Bicentenáriumi tárlat nyílt Ungvár első történetírójának
200 évvel ezelőtt, 1821. július 20-án született Mészáros Károly, Ungvár történetírója, mely alkalomból Ungváron a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban nyílt bicentenáriumi tárlat. Az esemény ünnepi megnyitóján sok tudós, érdeklődő jelent meg, és eljöttek a magyar író, ügyvéd, újságíró és helytörténész leszármazottjai is.
A megjelenteket Mihajlo Delehan múzeumigazgató üdvözölte, és a vendégek bemutatását követően méltatta a kiemelkedő személyiség életútját, munkásságát, aki életének egy részét Ung vármegyében töltötte, s megírta Ungvár történetét.
Mészáros Károly Hajdúdorogon született elszegényedett polgári családban. Ötéves korában már olvasott, 10 éves volt, amikor a kolerajárvány elvitte az édesapját. Akkortól kezdve munkát is vállalt, hogy fedezni tudja a tanulmányait. Néhány évvel később Kerekes Demeter hajdúdorogi görögkatolikus pap fiává fogadta és taníttatta. Károly Debrecenben, a piaristáknál folytatta tanulmányait, majd az ungvári görögkatolikus papnevelő intézetbe nyert felvételt, s püspöki engedéllyel Pesten kezdte meg tanulmányait, ahol filozófiát, nyelvészetet, magyar irodalmat, történelmet és vallástudományt hallgatott. Egyidejűleg tanítói állást vállalt, irodalmi kört szervezett az egyetemen, és a Nemzeti Újságba írt. Megismerkedett Madách Imrével és Vörösmarty Mihállyal, aki elismerte a fiatal író tehetségét. 1842-ben jelent meg első műve Eszmék az életczélairól címmel. 1846-ban ügyvédi diplomát szerzett. 1847-ben Pozsonyba költözött, s az országgyűlésről írt beszámolókat a lapokba.
Mészáros Petőfi Sándor kortársa volt, az 1848-as forradalom eszméje rá is nagy hatást gyakorolt, de egészségügyi állapota miatt nem vállalhatott katonai feladatokat. Az első felelős kormány postaügyi hivatalában számvevő volt, majd hadi történetíróként látogatta végig a bánát-bácskai és a tiszai seregeket. A világosi fegyverletételkor betegsége megakadályozta abban, hogy külföldre távozzon. Hajdúdorogra ment, hogy elkerülje Haynau bosszúját.
1849 decemberében Ung vármegye törvényszéki ülnökévé nevezték ki, s Ungvárra költözött. Egy évvel később megházasodott, egy závadkai (ma Fogas község Szlovákiában) birtokos lányát, Kollár Amáliát vette feleségül. 1853-ban a ruszinokról szóló könyve és a szabadságharcban való részvétele miatt felmentették hivatalából. Ungváron nyitott ügyvédi irodát, de 1856-ban ezt is be kellett zárnia. Bécsben, a Magyar Sajtó c. lapban ajánlottak neki állást, de ismét közbeszólt a múltja, s Pesten ragadt. Főszerkesztő lett Kemény Zsigmond Pesti Naplójánál, illetve cikkezett a Törvénykezési Lapoknál, a Budapesti Hírlapnál és a Gazdasági Lapokban.
1859-ben Mészárosék Závadkára költöztek. Minajban vettek birtokot, Mészáros iskolaszéki elnök, majd tiszteletbeli főjegyző lett. 1860-ban ismét megnyitotta ügyvédi irodáját, egy év múlva pedig beindította a Kárpáti Hírnök c. újságot, 1867-től jelentette meg az Ungvár, majd Ungvári Hírlap című lapot, 1868-tól pedig a Magyar Néplapot. Később megírta Ungvár történetét, s az elsők közé tartozott, aki felemelte hangját egy önálló, magyar nyelvű görögkatolikus püspökség felállítása érdekében. 1890. február 2-án hunyt el Závadkán. Élete során 26 könyv és 800 tanulmány került ki a keze közül.
– Magyar volt, s emiatt a szovjet érában nem lehetett vele kapcsolatos kiállítást szervezni – jegyezte meg Mihajlo Delehan múzeumigazgató. – A történészeknek érdemes tanulmányozni a munkásságát, ami komoly kutatást igényel. Magyar volt, de a ruszinok is tisztelték. Több nyelven beszélt, amire ma is szüksége van a tudósoknak. Tudni kell úgy élni, mint ő – ez az a hozzáállás, amit napjainkban értékelni kell, s nem csupán beszélni arról, hogy Európába szeretnénk jutni, hanem európai értékek szerint kell élni.
Az utódok, Mihajlo Fedinisinec ük-ükunokával az élen mindent megtettek, hogy méltóképpen emlékezzenek híres ősükre. Ideiglenesen a múzeum rendelkezésére bocsátották Mészáros Károly egykori dolgozóasztalát és székét, a gyönyörű faliórát és fakeretes tükröt, a szemüvegét, 1849. július 17-én készült két festményt (Mészáros Károly és felesége, Amália portréját), melyek alkotója nem ismert, az Ungvár története a legrégibb időktől máig c. könyvet, az önéletrajzát és néhány gyöngybetűs kéziratát.
Alen Panov mecénás, történész, jogász fontosnak tartja 200 év távlatából megemlékezni Mészáros Károly hagyatékáról.
– Ungvári vagyok, szeretem a várost, s munkám során azzal találkoztam, hogy a legtöbb kutató úgy véli, Ungvárról az első könyv Szova Péter műve, 1936-ban íródott. Érdekelt, hogy lehet az, hogy egy ezeréves történelemmel rendelkező városról korábban senki nem írt? Kiderült, az első könyvet 1861-ben Mészáros Károly írta Ungvárról. A XIX. századi szöveg még a magyar anyanyelvűek számára is nehéz, 116 oldal 101 komoly dokumentumra, forrásra való utalással. Elolvastam, ami óriási kihívás volt, s úgy gondoltam, hogy minél több embernek kellene lapoznia ezt a könyvet. Jogász írta, ez nagyon jó, gyakorlatilag nincs politikai színezete. Ez a könyv a toleranciáról, s arról a szellemiségről szól, amely Ungváron tapasztalható volt, a nemzetiségtől és vallási hovatartozástól független együttműködési képességről. A múltból vett dolgok közül ez az, amit tanulnunk kell: hogyan éljünk, hogyan viszonyuljunk egymáshoz.
Sokszor halljuk azt, hogy milyen szép városban lakunk, de sokan nem érzik át, milyen értékes ez a hely. S amikor azt tapasztaljuk, hogy a város arculata rossz irányba változik, ebben jelentős szerepet játszik az is, hogy nem értjük, hol élünk – emelte ki Alen Panov, aki saját bevallása szerint nem szokta előre beharangozni a munkáját, de a mai rendkívüli esemény apropóján elmondta: Mészáros művét lefordította magyarról ukrán nyelvre, és kiegészítette egy magyarázó kézikönyvvel, hogy az átlagolvasó is megértse. Épp a kiállítás napján került nyomdába, s remélhetőleg augusztus 31-ig elkészül, pont azon a napon, amikor 1861-ben az eredeti is napvilágot látott. A jövőben magyarul is kiadnák az eredeti művet és a magyarázó kézikönyvet.
Ruszin Valéria, a történelmi és honismereti részleg vezetője végigkalauzolta az érdeklődőket a tárlaton, amely a restaurátorok munkájának köszönhetően mintegy időutazásként visszarepíti a látogatókat a XIX. századba, s betekintést nyújt Mészáros Károly dolgozószobájába. A helyiséget korabeli fényképek kinagyított másolataival tették még korhűbbé.
– Nem érdekes egyszerűen bemutatni a száraz levéltári anyagokat, amelyek a látogatók számára csupán papírok. Ezért igyekeztünk, hogy egy időre kölcsön kapjuk a nagytiszteletű Mészáros Károly hagyatékát.
Szülővárosában, Hajdúdorogon a történész nevét viselő könyvtárban a kiállítással egyidejűleg emlékestet tartottak.
(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)
Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!
Feliratkozás