Izraelben egy pusztító tűzvész meglepő régészeti leletet hozott felszínre. A kutatók úgy vélik, hogy a lángok által feltárt romok Jézus apostolainak szülőfalujához köthetők, ami új megvilágításba helyezi a bibliai idők egyik jelentős települését – számolt be az Origo.
A DailyMail cikke szerint a kutatók az El-Araj nevű helyszínen, a Galileai-tenger északi partján tárták fel a romokat, amelyeket sokan Bethsaida faluval azonosítanak. Az Újszövetség szerint itt élt Péter, András és Fülöp, Jézus három tanítványa, akik halászokként keresték kenyerüket, mielőtt Krisztust követték. A János evangéliuma is egyértelműen utal erre a településre, mint az apostolok otthonára.
A tűzvész, amely július végén végigsöpört a térségen, elpusztította a Betiha Természetvédelmi Terület sűrű növényzetét. Ennek következtében régészek olyan területeket is megvizsgálhattak, amelyek korábban megközelíthetetlenek voltak. A felszínen előkerültek római kori falmaradványok, épületnyomok és edénytöredékek, amelyek mind a korabeli városi élet jelenlétét bizonyítják.
Apostolok és a római kori város nyomai
A régészeti feltárások során előkerült egy római fürdő, egy oszloptöredék és több halászathoz kapcsolódó eszköz, amelyek azt bizonyítják, hogy Bethsaida a római időkben nem csupán halászfalu, hanem városi rangú település volt. A történelmi források, köztük Josephus Flavius írásai is megerősítik ezt a képet.
A római rétegek fölött bizánci kori templom és kolostor maradványai is előkerültek. A templom mozaikpadlóján Péter neve szerepel mint „az apostolok fejedelme”. Ez arra utal, hogy a keresztény hagyományban Bethsaida mindig is szorosan kapcsolódott Péter alakjához.
Mit jelent a felfedezés a keresztény világ számára?
A szakértők szerint ez az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy Bethsaida volt Péter és András otthona. A bizánci bazilika feltehetően az apostolok házának emlékére épült, amelyet már a 8. században is zarándokhelynek tartottak. Bár a történészek között akadnak eltérő nézetek, a mostani leletek közelebb visznek ahhoz, hogy végleg tisztázzuk az apostolok valódi szülőhelyét.
Régészek egy különleges, 2000 éves pénzérmét fedeztek fel Jeruzsálemben, amely közvetlenül a második templom lerombolása előtt készült. A pénzérme nemcsak történelmi jelentőséggel bír, hanem a Biblia egyik legismertebb próféciájával is összefüggésbe hozható.
Jeruzsálem szívében régészek egy rendkívüli leletre bukkantak: egy bronzból készült, 2000 éves pénzérmére, amelyet Kr. u. 69 és 70 között vertek. Ez az időszak a római uralom elleni nagy zsidó felkelés negyedik évére esett, mindössze évtizedekkel Jézus keresztre feszítése után. A pénzérme történelmi súlyát az adja, hogy a második templom pusztulása előtt készült – egy esemény, amelyet Jézus az evangéliumok szerint megjövendölt.
Az előlapján ősi héber felirat olvasható: „Sion megváltásáért”, amely a zsidó lázadók reményét fejezte ki a végső hónapokban. A hátlapján egy luláv, azaz pálmalevél látható, két etroggal kísérve – mindkettő a szukkot ünnep szimbolikus kelléke. Ez a zsidó ünnep a negyvenéves pusztai vándorlásra emlékeztet, amely az Egyiptomból való kivonulást követte.
A pénzérme keletkezése idején Jeruzsálem ostrom alatt állt, és a templom pusztulása küszöbön volt. Az evangéliumokban Jézus figyelmeztetett: „Nem marad kő kövön” – a történészek ezt a templom Kr. u. 70-es római lerombolásának előrejelzéseként értelmezik. A most megtalált érme így nemcsak régészeti kincs, hanem vallási és történeti szimbólum is.
Félmillió éve élt elefánt 2,5 méteres agyarára bukkantak Izraelben – számolt be az MTI a Jediót Ahronót című újság hírportáljára, a ynetre hivatkozva.
Az ország középső részén, egy Gedera melletti kibucnál találták meg a Tel-avivi Egyetem és a Ben-Gurion Egyetem kutatói közösen a körülbelül 400 000 évvel ezelőtt kihalt egyenes agyarú elefántfaj egyedétől származó ősi csontot.
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) ásatást vezető őstörténésze, Avi Levy szerint ez a valaha izraeli vagy közel-keleti őskori lelőhelyen talált legnagyobb teljes fosszilis agyar.
Komoly kihívást jelentett teljes egészében kiemelni a földből a törékeny, félmillió éves leletet, mert a levegőbe kerülve minden érintés szétzúzhatta. Ezért már a terepen elkezdték az agyar konzerválását, amelyet később az IAA laboratóriumaiban folytattak.
Már másfél millió évvel ezelőtt megjelentek az elefántok ebben az akkor valószínűleg mocsaras, a mainál csapadékosabb térségben, ahol együtt éltek más nagy állatokkal, köztük vadmarhákkal, vízilovakkal, szarvasokkal, szamarakkal és vaddisznókkal.
Az elefántmaradványok lelőhelyének közelében, a félmillió évvel ezelőttire datált lelőhelyen a korai ember is letelepedett, de egyelőre nem világos, hogy vadászott-e elefántra. Az elefánt húsa ezen a száraz és meleg éghajlaton nem áll el több napig, ezért a régészek szerint valószínűleg nagy csoportban és gyorsan fogyaszthatták el összejöveteleken.
900-year-old Crusader sword found by scuba diver off Israel’s coast Blade spotted among pottery and metal anchors in anchorage used as early as 4,000 years agohttps://t.co/XYjEUQKcVh
Egy nemrég talált templomi mozaikdarab választ adhat az apostol szülőhelye körüli kérdésekre.
Régészek és vallástudósok régóta keresik Szent Péter szülőhelyét, aki a tizenkét apostol egyike volt, és a katolikus egyház első pápája.
A kutatók most egy görög feliratú ókori mozaikot fedeztek fel al-Aradzs városában, Izraelben. A felirat szövege („égi apostolok vezetője és parancsnoka”) azonos azzal, ahogy Szent Pétert nevezték a bizánci keresztény írók.
János evangéliuma szerint Szent Péter, Szent András és Szent Fülöp mind egy Bétszaida nevű halászfaluban született. A keresztények úgy vélik, hogy ez a hely Jézus néhány csodájának is a helyszíne, beleértve egy vak ember meggyógyítását és emberek ezreinek öt vekni kenyérrel és két hallal való etetését.
A régészek nem tudják pontosan, hol található Bétszaida, bár több helyre leszűkítették: az et-Tell régészeti lelőhelyre, Messzadié falura és az el-Aradzs régészeti lelőhelyre.
Az újonnan felfedezett mozaik megerősíti el-Aradzs hipotézisét, ez lehetett egykor Bétszaida. A kutatók 2016 óta ásnak a helyszínen.
A lelet
A most megtalált mozaik az úgynevezett Apostolok temploma mozaikpadlójának egy része lehet. Az ásatásokon részt vevő régészek, a New York-i Center for the Study of Ancient Judaism and Christian Origins (CSAJCO) munkatársai úgy tartják, hogy az el-Aradzs Péter, Fülöp és András apostol szülőhelye is. A feliratot egy kétsoros fekete mozaikkőből álló kerek medalion keretezi, és egy adományozóra is utal: „Konstantin, Krisztus szolgája” (aki nem az azonos nevű római császár).
Ez a lelet a legerősebb bizonyítékunk arra, hogy Péternek különleges kapcsolata volt a bazilikával, és valószínűleg neki szentelték – mondta Steven Notley, az ásatások régészeti igazgatója.
Az el-Aradzsban talált templomot Szent Willibald eichstätti püspök is említette jegyzeteiben, amikor leírta a Galileai-tengernél tett látogatását a VIII. században.
Jeruzsálemi zarándoklata során Kapernaumból Kursziba menet egy templomra bukkant.
A régészek szerint a feliratnak komoly szerepe lehet Péter apostol és a bazilika kapcsolatának azonosításában. Az ásatások októbertől folytatódnak, akkor még biztosabb eredményeket kaphatnak.
Egy 2100 évvel ezelőtt működő mezőgazdasági birtokot tártak fel Észak-Izraelben, Galileában – jelentette a Jediót Ahronót című újság hírportálja, a ynet szerdán.
A kelet-galileai Arbel közelében, a Kinneret, vagyis Galileai-tótól mintegy hat kilométerre felfedezett uradalom kiváló állapotban maradt fenn. „A tárgyak azon a helyen hevertek, ahova az egykori lakók letették őket, úgy tűnik, hogy hirtelen hagyták el a helyet, talán katonai fenyegetés miatt” – mesélte a lapnak az ásatás vezetője.
A zsidó Hasmóneus uralkodók korában, mintegy 2100 évvel ezelőtt működő majorságnál egy épület alapjait is megtalálták. A zsidó függetlenségnek ez a korszaka Nagy Sándor hellenisztikus utódállamai és a római hódítók segítségével hatalomba helyezett Heródes uralkodása között, i.e. 141-től i.e. 37-ig tartott.
Az építmény mellett több tucat, szövéshez használt nehezéket, hatalmas cserépedényeket, vasból készült mezőgazdasági szerszámokat, köztük különféle méretű csákányokat, betakarításra szolgáló sarlókat is feltártak, valamint az i.e. 2. század második felére datálható érméket is felfedeztek.
A régészeti munkálatokat az izraeli vízművek, a Mekorot közreműködésével végezték, céljuk a terep megtisztítása volt, ugyanis a kormány 910 millió sékelből (~1,85 milliárd hrivnya) sótalanított vizet áramoltat majd a Galileai-tóba, hogy ezzel állandósítsák a vízszintet a háztartások, a mezőgazdaság és a szomszédos országok folyamatos vízellátásáért.
„Szerencsénk volt felfedezni egy időkapszulát: az általunk megtalált tárgyak ott maradtak, ahol a lakók hagyták őket, a szövőszéksúlyok még mindig a polcon feküdtek, és az edényeket is épségben találtuk meg” – hangsúlyozta az ásatásokat vezető Amani Abu-Hamid, az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) munkatársa.
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
Több mint 10 ezer éves, tökéletes állapotban lévő, hatalmas méretű fonott kosárra találtak a Júdeai-sivatagban, jelentették be a műemlékekért felelős hatóságok kedden.
A The Jerusalem Post tudósítása szerint a szakértők úgy gondolják, hogy a Júdeai-sivatag egyik barlangjában felfedezett kosár valószínűleg a legidősebb ismert hasonló tárgy a világon.
Korának megállapításához a kosár négy különböző részének anyagmintáit elemezték a kutatók, az eredmények szerint a tárgyat körülbelül 10.500 éve készíthették az agyagozást megelőző időszakban.
A kosár űrtartalma nagyjából 92 liter. Még nem tudjuk, milyen növényt használtak fel hozzá, de azt megállapítottuk, hogy két ember együtt készítette, és egyikük balkezes volt – mondta el Haim Cohen, a kutatócsoport tagja.
Cohen szerint a kosarat készítők a barlangot valószínűleg nem lakhelyükül, hanem tárolóhelyként használták. A tárgyat különösen érdekessé teszi, hogy az archeológusok megállapították, hogy a kosár korábban majdnem fosztogatók zsákmányává vált, de körülbelül 10 centiméterrel azelőtt, hogy felfedezték volna, felhagytak az ásással.
A szakértők szerint ráadásul az organikus anyagok általában nem képesek arra, hogy ilyen hosszú időn keresztül fennmaradjanak, de a Júdeai-sivatag különleges éghajlata, szárazsága sikeresen őrizte meg több lelet mellett a kosarat is.
A sivatagban a régészek többek között ragyogó színű, római kori textíliákat, szandálok darabjait, egy apró fésűt és 2000 éves tetűvel, magvakat, egy kötél maradványait, és több tucat, körülbelül 2000 éves bibliatekercs-darabot fedeztek fel.
Háromezeréves várromot találtak a Golán-fennsíkon, az erőd a Bibiában is szereplő Gesúr királysághoz tartozhatott – jelentette a Háárec című újság honlapja szerdán.
A hatalmas erődítményre egy hónappal ezelőtt bukkantak, amikor a fennsíkon lévő Hispin falu bővítése előtt régészeti feltárásba kezdtek. A feltárásokat az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) vezeti.
A nagyjából egyhektáros területen, egy domb tetején, az El-Al patak gázlója fölé emelt ókori várat hatalmas bazaltsziklákból építették, falai 1-1,5 méter vastagok voltak.
Egykori urai a magaslatról ellenőrizhették a környező vidéket és az édesvízforrásokat. Az ásatáson két gyűrűt és egy doboló, valószínűleg termékenységistennőt ábrázoló szobrot is találtak, egy bazaltsziklába két, karjait szétvető agancsos figurát véstek.
Az ilyen figurákat a Gesúrban is jellemző holdisten kultuszával azonosítják, és ezért úgy vélik a régészek, hogy Gesúr királyságának nyomait találták meg. Hasonló elemeket leltek korábban a Kinneret északi partjánál E-Tellnél, egy szintén Gesúrhoz köthető vaskori lelőhely feltárásán is.
A Kinnerettől északra korában megtalált települést Gesúr egykori fővárosának tekintik, és az ettől 15 kilométerre Hispinnél előbukkant erődítmény ennek a királyságnak lehetett a része. „A Hispinben fellelt alakok kevésbé kidolgozottak, de egyértelműen ugyanannak az istennek az ábrázolásai” – vélekedett az ásatásokat vezető Barak Cin régész.
A Biblián kívül kevés ismeretünk van a Gesúr nevű városállamról, a régészeti maradványok alapján szarvakat viselő holdistent imádtak, és egyelőre nem sikerült tárgyi bizonyítékot találni vitatott kapcsolatukra az ősi izraelitákkal vagy Dávid és Salamon királyságával.
A helyszínen talált cserepek korának elemzése alapján a korai vaskorban, az i.e. 11-10. században épült az erőd; ez a bibliai időszámítás szerint Dávid és Salamon király kora, az az időszak, amikor a Biblia ezt a királyságot több ízben is említi.
A Biblia szerint a mai Észak-Izraelben található Gesúr városállam Dávid király szövetségese volt i.e. 1000 körül, Dávid a Talmaj nevű gesúri király Makaa nevű lányát feleségül vette, és a fiuk volt Absolon.
A tudósok egyelőre vitatkoznak azon, hogy Gesúr lakói valójában izraeliták voltak-e, vagy az arámi kultúrához tartoztak, amelynek középpontjában a közeli Damaszkusz királyság állt, ahol a holdistennek hódoltak.
A szakértők egy része szerint a Biblia erre vonatkozó részei az i.e. 7. század körül születtek, és az akkori állapotokat vetíthették vissza több száz évvel korábbra.
A feltárást a környéken élő önkéntesek tucatjai segítették munkájukkal, és az IAA megígérte, hogy a helyszín megőrzése és látogathatóvá tétele érdekében megváltoztatják Hispin környékének fejlesztési terveit.
A jeruzsálemi régészek egy ritka, kétezer éves pecsétnyomót fedeztek fel: az ezen látható arc leginkább Apolló istenre hasonlít, ám az ékkő tulajdonosa a szakértők szerint valószínűleg a sötétbarna jáspis követ egy zsidó személy birtokolhatta.
A faragott követ a régészek felügyelete alatt önkénteskedő látogatók felfedezték fel Jeruzsálemben, miközben a talajt szitálták az egykori nyugati fal tövében. A támfal ősi maradványai egykor az újjáépített jeruzsálemi templomot, a Második Templomot vették körül, amely Krisztus előtt 516-tól 70-ben történt lerombolásáig állt, a judaizmus központja, a korban néven ismert áldozatok bemutatásának helye volt.
A Második Templom helye a judaizmus legfőbb központja, a Jeruzsálem közepén fekvő templom-hegyen volt (Forrás: Wikimedia Commons/Ariely)
Nem hiszem, hogy a drágakő tulajdonosa hitt volna Apolló istenben, de bízhatott az általa kínált erényekben, a fényben, a tisztaságban, az egészségben és a sikerben – mondta Eli Shukron, az Israel Antiquities Authority archeológusa a LiveScience online tudományos portálnak. – Ezek mind nagyon-nagyon pozitív tulajdonságok, ráadásul igen konvencionálisak, amiket mindenki meg akar szerezni.
Az ovális drágakő kisebb, mint egy centiméter, mindössze 13 milliméter hosszú, 11 milliméter széles és 3 milliméter vastag.
Ez a harmadik, ilyen jellegű drágakőből készült pecsétnyomó, amely ebből a korból került elő.
Az ókorban a jáspis ugyanis drágakőnek számított. A most felfedezett eszközt egyfajta méhviasz bélyegzőként használhattak személyes aláírás gyanánt olyan dokumentumokon, mint például a szerződések, levelek, végrendeletek, áruk és pénzkötegek.
Ritkán találunk Apolló isten képét ábrázoló pecsétnyomó maradványokat olyan helyeken, ahol zsidó lakosság élt – mutatott rá Eli Shukron. – Amikor megtaláltuk a drágakövet, azt kérdeztük magunktól: mit csinálhat Apolló Jeruzsálemben és miért vinné magával egy zsidó egy idegen isten portréját?
Apolló istenség alakja jól kivehető az eszközön (Forrás: Eliyahu Yanai/City of David)
A választ abban találták, hogy a tárgy tulajdonosa valószínűleg nem a vallási meggyőződésből, hanem olyan eszközeként viselhette azt, amelyet Apolló alakja képvisel. A napisten ugyanis a Földközi-tenger keleti régióinak egyik legnépszerűbb és legelismertebb istensége volt.
A pecsétnyomón a sötét kőből kiemelkedő világos haj a tudósok szerint azt jelzi, hogy az alkotó „a fényt és a sötétséget, illetve ezeknek a kapcsolatát” szerette volna hangsúlyozni.
Korai, 400 körül épített keresztény templom maradványaira bukkantak Észak-Izraelben – jelentette szerdán a The Times of Israel honlapja alapján az MTI.
Az Izraelben feltárt egyik legkorábbi keresztény templom a Banias természetvédelmi területen, egy vízesés lábainál található, és egy római kori, a görög Pán istennek szentelt templom helyére építették a kereszténység felvétele után.
A bizánci-keresztény templom különösen szent helyen épült, ugyanis Máté és Márk evangéliuma szerint ezen a vidéken, az akkor Cézárea Filippinek, vagyis Fülöp Cézariájának nevezett városnál adta át Jézus a mennyország kulcsait Péter apostolnak.
Ez az egykori város a Szíriától 1967-ben elfoglalt és azóta izraeli fennhatóság alatt álló, 1981-ben annektált Golán-fennsík északi részén található.
A feltárás helyszíne különleges, mert található benne egy sziklafal, egy barlang és források is. Az ókorban a szikla egy része leomlott, és a kövek egy teraszt alkottak, amelyre az első, Pán istent szolgáló templom épült.
A kutatást vezető Adi Erlich, a Haifai Egyetem régésze szerint már az i.e. III. évszázadban megkezdődött ezen a helyen Pán tisztelete, és a templomot i.e. 20 körül építhették számára.
A térség már 320-tól fontos keresztény központtá vált, saját püspökkel. A szentély átépítésekor a mesterek a római pogány épületet a viszonylag új vallás másféle igényeihez igazították.
Az ég felé nyitott, klasszikus római építészeti jegyekkel felhúzott pogány szentély szerkezetét is átalakították, amikor keresztény templommá alakították. Félkörös oltárrészt, apszist hoztak létre az egyik keleti fülkéből, amely korábban valószínűleg Pán szobrát rejtette, és keresztekkel díszített mozaikpadlót készítettek.
A kereszt szimbólum Nagy Konstantin uralkodása után, a IV. század közepén terjedt el a keresztény ikonográfiában. A régészek egy érdekes követ is találtak, amelybe számos keresztet véstek valószínűleg látogatásuk megörökítésére a VI–VII. századi zarándokok.
A templomot a maradványok alapján földrengés sújtotta, de a VII. században felújították. A régészek, és a területet felügyelő helyi természetvédelmi hatóság reméli, hogy a Covid-19 járvány után majd turisták és zarándokok ezrei kereshetik fel a világ minden tájáról ezt a frissen feltárt keresztény emléket is.
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
لازالت سقارة تخبر لنا المزيد عن أجدادنا.اعلان اكتشاف أثري جديد بسقارة. Saqqara is still telling us more about our ancestors. اكتشاف ٥ مقابر بجنوب سقارة عمرها حوالى ٤٠٠٠ عام . The Discovery of five 4000-year-old tombs south of Saqqara. #Egypt#mostafawazirypic.twitter.com/EIsJa1mR9m
Izrael északi részén egy bizánci templom maradványaira bukkantak a lakók a házuk alatt – jelentette szerdán a Háárec című helyi újság honlapja.
A Miliya arab faluban élő Elijja és Samija Arraf házuk alatt három mozaikra bukkantak. Szobáik padlója alatt egy bizánci építmény központi részének apró kövekből kirakott, míves mozaikpadlóját, udvaruk alatt pedig a templom bejáratát vagy átriumát, külső, nem fedett terét találták meg a mozaikpadló durvább, két centiméteres kövekből álló padlózata alapján.
Tőlük 15 méterre, Elijja Arraf Michel nevű bátyjának otthona alatt is régészkedtek, és ott is eredménnyel jártak: egy harmadik, szintén gondosan kidolgozott mozaikra leltek, és a terület nagysága alapján arra gondolnak, hogy nem csak egy templom, hanem egy kolostor lehetett a faluban.
Két különálló templom padlózata is lehetne a két díszes mozaik, de 1600 évvel ezelőtt, a bizánci korban 5–600 lakója lehetett a településnek, és valószínűbbnek tűnik egy kolostorkomplexum, mint két templom építése.
Az Arraf család tagjai 1875-ben költöztek le a Miliya látképét ma is meghatározó, domb tetején álló keresztes vár romjai közül a domboldalra, ahol egy ottomán–török stílusú családi otthont emeltek maguknak.
A családi legenda szerint amikor elhagyták a várfalak nyújtotta biztonságot, akkor sokan azzal riogatták őket, hogy majd felfalják őket a farkasok a lenti védtelen földeken, egy másik legenda szerint pedig mozaikokat láttak az alapok ásásánál.
Később a család gyarapodott, az 1930-as években újabb, háromszobás házat építettek a régi mellé, és 1952-ben a két építmény összeépítésével növelték otthonukat.
Amikor ezeken az építkezéseken leástak, ismét látták a mozaikokat, és felidézték a beigazolódott régi családi legendát.1952-ben egy évre le is állították emiatt a munkálatokat, nyitva hagyták a gödröt, és mindenkinek megmutatták a mozaikot a faluban, majd újra elfeledkeztek a föld alatti maradványokról.
A Bizánci Birodalom a legnagyobb kiterjedése idején, a VI. század derekán. Palesztina is Bizánc fennhatósága alá tartozott
Az 1980-as években aztán Elijja bátyja, Michel egy új ház alapjait kezdte ásni udvarukon, és egy eddig ismeretlen, új mozaikra bukkant. Kihívta az Izraeli Régészeti Hatóságot (IAA), amely 1988-ban a család költségére feltárta a padlót. A 6 méter hosszú és 3 méter széles mozaikon egy görög felirat – medalion – is előkerült.
Az ásatásokat azóta is folytatják, a haifai egyetem régésze, az utca túloldalán lakó Rabei Khamisy vezeti őket, a faluból jelentkező önkénteseket és a család tagjait irányítja a terület – vagyis a ház kertjének – feltárásában.
A szabályosan kelet-nyugati tájolású, ötödik-hatodik századi templom oltárát még nem találták meg, és a régész szerint az is lehet, hogy soha nem is fogják. A hetedik század elejétől ugyanis vérzivataros idők köszöntöttek a térségre: előbb 614-ben perzsa hódítás söpört végig Galileán, majd a muzulmán hódítóké lett a térség.
Később keresztes lovagok érkeztek, akik 1150 körül a domb tetején várat építettek maguknak, valószínűleg felhasználva az egykori bizánci kolostorrom köveit. 2017-ben az ő hatalmas borászatukat találták meg és tárták fel a falu lakói, szintén Khamisy vezetésével.
Miliya nevű észak-alileai faluban magyar leszármazottak is élnek: számos Lajusz-Lajos nevű család a keresztes vitézekkel érkezett ősök hagyományát ápolja mintegy ezer éve. A falu kétszáz éves temploma mellett avatták fel tavaly ősszel a szentföldi zarándoklatot vezető II. András király domborművét keresztes hadjáratának nyolcszázadik évfordulóján.
