Törökországi régészek egy tömegsírra bukkantak, amely megerősítheti az Újszövetségben említett ókori Kolossé városának történelmi létezését. A felfedezés új fényt derít arra a környezetre, amelyben Szent Pál megírta a Kolossé lakóinak írt levelét.
A Törökország égei-tengeri régiójában található Honaz-hegy lábánál végzett ásatások során több mint 60 sírt tártak fel, amelyek több mint 2200 évesek. Baris Yener régész elmondása szerint a csapat a 65 talált sírból körülbelül 60-at tárt fel, amelyeket közvetlenül a travertin sziklákba véstek. A tudósok úgy vélik, hogy ez lehet Anatólia egyik legnagyobb nekropoliszának számító terület.
A régészek nagyszámú leletet találtak a sírokban: terrakotta edényeket, üvegpalackokat, olajlámpásokat, érméket, szandálokat és az elhunytak személyes tárgyait. Ezek a tárgyak Kolossé lakóinak spirituális hitét tükrözik a kereszténység elterjedése előtt. A leletek között amulettek és talizmánok is találhatók, amelyeket valószínűleg védekezésre használtak, vagy gyógyhatásúak voltak.
„Az eredmények azt mutatják, hogy Kolossé lakói nagy jelentőséget tulajdonítottak a mágiának, a szimbólumoknak és a tárgyaknak, amelyekről hitték, hogy megvédik a gonosztól” – mondta Yener.
Kolossé városát Pál apostol egyik levelében, a Kolossébeliekhez írt levélben említik, amely Krisztus mindenek feletti uralmát hangsúlyozta. Pál figyelmeztette a helyi közösséget a hamis tanításokra, és a szeretetteljes, jóságos és megbocsátó életre szólított fel őket.
A felfedezett temetkezések segítenek megérteni azt a vallási légkört, amelyben a korai kereszténység megszületett. A leletek arra utalnak, hogy a város lakói ősi spirituális hagyományokhoz ragaszkodtak, amelyek valószínűleg befolyásolták a keresztény közösség kialakulását.
A nekropolisz új információkat is feltár a város társadalmi szerkezetéről. A sírok elhelyezkedése és a temetkezések gazdagsága jól szervezett városi életre és gazdasági stabilitásra utal.
A tudósok remélik, hogy a további kutatások lehetővé teszik számunkra, hogy teljesebb képet rekonstruáljunk Kolossé életéről, egy olyan városról, amely a lelki megtérés és a hit szimbólumává vált, amelyet a bibliai szövegek is megőriztek.
Bár bolygónk az űrből fényesnek és színesnek tűnik – kék óceánok, fehér felhők és zöld kontinensek –, egy friss tanulmány kimutatta, hogy összességében csökken a fényessége. Ez aggasztó változás, mivel a Föld fényessége attól függ, hogy mennyi napfényt ver vissza a felszíne és a légköre, és mennyit nyel el.
A tudósok egy bolygó fényességét az albedóként ismert visszaverődési együtthatóval mérik. A Föld teljes albedója évtizedek óta csökken, de a Proceedings of the National Academy of Sciences USA folyóiratban megjelent új tanulmány egyenetlen mintázatot tárt fel: az északi félteke még gyorsabban halványul, mint a déli. Ez a fényességcsökkenés az északi féltekén fokozott felmelegedéshez vezethet, ami a bolygó időjárási rendszereit egyensúlytalanná tenné.
Norman Loeb, a NASA kutatója és kollégái három különböző műhold adatait felhasználva vizsgálták ezeket a változásokat, amelyek 24 éve mérik a beérkező napfény mennyiségét és a kimenő, visszaverődő hosszúhullámú sugárzás mennyiségét. Emellett nagy felbontású képek, hó- és felhőtérképek, valamint számítógépes klímamodellek adatait is felhasználták.
A kutatók számos hipotézist állítanak fel e különbség okaira vonatkozóan. Először is, ahogy a Föld melegszik, a levegő több vízgőzt tartalmaz, amely elnyeli a napsugárzást. Mivel az északi félteke egyre jobban melegszik, ez részben magyarázhatja a sötétedését. Másodszor, az aeroszolok – a napsugárzást visszaverő apró légköri részecskék (a szennyező anyagoktól a poron át a tengeri sóig) – változásai is hozzájárulnak.
Az északi féltekén (pl. az Egyesült Államokban és Kínában) a 2000-es évek eleje óta az aeroszolkibocsátás szigorúbb ellenőrzése, valamint a jég és a hó olvadása miatt a bolygónak ez a része kevesebb napfényt veri vissza. Eközben a déli féltekén az elmúlt években Ausztráliában történt nagy vulkánkitörések és bozóttüzek aeroszolokkal növelték a légkör fényvisszaverő képességét, átmenetileg növelve annak fényvisszaverő képességét.
Az albedó-egyensúly eltolódása azt jelenti, hogy „a teljes éghajlati cirkuláció az energia többlettel rendelkező féltekéről a hiányosra fog átállni” – magyarázza Brian Soden, a légkörtudományok professzora.
Ez befolyásolhatja az óceáni áramlatokat és megváltoztathatja az esőövek elhelyezkedését, aminek komoly következményei lennének a víz rendelkezésre állására nézve. Természetesen, ha az északi félteke több napsugárzást nyel el, tovább fog melegedni, ami a jég és a hó további olvadását okozza, fokozza a globális felmelegedést és felgyorsítja a halványulást. Bár a közvetlen összefüggést még nem bizonyították, Loeb megjegyzi, hogy az északi féltekén a trópusi csapadékmennyiség már megnőtt a déli féltekéhez képest.
Döntést született, hogy a mesterséges intelligencia képességeit alkalmazzák az emberiség egyik legtiszteltebb szövegének, a Bibliának a tanulmányozásában. És az feltárta a bibliai szövegek rejtett nyelvi mintázatait, és megnevezte valószínűsíthető szerzőségüket, számolt be a Phys.
Egy nemzetközi tudóscsoport, köztük Shira Feigenbaum-Holovin, a Duke Egyetem (USA) Matematika Tanszékének kutatója, mesterséges intelligencia algoritmusokat, statisztikai modellezést és nyelvi elemzést kombinálva válaszolt a bibliai tanulmányok egyik legrégebbi kérdésére: ki volt a bibliai szövegek szerzője?
A tanulmány eredményeit a PLOS One tudományos folyóiratban tették közzé.
A szövegek szóhasználatában mutatkozó finom különbségek elemzésével a kutatók három különálló írástudási hagyományt azonosítottak, amelyek a héber Biblia első kilenc könyvét, az Eneateuchot fedik le.
Ugyanezen mesterséges intelligencia modell segítségével a tudósok képesek voltak megállapítani a Szentírás más részeinek valószínűsíthető szerzőjét. Sőt, a mesterséges intelligencia azt is elmagyarázta, hogyan jutott el a következtetéseire.
Shira Feigenbaum-Holovin még 2010-ben kezdett együttműködni Israel Finkelsteinnel, a Haifai Egyetem Régészeti és Tengerészeti Kultúrák Tanszékének vezetőjével. Matematikai és statisztikai módszereket alkalmaztak a Kr. e. VI. századbeli kerámiatöredékek feliratainak tanulmányozására, elemezve a betűk stílusát és alakját. Felfedezéseik sokkolták a tudományos közösséget, és a The New York Times címlapjára kerültek.
„Rájöttünk, hogy ezek a feliratok értékes támpontokat adhatnak az Ószövetségi szövegek datálásához. Ekkor kezdtünk el egy olyan csapatot kialakítani, amely képes a bibliai szövegek mélyebb elemzésére”, mondta Feigenbaum-Holovin.
A csapat munkájában régészek, bibliakutatók, fizikusok, matematikusok és informatikusok vettek részt. A Biblia három fő részének nyelvi jellemzőit vizsgálták: a Deuteronomium könyvét, az úgynevezett „deuteronomisztikus történelmet” (Józsuétól a Királyokig), valamint a Pentateuch papi szövegeit.
Az eredmények megerősítették: a Deuteronomium és a történelmi könyvek nagyobb nyelvi hasonlóságokat mutatnak egymással, mint a papi szövegekkel – és ez összhangban van a legtöbb modern bibliakutató nézeteivel.
A mesterséges intelligencia, mint kiderült, nemcsak a nyelv elemzésére képes, hanem évezredek rejtélyeire is fényt deríthet.
„Azt tapasztaltuk, hogy minden szerzőcsoportnak más a stílusa – meglepő módon még az olyan egyszerű és gyakori szavak esetében is, mint a „nem”, a „melyik” vagy a „király”. A módszerünk pontosan azonosítja ezeket a különbségeket”, magyarázta a tudós.
Mivel a Biblia szövegét sokszor szerkesztették és újraszerkesztették, a csapatnak nagy nehézséget okozott azon részek megfedése, amelyek megőrizték az eredeti szóhasználatot és nyelvezetet.
Miután ezeket a bibliai szövegeket megtalálták, gyakran nagyon rövidek voltak – néha csak néhány versből álltak –, így a legtöbb standard statisztikai módszer és a hagyományos gépi tanulás alkalmatlanná vált az elemzésükre. Ki kellett fejleszteniük egy saját megközelítést, amely képes volt ilyen korlátozott adatmennyiség feldolgozására.
A kutatócsoport megállapította, hogy míg a Sámuel könyveiben található, a Frigyláda elbeszélésének két része ugyanazt a témát tárgyalja, és néha egyetlen elbeszélés részének tekintik őket, Sámuel első könyvének szövegében egyik résszel sem ért egyet. Míg Sámuel második könyvének egyik fejezete hasonlóságokat mutat a Deuteronomium történetével (Józsuétól a Királyokig).
Ultraibolya-fotográfiával dolgozó tudósok azt állítják, megtalálták a Biblia egyik fejezetének régebbi változatát. A szóban forgó írás több mint 1500 évig egy másik szövegrész alatt „bujkált”.
Grigorij Kessel, az Osztrák Tudományos Akadémia történésze még év elején jelentette be a felfedezést a New Testament Studiesban (a Cambridge University Press által kiadott, lektorált tudományos folyóirat) megjelent cikkében – írja az Insider.
Kessel állítása szerint ultraibolya-fényképezéssel vette észre a szöveget a három réteg, palimpszesztre írt textus alatt. (A palimpszeszt egy olyan ősi kézirattípus, amelyet az emberek más szavak fölé írtak, de gyakran az eredeti írás nyomai is felfedezhetők rajta.)
Olvasatlan verzió
A palimpszeszteket az ókorban egyébként a pergamen pótlására használták, hiszen az utóbbiból gyakran hiány állt be. A szavakat többször is ráírták az anyagra, amíg a rétegek el nem fedték az alulra feljegyzett szavakat.
A szöveg Máté könyvének 12. fejezetének bővített, soha nem látott változata, amely eredetileg a Biblia ószíriai fordításainak része volt nagyjából 1500 évvel ezelőtt – ezt maga Kessel tette közzé egy sajtóközleményben. A szöveget a Vatikáni Könyvtárban őrzött kéziratban találta.
A kézirat »egyedülálló kaput« nyújt a kutatók számára, hogy megértsék a Biblia szövegfejlődésének legkorábbi szakaszait – olvasható a közleményben, amely kitér arra is, hogy a szöveg a modern fordításaitól bizony eltéréseket mutat.
Máté 12:1 eredeti görög változata – amely ma a leggyakrabban használt részlet – így szól: „Akkoriban, egy szombati napon Jézus gabonaföldeken sétált keresztül. Tanítványai megéheztek, tépkedni kezdték a kalászokat, és megették.”
Az újonnan felfedezett szír fordítás azonban a következő: „Tépkedni kezdték a kalászokat, a kezükben dörzsölték, és megették.”
Gátnál, az ősi filiszteus városnál egy csontból készült nyílhegyre bukkantak – jelenti a Live Scienece. A nyilat a város védelmezői lőtték ki – vélik a régészek.
A héber Biblia szerint Hazáél, Arám királya Jeruzsálem ellen vonulva hódította meg Gát várost a Krisztus előtti kilencedik században. A jelenleg is zajló ásatások eredményei lapján is kijelenthető, hogy ebben az időszakban komoly pusztítás történt a városban, ami akár egy csata következménye is lehetett.
Liora Kolska Horwitz, a Jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa és kollégái szerint a most megtalált nyilat talán a védők lőtték ki az előrenyomuló arámi csapatokra. A nyílhegyen talált sérülések pedig arról árulkodnak, hogy a fegyver célba ért.
A régészek azt sem zárják ki, hogy a nyílhegy abban a műhelyben készült, amelyet 2006-ban találtak meg. Ebben a műhelyben a régészek több csontot tártak fel a házi szarvasmarhák alsó és hátsó végtagjairól, ami arra utal, hogy a műhelyben dolgozók csont nyílhegyeket készítettek.
