Folyamatos jégkorszaki emberi jelenlétet igazoltak Arábiában
Az Arab-félsziget délkeleti részének folyamatos jégkorszaki lakottságát bizonyító, több tízezer éves leletegyüttest tártak fel a sardzsai Faja őskori lelőhelyrendszerhez tartozó Buhaisz-sziklamenedékben – derül ki a Nature Communications című tudományos folyóirat legfrissebb számából, amelyben egy nemzetközi kutatócsoport publikálta eredményeit.
Az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Sardzsa Régészeti Hatósága (SAA), valamint német és brit kutatók együttműködésében zajló ásatások során a szakemberek mintegy 1,7 méter mélységű, rétegzett üledéksort tártak fel a mészkő sziklamenedékben. Az itt talált kőeszközök korát lumineszcenciás kormeghatározással (amely azt méri, mikor érte utoljára napfény a betemetett kvarcszemcséket) állapították meg.
Az eredmények négy elkülöníthető emberi megtelepedési fázist azonosítottak: mintegy 125 000, 59 000, 35 000 és 16 000 évvel ezelőttről. Míg a legkorábbi időszak ismert volt a régészet előtt, az utóbbi három fázis felfedezése perdöntő újdonság, amely kitölti a régió korai történelmének eddigi kritikus hiányosságait.
A leletekhez kapcsolódó őskörnyezettani vizsgálatok bizonyítják, hogy ezek az emberi megtelepedések egybeestek a terület átmeneti, csapadékosabb klímafázisaival, amikor a megnövekedett vízhozam megfelelő növényzetet és életteret biztosított a túléléshez.
Menedék a jégkorszaki aszályban
A tudományos konszenzus évtizedekig úgy tartotta, hogy a pleisztocén kor végén, nagyjából 60 ezer és 12 ezer évvel ezelőtt az Arab-félsziget délkeleti része az utolsó glaciális periódus okozta extrém szárazság miatt szinte teljesen lakatlan volt. A fősodratú elméletek szerint a korai Homo sapiens a térséget csupán tranzitzónaként, az Afrikából Ázsia felé tartó gyors vándorlás útvonalaként használta.
A Buhaisz-sziklamenedékben most feltárt bizonyítékok azonban cáfolják ezt a feltételezést. A kutatás rávilágít, hogy a vadászó-gyűjtögető embercsoportok nemcsak átvonultak a területen, hanem a változó környezeti feltételekhez alkalmazkodva, a csapadékosabb időszakokat kihasználva újra és újra visszatértek, és tartósan megtelepedtek a térségben.
A 2025-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított Faja paleotáj – amelynek központi részén már 200 ezer éves emberi nyomokat is azonosítottak – a mostani felfedezéssel a száraz környezetben zajló korai emberi evolúció, adaptáció és globális migráció kutatásának egyik legfontosabb, megszakítás nélküli rétegsorral rendelkező régészeti központjává vált.
Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!
Feliratkozás
