A jó állapotban fennmaradt csontokról a kutatók megállapították, hogy pteroszauruszok maradványai, amelyek a dinoszauruszokkal együtt éltek több mint 100 millió éve a mai észak-chilei sivatag területén. A pteroszauruszoknak nagy fesztávolságú szárnyaik voltak és úgy táplálkoztak, hogy hosszú, vékony fogaikon keresztül átszűrték a vizet, hasonlóan, ahogy a flamingók teszik.
A Chilei Egyetem kutatója, Jhonatan Alarcon vezette tudóscsapat évek óta kutatott pteroszauruszok után, a felfedezés azonban felülmúlta reményeiket. Alarcon szerint a leletnek globális jelentősége van, mert mindenütt másutt a világon csak egy-egy pteroszaurusz maradványait találják meg.
Ennek a ritka „temetőnek” a felfedezése lehetővé teszi a tudósoknak, hogy a repülő hüllőknek ne csak az anatómiáját, hanem a szokásait is tanulmányozzák, például azt, hogyan álltak össze az állatok csoportjai, nevelték-e az utódaikat vagy sem – mondta a Chilei Egyetem tudósa.
A másik meglepetést az okozta, hogy a csontok szokatlanul jó állapotban maradtak fenn. „A talált pteroszauruszcsontok többsége kilapult, széttöredezett. Ezen a lelőhelyen azonban sikerült kiásnunk háromdimenziós csontokat is, ami lehetővé teszi a repülő hüllők anatómiájának jobb megértését” – mondta David Rubilar, a chilei Nemzeti Természettudományi Múzeum főpaleontológusa.
A repülő hüllők újonnan felfedezett temetője 65 kilométerre fekszik egy másik lelőhelytől, ahol ugyancsak találtak pteroszauruszmaradványokat. Ez alátámasztja tudósok azon feltevését, hogy hajdan szerte Észak-Chilében elterjedtek voltak a repülő hüllők.
Skóciai fosszíliavadászok állítása szerint, megtalálták a világ legnagyobb jura korszakbeli pteroszauruszának maradványait – írja a The Guardian.
Körülbelül 2,5 méteres, vagy még ennél is nagyobb szárnyfesztávolságával – ami körülbelül akkora, mint a mai legnagyobb repülő madaraké, például a vándor albatroszé – a lény új megvilágításba helyezi a pteroszauruszok evolúcióját, mivel tudósok eddig úgy gondolták, hogy ekkora méretet csak nagyjából 2,5 millió évvel később érhetett el.
„170 millió évvel ezelőtt, amikor ez az állat élt, valószínűleg a legnagyobb repülő lénynek számított” – mondta Steve Brusatte paleontológus, az Edinburgh-i Egyetem kutatója, a felfedezésről szóló tanulmány egyik szerzője.
Steve Brusatte az egyik leghíresebb paleontológus a világon, új könyve kapcsán beszélgettünk vele a dinoszauruszok tündökléséről, bukásáról, és arról, mit tanulhatunk tőlük még ma is.
A korábbi leletek azt sugallták, hogy a jura korszakban a pteroszauruszok nem nőttek sokkal nagyobbra 1,6-1,8 méteres szárnyfesztávolságúnál, csak a kréta időszakban értek el sokkal nagyobb méreteket. „A kréta korszak végén, az aszteroida becsapódása idején akkora pteroszauruszok éltek, mint egy vadászrepülőgép” – mondta Brusatte, utalva a 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalásra, amely elpusztította a dinoszauruszok jó részét, köztük pteroszauruszokat is, és számtalan más élőlényt.
Az új felfedezés megkérdőjelezi az elméletet, miszerint a pteroszauruszok azért nőttek ekkorára, mert versengeniük kellett a madarakkal. A Dearc sgiathanach-nak nevezett fosszília egyébként nagyjából 70 százalékos teljességű, ami óriási dolog egy pteroszaurusz esetében.
Brusatte szerint a csontok elemzése feltárta, hogy az állat fiatalkorú volt, és növésben állt, hozzátéve, hogy a felnőtt szárnyainak fesztávolsága több mint három méteres lehetett.
Nem ez az első alkalom, hogy pteroszauruszokat találnak az Egyesült Királyságban – Mary Anning fosszíliavadász 1828-ban fedezte fel a „repülő sárkánynak” nevezett maradványokat, amelyek szintén ehhez a dinoszauruszhoz tartoztak.