Csernyivci egy különös történelmű és építészetű város a Kárpátok túloldalán.
A Kereskedelmi Bank egykori székháza Csernyivcifőterén. Kép forrása
A főtér egy német nyelvű képeslapon, a tornyos városházától jobbra látható a címlapképen lévő épület. Kép forrása
Bukovinát több lépésben kebelezte be a Habsburg birodalom: Lengyelország 1772-es első felosztásakor az északi részt, majd három évvel később egy törökellenes háború eredményeképp a déli részt – írta Szende András az Architextúra blogon.
A meglehetősen „hátsó udvari” elhelyezkedésű, a török terjeszkedés miatt évszázadokig háború sújtotta vidék szinte teljesen lakatlan és elszegényedett állapotban került Bécs uralma alá. Szinte azonnal elkezdődött a német telepesek nagyarányú betelepítése, ekkor alakult ki a tartomány közép-európai viszonylatban is tarka etnikai képe: az 1910-es népszámlálás 800 ezer főt talált, ebből nyelvileg 38 százalék ukrán/ruszin, 35 százalék román, 25 százalék német, 4,5 százalék lengyel volt. Ezen kívül 1,3 százaléknyi magyar is élt itt, nagyrészük bukovinai csángó, akik az 1764-es madéfalvi veszedelem után menekültek át a Székelyföldről. A vallási kép mégnagyobb tarkaságot mutatott, a román és ukrán ortodoxok mellett katolikus németek, és nagyszámú zsidó is élt a tartományban, utóbbiak főleg német, illetve jiddis nyelven beszéltek (az akkori osztrák népszámlálások a csak a „társadalmi interakció” nyelvére kérdeztek rá, nemzetiségre nem, és a jiddis nyelvet német nyelvjárásként kezelték).
Ez a nyelvi-felekezeti tarkaság a főváros építészeti arculatán is tükröződik. A román nyelvű, de hivatalosan nem az akkor már létező román egyházhoz tartozó ortodox püspökség székhelye 1864–1882 között épült fel a város fölötti dombon. Az együttesre pályázatot írt ki a bécsi vallásügyi minisztérium, amit egy cseh építész, Josef Hlávka nyert meg.
A román ortodox metropolita egykori székháza. Kép forrása
A város fejlődése csak viszonylag későn, a vasúthálózat kiépülése után indult meg, így Csernyivci hangulatát főleg a XIX–XX. század fordulójának császárvárosi építészete határozza meg. A városban a legdivatosabb bécsi építészek dolgoztak, így a nagy színházépítő cég Fellner és Helmer. Az 1905-ben átadott színház, az előtte álló Schiller-emlékművel és a környező nagyvárosias házakkal Ausztria vagy a Német Császárság bármelyik városában állhatott volna:
A város utcái-terei máig az egykori „Kis-Bécs” hangulatát árasztják, szinte a Mariahilfer Strasse környékén érezhetjük magunkat, leszámítva a rengeteg légvezetéket és az egyébként viszonylag jó állapotú homlokzatok kissé harsány színezését:
Impozáns sarokkupolás épület a város főutcáján. Kép forrása
A mai szóval multikulturálisnak nevezhető városban számos nép, nyelv és felekezet keveredett-ennek máig látható építészeti nyomaival. A városban járva örmény katolikus, görög katolikus, római katolikus, evangélikus, román és ruszin és orosz ortodox templomokat találhatunk, a több kisebb-nagyobb zsinagógából viszont ma már csak töredék lelhető fel.
Csernovic századfordulós adatait nézve nem meglepő, hogy a városban hat nagyobb zsinagóga és több tucatnyi kisebb imaház működött. Ezek közül a legnagyobb ma is áll-kissé bizarr módon szocreál mozivá átalakítva.
A nagyzsinagóga egy századfordulós, német nyelvű képeslapon. Kép forrása
És napjainkban, szocreál mozivá alakítva. Kép forrása
A város virágkora az első világháború kitöréséig tartott. Ekkor a Csernyivci, Bukovinával együtt a hadak útjára került: az orosz hadsereg négy év alatt háromszor szállta meg a várost, természetesen ez jelentős harcokkal járt, és ahogy lenni szokott, sok civil elmenekült. A Párizs környéki békék Bukovinát Romániának juttatták Cernăuți néven, noha, mint látható a lakosság rendkívül vegyes összetételű volt (azt természetesen nem kell hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi adatokat mennyire vették ott figyelembe). A város átalakulása és hanyatlása már ekkor elkezdődött, az osztrák tisztviselők és értelmiségiek Bécsbe költöztek, a lengyelek az újjáalakult államukba vándoroltak. Ez a demográfiai átalakulás-átalakítás a második világháború idején tovább folytatódott, mikor a Molotov-Ribbentrop-paktum keretében Bukovinát kettéosztották: az északi rész Csernyivcivel a Szovjetunióhoz, csak a déli rész maradt Romániánál. Ekkor fordult a kocka és a korábbi évtizedekben uralkodó román elitet űzték el a szovjetek, majd a paktum keretében a bukovinai németeket a Harmadik Birodalomba, illetve a megszállt Lengyelországba telepítették. Egy évvel később Románia német csapatok támogatásával visszafoglalta a várost, ezután a város felét kitevő zsidóság sorsa pecsételődött meg: az ötvenezer elhurcoltból egy két véletlenszerű kivételtől eltekintve mindenki elpusztult. A város így egy homogén szovjet, illetve ukrán településként lépett a XXI. századba. Az egykori vallási-kulturális gazdagság mára a múlté, csupán az épületek maradtak meg néma tanúnak.
Kereskedelmi Bank székházának csempemozaikja. Kép forrása
Az ókori római találmányok és újítások nem omlottak össze a Római Birodalommal egyidőben. Bár évezredek teltek el azóta, a rómaiak mesteri munkája még mindig megfigyelhető a mindennapi életünkben. Csak épp nem biztos, hogy mindig be tudjuk azonosítani őket.
A malmok energiatermelését szorgalmazták
A Science tudományos folyóirat szerint az Európa nagy részét, Nyugat-Ázsiát, Észak-Afrikát és a Földközi-tengert felölelő birodalmukkal a rómaiak óriási hatalommal és befolyással bírtak az ókori világban. A római technológia viszont nagyban befolyásolta a modern világ egyes eszközeit, építészetét és városszerkezetét,már az időszámításunk előtt a 8. századtól (amikor Róma megalakult), egészen a Nyugati Birodalom 5. századi összeomlásáig.
A Nature tudományos folyóirat arról is beszámol, hogy a rómaiak szó szerint korabeli „környezetmérnöki mesterek” voltak, akik például a vizet és a fizikai tudásukat is felhasználták annak érdekében, hogy a malmok energiát termeljenek.
Eközben a mezőgazdaságban a vetésforgó és az „élelmiszer, takarmány, ugar” rendszer alkalmazásával maximalizálni tudták terméshozamukat – írja az Agronomic Crops folyóirat. – A gazdaságok e három területre való felosztása biztosította azt, hogy a termények „mindig készen álljanak” a szedésre.
De nem minden ókori újítást lehet kizárólag a rómaiaknak tulajdonítani. A Journal for the History of Astronomy szerint például a világ első naptára nem római találmány volt, viszont tény, hogy a Julianus-naptár széles körben elterjedt használata tanította meg a világ nagy többségét az elmúló idő nyomon követésére.
Kifejlesztettek egy komoly csatornarendszert
A saját egyedi találmányaiktól a továbbfejlesztett technikákig azonban számos dolgot segítettek a rómaiak megtanítani a világnak. Ilyen volt például a fűtés egyik elődje.
A rómaiak nevéhez köthetjük az úgynevezett hipokauszt rendszer felfedezését, ami a hő hatékony elosztásának korai módszerét jelentette.
A korabeli rómaiak azonban jeleskedtek a hulladékkezelésben is. A Sustainability tudományos folyóirat szerint az ókori Róma volt adott otthont a világ első csatornarendszereinek. Ezeket a föld alatti csatornákat először Krisztus előtt 500 körül telepítették, amelyek óriási, faragott kőalagutakból álltak.
A Water Pollution Control Federation folyóirat arról számolt be, hogy manapság számos város csatornái ezekre az ókori római csatornákra hasonlítanak, ám a rendeltetésük más. A modern világban a szennyvízcsatorna fő funkciója az egészségtelen hulladék elszállítása a városi területekről. Rómában azonban az volt a fő feladatuk, hogy eltávolítsák a felesleges vizet, amely elönthette az utcákat. Egyes otthonok közvetlenül a város fedett vízelvezető rendszeréhez csatlakoztak, mások egyszerűen az utcára engedték a szennyvizüket. Az utcákról azonban „lemosódott” a csatornába.
A szennyvíz ezután kiterjedt alagutak hálózatán haladt keresztül, amíg el nem érte a Tiberis-t, Róma fő folyóját.
A csatornák építészete nem sokat változott ezen ősi építkezések óta. A Journal of Transportation Technologies szerint az ókori Róma „legnagyobb szennyvízcsatornája” még ma is a helyén van, és az egyik legrégebbi fennmaradt ókori római építmény.
Hihetetlen városépítő szakemberek voltak köztük
Az American Journal of Archaeology szaklap arról ír, miszerint a római városok rácsos elrendezése egyike volt azoknak a tudatos építészeti technikáknak, amelyeket az ókori rómaiak a földjük felosztására és mérésére alkalmaztak. Az úgynevezett „rácsformáció” ma a nagyvárosokat működő utakká és utcákká szervezi.A rómaiak különösen ügyesek voltak abban is, hogy a puszta földet beépített városokká alakítsák: a Római Birodalom alatt ugyanis számos várost bővítettek és építettek újjá. A rácsszerkezet kialakítása ma talán egyszerűnek tűnhet, de mielőtt a rómaiak tömeges útrácsokat hoztak volna létre, az épületek és a város egyéb jellemzői gyakran csak követték a föld alakját és geológiáját.
A nagyvárosok gondolatát a rómaiak számos országban bevezették.
Keresztező utcai elrendezésük központi tereket hozott létre a kereskedések számára, amelyeket „insulae”-nak neveztek. Ez a szerkezet ihlette a következő generációk várostervezőit a Journal of Space Syntax című folyóiratban megjelent cikk szerint .
Erősebb betont készítettek, mint a mai formája
A Római Birodalom időszakában több mint 9000 kilométernyi út épült szállításra, kereskedésre, katonai folyosóként és a területek bővítésére.
És míg általában a technológia és a tudás fejlődésével az ember által készített tárgyakat idővel folyamatosan fejlesztik, a Nature folyóirat cikke szerint azonban a rómaiak által készített beton valójában erősebb volt, mint a mai, modern anyagunk. Ennek jó példája, hogy miközben a sós víz néhány éven belül erodálja a modern betont, a rómaiak által 2000 évvel ezelőtt épített tengerfalak egy része még mindig érintetlen.
A római beton előállításának részletei azonban idővel elvesztek. Építkezési titkaiknak feltárása érdekében a Kaliforniai Egyetem Berkeley Laboratóriumának tudósai az ősi tengeri beton ásványi összetevőit tanulmányozták. Azt találták, hogy az ókori rómaiak a mész és vulkáni kőzet egyfajta keverékét használták, ami habarcsot és vulkáni tufát hozott létre.
A szilárdság növelése érdekében a habarcsot tengervízbe helyezték. A vízmolekulák kapcsolatba léptek a mésszel, amely kémiai reakción ment keresztül a hamuval, összecementálva őket. Végül erős kalcium-alumínium-szilikát-hidrát keletkezett.
Még a nem víz alatti építményeik is különösen strapabírónak bizonyultak. A rómaiak vulkáni kőzetet és hamut használó, szakképzett technikája máig viszonylag érintetlenül tartotta a római Colosseum-ot, ezt a világhíres „csodát”.
Számos sebészeti eszközt találtak fel
Az Archive of Oncology szaklapban megjelent tanulmány szerint a rómaiak számos sebészeti eszközt találtak fel, miközben terjesztették a sebészeti eljárásokról szóló ismereteket is. Az orvosi áttörések közül számos eset a csatatéren történt.
A Neurology and Neuroscience Reports arról számol be, hogy néhány olyan, görög-római eszköz segített a modern sebészet kialakításában, mint a csontfúrók és a csipeszek.
Előbbieket a beteg csont eltávolítására használták: ezek megjelenésükben a mai dugóhúzókhoz hasonlítottak. Utóbbi pedig a leggyakoribb sebészeti eszközök közé tartozott a római korban; arra használták őket, hogy kis csontdarabokat távolítsanak el a testből. Ahogy arra a Queenslandi Egyetem Orvostudományi Kara rámutat, az ókori római irodalomban feljegyzéseket találhatunk a fecskendők legkorábbi használatáról is.
Ezeket orvosi kenőcsök alkalmazására is használták.
Emellett az amerikai Nemzeti Orvosi Könyvtár szerint az ókori római időkben írott törvény mondta ki, hogy ha egy nő elhunyt szülés közben, akkor a gyermeket ki kellett vágni a testéből: végül ez vezethetett a császármetszések első formájához.
A Kereskedelmi Bank egykori székháza Csernyivci főterén. Kép forrása
A főtér egy német nyelvű képeslapon, a tornyos városházától jobbra látható a címlapképen lévő épület. Kép forrása
A román ortodox metropolita egykori székháza. Kép forrása
Német nyelvű képeslap a színházról. Kép forrása
A színház nézőtere. Kép forrása
Utcatorkolat a város főterén. Kép forrása
Impozáns sarokkupolás épület a város főutcáján. Kép forrása
Az örmény katolikus templom. Kép forrása
Az 1864-ben felszentelt orosz ortodox székesegyház. Kép forrása
A római katolikus templom. Kép forrása
A nagyzsinagóga egy századfordulós, német nyelvű képeslapon. Kép forrása
És napjainkban, szocreál mozivá alakítva. Kép forrása
Kereskedelmi Bank székházának csempemozaikja. Kép forrása
