1898. szeptember 10-én vesztette életét Genfben Erzsébet magyar királyné, miután egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista szíven szúrta őt.
A világszép Sisi halála Magyarországot is mélyen megrázta, hiszen hosszú évszázadok után ő volt az első királyné, aki szeretettel és érdeklődéssel fordult nemzetünk felé.
Erzsébet váratlan halálát az egész Monarchia megrendülten fogadta, Magyarországon pedig különös tisztelettel adóztak emlékének. Budapesten és az ország számos pontján hamarosan utakat és településeket neveztek el a királynő után – például Pesterzsébetet –, köztéri szobrokat állítottak, parkokat alapítottak, így a 20. század első éveire kész kultuszt épült Sisi alakja köré. Erzsébet a magyar népi emlékezetben egyszerre testesítette meg a kor nőideálját, a fájdalmas anyai sorsot és a szabadságért folytatott küzdelmet, míg máshol főleg a lázadó, romantikus szépség imágója maradt meg; a királynéról 110 év alatt regények, filmek és zenedarabok sokasága született, melyek tükrében a tündérmesék világába emelkedett Sisi mellett mind nehezebben tudjuk felidézni Erzsébet fájdalmasan realisztikus alakját.
Az elkövető vallomásában magára vállalta a merénylet kizárólagosságát, arra is utalva, hogy nem Erzsébet volt eredeti célpontja, hanem az orléans-i herceg, s az ő váratlan távozását követően döntött arról, hogy más úgyszintén prominens személyt kíván „helyette” megölni, lehetőleg valamely uralkodócsalád tagját. Ekkor értesült a sajtóból Erzsébet genfi tartózkodásáról. A rablótámadásnak vélt merényletet követően Erzsébetet járókelők udvarhölgye közreműködésével felsegítették, tovább folytatva sétájukat, elérve az induló hajót. Nem sokkal később azonban rosszul lett a fedélzeten, kísérői fűzője meglazításakor szembesültek sebesülésével. A királyné utolsó mondata magyarul hangzott el, udvarhölgyeihez szólva kérdezte: „Mi történik velem?” A kapitány Sztáray kérésére visszatért a kikötőbe, ahonnan hordágyon szállították az eszméletét vesztett uralkodónét korábbi szállodai lakosztályába. Az ellátására kirendelt orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani. (Egyes újabb orvostörténeti vélekedések szerint, ha megfelelő kórházi ellátást kap és időben megműtik, a korabeli viszonyok esetén is megmenthető lett volna.)
