A vágóeszközön vagy fegyveren egy csaknem kétezer éves rúnaírásos felirat látható: nagyjából i. sz. 150 körül készülhetett.
Ebből a korszakból származó rúnákat idáig csak egyszer fedeztek fel a skandináv országban: 1865-ben az Odensétől nyugatra fekvő Vimosenben, egy csont fésűn.
„A Nemzeti Múzeum szakértőjét hívtuk segítségül, ő a feliratot „HIRILA”-ként értelmezte, ami valószínűleg valami olyasmit jelent, mint „kis kard”. De hogy ez mit jelenthet? Szerintünk ez a kés neve, de a tulajdonosé is lehet” – magyarázta Jakob Bonde, a Møntergården múzeum munkatársa.
Olyan, mintha egy üzenetet kaptunk volna a túlvilágról, a múltból. Ez egy rendkívüli lelet számunkra, amely mondani akar valamit a legkorábbi skandináv nyelv fejlődéséről Jakob Bonde a Møntergården múzeum archeológusa.
A 8 centiméteres pengéjű vaskést egy Odensétől keletre fekvő temetkezési helyen fedezték fel. A rúnaírás a Skandináviában alkalmazott írások legősibb formája. Széles körben használták: a kezdetektől a viking korszakon át a késői középkorig.
„Hihetetlenül ritkán találunk olyan régi rúnákat, mint amilyenek ezen a késen vannak. Ez egészen egyedülálló lehetőség arra, hogy több ismeretre tegyünk szert Dánia legkorábbi írott nyelvéről” – hangsúlyozta Lisbeth Imer, a Dán Nemzeti Múzeum runológusa.
Egy olyan 4000 éves palota romjaira leltek a tudósok Közép-Kínában, amely egy ősi civilizáció, a Hszia-dinasztia nyomait tárhatja fel, akiknek a létezése a mai napig kérdéses volt.
A közép-kínai Honan tartományban a közelmúltban megkezdett régészeti feltárások során egy 4000 éves palotát és egy mellé épített gabonatároló maradványait találták, amelyek az ősi Hszia-dinasztia történetének valódi megismerését gazdagítják.
A Zhen Shui folyó keleti partján fekvő, ősi fallal körülvett városban a régészek az építészeti nagyság bizonyítékait tárták fel – egy 60 méterszer 30 méteres, döngölt földből épült alapszerkezetet, amely feltehetően a város ősi palotaépületének egyik sarokköve volt – írja az Interesting Engineering.
Ez az 1800 négyzetméteren elterülő építmény magasan áll a központban, teraszok, kerengők és egy központi udvar által határolva, és egy letűnt korszakot tár az emberek elé.
„Az alapozás és az oszloplyukak aprólékos vizsgálata révén egy olyan házkomplexumot képzelünk el, amely a déli és északi teraszok pompájában virágzott, és amelyet keleti és nyugati kerengők egészítettek ki. Ez a felfedezés nemcsak az ókori városalaprajzról alkotott képünket formálja át, hanem betekintést nyújt a Hszia-kori palotaépítmények építészeti fejlődésébe is”– mondja Li Bo, az ásatási csoport vezetője.
Emellett az építménymaradvány mellett található a Hszia-dinasztia idejéből származó, pajtákra emlékeztető, kör alakú gabonatároló épület maradványai is.
Az itt talált leletek építészeti csodákat tárnak fel, és megkérdőjelezik a történelmet. A Hszia-dinasztia tényleges létezése, amelyet gyakran mitológiai kérdésként is vitatnak, e kézzelfogható maradványok között sokkal valóságosabbnak tűnik.
Egy tizennégymillió évvel ezelőtt Kelet-Ázsiában élt ősi rinocéroszfaj megkövesedett maradványait azonosították kínai kutatók. A páratlan lelet a tudósok szerint fontos bizonyítéka az állatok Kelet-Ázsiába történő vándorlásának. A Prosantorhinus az Európában egykor széles körben elterjedt, kis termetű, de mára kihalt teleoceratine orrszarvúak nemzetségéhez tartozott. A nemzetség ázsiai evolúciójáról azonban a fosszilis leletek hiánya miatt mindeddig nem sokat lehetett tudni.
A középső miocén korszakból származó orrszarvúfajt, amelynek fosszíliáját a kínai Ninghszia-Huj Autonóm Területen találták meg, a Kínai Tudományos Akadémiához tartozó Gerinces Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézet kutatói azonosították. A filogenetikai elemzésből kiderül, hogy a példány a Prosantorhinus nemzetség egy viszonylag elterjedt leszármazottja volt.
A kutatók az új fajnak a Prosantorhinus Yei Sp. Nov nevet adták.
A faj jól megőrzött, kifejlett koponyájának megvastagodott és kiemelkedő orrcsontjain egy kis szarv nőtt.
A felfedezés arra utal, hogy a Prosantorhinus példányai Európától Kínáig nagyon nagy területen terjedtek el, ami az intézet tudósai szerint azt jelenti, hogy vándorlásukat nem korlátozták ökológiai és földrajzi akadályok Eurázsiában.
A felfedezésről készült tanulmányt a londoni Linnean Társaság állattani folyóiratában publikálták.
A tudósok eddig úgy gondolták, hogy egyáltalán nem éltek emberek Santiago területén az őskorban.
13 ezer éves emberi csontvázakat találtak a régészek Chile fővárosában, Santiagóban. A páratlan lelet egy metróépítkezés során került elő, és számos tárgyat is tartalmaz, például lándzsahegyeket, magokat és lámacsontokat.
A tudósok korábban úgy gondolták, hogy a korszak emberei a mai Chile területén csak az Andokban és a tengerparton éltek, a mostani felfedezés előtt nem találtak maradványokat az ország központi völgyében.
Azt egyelőre nem tudják megmondani a régészek, hogy a térségben mennyi időre telepedtek le a vadászó-gyűjtögető csoportok, de azt a leletek egyértelművé teszik, hogy legalábbis áthaladtak a mai főváros térségén. Az őskori emberek valószínűleg a Mapocho folyó mentén utaztak, ez most kelet-nyugati irányban szeli át Santiagót.
A chilei főváros 7-es metróvonalát várhatóan 2028-ban helyezik majd üzembe. A teljes hálózat ekkora 140 kilométeresre bővül, ami a leghosszabb lesz Latin-Amerikában Mexikóváros metrója mellett. A régészek már több mint ezer gödröt ástak az építkezés területén, maradványok után kutatva.
Megtalálták az 54 és 68 között uralkodó Néró római császár eddig csak leírásokból ismert színházának maradványait a Vatikán közelében egy reneszánsz palota udvarában – írja az MTI.
A császári teátrum létezéséről eddig csak antik szövegekből, így idősebb Plinius történetíró és filozófus írásaiból lehetett tudni, a helye nem volt ismert. A maradványok a Szent Péter térre vezető széles Conciliazione-sugárúton emelkedő Palazzo della Rovere udvarán folyó ásatások során kerültek elő.
A 2020-ban kezdett ásatásokon felszínre kerültek a félköríves nézőtér részletei, márványoszlopok, aranyozott stukkódíszítések és olyan helyiségek, amelyek valószínűleg a jelmezek és díszletek tárolására szolgáltak.
„Kivételesen jelentős felfedezésről van szó, annak a helynek a megtalálásáról, ahol Néró elpróbálta költeményei előadását és énekperformanszait. Létezését ókori források dokumentálták, de a helyét eddig sosem sikerült megtalálni” – mondta Daniela Porro római műemlékvédelmi főfelügyelő.
A Rovere-palota a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend székhelye, ám egy nemrég kötött bérleti szerződés alapján a hatalmas épület egy részében hamarosan luxushotelt alakít ki a Four Seasons szállodalánc.
A fallal körülvett udvaron folyó ásatások során felszínre kerültek Agrippina kertjei is, ahol Caligula császár egy nagy cirkuszt építtetett lóversenyek céljára, továbbá középkori termelői és zarándoklati tevékenységek nyomai.
Nagy jelentőségűek a középkori leletek is, mivel ritka bepillantást engednek a Római Birodalomtól a 15. századig tartó római történelem egy meghatározott szakaszába. Ritkaságszámba mennek például a 10. századi színezett üvegkelyhek. Mint Marzia Di Mento, az ásatások vezetője mondta, ebből a korból eddig csak hét ilyen talpas pohár volt ismert, és most egyszerre további hét került elő.
Az olasz műemlékvédelmi illetékesek azt mondták, hogy a mozdítható régiségeket múzeumban helyezik el, a színházépület maradványait azonban a tudományos vizsgálatok után visszatemetik.
Második világháborús brit vadászgépeket találtak Kijevtől délre egy erdőségben – közölte vasárnap a The Guardian című brit lap online kiadása.
Az ukrán hatóságok szerint nyolc darab brit gyártmányú Hurricane vadászrepülő maradványait fedezték fel egy korabeli, fel nem robbant bomba közelében. A repülőgépeket Nagy-Britannia a Szovjetuniónak küldte, miután a náci Németország megtámadta az országot 1941-ben. „Nagyon ritka, hogy ilyen repülőgépeket találjanak Ukrajnában” – közölte Oleksz Stan volt polgári pilóta, az ásatás vezetője. „Nagyon fontos ez repüléstörténetünk szempontjából, mert eddig még nem bukkantak kölcsönbérleti megállapodás keretében átadott repülőgépekre itt” – tette hozzá. 1941 és 1944 között mintegy háromezer Hurricane-vadászgépet szállított Nagy-Britannia a Szovjetunióba a háborús erőfeszítések támogatására. „A Hurricane erős, könnyen repülhető gép volt” – mondta Stan. „Stabil fegyverplatform volt, megbízható repülőgép” – hangsúlyozta. A repülőgépekről eltávolították a legértékesebb alkatrészeket, így a rádiókat és gépfegyvereket, majd az erdőségbe vontatták őket. Az ukrajnai repüléstörténeti múzeum helyre akarja állítani a vadászgépeket, hogy később majd kiállíthassák őket. „A Hurricane-ek a második világháború éveiben nyújtott brit támogatás szimbólumai, mint ahogy manapság is nagyon örvendünk a brit segítségnek” – mondta Valerij Romanyenko, a múzeum kutatási részlegének vezetője a BBC-nek. „Nagy-Britannia jelenleg országunk egyik legnagyobb fegyverszállítója” – tette hozzá.
Egy maja civilizációhoz tartozó ősi város romjait fedezték fel mexikói régészek a Yucatán-félsziget dzsungelében.
A területen elszórtan ugyan, de nagyszámú kőoszlopokat találtak, ezért az ősi város az „Ocumtun” nevet kapta, ami a maja nyelvben kőoszlopot jelent.
A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet közleménye szerint az Ivan Sprajc régész vezette kutatócsoport a Yucatán-félszigeten, egy Campeche állambeli védett területen fedezte fel az ősi maja civilizációhoz tartozó város maradványait.
A romokhoz a Régészeti Tanács által jóváhagyott, a maja civilizációhoz köthető új területek felfedezésére irányuló projekt keretében végzett terepmunka eredményeként jutottak el. A több mint 50 hektáron elterülő ősi város több nagyméretű építményt is tartalmaz, köztük több, 15 méternél magasabb piramisszerű építményt.
A leggyakoribb kerámiatípusok, amelyeket a felszínen és néhány próbagödörben gyűjtöttek a késő klasszikus korba (Kr. u. 600-800) tartoznak, mondta Sprajc, megjegyezve, hogy a lelőhely valószínűleg regionálisan fontos központként szolgált.
Mexican archaeologists have discovered the ruins of what they believe was an ancient Mayan city in an industrial complex in the outskirts of the city of Merida.https://t.co/1Tj5lrdZ3b
Kövekkel és kokalevéllel körülvett múmiára bukkantak a régészek Peruban, egy limai focicsapat edzőpályája melletti dombon – írja az MTI.
A hosszú fekete hajú csontvázat arccal felfelé temették el egy méter mélyen a földben, és alsó végtagjait növényekből fonott indákkal kötözték össze. A kokalevelek mellett kukoricát és magokat is találtak a csontváz mellett, amiből arra lehet következtetni, hogy a feltehetően 3000 éves „egyedet” egy rituálé során áldozhatták fel társai – mondta Miguel Aguilar perui régészprofesszor a Reutersnek.
A dombon, ahol a múmiát találták, nyolc tonna szemetet takarítottak el az év elején, valamint eltávolították a környéken tanyázó hajléktalanokat és drogosokat. Aguilar professzor szerint a dombon valaha egy U alakú agyagtemplom állt, amit a spanyol gyarmatosítás előtt építhettek. A helyszínt, ahol ősi vályogfalak maradványai találhatók, huacának nevezik, ami a kecsua nyelvben szent helyet jelent. Limában több mint négyszáz huaca található a perui kulturális minisztérium szerint.
A perui fővárosban a legszokatlanabb helyeken bukkantak már múmiákra és a gyarmatosítás előtti korszakból származó maradványokra, például víz- és földgázvezetékek lefektetése során. Előfordult olyan is, hogy egy helyi lakos három csontvázra bukkant házának belső udvarán egy lyukban. 25 évig hallgatott róluk, míg 2022-ben a régészek a perui kulturális minisztérium engedélyével el nem távolították a maradványokat.
Tizenhárom eltemetett emberi maradványra bukkantak egy mexikói piramisnál, közülük nyolc fiatal férfi volt, akiket egy templom felszentelésére szolgáló szertartás részeként fejezhettek le – közölték mexikói régészek szerdán.
A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet szerint a csontvázmaradványok akár kétezer évesek is lehetnek. A maradványok mellett több száz gyöngyöt, nyílhegyeket és kagylókból készült gyűrűket találtak szertartási felajánlásként.
A leletre a Moral-Reforma nevű maja romvárosban bukkantak rá, amely a Mexikói-öböl partján fekvő Tabasco államban található. A hely a Yucatán-félsziget és Közép-Amerika maja királyságait az öböl partvidékének más kultúráival összekötő folyami kereskedelmi útvonal egyik állomása lehetett.
A régészek szerint a nyolc áldozat maradványait feldarabolhatták, majd szétszórták a piramis alakú templom tövében, mert a csontokat eltérő helyszíneken találták meg. Ugyanitt egy másik csontcsoport is előkerült, amely több száz évvel későbbről származhat.
Majdnem ötezer éves taverna maradványait tárták fel régészek Dél-Irakban. A föld alatti borozó feltárásától azt remélik a szakemberek, hogy így jobban megismerhetjük a világ első városaiban élő egyszerű emberek életét.
Az amerikai-olasz-iraki kutatócsapat az ókori sumér civilizáció egyik első és legjelentősebb városállamaként ismert Lagasban a mai Nászirijjától északkeletre bukkant a leletre.
„Két részre van osztva, az első részben az ételt fogyasztók számára kialakított helyiségek és padok találhatók. A második részben van egy udvar a szabadtéri étkezésekhez. Emellett találtunk két egymásba illeszkedő edényt, amit az ételek és folyadékok tartósítására használták, úgy, mint egy hűtőszekrényt” – mondja Baker Azab Wali, iraki régész.
A világ első városai a mai Dél-Irak területén alakultak ki. A korábban füldművelésből, törzsi falvakban illetve táborokban élő kisebb közösségek úgy döntöttek, hogy idegenekkel összefogva városokat hoznak létre.
„Ez a felfedezés azt mutatja, hogy abban az időben volt egyfajta egyenlőség a társadalmi osztályok között ha a szórakozóhelyeket és az átlagos életszínvonalat nézzük” – teszi hozzá Baker Azab Wali, iraki régész
A Tigris és az Eufrátesz deltájához közel fekvő Lagas területét az ókoriak a termékenysége miatt az „istenek kertjének” nevezték. Az időszámításunk előtti harmadik évezred második felében majdnem 100 ezer lakosa volt.
