79 éve, augusztus 23-án kezdődött a véres csata Sztálingrádért. A Harmadik Birodalom addig szinte megállíthatatlan gépezete megváltoztatta a háború kimenetelét.
Sztálingrád után a Hitler-birodalom egyenesen a vereség felé menetelt: több mint kétmillió katona vett részt a véres csatában, amely 1942. augusztus végétől 1943. február elejéig tartott. Hitler ugyanis kétségbeesetten meg akarta hódítani a Sztálinról elnevezett várost, és Sztálin ugyanezen okból úgy döntött, hogy minden erejével megvédi azt. A véres csata Sztálingrádért 1942. augusztus 23-án kezdődött.
Sztálin és Hitler versenye a felperzselt föld millimétereiért pontosan öt hónap, egy hét és három napig tartott. Íme Josip Tzimach szüleinek címzett levelének egy részlete 1942. november 20-áról: “Ez a földi pokol. Legfeljebb 30 katona van a társaságban. Soha nem voltunk még ilyen pokolban. Sajnos nem tudok mindenről írni. Ha a sors engedi, egy nap mesélek nektek. Sztálingrád a legnagyobb temető a német katonák számára. Az áldozatok száma napról napra csak nő…”.
Ez pedig Heinrich Malchus katona levelének egy részlete, 1942. november 13-án keltezve, Karl Weitzel katonának címezve: „Amikor megérkeztünk Sztálingrádba, 140-en voltunk. Szeptember 1-jén, kéthetes heves harcok után 16-an maradtunk az egységben. A többiek megsebesültek vagy meghaltak. Nincs tisztünk, és az altiszt átvette az irányítást a hadosztályból. Körülbelül ezer sebesült van…”.
250 ezer fagyástól dermedt és éhes német katona ragadt a városban
1942 augusztusában Zsukov, az egyetlen orosz tábornok, aki nem szenvedett vereséget, átvette Sztálingrád védelmét. 1942. október 14 -én Hitler elrendelte a második “utolsó offenzívát”, de még a kemény harcok után sem sikerült a németeknek elfoglalni a várost, majd november 17 -én a Vörös Hadsereg ellentámadást indított.
A várost 250 ezer német katona őrizte, reszketve és megfagyva, élelem nélkül, majd november végére teljesen körbevették őket a szovjet egységek. Mint mindig, Hitler nem akarta elismerni vereségét. Friedrich Paulus, a német hadsereg parancsnoka parancsot kapott, hogy ne adja fel a harcot, erősítést ígértek neki. De az erősítés soha nem érkezett meg. Paulus tábornok azt mondta: „Nem foglalhatunk el új pozíciókat, mert az emberek elesnek a kimerültségtől. Megettük az utolsó lovakat is”.
Kevesebb, mint egy hét alatt a német hadsereget teljesen bekerítették, majd 1943. január végén jelezték Paulusnak – Hitler kifejezett parancsa ellenére –, hogy meg kell adnia magát. Addigra már 300 ezer német katona vesztette életét. Ez volt a legnagyobb orosz győzelem a háborúban, és ezzel együtt a háború vértől átitatott vagyona is hátat fordított a németeknek.
Kannibalizmus és több tízezer döglött ló
A sztálingrádi csata valódi földi pokollá változtatta a várost, mind a lakói, mind a konfliktus mindkét oldalán álló katonák, de még az állatok számára is. A szovjet katona átlagos várható élettartama a csata első heteiben mindössze 24 óra volt, míg a tisztek átlagosan három napot éltek túl. A lakosság többsége patkányhúsból élt túl, és az elkeseredett emberek gyakran kannibalizmushoz folyamodtak. A csata során több mint tízezer lovat használtak, s végül szinte mind táplálékként végezte.
Mindezzel együtt a németek a rendkívül alacsony hőmérsékletekkel is küszködtek, amelyekre egyáltalán nem voltak felkészülve. Ugyanis az arrogáns Hitler azt tervezte, hogy még azelőtt elfoglalja a várost, hogy egy drasztikusabb lehűlés bekövetkezne. A történészek nem teljesen értenek egyet a Sztálingrádért vívott harc áldozatainak nyilvánosságra hozott számával, de a pontos szám valahol egymillió és kétmillió áldozat között van.
A sztálingrádi csata tehát az emberiség történetének legpusztítóbb csatája lett, és az a csata, amelybe Hitlernek végül “beletört a bicskája”, és egyenesen a vereségbe rohant. A csata egyik tábornoka, majd a Szovjetunió későbbi miniszterelnöke, Nyikita Hruscsov 1961 -ben “Volgográd” névre keresztelte át a várost.
