Alba hercegnő mesés élete

Arról volt híres, hogy… híres. A XX. század egyik leggazdagabb spanyol asszonyának vagyonát több milliárd euróra becsülték. Minden lépését riporterek hada kísérte: volt is miről tudósítaniuk, hiszen Alba hercegnő nagy kanállal habzsolta az élvezeteket. A szó szoros és átvitt értelmében is igen gazdag élete volt, mulatságos módon gyakran beszélt arról, hogy csak leírásokból ismeri a bankjegyeket, hiszen készpénzre sohasem volt szüksége.

1926-ban Madrid Liria nevet viselő patinás palotájában született. Viktória Eugénia, XIII. Alfonz spanyol király hitvese tartotta keresztvíz alá, bölcsőjénél ott volt „tout le monde”, mindenki, aki számított a korabeli nemzetközi arisztokráciából: legtöbbjükkel a hercegnő rokoni kapcsolatokat ápolt.

Ő maga a negyvenvalahány örökölt címével-rangjával még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mindezekhez pedig elképesztő kiváltságok tartoztak: Alba hercegnő nem volt köteles letérdelni a pápa előtt, és akár lóháton is betérhetett volna a sevillai székesegyházba.

Országát állítólag észak–dél irányban a saját tulajdonában lévő földjein is végigutazhatta, vagyona legmesésebb részét mégis képgyűjteménye tette ki. A hercegnő 2012-ben Madridban a nagyközönségnek is bemutatta a 150 darabból álló kollekciót: többek között Rembrandt, Goya, Velázquez, Rubens, Murillo és Tiziano vásznait, amelyek valaha csodálatos palotáinak falain függtek országszerte.
A hercegnőé volt egy antik ritkaságokat tartalmazó, huszonötezres könyvgyűjtemény is, benne a Don Quijote első kiadásának egyik példánya 1605-ből, és a térkép, amelyre Kolumbusz Kristóf rajzolta fel tervezett útját Indiába.

A felbecsülhetetlen értékei közé tartozott a spanyolok egyik nemzeti kincse, II. Ferdinánd, a „katolikus király” végrendeletét tartalmazó okirat, amelyre a majd 600 éves Alba-ház fejeként a hercegnő is roppant büszke volt. És akkor még nem beszéltünk rendkívüli óra- és porcelángyűjteményéről, no meg azokról a falikárpit-ritkaságokról, amelyeket még III. Napóleontól örökölt a család.

Első házasságából született hat gyermeke – öt fiú és egy lány – helyi sajtójelentések szerint ellenezte a házasságot, ezért a hercegnő a nyarat azzal töltötte, hogy gyermekei között felosztotta milliárdos vagyonát. Ám haláláig az ő ellenőrzése alatt marad minden.

„Minden nagy szerelemnek házassággal kellene végződnie” – indokolta májusban a Vanity Fair magazinnak, hogy miért akarja harmadik férjéül a hatvanéves társadalombiztosítási alkalmazottat, Alfonso Diezt.

Első férje Luis Martinez de Irujo mérnök, Sotomayor hercegének fia volt. A második egy kiugrott jezsuita pap, aki 1978-ban meghalt.

A hercegnőnek a szépség és gazdagság mellett azonban keserű örökség is jutott: a hiúság. A 21 éves korától rendszeresen igénybe vett kozmetikai beavatkozások szörnyen elcsúfították. Így története olyan, mint egy fordított Andersen-meséé: a bájos, vonzó fiatal lányból idős korára ijesztő jelenség lett.

Forrás