Kárpátalja ismét meglepte a régészeket – a beregardói hegyen egy olyan vár maradványaira bukkantak, amelynek létezéséről több mint másfél évszázadon át nem tudott senki. A felfedezést már most a vidék újkori régészettörténetének egyik legjelentősebb eseményének tekintik.
A leletet az Ungvári Sajtóklubban mutatták be. Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti Mentőszolgálata nevű szervezetének igazgatója, Oleh Oszaulcsuk elmondta: a felfedezéshez vezető út hosszú volt – a kutatási munka körülbelül öt évig tartott, melyet részben megszakított a háború.
Várromokat találni mindig ritkaság. Csupán hipotézisekre támaszkodtunk: történelmi dokumentumokra, térképekre, említésekre. És most már fizikai bizonyítékkal is rendelkezünk
– jegyezte meg a régész.
Elfeledett erőd az erdő szívében
A megerősítés nyomait a beregardói hegy csúcsán találták meg. A kőből épített erődítmény megmaradt falai akár egy méter vastagok, és 70 centiméter magasak is lehetnek, területe körülbelül 20×22 méter. A meredek lejtőkkel körülvett magas hegy és az árok a középkorban szinte bevehetetlenné tették ezt a helyszínt.
Régi térképek és oklevelek nyomán
Joszip Kobal történész, aki felvetette a vár létezésének elméletét, éveken keresztül kutatta a régi iratokat. Ő talált rá említésekre az 1284-es és 1308-as dokumentumokban.
Sokáig úgy vélték, hogy Kárpátalja minden vára már ismert. De a források még egy erődítményt jeleztek Beregszász közelében. Végül megtaláltuk ennek nyomait
– magyarázta Kobal.
A kutató feltételezte, hogy a vár nem Nagyszőlősön lehetett – ahogyan korábban gondolták –, hanem sokkal közelebb, Beregszászban.
Történelmi tények és királyi nevek
Egyes történelmi feltételezések ezt a várat IV. Béla magyar király lányához, Annához kötik, aki Rosztiszlav felesége volt. 1264-ben a római pápa egy levelében említést tett egy Bereg nevű várról, amelyet vissza kellett juttatni Annának. Könnyen lehet, hogy ez a most feltárt erődítmény azonos azzal a várral.
Egyelőre ez csupán hipotézis. Nem tudjuk pontosan megmondani, kié volt ez az erőd. De vannak történelmi kapaszkodók, amelyeket érdemes kutatni
– tette hozzá Kobal.
A történész szerint az is, hogy Beregszászban már a középkorban egyházközségekről tettek említést, azt jelezheti, hogy a város fontos középkori központ volt. Ezt megerősítheti az is, hogy egy ideig itt tartózkodott a királyi udvar.
Új turisztikai látványosság lehet?
A beregardói hegy egy botanikai természetvédelmi területen található, így a további kutatásokhoz és a lelet megőrzéséhez a régészeknek engedélyeztetési folyamatokon kell átesniük. Terveik szerint modern technológiákat is alkalmaznak majd, például lézerszkennelést.
A kutatók már készítik a dokumentációt, hogy a lelet hivatalosan is bekerüljön az örökségvédelmi nyilvántartásba. Habár a feltárás még csak most kezdődik, Beregszászban már most szó esik arról, hogy a helyszín új turisztikai látványossággá válhat.
A felfedezett romok minden jel szerint a XIII. századi erődítmények jegyeit hordozzák – stratégiai elhelyezkedés, az erőd formája, valamint a történelmi említések, amelyek ezzel a korszakkal hozhatók összefüggésbe. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: a pontos korhatározás és a funkció megerősítése csak teljes körű régészeti feltárás után lehetséges.
Ha a feltételezések beigazolódnak, ez a felfedezés jelentősen módosíthatja a Kárpátalja középkori történelméről – különösen Beregszász politikai és védelmi szerepéről – alkotott képet.
Száztíz éve, 1912. július 31-én született Milton Friedman Nobel-díjas amerikai közgazdász, a monetarista közgazdasági felfogás legismertebb képviselője, kinekszülei Beregszászból menekültek Amerikába.
Friedman magyar anyanyelvű zsidó szülei Beregszászból vándoroltak ki Amerikába. A boltos apa és varrónő anya negyedik gyermeke kiváló tanulmányi eredménye révén tizenhat évesen, ösztöndíjjal került a Rutgers Egyetemre, ahol matematikából diplomázott. Ezután a Chicagói Egyetemen tanult közgazdaságtant, majd a New York-i Columbia Egyetemen statisztikát hallgatott.
A John Maynard Keynes által fémjelzett gazdaságpolitika későbbi kíméletlen támadója, mivel egyetemi állást nem kapott, 1935-től állami alkalmazottként a Keynes és Franklin D. Roosevelt elnök nevével összeforrt új gazdaságpolitika, a New Deal megvalósításában vett részt. Dolgozott a Nemzeti Erőforrások Bizottságánál, a Nemzeti Gazdaságkutató Intézetnél, a pénzügyminisztérium adókutató osztályán, 1943-tól 1945-ig a Columbia Egyetem Háborús Kutatások Részlege statisztikai kutatócsoportjának igazgatóhelyettese volt.
Friedman 1946-ban ledoktorált, ezután három évtizeden át a Chicagói Egyetemen a statisztika és a közgazdaságtan professzora volt. Munkatársaiból, tanítványaiból alakult ki személye körül a közgazdaságtan úgynevezett chicagói iskolája. Munkásságát 1976-ban közgazdasági Nobel-díjjal jutalmazták, amelyet az indoklás szerint „a fogyasztáselemzés, a pénztörténet és a pénzelmélet területén végzett, valamint a pénzelméletnek a stabilizálási politika komplexitását bemutató elméletéért” érdemelt ki. 1977-ben nyugdíjba vonult és Kaliforniába költözött, 1980-ban a republikánus elnökjelölt Ronald Reagan kampányának nem hivatalos tanácsadója lett. Élete során több gazdasági folyóirat munkatársa, számos gazdasági társaság, bizottság tagja, vezetője is volt. Megannyi fontos könyve közül a Szabadság és kapitalizmus és a Választhatsz szabadon magyarul is olvasható. 1988-ban megkapta az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság-Érdemrendet, valamint a Nemzeti Tudományos Érmet.
A friedmani gazdaság- és társadalomfilozófia az egyén szabadságára és saját magáért viselt felelősségére épül, szemben a keynesi világképpel, amely a társadalomnak az egyénnel szembeni felelősségvállalását hangsúlyozza.
Keynes a nagyobb egyenlőség biztosítása érdekében szükségesnek tartja az állam beavatkozását a gazdaságba és a jövedelem elosztásába. Friedman felfogása szerint ugyanakkor az állam az egyéni szabadság korlátozója, ezért amennyire csak lehet, le kell bontani, különösen jóléti funkcióit megszüntetve. Friedman szerint minden anyagi jólét a szabadpiacnak köszönhető, és ha ennek működésébe a kormány beavatkozik, akkor lerombolja mind a jólétet, mind a szabadságot.
Friedman a „monetáris ellenforradalom”, illetve a mennyiségi pénzelmélet képviselőjeként vitában állt az amerikai és az európai gazdaságpolitikát a nagy gazdasági világválságot követő időszakban meghatározó keynesi állásponttal is. Utóbbi szerint az áremelkedések kiváltó oka az áruk kínálata és kereslete közti egyensúlyhiány, nem pedig a gazdaságban lévő pénz- és árumennyiség alakulása. Friedman ezzel szemben arra a következtetésre jutott, hogy
a recessziót csaknem mindig pénzszűke előzi meg, ezért az államnak csupán a forgalomban lévő pénz mennyiségének szabályozásával kell hatnia a gazdasági folyamatokra. A pénzmennyiség mérsékelt, de állandó növekedése mellett szállt síkra, érvelése szerint csak így biztosítható a tartós, csekély inflációval járó gazdasági növekedés.
Friedman elméleti tételei alapvetően befolyásolták a XX. század utolsó harmadának gazdaságpolitikai gyakorlatát, ezen keresztül pedig a világgazdaság és a politika alakulását. Ő maga Nixontól Reaganig több amerikai elnök gazdasági tanácsadójaként dolgozott, sőt Margaret Thatcher brit miniszterelnök ugyancsak kikérte szakmai véleményét. Friedman és a chicagói iskola neoliberális felfogása napjainkban is érvényesül egyes kormányok és a nemzetközi szervezetek tevékenységében. Sokan ezt látják a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap 1980-as évektől folytatott támogatási gyakorlatában, amikor hitelek folyósítását úgynevezett strukturális átalakítási programokhoz kötik.
Friedman nemcsak a gazdaságpolitikában hirdette liberális elveit, hanem az élet más területén is: támogatta a prostitúció és a drogok liberalizációját, és kiállt a távoktatás bevezetése mellett. Feleségével létrehozott alapítványa évtizedeken át támogatta a színvonalas oktatáshoz való hozzáférést, a szabad iskolaválasztás jogát.
A közgazdaságtudomány korszakalkotó tudósa, akiről az Egyesült Államokban kétévente adományozott közgazdasági díjat neveztek el, 2006. november 16-án, kilencvenöt évesen hunyt el San Franciscóban. Halálakor a Wall Street Journal a modern kapitalizmus megújítójaként méltatta. Idén, születésének 110. évfordulóján – a magyar származású Nobel-emlékdíjasokat bemutató tematikai sorozat részeként – emlékérmét bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank, így tisztelegve a 20. század egyik legnagyobb hatású közgazdásza előtt.
