, mocsári környezet alakult ki. Innen kerülnek elő az ősmaradványok. Mivel szigetről van szó, amelynek az eltartóképessége kisebb, így az itteni dínók is valamivel kisebbek voltak az európai kontinensen élt rokon fajoknál. A ragadozó dinoszauruszok nagyjából pulykaméretűek, a növényevő sauropodák közé tartozó, már említett Magyarosaurus dacus, pedig nagyjából hat méter hosszú és egy tonna súlyú lehetett.
„Háromféle növényevő dinoszauruszt találtunk, de a pontosabb rendszertani helyüket még nem tudom megmondani, mert úgy néz ki, új fajokat képviselnek. Nemrégiben publikáltuk Magyar János doktorandusz hallgatóm segítségével az egyik új lelőhelyről előkerült maradványokról szóló első tanulmányt. Ez a leletanyag azért volt fontos, mert olyan csontelemeket is tartalmaz, melyek korábban nem voltak ismertek a csoportba tartozó dinoszaurusz maradványok esetében. Így az elkészült munka nagyban segített tisztázni a Rhabdodontidae dinoszauruszok taxonómiai kapcsolatait” – fűzte hozzá a HUN-REN–MTM–ELTE paleontológusa.
A kutatások során kimutatták, az általuk felfedezett lelőhelyek a legidősebb csonttartalmú rétegeknek tekinthetőek az egész Hátszegi-medence területéről, vagyis a legelső pillanatot mutatják a hátszegi dinoszaurusz közösség kialakulásában. A kutatás ezen részéhez kapcsolódó tanulmányt nemsokára publikálják.
Botfalvai Gábor szerint az idei ásatások egyik fontos eredménye, hogy az expedíció tagjai egy vörös színű kőzetben kisebb bordadarabokat találtak. Amikor elkezdték ezeket kibontani, hamar világossá vált, hogy egy teljesnek tűnő dinoszauruszcsontvázról van szó. Sajnos a felfedezés éppen az utolsó előtti napon történt, így a csontváz feltárása a reményeik szerint a jövőre folytatódó kutatások során valósulhat meg.
Hollandia három régészeti leletet, köztük egy mumifikált fejet adott vissza Egyiptomnak. Ezeket a tárgyakat tíz évvel ezelőtt jogellenesen vitték ki az országból – közölte a holland kormány információs és örökségvédelmi felügyelete.
A kormányzati testület sajtóközleménye szerint a tulajdonosok valamennyi értéktárgyról önkéntesen lemondtak, a leleteket Egyiptom hágai nagykövete vette át a holland hatóságoktól.
A mumifikált fej az időszámítás előtti 170 és 45 közötti időszakból származik, és hosszú ideig egy holland gyűjtő birtokában volt. A visszaszolgáltatott tárgyak közé tartozik továbbá, egy ugyancsak az időszámítás előtti 664 és 525 közötti időszakból származó sírszobor és egy római korból származó, Ízisz egyiptomi istennőt ábrázoló rajz is.
Egyiptom és Hollandia 1970-ben közös szerződést írt alá az UNESCO-val a kulturális javak illegális kivitele elleni küzdelem és a visszaszolgáltatásuk elősegítése érdekében. A holland rendőrség, a vámhatóság és az örökségvédelmi felügyelet mellett a külügyminisztérium diplomáciai okokból és nemzetközi együttműködés céljából szintén részt vett a visszaszolgáltatásban. Emellett a múzeumok és egyetemek szakértelmet nyújtottak a tárgyak eredetiségének és kultúrtörténeti jelentőségének meghatározásához.
„A visszaszolgáltatás megerősíti a nemzeti örökség védelmére és a nemzetközi szerződéseknek való megfelelésre irányuló közös erőfeszítéseket, annak érdekében, hogy a kulturális örökséget megőrizzük a jövő generációi számára” – áll a felügyelőség sajtóközleményében.
(MTI)
[type] => post [excerpt] => Hollandia három régészeti leletet, köztük egy mumifikált fejet adott vissza Egyiptomnak. Ezeket a tárgyakat tíz évvel ezelőtt jogellenesen vitték ki az országból – közölte a holland kormány információs és örökségvédelmi felügyelete. [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1724877780 [modified] => 1724879385 ) [title] => Egyiptom régészeti leleteket kapott vissza Hollandiától [url] => https://history.karpat.in.ua/?p=4718&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 4718 ) [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 4719 [image] => Array ( [id] => 4719 [original] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [original_lng] => 455564 [original_w] => 923 [original_h] => 630 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1-300x205.jpg [width] => 300 [height] => 205 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1-768x524.jpg [width] => 768 [height] => 524 ) [large] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [width] => 923 [height] => 630 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [width] => 923 [height] => 630 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [width] => 923 [height] => 630 ) [full] => Array ( [url] => https://history.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/08/17248361694924510530-1200x630-1.jpg [width] => 923 [height] => 630 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => history [color] => brown [title] => Історія ) [_edit_lock] => 1724868586:12 [_thumbnail_id] => 4719 [_edit_last] => 12 [views_count] => 2644 [_oembed_22956be14374e321eec59e0279cf7232] =>
Radar detects long-lost river in Egypt, possibly solving ancient pyramid mystery https://t.co/6kuZS026i6
