Szenzációs régészeti felfedezés Spanyolországban: ősi lelet írhatja át a történelmet

Egy ősi emberelőd koponyacsontját tárták fel Nyugat-Európában, amely a régió eddig ismert legrégebbi ilyen lelete. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a fosszília kora több mint egymillió évre tehető – számolt be róla a hirado.hu az AP News-ra hivatkozva.

A hiányos koponyadarabot, amely a bal arccsontot és a felső állkapocs egy részét tartalmazza, 2022-ben fedezték fel Észak-Spanyolországban, az Atapuerca-hegység egyik barlangkomplexumában. Ez a terület korábban is híres volt jelentős emberelőd-leleteiről, beleértve a neandervölgyiektől és a korai Homo sapienstől származó fosszíliákat.

Az Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint ez az első olyan jelentős emberelőd-maradvány Nyugat-Európában, amely több mint 1 millió éves.

Korábban hasonló fosszíliák főként Grúziában, Kelet-Európa és Ázsia határán kerültek elő, amelyek kora mintegy 1,8 millió évre tehető.

A most feltárt fosszília az első egyértelmű bizonyíték arra, hogy az emberi ősök már akkoriban is Európában voltak. A washingtoni Smithsonian múzeum Emberi Eredet Programjának igazgatója szerint azonban még nem lehet biztosan megállítani, hogy ezek az első emberek már tartósan letelepedtek volna a kontinensen.

Lehetséges, hogy átmeneti populációk voltak, akik egy idő után kihaltak vagy továbbvándoroltak.

A lelet anatómiai jegyei hasonlóságot mutatnak a Homo erectusszal, de bizonyos eltérések is megfigyelhetők

– mondta Rosa Huguet, a kutatás egyik társszerzője, a Katalán Humán Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Intézet régésze.

A Homo erectus mintegy 2 millió évvel ezelőtt jelent meg, és Afrikából terjedt el Ázsiába és Európába, mielőtt körülbelül 100 000 évvel ezelőtt kihalt.

A Zürichi Egyetem paleoantropológusa szerint egyetlen csonttöredékből nehéz pontosan meghatározni, hogy melyik emberelőd csoporthoz tartozott a fosszília.

Minél több lelet kerül elő, annál pontosabb képet lehet alkotni az ősi emberi populációkról és azok vándorlásáról.

A spanyolországi Atapuerca-hegységben végzett kutatások továbbra is kulcsszerepet játszanak az emberi evolúció tanulmányozásában. A terület gazdag fosszílialeletei hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük az emberi ősök történetét és azt, hogyan alkalmazkodtak a különböző környezeti feltételekhez.

A kutatók remélik, hogy további fosszíliák segítenek majd pontosítani az emberi ősök korai európai jelenlétének időrendi és evolúciós történetét.