Zrínyi Ilonát dinasztikus, politikai célzatú házasság sodorta Munkács várába, a nagy múltú fejedelmi családhoz, I. Rákóczi Ferenchez. Kivételes asszonyként ismerték a kortársak, aki nemcsak egymaga intézte a hatalmas Rákóczi-birtok ügyeit, hanem ugyanúgy értett az ágyúkhoz, mint a víváshoz, vagy a solymászathoz. A magyar történelem egyik legbátrabb asszonya és a munkácsi vár bátor védője, II. Rákóczi Ferenc édesanyja 317 éve, 1703. február 18-án halt meg.
„Te csak szorgalmasan tanulj, és igyekezz megtanulni alkalmazkodni, hogy tetteid dicséretének koronáját elnyerjed. A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír; az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít.” (Zrínyi Ilona)
Zrínyi Ilona 1643-ban született az ozalyi várban. IV. Zrínyi Péter bán és Frangepán Anna Katalin első gyermekeként. Kitűnő neveltetést kapott: négy nyelven (horvátul, olaszul, franciául, valamint magyarul) beszélt, mindegyiken választékos stílusban.
A fennmaradt írásos dokumentumok szerint a magas és karcsú Ilonának „gyenge, kicsiny, szép arca” volt, miközben a „nőiesség rovására férfias bátorság lakozott benne”.
Ilona családja élénk kereskedelmet folytatott Velencével és több itáliai várossal, hajóik épp úgy szállítottak fát, mint gabonát vagy marhákat.
A fiatal lány gyakran vendégeskedett nagybátyjánál Csáktornyán, ahol szívesen töltötte idejét a könyvtárban, a latin, olasz, német, francia és magyar nyelveken írt könyveket bújva. És bár örömét lelte a kert művelésében, a lekvárfőzésben, épp úgy jeleskedett a halászatban, a kardforgatásban vagy a solymászatban. Ügyesen készített virágokból és füvekből gyógyvizeket orvosság gyanánt. Akkor még nem tudta, hogy az ekkor megszerzett tudása milyen óriási segítségére lesz majd néhány év múlva, Munkács ostrománál.
A női foglalatosságok mellett Zrínyi Ilonától nem állt távol a harctéri élet sem. Nagybátyja csáktornyai birtokán számos alkalommal találkozott karóban száradó török fejekkel és a nyertes csatákban hadizsákmányként begyűjtött véres zászlókkal. De mindez nem riasztotta meg.
Szépsége, gazdagsága és rangja korának egyik legkelendőbb menyasszonyjelöltjévé tette, édesanyja azonban nemcsak a vagyonát kívánta gyarapítani, hanem politikai céljai megvalósítására is törekedett leánya házasságkötésével. Így esett a választása I. Rákóczi Ferencre: a Habsburg-ellenes összeesküvéshez és a törökök kiűzésének tervéhez ugyanis pont kapóra jött a híres Rákóczi-vagyon, amit azonban akkor még csak nem is sejtett a fiát anyatigris módjára védelmező Báthory Zsófia.
Hamar elveszítette első fiúgyermekét Az ifjú pár az esküvő után a sárospataki birtokra költözött, ahol a feleség nemcsak bőkezű nászajándékot, hanem meghökkentően nagy udvartartást is kapott. A törökök eközben állandóan támadták az országot, és a háttérben egyre szövevényesebb szálak fonódtak össze annak érdekében, hogy a magyarok kiszabaduljanak az osztrák járomból.
A várva várt utód 1667 októberében született meg, akit november 1-jén nagyapja és dédapja után Györgynek kereszteltek;
a csecsemő azonban néhány nappal később meghalt. Az ezt követő vészterhes hónapok miatt szóba sem jöhetett egy újabb terhesség, hiszen I. Lipót fülébe jutott, hogy az ország legfőbb méltóságai fel akarnak ellene lázadni, méghozzá francia segítséggel.
Öccse születésére újabb négy esztendőt várt a család, a kis Ferenc (II. Rákóczi Ferenc) 1676. március 27-én született meg Borsiban.
Egyedül intézte az óriási Rákóczi-birtok ügyeit A fiúgyermek megérkezésének édesapja azonban nem örülhetett sokáig, mert I. Rákóczi Ferenc az év július 8-án váratlanul meghalt. Mint császárhű alattvaló, végrendeletében I. Lipót különös gondoskodását kérte a gyermekei számára.
Zrínyi Ilonára ezután nehéz évek vártak volna, ám a bécsi udvar nem számolt a gyászoló özvegy határozottságával és meglepő bátorságával, aki férje halála után azonnal gyámként lépett fel, csecsemő fia helyett elfoglalta Sáros megye főispáni tisztjét, és egyben a várak (többek között Regéc, Sárospatak, Munkács) parancsnoka és a birtokok igazgatója lett. Ez azt jelentette, hogy Ilona kezelésében maradt a hatalmas Rákóczi-vagyon. Az asszony gyermekeivel a család egyik központi birtokára, Munkácsra költözött.
Itt igen hamar megromlott a viszonya anyósával, akivel korábban is nagyon nehezen találták meg a közös hangot. Ekkor találkozott a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imrével, akit többen csak a „kuruc királynak” hívtak. 1682-ben nőül vette Ilonát.
Zrínyi Ilona is beleszeretett a fiatal grófba, és úgy érezte, hogy második férje miatt a Habsburg-ellenes kurucok oldalára kell állnia. Történészek szerint feltehetően soha nem bocsátotta meg a császárnak a családja elpusztítását
Thököly csapatai egy évvel később, Bécs sikertelen ostroma után állandó visszavonulásra kényszerültek.
Többen átálltak a császáriak oldalára, és Ilona férjét lassan nemcsak a szerencséje, de a Porta barátsága is elhagyta. 1685 végén Thököly török fogságba esett, a regéci várba bevonult a császári katonaság, Zrínyi Ilona pedig elveszítette a vagyonát.
A fejedelemasszonynak egyetlen vára és menedéke maradt: Munkács. November 21-én Eugenio Caprara tábornagy felszólította a vár átadására, de süket fülekre talált. Ilona felkészült az erőd védelmére, és mindvégig abban bízott, hogy Thököly felmentő csapatai az ígéret szerint megérkeznek. Végül több mint két évig védte rendületlenül a várat.
A császári tábornagy eleinte úgy gondolta, hogy egy asszony parancsnoksága alatt álló várral könnyen el tud bánni, de óriásit tévedett. Az ostromot egy itáliai zsoldosvezérre, Antonio Caraffa tábornokra bízta, aki minden erőfeszítése ellenére sem boldogult. Ebben döntő szerepet játszott Ilona bölcs előrelátása, rendkívüli diplomáciai képességei, stratégiai gondolkodása és éles esze.
A fejedelemasszony két évig, egészen 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben. Egyes történelmi források szerint az ostrom kezdetekor várandós volt, ám a megszületett gyermek igen fiatalon elhunyt.
Diplomáciai alkut kötött, de elvesztette gyermekeit A vár védői Zrínyi Ilonának köszönhetően amnesztiát kaptak, aki még azt is elérte, hogy a Rákóczi-vagyon gyermekei nevén maradjon. A bátor asszony az alku részeként családjával együtt Bécsbe utazott, ahol azonban már a kapuknál szertefoszlott a teljes szabadság ígérete.
I. Lipót fenntartotta magának a jogot, hogy ő az árvák gyámja, ezért azonnal elvette tőle gyermekeit, Ilonát pedig kolostorba zárták. Két év múlva azonban ismét fordult a kocka, mert Thököly csapatai fogságba ejtették Donat Johann Heissler von Heitersheim császári hadvezért, akit 1692 januárjában ügyesen „kicseréltek” Zrínyi Ilonával. Férjével elhagyták az országot, és Pozserovácon telepedtek le, ahol szerény körülmények között éltek. Az egykori várúrnő többé nem gondolhatott a vagyonra, a csillogásra és a jólétre.
Az anyagi gondoknál sokkal jobban fájt neki, hogy soha többé nem láthatta a gyermekeit. Osztozva Thököly törökországi száműzetésében, a kis-ázsiai Nikomédiában halt meg pontosan 317 éve, 1703. február 18-án. Tudását, felkészültségét, modorát és szépségét egész Európa csodálta.
