A Magyar Királyság koronájának sorsa

Magyarország 2011 áprilisában elfogadott Alkotmánya kimondja: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette […] Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”

Szent István koronája, vagyis a Szent Korona évszázadok óta Magyarország egyik legfontosabb nemzeti szimbóluma. A XI. század eleji megjelenése óta fontos a magyar nép és állam számára.

A Szent Korona az uralkodó hatalmának és egyben isteni eredetének szimbóluma, valamint a koronázás kötelező attribútuma. Bármely középkori uralkodó koronájának ezen általános jellemzői mellett ennek különös jelentősége volt, mert a királyi hatalom szimbólumától fokozatosan az állam szimbólumává vált, és a magyar állam egészének hatalmát kezdte jelölni. Sőt, csak a Szent István koronája általi megkoronázás adott legitim jelleget a király hatalmának.

Mint ismeretes, István király a legfontosabb alakja a magyar történelemnek, mert az ő uralkodása alatt (997–1038 körül) tértek át a pogány magyar törzsek a kereszténységre és önálló államot alkottak, amely akkoriban a nemzetközi kapcsolatok teljes körű alanyává vált.

1083-ban István királyt szentté avatták, és ez alkalmat adott arra, hogy az uralkodó Árpádok dinasztiájának nemességéről, Isten általi kiválasztásáról, később pedig a magyar állam Isten általi védelméről beszéljenek. Egyébként az István király életéről szóló adatokat a kutatók sokáig Hartvick győri püspök 1112–1116-ban megírt művéből merítették, amit, bár van némi legenda alapja, Szent István hivatalos életrajzának tartottak.

A magyar történelem némely korszakaiban Szent István koronája, az uralkodó akarata ellenére is, a legmagasabb hatalomforrássá vált. Például, amikor a bárók 1401-ben elfogták Zsigmond luxemburgi királyt, tanácsuk a Szent Korona nevében döntött.

A „Magyarország Szent Koronája” kifejezés először egy 1256-ból származó oklevélben jelent. Ezzel a koronával való megkoronázás lett hamarosan az előfeltétele az uralkodói státusz megszerzésének, így a korona a hatalom szimbólumából annak hordozójává vált. Emiatt az Anjou-házi I. Károlyt (a köznyelvben Róbert Károly) háromszor kellett megkoronázni – 1301-ben, 1309-ben és 1310-ben, mivel az első két szertartásra a Szent Korona nélkül került sor, és a magyar nemesség törvénytelennek nyilvánította őket.

Egyébként a magyar király minden alattvalóját automatikusan a királyi korona alattvalóinak nevezték (fideles coronae regiae). A Szent Korona-tan közjogi funkciót tulajdonított a Szent Koronának, a hatalom legfőbb forrásaként tekintett rá. Eszerint például a Királyság hivatalos elnevezése „A Magyar Szent Korona Országai” volt (corona regni Hungariae), ebbe tágabb értelemben valamennyi olyan területet (országokat, tartományokat) beleértettek, amelyek az Árpád-házi királyok alatt a Szent Korona birtokában voltak. Miután pedig Szulejmán török ​​szultán elfoglalta e földek nagy részét, a koronázás során a magyar királyok által tett ünnepi esküt ígéret kísérte, hogy az elveszett területeket „visszaszerzik és visszacsatolják” a koronához.

Egy időben a Szent Korona, mint jogi személy, a budai vár és az erdélyi vajdaság tulajdonosaként jelent meg, az ünnepi eskük során személyesen hozzá fordultak.

A magyar korona természetfeletti erőkkel volt felruházva. 1784-ben a Német–Római Birodalom császára (egyben Magyarország királya is) II. Habsburg József úgy döntött, hogy ezt az ereklyét Bécsbe helyezi át. De a helyiek szerint, pontosan ez okozta a kataklizmákat, az éhínséget és a gazdasági válságot, amely elárasztotta Magyarországot, és 1790-ben a Szent Koronát visszaszállították Budapestre.

A XIX. században azt a történetet, miszerint a Szent Koronát Magyarország a római pápától kapta, a magyar állam szuverenitáshoz fűződő történelmi jogának bizonyítékaként használták fel, a középkori, egykoron koronázási ékszernek számító korona Magyarország függetlenségének és területi egységének szimbólumává vált.

Érdekes módon a Szent Korona közvetlenül kapcsolódik Kárpátaljához. Így a Munkácsi Görög Katolikus Püspökség levéltárában fellelt dokumentumok azt bizonyítják, hogy a Szent Korona 1805 decemberétől – 1806 márciusáig Kárpátalján volt. És mindez azért, mert 1805-ben a napóleoni francia csapatok elfoglalták Ausztria fővárosát, és fennállt Magyarország megszállásának veszélye. Ezért a politikai vezetés, tudatában az államot fenyegető veszélynek, úgy döntött, hogy biztonságos helyre szállítja magyar nép nemzeti szimbólumait. A harci cselekményektől távol eső Munkácsi vár bizonyult a legalkalmasabb helyszínnek. Miután Magyarország megszállásának veszélye elmúlt, 1806 márciusában a magyar nemzeti kegytárgyat őrök kíséretében ünnepélyes keretek közt Budapestre szállították.

Az akkori dokumentumok Szerednye települést is megemlítik, amelyen keresztülhaladt a magyar ereklye. Jelenleg abban az épületben, amelyben Szent István koronáját rejtegették, található a Buttler gróf nevét viselő Kultúrkúria. A romos modern épületté vált, amely egyébként visszakapta eredeti kinézetét. A felújítás a KMKSZ kezdeményezésére a magyar kormány pénzügyi támogatásával valósult meg. A Buttler gróf nevét viselő Kultúrkúria termei a magyar történelem kiemelkedő alakjai nevét viselik, köztük Dobó Istvánt és Egán (Edmund) Edét. Természetesen egy termet a Szent István koronának szentelve rendeztek be.

Elmondható, hogy a Szent Korona története Magyarország történelmi sorsának viszontagságait tükrözi – az államalapítást, a magyar társadalom fejlődését és az államról valamint a hatalomról alkotott elképzeléseit, a szomszédokkal való kapcsolatokat és egyebeket. Az ereklye egykoron német fejedelmek és császárok, osztrák uralkodók, török szultánok, sőt amerikai csapatok kezében is volt a második világháború utolsó hónapjaiban, ezt követően több mint 20 évre (1978-ig) az Egyesült Államokba költözött.

De a Szent Korona mindig hazatért. A magyar államiságnak, az ország nemzeti méltóságának szimbóluma, az ereklye, gondosan védelemmel és mély tisztelettel övezve a magyar állam főépületében az Országházban van elhelyezve. A Szent Korona története szerves része Magyarország történetének, amely viszont szerves része Európa és a világ történelmének, a kultúrának és a civilizációnak.

Ugyanakkor Szent István koronája továbbra is nagy tudományos érdeklődést vált ki a történészek, művészetkritikusok, jogtudósok és a tudományos ismeretek más területeinek képviselői táborában mind Magyarországon, úgy annak határain kívül is. A Szent Koronát az Országház gyönyörű épületében lehet megtekinteni a Duna pesti partján.

Jurij KOPINEC
Karpatszkij Objektiv